"Meg legtöbb embernek rendkívül alacsony az igény szintje minőség szempontjából"
Szerintem ezt helyezzük kontextusba. Ha autós példával jönnék, akkor mi itt zömmel M-es BMW tulajok lennénk és ezekből ráznánk az öklünket a többi közlekedőre, hogy mennyire alacsony az igényszintjük és addig vagyunk faszagyerekek, amíg be nem gurul mellénk egy Bugatti. Minden csak nézőpont kérdése.
Én nagy támogatója vagyok a mobillal fotózásnak, de ez nem kell, hogy kretén filtereket és algoritmusokat jelentsen. A legtöbb embernek nem az igényszintje alacsony, hanem egyszerűen nem is tűnik fel neki az, ami nekünk igen. Az alacsony igényszint feltételezi azt, hogy ismeri a minőségi fokozatokat, de megelégszik az aurásra hádérezett műtakonnyal is. Amikor barátnőnek mutattam, hogy kapcsolja ki a spéci rásegítéseket, mert olyan színe van az égnek ami nem létezik és olyan aura van minden körül, hogy beszarás, akkor már feltűnt neki is, addig csak rápillantott a fotóra, színes-szagos volt és konstatálta, hogy ez most le lett fotózva, ment tovább. A másik meg az, hogy ha meg is elégszik vele, akkor meg mi van? Semmi, az ő dolga és lehet te leszel aki megelégszik a Dreher sörökkel, ő pedig Mad Scientist alá nem adja (fiktív példa, nem ismerem a sörfogyasztási szokásaid és ha így is lenne, sincs vele semmi baj).
De az analóg korban is volt aki beérte a kevesebbel és volt aki nem. Sokan akkor is valami nagyon faék egyszerűségű, nem ritkán műanyag optikás point-and-shoot gépekkel rohangáltak és a lehető legolcsóbb nevenincs filmet tekerték bele, apám meg SLR-t vett és igyekezett nem a belépő, hanem legalább az eggyel jobb filmet venni bele. A többieket csak egyszerűen nem érdekelte, legyenek rajta felismerhetők az arcok és legyen lekattintva a bográcsozás, utazás vagy a ballagás. Nem a mobilozás hozta ezt el először, hanem ez egy iszonyú régi filozófia amit már a Kodak is próbált kiszolgálni a kezdetektől fogva. Ők csinálták az első "kompakt" gépet, célozz, lőj, hozd be hozzánk és előhívjuk, értened sem kell hozzá. Világmárkává váltak ezzel az üzleti modellel.
Most a törésvonal nem a point-and-shoot és a haladó/profi gépek között van, hanem a mobilok és a haladó/profi gépek között. Nem véletlen, hogy az ipar zsugorodása főleg a belépő szinten érezteti legjobban a hatását.
Mellesleg én szeretek elmenni egy hosszú hétvégére nővel úgy, hogy nem viszek magammal fényképezőgépet, kinőttem abból, hogy minden fiszfaszt le akarjak fotózni, inkább ott akarok lenni a pillanatban és élvezni valaki társaságát, nem akarom, hogy ebből a vállamon lógó gép kiszakítson a fotózási kényszerrel. Elkattintom azt a 8-10 fotót meg két szelfit ami visszaadja a kiruccanás hangulatát és ennyi elég.
-----
(#3468) mikrofon: Te vagy az én emberem, végre nem csak én rimánkodom azon, hogy a GX8 nem kapott rendes utódot. Így lett nekem G80 inkább az otthoni játszós gépem, de egy rendesen megcsinált GX9-re jobban gerjedtem volna.
[ Szerkesztve ]
A követési algoritmust szintén meg kellett írniuk a semmiből, mert anno az A6000 már úgy követett, ahogy semelyik Canon. A CFExpress-el pedig még előnyben is vannak, mert gyakorlatilag végtelen a buffer.
és akkor is csak papíron van meg. 
Mondjuk nekem nincs gondom a kicsi lencsékkel sem. Az meg főleg nem érdekel, hogy (mások szerint) hogyan néz ki a szett. ![;]](http://cdn.rios.hu/dl/s/v1.gif)
