Amit érzékelsz, az is szubjektív, mert nem azt látod, ami a szemed előtt van, hanem azt, amivé az agyad ezt leképezi... stb.

De más oldalról is megközelítem. A Heisenberg-féle határozatlansági relációról elhiszem, hogy igaz, de nem értem a bizonyítását, nem tudom saját tapasztalataimmal igazolni, csak elhiszem a sok fizikus, matematikus levezetéseit, kísérleteit. Elhiszem, mert bízok a tudományban. És biztos vagyok abban, hogy leviszi a lázamat az algopyrin, pedig nem vagyok kémikus.
És ha azzal jössz, hogy tapasztalat, akkor én azzal jövök, hogy peremfeltétel. Te tapasztalsz valamit, többször is megismétled, levonsz következtetéseket, majd változnak a peremfeltételek, amivel te nem számoltál, és borul minden.
A kislányom egy időben azzal szórakozott, hogy folyamatosan kapcsolgatta a lámpát. Felkapcsolta - világított, lekapcsolta - nem világított...
Majd miután meguntam a fénycső tönkretételére irányuló verbálisan megállíthatatlan statisztikai alapú (nagyszámú mintavétel) tapasztalatkeresési ciklikus tevékenységet. kihúztam a villásdugót úgy, hogy nem vette észre. Változott a peremfeltétel, és nem működött az, amit sokszor megtapasztalt. Biztos volt, hogy a bekapcsoláskor világítani fog, de nem világított, volt is értetlenség az arcán.... nekem pedig elégedettség.

Ergo, a te életfelfogásod a bizonytalanra épül, semmiben nem lehetsz biztos.
Az én életfelfogásom inerciarendszer.... Newtoni értelemben... , létezik abszolútum.

www.refujvaros.hu