No igen. Én a multkor egy videót láttam a nevadai sivatagban lévő konzervált F-16-osokról hogy egy részét szétdarabolják, majd kibelezik és felhasználják az elektronikát kisérleti célokra

Miért nem adják el bagőért vagy karitatív célokkal magyarországnak

PSN felhasználó: Foxxika | Samsung S23 Ultra | Canon EOS 1300D Kit

Mert tojnak az egészre. Nekünk meg csak púp lenne a hátunkon. Szükség lenne a kiszolgáló állomány, a hajózók, stb. kiképzésére, logisztikai támogatásra (alkatrész és felszerelés utánpótlásra), stb. Nem lenne valami jó biznisz...

Te mondd azt, hogy rablótámadás, a te hangod mééélyebb... Blaaah...

No igen. És emlékezve arra a tenderre ugy láttam/olvastam hogy még igyis olcsó lett volna az üzemeltetés/üzembentartás hosszútávon. De jöttek a svédek...

PSN felhasználó: Foxxika | Samsung S23 Ultra | Canon EOS 1300D Kit

Ez olyan, mintha Ladáról azonos korú Suzukira váltanál, ha a régi F-16-osokról beszélünk. Ki tudja, mit bírt volna a sárkányuk, csak elöregszenek ezek a dolgok is. Szerintem el kellett volna gondolkodni a MiG-29-esek alternatív hajtómű és fegyverzeti lehetőségein. A mai napig egy nagyon karakán kis gép. Tény, a Gripen jobb, mint az öreg F-16. Ráadásul nem amerikai. Az árára azonban kiváncsi leszek...

Te mondd azt, hogy rablótámadás, a te hangod mééélyebb... Blaaah...

Hej de jó kis totyikot találtam!!!

Nincs véletlenül valakinek fotója nagy kedvencemről (szerintem a legszebb orosz gép) a szuper mig-21-ről????

Eddig többhavi kutatómunka után csak a kínai másolatot sikerült megszerezni!

Az is gyönyörű!!!

''Én vagyok a vak, aki látja mi van!''

Sziasztok

Látom nagyon ott vagytok a témában.Azt szeretném tudni hogy van az ,a mi kis arzenálunkal a pilotáink különböző versenyeken rendre ottvannak a topba.
Hol van az Usa,stb?

És a fő kérdés: Ha az összes férfi ugyanolyan, akkor a nők miért válogatnak http://30bt.venroka.com/news.php

Hol van itthon Red Flag?
lol..

Mindig legyen nálad kanál!Sosem tudod,mikor kell megvakarnod a hátad.

Majd ha a Gripenekkel röpűnek ez is változni fog!!!
SAJNOS!!!!

''Én vagyok a vak, aki látja mi van!''

Ezek szerint gép függő?

És a fő kérdés: Ha az összes férfi ugyanolyan, akkor a nők miért válogatnak http://30bt.venroka.com/news.php

Persze az is!!
Meg a pilótától is sok függ!

De, szerinted hányszor nyert volna Sumacher VB-t Minardival???

''Én vagyok a vak, aki látja mi van!''

Akkor az Oroszok,Ukránok meg még a fenetudja hány országban hadrendben a Mig-29?

És a fő kérdés: Ha az összes férfi ugyanolyan, akkor a nők miért válogatnak http://30bt.venroka.com/news.php

Őkl most kihagytak bizonyos versenyeket. De nagyon ott vannak a topon!!!
Nemhiába egy-egy nagyobb repnapon ők a favoritok!!!

''Én vagyok a vak, aki látja mi van!''

Azért én nagyon büszke vagyok rájuk.

És a fő kérdés: Ha az összes férfi ugyanolyan, akkor a nők miért válogatnak http://30bt.venroka.com/news.php

sok makettem van, kész légicsata van a szobámban damillal felfüggesztve.

van egy mig-31em, egy kurvanagy f15ösöm, meg f22, mig-27, ilyenek, meg egy halom amerikai gép még, amelyek össze sincsenek rakva, és nekijük kellene állnom, mert szépek lennének, csak lusta vagyok, meg ragasztó is kellene, meg kellene festéket is vennem h faszán kifessem őket.



Egy mig29est akarok nagyban, mellé pedig egy su27-et, mert ezek a kedvenc gépeim.

http://www.flickr.com/photos/dmrl - http://dmrl.hu - Spectrum ZX 48k

Én is!!!
Csak sajnálni tudom őket az új típus miatt!!
Attól ők még kitűnő pilóták maradnak, a magyar virtus igazi letéteményesei!!!

''Én vagyok a vak, aki látja mi van!''

Sőt az is elképzelhető, hogy sokkal többet hoznak ki a Gripenből, mint amit a konstruktőrök remélni mertek!!!!

''Én vagyok a vak, aki látja mi van!''

naja, nemhiszem h gripenekkel a toppon leszünk

http://www.flickr.com/photos/dmrl - http://dmrl.hu - Spectrum ZX 48k

Miért sajnálod a pilótákat? A Gripen is egy remek gép. Amiért sajnálni lehet őket az az, hogy nem repülhetnek eleget.

