Arra, hogy mennyire az értelmes megfigyelés szerepére hegyeződik ki a probléma, mutatja pl. Stephen Hawking, John Wheeler és társaik Gribbin által idézett reakciója: [link]

"Vegyük csak szó szerint a koppenhágai értelmezést, akkor azt az üzenetet kapjuk, hogy az elektron hullámfüggvénye azért omlik össze, és az elektron azért hoz létre pontszerû nyomot a detektor képernyõjén, mert az egész Világegyetem õt figyeli. Ez meglehetõsen furcsán hangzik, bár egyes kozmológusok (köztük Stephen Hawking) azon aggódnak, hogy ennek következményeképpen léteznie kell valaminek „a Világegyetemen kívül”, ami a Világegyetem egészét figyeli, hogy ennek hatására a Világegyetem hullámfüggvénye is összeomoljon.[5] Ezzel szemben John Wheeler érvelése szerint csak a tudatos megfigyelõk, például mi magunk, jelenléte az, aminek hatására összeomlik a Világegyetem hullámfüggvénye, és ettõl létrejön a Világegyetem. Eszerint tehát a Világegyetemben minden csak azért létezik, mert mi megfigyeljük."

Az idézett következtetéseknek is nagy szerepe volt abban, hogy a már ismert fizikai problémákat saját szervezésű rendszerbe rakjam. Ez úgy naturalista, hogy benne, nemcsak elgondolt, hanem fizikailag is valós dialektikus ellentéte van a fizikai tulajdonságokkal rendelkező végtelenül kicsi részeknek. Vákuumos lüktetésük miatt lehetséges a múlttal és a összes lehetséges jövővel összhangban lévő változás, mátrixok, húrok és transzcendencia nélkül.
Nekem elegendő a valósághoz az Összes Információ fizikai ön(kölcsön)hatása a macska ügyben is, mert a lüktetés "építi" az időt, az egy időkvantum alatti egyetlen hatás memorizálása pedig kizárja a múlt eseményeit érintő releváns variálást. Ez már Schrödingeri gondolatkísérlet fő következtetésének kritikája (ő se hitte) .., de nem a kevert állapot létének kétségbe vonása, hanem saját fejű rendezése.

A materialista főtolmács, Eftichios Bitsakis szerint is a fizikai realizmus már negyedszázada 6:2 arányú hiteles kísérleti vesztésre állt a lokalitás, a szeparálhatóság, a Bell-egyenlőtlenségek és a rejtett változók kérdésében. Azóta csak romlott a helyzet, a mátrix-megfontolások és a húrelmélet-özön közben is. Én már idejét érzem a végső dialektika bevetésének., aminek természetesen dialektikus hatása van...