Én is tanultam és magyar átlagban jó munkám van viszonylag jó keresettel. Sok küzdelem van benne, de még nem értem el azt amit szeretnék, de elkezdtem úgy látni a dolgot, hogy alkalmazottként nem is fogom, ha igen, ahhoz szerencse kell, ismeretség, beajánlás, talpnyalás. Ezeket nem tekintem a "tenni érte" részének.
Dolgozhatok én akármennyit, ugyanannyi a fizum. Tény, hogy vagyok annyira kényelmes, hogy ez a melóhely 25 percre van és csak heti 37,5 óra, ráadásul jóval több felelősségem van mint amire felvettek, így megvárnám míg ehhez igazítják a fizumat, de ehhez még bizonyítanom kell. Kimehettem volna külföldre, választhattam volna más szakmát, szakmán belül más szakterületet, de nem mindenki ismer megfelelő embereket akik nagyon jól útba tudják igazítani, és az én családom ahhoz értett, hogyan legyen jó ÁLLÁSUNK nem pedig sok PÉNZÜNK. Vállalkozni kéne, de egyre kevésbé érzem, hogy szakmán belül, több fantáziát látok villanyszerelésben, kapunyitókban.
Viszont nem vagyok szerencsés sok más szempontból, nem tették alám a szüleim, sőt, kifejezetten rosszban vagyunk és a nagyszülői örökségből is kisemmiztek. A feleségem le van százalékolva a gerincével, én sem vagyok teljesen egészséges, egyéb családi dolgok is vannak amik csak viszik a pénzt, időt, eszik az ember idegét.
Hidd el, ha valaki vállalkozó családba születik (nem olyanba amelyik vállalkozás 10-szer annyival tartozik mint a család vagyona), normális szülőkkel már sokkal előrébb van az életben, mint aki a nyomorból akar kitörni.

https://tinyurl.com/rasoapro