Vitam impendere vero! ----- So say we all!

A gripen sem a sárkány aerodinamikai tulajdonságaival, sem a hajtómű tolóerejével
nyomába sem léphet a MIG-29-nek!!!
Ez tény! Mindenki láthatta a külömbséget a kecskeméti bemutatón.
Remélam azonban, hogy a Magyar pilóta virtus felül kerekedik a svéden, így olyan
dolgokat is láthatunk a Gripentől, amit addig senki sem feltételezett róla!!!


[Szerkesztve]

''Én vagyok a vak, aki látja mi van!''

Az igaz, hogy az átlag magyar pilóta keveset repül (még a tudásuk szinten tartásához sem biztos, hogy elég ez az idő), de a sztár pilótáink azért jóval több repült órával büszkélkedhetnek.

''Én vagyok a vak, aki látja mi van!''

Ilyesmi Szu-27 -re gondoltál?
Bővebben: link
(290 kB)

Én normális vagyok! Megmondták a hangok is a fejemben!

Ez az egy van ösz.

"Mi a különbség köztem és Mark Zuckerberg közt? Én privát információkat adok vállalatokról nektek ingyen, és gazember vagyok. Zuckerberg a ti privát adataitokat adja vállalatoknak pénzért, és ő az Év Embere." (Julian Assange)

Viggen:Bővebben: link
Stuka:Bővebben: link
Me-109Bővebben: link
Bővebben: link

Én normális vagyok! Megmondták a hangok is a fejemben!

Még egy apróság: Oroszok, Ukránok érthető okoból sem indulhatnak NATO pilóták versenyén.

''Én vagyok a vak, aki látja mi van!''

Igen
nagyon szép darab.

mekkora? 1:?
és milyen modellmárka?

http://www.flickr.com/photos/dmrl - http://dmrl.hu - Spectrum ZX 48k

Van még egy MiG-37B Ferretem, amit össze lehetne raknom

http://www.flickr.com/photos/dmrl - http://dmrl.hu - Spectrum ZX 48k

De.

Én normális vagyok! Megmondták a hangok is a fejemben!

1:72, Italeri.

Én normális vagyok! Megmondták a hangok is a fejemben!

Szép szép.

Nagyobbat nemlehet kapni?

van 1-2 1:72esem, de van egy Academy F-15 Strike Eaglem, és aztkellene majd a szobám plafonjához közel a Szuhojnak és a mignek szétlégicsatáznia

http://www.flickr.com/photos/dmrl - http://dmrl.hu - Spectrum ZX 48k

Ilyesmire gondolsz? Bővebben: link
Nekik is látok, ha elég időm (meg kedvem) lesz...

Én normális vagyok! Megmondták a hangok is a fejemben!

laza ilyesmi.

http://www.flickr.com/photos/dmrl - http://dmrl.hu - Spectrum ZX 48k

Jobb ha kidobjhák a szemétbe, mert oda való. Ugyanis a sokeszü amerikaiak egy száraz helyett kerestek - de a szárazság ellenére egy kiszáradt sóstónál a géptárolásra keresve sem lehet rosszabb helyett találni. A sportugálok is vettek belőle, de minden ráforditásuk ellenére sem tudtak velük olyan bevethetőségi arányt elérni, amennyinél a mi mig29-eseink sülyedtek...

Utánam a kondenzcsik!

De jo, hogy belebotlottam mult het vegen ebbe a topicba. Boldogult gyermekkoromban en is epitettem nehany ilyesfajta repulo szerkezetet, de akkoriban sem turelmem, sem kezugzessegem nem volt elegendo, hogy pl megfeleloen kifessem oket (na persze az utolso nehany darab elegge jol sikerult...), meg elegge lelombozott az egy takaritas-egy makett arany... Jo ideje felhagytam mar tehat vele, de azert meg mindig amulatba ejt, hogy egyesek mit kepesek kihozni egy darab muanyagbol . Node nem azert kezdtem ebe a postba, hogy csak fecsegjek, szeretnek felajanlani egy par oszzeallitatlan kit-et, megpedig a kovetkezoket: egy Bf-109E (Revell), egy P-51D (Airfix) es egy Beaufighter Mk-X (Matchbox). Mindegyik 1:72-es. Barkinek szivesen odaadom, aki erto kezzel nyulna hozzajuk - es ugy latom itt azert akad ilyen - cserebe csak annyit kerek, hogyha elkeszitette kuldjon egy par fenykepet rola. A kit-ek egyebkent a kisse gyurott dobozoktol eltekintve jo alapotban vannak, ahogy neztem nem hianyosak (a Beaufighter kivetelevel, annak sajnos a matricai nincsenek meg), mindossze a nagyobb darabok kozol van egy-ketto levagva az ontoformarol.

No visszatértem

Látom egyre több emberkének kelti fel az érdeklődését e ki nem meríthetettlen téma. Ugy válaszolgatás mindenre.

