Abszurd túlélési stratégia nyugdíjasoknak:

Elgondolkodtam rajta, mi lesz velem, ha nem lesz elég a nyugdíjam a megélhetéshez.

Az önkormányzatnál arról tájékoztattak, hogy a munkához semmi kedvet nem érző, de határozottan követelőző, jól definiálható összetételű népesség részére feltétlenül fizetniük kell a segélyeket.
Ez után aligha marad annyi pénze az államnak és az önkormányzatnak, hogy gyógykezelésem, gyógyszereim költségeihez hozzájáruljanak, vagy öregotthoni elhelyezésemet támogatni tudják.

Mindezt tudomásul véve az alábbiak szerint látom a túlélés lehetőségét:

Megtakarított pénzemből veszek egy lőfegyvert és 4 töltényt, melyeket felhasználva lelövök

- egy, a konyhakertemet dézsmáló megélhetési bűnözőt,
- egy bűnöző illegális bevándorlót,
- egy, az elévülés és a mentelmi jog fedezéke mögé rejtőző cinikus politikus bűnözőt,
- és az előbbieket védő, náluk is nagyobb gazember ügyvédet.

Ezek után természetesen börtönbe kerülök. Viszont ott biztosítva van:

- nem kell dolgoznom
- naponta 3 x étkezés (diétával)
- egy tető a fejem fölött
- sportolási lehetőség
- internethasználat, könyvtár, lehetőség újabb diploma megszerzésére, központi fűtés, orvosi ellátás, új szemüveg és fogpótlás, új csípőprotézis-beültetés és minden más amire szükségem van.
- csak az látogathat meg, akit én fogadni óhajtok

És mindezt ki fizeti ezt ki? Ugyanaz az állam és önkormányzat akik azt mondták, hogy nincs pénzük a tisztességben megöregedett emberek támogatására. Ja azt említettem már, hogy börtönlakóként adót sem kell fizetnem? Hát nem nagyszerű a mi szociális ellátási rendszerünk?

"Egy nép csak úgy semmisül meg, ha önmagát semmisíti meg. Önmagát a nép úgy semmisíti meg, ha múltját már nem látja, jelenében csavarog, jövőjében nem hisz."