Ez egészen jó kis pakk. Főleg ennyiért. A B-17 egészen impresszív 72-ben.
Az a camo a P-47-en nem igazán nehéz fajta. Az átszóródásra is van megoldás. Mert ugye simán fújva túl nagy lenne még 48-ban is. Venni kell BluTack-et, és abból sodorni hurkákat. Azzal kell kimaszkolni a mintázatot az alapszín felfújása után.
A kezdeti modellek mindenki számára a gyakorlásról szólnak, csak akkor még nem tudják ezt. érzelmileg tud kötődni hozzájuk az ember, de ami rontva lett, az rontva lett.
Enamel: ez mondjuk mindig is vita tárgya lesz. Szerintem semmi baj sincs velük. Másabb kezelés igényelnek, mint az akrilok, de ugyanúgy lehet velük szépen dolgozni. Nem tudom melyik gyártóét próbáltad.
A Revell mondjuk jó festék, de alapvetően nem való pisztolyba. Roppant nagy a pigmentje, hamar kiülepedik a pisztolyban, nehezen lehet kifújni, aránylag nagy nyomást igényel (0,7-0,8 bar is akár), ezért könnyen szétfújja a már a felületen levő festéket. Ecsethez viszont kitűnő.
A Humbrol hatéreset. Ennek is nagyok a pigmentjei, de korántsem annyira, mint a Revellé. Szóval lehet fújni 0,5 bar környékén. Ez is hajlamos kiülepedni a pisztolyban, szóval illik időnként felkeverni vagy rázni festés közben. A Merkava 2-m alapszíne teljesen Humbrol Super Enamel (72), és gyönyörű vékony réteget adott. A három réteg együtt sincs olyan vastag, mint egy réteg rommáhígított Revell. Nem tüntetett el semmilyen részletet.
A Model Master személyes kedvencem. Mind pisztolyba, mind ecsethez kitűnő számomra. A legjobb enamelek egyike. Csak a Tamiya olajai jobbak nála.
Ami enameleknél kritikus, az a hígító. Meg lehet venni a gyárit is, de semmi értelme, csak a pénzt vered el rá feleslegesen. Lakkbenzinnnel tökéletesen hígítható mind, csak abból meg nem szabad megvenni az olcsó, de szenyezett (észterhígítótól kezdve minden van bennük, talán még benzol is) fajtákat. Supralux, és más semmi. Haverom is szívott vele, hogy a második réteg visszaoldotta az alatta levőt, pedig három napig száradt. Humbrollal próbálkozott, ami erre szinte egyáltalán nem hajlamos. Gyorsba végeztem számára egy ellenörző tesztet. Model Mastert használtam, amire viszont rengetegen mondják, hogy nem lehet ecsettel kezelni, a fent említett problémára hivatkozva. Nos, Nekem speciel már 5-6 óra száradás után sem oldotta vissza. A különbség kettőnk munkája között a LB volt. Ő 600 forintos riotyót használt, én Supraluxot. Utóbbit oda is adtam neki végül (majdnem egy egész flakonnal) és láss csodát, gond nélkül lefestette a Walker Bulldogot.
A hígító kérdés akriloknál túl van lihegve. Minden gyártó el akarja veled hitetni, hogy csak a saját hígítója jó. Ami természetesen elmeroggyant árban van. (100-150 ml-ek 1500-2000 HUF-ért) Gondolom valami adalékolással próbálják ezt elérni. De nem igaz egy szavuk sem. Eleve nagyon sokan használják a Gunze hígítóját mindenféle akrilokhoz. A másik ilyen népszerű termék a Tamiya X-20A (nem a sima X-20, az enamelhez való). De igazából otthon is bárki el tudja készíteni töredéknyi áron. 1 rész IPA, 2 rész víz, pár csepp glicerin. Az IPA cserélhető akár denszeszre is, csak az kissé kellemetlenebb illatú és agresszívebb. Az egészből az IPA a legdrágább, abból egy lite 2200 HUF körül van. Az ioncserélt víz 300 HUF két liter, a glicerinből 100 g 315 HUF. 2800 HUF-ból van 1,5 l-nyi hígítód, és még marad egy liter víz, mé 99,95 g glicerin. Az egész lelke egyébként a glicerin. Simán IPA-val valóban nem hígítható a legtöbb akril. Kell a glicerin emulgeálónak, és a probléma meg van oldva. Ráadásul a glicerin javítja a fújhatóságot, és retarderként is funkcionál.* Töményen alkoholt használni nem érdemes, lásd a csillagos hivatkozást. De tovább megyek, ennél sokal olcsóbban is meg lehet oldani. Bementem a Coop-ba, és megvettem a létező legolcsóbb ablaktisztítót. Tökéletesen hígítja az összes próbált akrilt.** Utána jött a téli szélvédőmosó. -20 °C-os Prelix gyártmányú. Detto hibátlan. Még a Mol-éra akarok rápróbálni, az majdhogynem olyan összetételű, mintha akrilhígítónak szánták volna (30% etanol, 3% IPA, <1% glikol). A glikol megintcsak retarder. Arról nem is beszélve, hogy a vízbázisú akrilok, mint a mostanság robbanásszerűen elterjedtek, mindegyike hígítható vízzel.
* - Nem tudom találkoztál-e a jelenséggel, de ha túl tömény alkoholos oldattal hígítod az akrilokat, akkor kifújás során még azelőtt megszárad részben, hogy elérné a felületet. Eredmény: röcskös felület. Azaz le kell lassítani a száradást. Erre szolgál a retarder. A glicerin is lassít valamennyit, az esetek többségében ez elég is, de glikollal lehet igazán durva eredményt elérni. A -30°C-os szélvédőmosók tipikusan 35-45% glikolt tartalmaznak, ahhoz adva egy kis IPA-t egy fél napba tellene, míg megszárad a festék. Vagy legalábbis órákba. Viszont ha túlságosan lelassítod, akkor meg könnyebben megfolyik.
** - Amiket eddig próbáltam: Tamiya, Gunze (Mr. Color és Aqueous Color is), Vallejo, Italeri (ez mondjuk egy az egyben Vallejo), Hataka, Humbrol, Revell, AK, Meng (ez meg csak cimkézett AK). Az első két festék eleve nem kényes, azokat akár tömény alkohollal is lehet hígítani bármikor. Ráadásul a mai napig annak a két gyártónak a legfinomabb pigmentációjúak a festékeik. Persze most a csapból is az AK propaganda folyik, merthogy a Tamiya és Gunze egészségre ártalma az IPA miatt. Emiatt el akarja érni az AK, hogy tiltsák be őket az EU-ban. Odase neki, de a háztartási tisztítószerek 90%-a IPA alapú... Az AK festék meg már szinte táplálékkiegészítő, annyira nem ártalmas az elmondásuk szerint. Azon senki se akadjon fenn, hogy a tisztítószerük meg nitrohígító. Az meg ugye megintcsak nem kockázatos az egészségre.
Speeedfire(b): Szóval balesetként került hozzád. Akkor megértem, hogy nem akarsz vele sokat vesződni.