A légibemutatókkal kapcsolatban: (műrepülés vadászgépekkel): Mint tudjuk a MIG ill. SZU (29,27) azért is tudnak oly lenyügöző módon mürepülni mert a meglévő technikát nem számítógépek irányítják igy a pilóta mértéktelen poziciókba tudja kényszeríteni a gépel (lásd: Pugacsov Kobra). Nem ugy mint a amerikai tipusok ill egyébb ''túlmodernizált'' gépek ahol a számítógép minden egyes alkalommal felülbírálhatja a pilótát (Fly by Wire). Persze a régebbi Block 10-20as F-16osokon van egy kapcsoló amivel ezt ki lehet kapcsolni de a szabvány szerint ezt az újjabb gépeken már megszüntették szal. a számítógép irányít Plusszz a MIG-ek hatalmas előnye a profin eltalált sárkányszerkezetben keresendő. Az majd a világon egyedülálló.

Mig képtárak: [link]

[link]

Makettezés: A P-51D-ről csak annyit hogy a világ a mai napig számontartott 3ik legjobb gépe ''volt'' igy a makettje is csodás lehet, főleg 1:48as méretarányban

PSN felhasználó: Foxxika | Samsung S23 Ultra | Canon EOS 1300D Kit

Ha nem csalnak az emlekeim, akkor a P-51D-t a hondurasi legiero 1980-ig ! tartotta szolgalatban, bar mondjuk mar csak felderitesre hasznaltak, de akkor is...

Viktor Pugacsovról, a gépről amivel először végezte:

A Szuhoj Tervezőiroda többfunkciós vadászgépe. Szemben a MiG-29-essel kezdettől fogva többfunkciósnak szánták. Robosztusabb, kétszer olyan nagy és kétszer olyan nehéz, mint a MiG-29. A típus gondolata 1969-ben született meg mint a Szu-15 és a Tu-128 váltótípusa. Egy nagyhatótávolságú, együléses többfeladatú vadászbombázónak szánták valódi lefelé néző-tüzelő képességgel. Az F-15 ellenfelének szánták. 1977-ben repült először. A prototípus vizsgálata megmutatta, hogy a gép gyengébb az F-15-ösnél, ezért alapos áttervezésbe fogtak. A végső, megfelelőnek ítélt prototípus 1981-ben repült először. 1983-ban kezdték a sorozatgyártását. Ugyanazon az aerodinamikai bázison fejlesztették, mint a MiG-29-est, de mivel annál sokkal nagyobb, sokkal nagyobb a hatósugara és a szállítható fegyverzet is. Az erős hajtómű és a könnyű ötvözetből készült szerkezet nagy a tolóerő-tömeg aránya. Fly-by-wire vezérlés segíti a pilótát, hogy a manőverezőképességét minél jobban kihasználhassa. Világrekordok és repülőnapok sikerei mutatják, hogy ez sikerült is. 1989. július 9-én Viktor Pugacsov, a Szuhoj főpilótája először mutatta be azt a kis sebességgel, igen nagy állásszögön való repülést, amit azóta is Pugacsov-kobrának neveznek . Közelharcban elismerten jobb az amerikai F-14, F-15, F-16, F-18 típusoknál. Széles körben exportálták, a volt szovjet utódállamok közül Oroszország, Ukrajna, Belorusszia, Kazahsztán, azon kívül Vietnám tartja hadrendben, Kína F-11 típusjelzéssel licencben gyártotta.

Elektronika: pulzus-doppler radar, lézeres célmegjelölő és távolságmérő, elektronikai lefogókészlet.

Fegyverzet: 30 mm-es GSh-30-1 gépágyú 149 lőszerrel, légiharc rakéták, bombák, nem irányított rakétatárak.

Változatok: azóta számtalan továbbfejlesztett változata készült, pl. Szu-27K/SK (Szu-30MK, Szu-33), Szu-27IB vagy Szu-27FN (Szu-34); Szu-27M (Szu-35). Kína licenc alapján F-11 néven gyártotta. A Szu-30MK-t Indiának exportálták, a gyártási licenccel együtt.

Műszaki adatok

Gyártó: Szuhoj Tervezőiroda
Hosszúság: 21,93 m
Fesztáv: 14,7 m
Magasság: 5,93
Szárnyfelület: 46,5 m2
Üres tömeg: nincs adat
Tankolható üzemanyag: nincs adat
Maximális fegyverterhelés: 6 000 kg
Maximális felszállótömeg: 30 000 kg
Hajtómű típusa: Ljuka Al-31F gázturbinás sugárhajtómű
Hajtóművek száma: 2
Hajtómű teljesítménye: 125 kN
Maximális sebesség: 2500 km/h
Szolgálati magassági határ: 18 km
Szolgálati hatósugár: 1500 km
Fegyverfelfüggesztési pontok: 10
Személyzet: 1 fő
Fegyverzet: 30 mm-es gépágyú, légiharc rakéták, bombák, nem irányított rakéták
Fedélzeti elektronika: kereső radar, tűzvezető radar, lefelé néző/tüzelő radar, ECM
Hadrendbe állították: 1983
Bevetették: etióp-eritreai háború (1999): etióp Szu-27-esek több eritreai MiG-29-est semmisítettek meg
Üzemeltető országok: Oroszország, Ukrajna, Belorusszia, Kazahsztán, Vietnám, Kína, Etiópia
Ára: nincs adat
Főbb ismert változatok: F-11 (kínai licenc), Szu-33 (Szu-27K), Szu-35 (Szu-27M), Szu-37 (tolóerő-eltérítős Szu-35)

