Persze, hogy vágom, konkrétan laktam a tóciban, az egyik 4 emeletesben a harmadikon, nagyon sokáig. Igazán kicsi gyermekkorom emlékeinek a 90%-a onnan van, folyamatosan tekertük a bringát körbe a házak közötti nagy park körül, parkban szó szerint minden délután ment a foci, az öregek addig nyomatták a sört meg a paklit vagy a sakkot, nagyon imádtam. Ott nekünk a parkra nézett az ablak, nem kifele, azt a kilátást gyerekként nagyon szerettem, bár már akkor is inkább a park látványa érdekelt este, mint körülötte a sok panel, mindegy milyen fények voltak hol.

Amúgy is ilyen elfuserált vágyok, imádom a természetet este, akár a seggsötét erdőt is, de aminél tényleg nincsen jobb, az az, ha mediterrán helyen nyáron találsz egy nem szétturistult, homokos, nem kivilágított tengerpartot, és ott kidőlsz valami plédre (este azért már elég hideg tud lenni a sima homok még ott is), és csak hallgatod a hullámokat, közben az orroddal érzed a tenger illatát, a szemeddel meg látod a végtelen mennyiségű csillagot meg a tejutat meg minden. Na nekem EZ az, ami abszolút mindent visz. Városi kilátás... Le se szarom.

"Programozó vagyok. Ez azt jelenti, hogy amit leírok, megtörténik." :D “The only valid measurement of code quality is What-The-F**ks/Minute.” - Robert Martin