PSN felhasználó: Foxxika | Samsung S23 Ultra | Canon EOS 1300D Kit

A Pugacsov- Kobra manőver videója:

A videó: [link]

Konverter hozzá: [link]

Player hozzá: [link]

PSN felhasználó: Foxxika | Samsung S23 Ultra | Canon EOS 1300D Kit

A ME-109est szivesen elkészíteném Az egy nagyonjó konstrukció (értem ezt a makettre.) Nem nehéz felspécizni és nagyonjól kivitelezhető rajta a koszolás és egyébb effektek. Mondjuk egy 1944 téli festéssel maga a csoda

PSN felhasználó: Foxxika | Samsung S23 Ultra | Canon EOS 1300D Kit

Air Force Agyin

Moszkvában augusztus 16. és 21. között tartották meg a hetedik nemzetközi repülési és űrhajózási kiállítást. Az ország átlagon felüli gazdasági fejlődése, amely nem kis részben az olajárak sokszoros emelkedésének köszönhető, természetesen jó hatással van a repülőgépiparra és az új fejlesztésekre, ez tetten érhető volt a kiállításon is. A kedvező tendenciák érződnek az életszínvonal emelkedésén, például a látogatók többsége márkás mobiltelefonokat, illetve fényképezőgépeket használt. A jól szervezett rendezvény teljes mértékben hasonlított a többi rangos kiállításhoz, ugyanolyan színvonalas berendezésű pavilonokban állították ki termékeiket a repülőgép-ipari és elektronikai vállalatok, mint akár Le Bourget-ban vagy Farnboroughban.

Negyven ország 654 vállalata szerepelt, közülük 520 volt orosz, illetve a FÁK tagállamaiból származó, a többi külföldi, főként nyugati. Oroszország a jövőben jó fizetőképességű piaccá válik, ezt nem lehet figyelmen kívül hagyni.

Nem véletlen, hogy az üzleti gépek gyártói kivétel nélkül képviseltették magukat, hiszen már nemcsak a hatalmas bevételű olajvállalatok, hanem egyre több üzletembernek is van akkora vagyona, ami biztosítja magángépek vásárlását, illetve használatát.

A Bombardier, a Dassault, a Raytheon, az Embraer, a Pilatus is elhozta luxusberendezésű ''biznisz''-gépeit, amelyek azonban számunkra kevéssé voltak érdekesek, hiszen már számos alkalommal láthattuk azokat más kiállításokon.

Az oroszok a jövőben nagyobb arányban részesülnek a világ repülőgépexportjából. A rendszerváltást követő visszaesés után most elindult a fellendülés még annak ellenére is, hogy az utóbbi évek jelentős kínai és indiai harci gép rendeléseit követően az idén még egyetlenegy korszerű Szuhoj gépet sem sikerült eladni. A bővülés a polgári területen különösen látványos lesz, hiszen szinte biztos az ugyancsak a Szuhoj fővállalkozásában, amerikai és francia közreműködéssel tervezett rövid távú RRJ sugárhajtású utasszállító sikere. A típusra már konkrét megrendelés is van frissen alakult hazai lízingcégek részéről. A régóta exportképes Tu-204-esből hármat rendelt Kuba, ezek közül egy teherszállító, kettő pedig hagyományos utasszállító gép. A MAKS 05 kiállításon személyesen is részt vett Jordánia királya, Abdallah, aki apjához, a néhány éve elhunyt Huszeinhez hasonlóan vonzódik a repüléshez. A közel-keleti ország légiereje számára megrendeltek két IL-76MF teherszállítót, amely típus sorozatgyártása már megkezdődött Voronyezsben, de még csak exportra, az orosz légierő egyelőre a meglévő régebbi állományra alapoz. A jordán légierő ugyancsak érdeklődik orosz szállítóhelikopterek iránt, így valószínű, hogy a kiváló Mi-17 hamarosan náluk is megjelenik.

Indiával újabb jelentős szerződést kötöttek, az IJT sugárhajtású gyakorlógép számára az orosz AL-55 hajtóművet választották, amelynek li­-cenc­gyártására hamarosan megkezdődhet a felkészülés. A Kamov tervezőiroda régóta kínálja a mezőgazdasági munkákra ideális Ka-26 modernizált változatát, a Ka-226-ost, de eddig nem volt a gép számára megfelelő hajtómű. Néhány éve az angol Rolls-Royce szállított RR250-C20 típusú gázturbinákat, ezekre most újabb szerződést kötöttek.

A nagy nyugati repülőgépgyártók közül több már évek óta dolgozik együtt különböző orosz cégekkel. Természetesen nem elektronikai eszközöket vagy hajtóműveket vesznek a keleti partnerektől, hiszen ezek azok a területek, ahol mindmáig jelentős elmaradás tapasztalható. A strukturális elemek és alapanyagok viszont világszínvonalon állnak, ezt mi sem bizonyítja jobban, mint hogy az Airbus és a Boeing egyaránt az oroszoktól vásárol egy sor teherviselő titán alkatrészt a futóművekhez, szárnyakhoz és hajtóműpilonokhoz.

Az együttműködés ezen területe tovább bővül: a kiállításon írtak alá szerződést arról, hogy a fejlesztés alatt álló A350 utasszállító hajtóműtartó pilonjait az oroszok gyártják majd. Két légi teherszállítással foglalkozó cég a MAKS kiállításon írt alá szerződést összesen tíz An-124 vásárlásáról, így már biztosra vehető a típus újbóli gyártásba vétele. Természetesen már nem a régi katonai szabványok alapján készülnek majd a ''Ruszlánok'', így az eredeti döbbenetesen alacsony, hatezer órás élettartamot a sokszorosára növelik.

A kiállítással kapcsolatos számos jó hír közé egy politikai felhangoktól sem mentes ''kakukktojás'' is vegyült, a szibériai Aviakonverzija céget kis híján eltiltották a részvételtől. Ez a vállalat volt ugyanis, amely Iraknak GPS-zavaró berendezéseket szállított, súlyosan megsértve az export tilalmát. Az eszközből érdekes módon még a kilencvenes évek végén a Pentagon is vásárolt több tucatot, természetesen annak elemzésére, hogyan befolyásolják a műholdas vezérlésű fegyverek pontosságát, mekkora a területi ''lefedettség'' és melyek a védekezés módozatai. Az amerikai légierő az irakiak zavaróberendezéseit megsemmisítette, így azok érdemben nem voltak képesek befolyásolni a háború eredményét, de ez jelentős erőt, illetve anyagi forrást kötött le. Az ügy pikantériája, hogy nemrégiben az Afganisztánban állomásozó szövetséges erők német kontingense köszönőlevelet küldött az Aviakonverzija cég vezetőinek, ugyanis az orosz eszközt a tálib erők GPS navigációs eszközeinek zavarására alkalmazták, mégpedig sikerrel. A cég számára joghézagot jelentett, hogy a GPS-zavaró eszközt külföldön gyártatják (talán Fehér­orosz­országban), így az exportkorlátozás értelmezése állítólag vitatható. Az Aviakonverzija végül részese lehetett a kiállításnak.

A MAKS fontosságát és rangját jelzi, hogy a megnyitón részt vett az ország első embere, Vlagyimir Putyin. Ez azonban nemcsak a szokásos protokollesemény volt, hanem annál jóval több. Az orosz elnök megkülönböztetett érdeklődést tanúsít a haditechnika iránt. Repült már Szu-25 és Szu-27 fedélzetén, rendszeresen szemlél meg éleslövészeteket, hadgyakorlatokat a földön, vízen és levegőben. Utóbbira most is sor került, Zsukovszkijból egyenesen az ugyancsak Moszkva közelében lévő Cskalovszkij légibázisra ment át, ahol már várták a Tu-160 szuperszonikus bombázók. Putyin a ''Pavel Taran'' nevű gép parancsnoki ülését foglalta el, mellette a stratégiai bombázóerők parancsnok­helyettese, Anatolij Zsiharjev ült, aki a gépet vezette. Az ötórás repülésen három Tu-160 vett részt, amelyek először Nyizsnyij Novgorod közelében hangsebesség fölé gyorsultak, majd a Kola-félsziget felé vették az irányt. Légi utántöltés és mélyrepülés is szerepelt a demonstrációs programban, amelynek csúcspontja négy H-555 típusú szubszonikus cirkálórakéta indítása volt. Az új típusú fegyverek hagyományos töltetűek, és a pontosság növelése érdekében elektrooptikai végfázis-irányítást kaptak. A lövészet sikeres volt, az orosz tv beszámolója szerint a robotgépek a célpontként kijelölt emeletes épületbe csapódtak be. A repülés nem ment teljesen problémamentesen, a pilóta kezelőszerveinél ugyanis kisebb hiba keletkezett, így Putyinnak át kellett adnia a bal ülést. A bombázó a Murmanszk közelében lévő Olegonorszkban szállt le, ahová egy Tu-154-essel vitték az elnök után az ''atomtáskát'', amelyet a repülés idejére átadott az arra illetékes személynek.

Az oroszok nemzeti büszkesége közismert, fontosnak tekintik, hogy az élet minél több területén állítsanak fel új rekordokat. Fokozottan vonatkozik ez a repülésre is, így nem lehet csodálkozni rajta, hogy a MAKS kiállítás idejére időzítették az újabb világrekord-kísérleteket. A Gromov Repülőkísérleti Intézet három pilótáját jelölték ki a feladatra, közülük a leghíresebb Anatolij Kvocsur, aki ötezer repült órájából 1300-at töltött a Szu-27 és 30 különböző változatainak pilótafülkéjében. Hasonlóan tapasztalt, de kevésbé ismert Leonyid Csikunov, míg az új generáció képviseletében a fiatalabb, ''mindössze'' 2500 repült órával Alexander Pavlov készülhetett fel a különleges repülésekre.

Természetesen nem ''abszolút'' világrekordokról volt szó, hiszen a repülési csúcsteljesítmények növelésének időszaka lezárult, a jelenlegi és jövőbeni típusok még sokáig nem lesznek képesek az SR-71 vagy a Je-266 eredményeit túlszárnyalni. Létezik azonban jó néhány olyan kategória, amely rekordjainak megdöntése szinte csak szándék és pénz kérdése. Ez még az oroszoknál is így van, ezért először szponzorokat kellett találni. A Szuhoj, a Tupoljev, az ufai hajtóműgyár, illetve néhány bank és egyéb cég biztosította a szükséges anyagi forrásokat, így sor kerülhetett az 595-ös oldalszámú Szu-27 átalakítására. Ahogy az lenni szokott, a gépet ''fogyókúrára'' fogták, és a rekordrepülésekhez nem szükséges rendszereket, illetve berendezéseket kiszerelték, a pilótafülkéből még a HUD is hiányzott. A cél a FAI (Nemzetközi Repülőszövetség) C-1 kategória 3-as csoportjában nyilvántartott, adott távolságon mért sebességi rekordok túlszárnyalása volt, amelyeket még 1995-ben állított fel az amerikai Nemzeti Gárda egy 1966-ban gyártott, kiselejtezés előtt álló RF-4C Phantom felderítőgépe. A száz, ötszáz, ezer és kétezer kilométeres zárt körön végrehajtott repülésekre a 16-20, 20-25 tonna felszálló tömeg közötti kategóriákban került sor augusztus 16-ától. Alekszander Pavlov a száz kilométeres kategóriában járt szerencsével, az új rekord 1510 km/h, míg Anatolij Kvocsur ezer kilométeren szárnyalta túl jelentősen a régi értéket, 1664 km/h átlagsebességgel teljesítette a távot. A kiállítás zárónapjának reggelén is felszállt a rekordgép, és a bázis felett nagy magasságban manőverezett hangsebesség felett, de lapzártáig nem érkezett adat újabb rekordokról, amelyek megdöntése úgy látszik, nem is olyan egyszerű. Tervbe vették még azt is, hogy a gép hat és fél tonna teherrel elérje a tizenötezer méteres magasságot, de ennek sikeréről sincsen hír.

A nemrégiben még szupertitkos Zsukovszkij légi­bázis ideális helyszín a MAKS számára. Mivel mind a mai napig itt folyik az újonnan kifejlesztett katonai és polgári repülőgépek tesztelése, ezért azokat nem kell máshová áttelepíteni a kiállítás idejére, helyben megoldható az éjszakai tárolásuk, őrzésük. A hatalmas repülőtérrel, az ''orosz Edwardsszal'' egy későbbi cikkben részletesen foglalkozunk majd, most csak annyit, hogy a látogatók számára nyitott területet, illetve a bázis környékét hatezer gumibotos, fekete egyenruhás belügyi katona biztosította. A csecsen terrorfenyegetést nagyon komolyan vették, a repülőtér közelében lévő utakon a kereszteződéseknél sóderrel megrakott Kamaz teherautók álltak készenlétben útzár létesítésére.

Az ''oroszos'' megoldás célszerűbb volt, mint be­ton­akadályok telepítése. A belépést szigorú biztonsági ellenőrzés előzte meg, amely gyakorlatilag azonos volt a repülőtereken megszokottal, vagyis minden táskát átvilágítottak, és mágneses érzékelővel felszerelt kapun kellett áthaladni. Ennek ellenére rövid várakozás után juthatott be a hétvégi napokon százezres tömeg.

A MAKS 05 első három napja a szakmai látogatóké volt, ekkor többnyire kordon nélkül lehetett megnézni a kiállított több mint kétszáz repülő­­eszközt. Az utolsó három napon a nagyközönség számára is megnyitották a kapukat, így összességében 650 ezer ember látta a kiállítást.

Ez ugyan százezerrel kevesebb, mint a két évvel ezelőtti látogatók száma, de a sikert nem csak ezzel mérik. A közönségnapokon már elkerítették a gépeket, de az azokhoz beosztott szakemberek nagyon közvetlenül lehetővé tették a közel kerülést, és több gép pilótafülkéjébe is bejuthattunk, ha volt idő és türelem kivárni a lehetőséget.

A bázisra két bejáraton engedték be a látogatókat, mi a keleti ''Iljusin-kapun'' mentünk át, amelynek közelében több kiselejtezett Il-76, Il-114, Il-86 és Il-96 állt.

A kiállítási terület felé közeledve máris akadt hálás fotótéma, a kísérleti célokra használt Tu-144-es és egy Tu-160. Előbbi az a példány volt, amelyet néhány éve az amerikaiakkal közösen használtak a szuperszonikus lökéshullámok környezeti hatásainak tanulmányozására. A gépben már nem a Tu-160-as hajtóművei voltak, hanem azok a kísérleti gázturbinák, amelyek utánégető nélkül is képesek hangsebesség fölé gyorsítani.

Air Force Agyin - 2. rész

A statikus sort a repülőtér régi rövidebb futópályájára állították. Méretével kimagaslott a három nehézsúlyú amerikai vendég, a KC-10 és KC-135 tanker, valamint a B-1B Lancer nehézbombázó, amelyek mellett két-két F-16C és F-15E állt. A nyugati típusokat ezeken és a már említett üzleti gépeken felül egy francia Mirage 2000B képviselte.

A szemben lévő sorban olajzöld színével szerénykedett a nemrég felújított és repülőképes állapotba hozott MiG-3-as vadászgép és egy Po-2-es, amelyek kivételnek számítottak a legújabb típusok között.

Vegyesen állították sorba a katonai és polgári típusokat, békésen megfértek egymás mellett és egymással szemben a Tu-334-es utasszállító, a kísérleti célokra átalakított Szu-24-es, a vadonatúj An-148-as, stb. Az ukránok másik büszkesége, az An-70-es ezúttal nem vehetett részt a kiállításon, mivel a felkészülés alatt a gép egyik hajtóműve repülés közben leállt, ezért biztonsági okokból megvonták az engedélyt a betegeskedő típustól.

Ugyancsak hiányoltuk a Mi-28-as harci helikoptert is, amely az első napokon még a repülési programban is szerepelt, de látogatásunk idején csak ''hűlt helyét'' láthattuk, és ugyancsak ismeretlen okból nem állították ki a Mi-34-es könnyű helikoptert sem. A legújabb Mi-38-as viszont ott volt. Az Euromil vegyesvállalat megszűnéséről, majd újbóli elindításáról több, egymásnak ellentmondó információ érkezett, most úgy tűnik, hogy az Eurocopter a fennálló ellentétek ellenére mégis fontosnak tartja az ígéretes típus fejlesztésében történő részvételt. A Mi-8/17 típusnál nagyobb teljesítményű, korszerű helikoptert igény szerint többféle hajtóművel és elektronikával szállítják majd, ha beindul a sorozatgyártása. Ez az, amelynek időpontját pontosan még senki sem tudja. A belföldi igények kielégítésére természetesen az olcsóbb saját hajtóműveket tervezik, de ezek egyelőre késnek, a kiállított gépbe még a Pratt & Whitney gázturbinák voltak beépítve.

A ''delfinorrú'' Mi-171S a régi, de változatlanul sikeres és széleskörűen terjedő Mi-17-es típuson alapul. A közepes katonai szállítóhelikopter fegyvertartóit alkalmassá tették a póttartályok hordozására is, ez jelentősen növeli repült idejét.

A sivatagi terepen végzett leszállások során problémát okoz a felvert homok bejutása a hajtóművekbe.

Ennek kiküszöbölésére eredetileg a PZU centrifugális porkiválasztó berendezést alkalmazták a Mi-8MT/17/24 típusokon, de a kiállított új változaton már a hatékonyabb, bár jóval nagyobb és nehezebb ''dobozszerű'' porszűrőt láthattuk.

Ennek tervezésénél figyelembe kell venni, hogy ne korlátozza a hajtómű teljesítményét, vagyis minden üzemmódon kellő mennyiségű levegő átáramlását biztosítsa.

A szemközti sorban egymás mellett állt két Ka-226-os könnyűhelikopter, amelyekhez saját fejlesztésű hajtóművet még mindig nem sikerült biztosítani. Az egyik gépbe az angol Rolls- Royce gázturbináit építették be, ezekre kötöttek a kiállításon újabb szerződést. A másik katonai terepszínre festett helikopter rotorjait a francia Turbomeca Arriusok forgatták, a korszerű FADEC vezérlésű hajtóművekkel a tesztrepüléseken 7250 méteres csúcsmagasságot sikerült elérni.

A Kamov 50-es és 52-es harci helikopterek közelében állt a ''Kasatka'', vagyis a Ka-60-as, amely a tervezőiroda hagyományaival ellentétben nem koaxiális, hanem hagyományos rotor­kialakítású. Faroklégcsavarja ''fenestron'' típusú, vagyis soklapátos és a vezérsíkba ágyazott, ez nagymértékben csökkenti a zaját, valamint a balesetveszélyt. A Ka-60-as is hosszú évek óta repül, de sorozatgyártása ugyancsak nem kezdődhetett meg. A többi Kamov típushoz képest kimondottan szépnek nevezhető helikopterrel kapcsolatban egy negatív benyomásról is be kell számolni. Nemcsak az oroszokra, hanem egyes nyugat-európai cégekre is jellemző, hogy típusaik jövőben tervezett, de talán soha meg nem valósuló képességeit már ma is létezőként tüntetik fel. A törekvés egyik megnyilvánulása, hogy a kiállításokon különféle fegyvermakettekkel rakják körül a gépet. Nemegyszer előfordult, hogy olyan rakéták voltak a gépek elé helyezve, amelyekről jól látszott, hogy méretük miatt fizikai képtelenség felfüggeszteni azokat a szóban forgó típusra. Most a Ka-60-asnál egy másik fajta ''mókusvakítással'' találkozhattunk. Tervezik a gép felfegyverezhető változatát, ehhez természetesen külső felfüggesztők szükségesek. A gép oldalaira fel is szereltek valami ehhez hasonlót, ez azonban inkább csak félresikerült lakatosmunkának, mint fegyvertartónak volt nevezhető. A néhány milliméter vastag csapszegekkel rögzített, lemezekből összetákolt eszközre egy bombazárat szereltek, ez alatt egy UPK-23-250 típusú gépágyúkonténert helyeztek el. Az elektromos kábelezés nélküli, strukturális szempontból hajmeresztő eszköz talán még a konténer súlyát sem lett volna képes megtartani, hát még annak tüzelés közbeni 3,5 tonnás ''rúgását''. Az oroszokra éppen az jellemző, hogy a nagy igénybevételnek kitett szerkezeti elemeket alaposan túlméretezik, a Ka-60-ason látott félresikerült eszköz nyilván csak demonstrációs célokat szolgált.

A kazanyi helikoptergyár újdonsága, az Ansat több változatban is szerepelt a kiállításon. A néhány személyes könnyűszállítón kívül elkészítették az azonos (szintén Pratt & Whitney) hajtóművekre és erőátviteli rendszerre tervezett Ansat 2RC harci változatot is, amely első ránézésre csak részben elkészült földi tesztpéldánynak tűnt (ez az operátor kabin berendezésére igaz is volt), viszont erre rácáfolt, hogy a gép szerepelt a repülési programban is.

A harci gépek gyártók szerinti csoportosításban szerepeltek, kivételt képezett egy Szu-24-es és egy Szu-27-es, amelyeket ''repülő laboratóriumként'' alkalmaznak. Utóbbi a híres ''Test Pilots'' géppár együléses tagja volt, ezzel a kilencvenes évek elejétől hosszú időn át Anatolij Kvocsur repült. Jelenleg a ''tengelyszimmetrikus'' tolóerővektoros kormányrendszerű hajtómű földi tesztjeire használják, a gépre csatlakoztatott hidraulikakocsi segítségével működtették a fúvócsövet.

Az orosz légierőben elsőbbséget élvez a meglévő típusok korszerűsítése és üzemidő hosszabbítása. A statikus sorban láthattuk a szériaátalakításon átesett Szu-24-es, Szu-25-ös és Szu-27-es gépet, mindegyiknél főként a csapásmérő képesség javítása, illetve utóbbinál a megteremtése volt a cél. A ''Gracs'' (a Szu-25-ös beceneve) esetében csak kisebb volumenű módosításokra volt szükség, hiszen eddig is nagyon potens csatagép volt, elsősorban a pilótafülke műszerezettsége alakult át. A Szu-27SzM-mel más volt a helyzet, mivel a múltban csak vadászgépként alkalmazták, a jövőben pedig vadászbombázóként is helyt kell állnia. A kiállított gépre felszerelték a H-31 típusú rakétákat, a jobb szívócsatorna alá a televíziós vezérlésű KAB-500Kr gyakorlóváltozatát, a bal alá pedig a Sapsan célmegjelölő konténer makettjét. Az utóbbi eszköz jó példája az orosz légierőn belüli hangsúlyeltolódásoknak, amelyek oka ismeretlen. Amíg számos területen a világ élvonalába tartozó eszközöket állítottak rendszerbe, addig hosszú időn át elhanyagolták az autonóm precíziós csapásmérő képesség megteremtését. Lézervezérlésű bombák éjjel-nappal történő bevetésére önállóan kizárólag a Szu-24-esek egyes szériái voltak képesek, beépített célmegjelölővel. A vadászbombázók számára nagyon hiányzott egy a rugalmas többcélú alkalmazást lehetővé tevő leszerelhető konténer, amelynek elkészülésére még mindig várni kell. A Sapsan első, repülőgép fedélzetén is alkalmazható kísérleti példánya ez év végére készülhet el, és még további évekbe telhet, amíg a szériapéldányok megjelenhetnek az orosz vadászbombázók fedélzetén. Ugyancsak várni kell a műholdas vezérlésű eszközökre is, ennek oka nemcsak a különleges mikroelektronikát igénylő fegyverek hiányában keresendő, hanem a Glonassban is. A nagy pontosságú csapásméréshez ugyanis kellő mennyiségű, hosszú élettartamú műhold szükséges, ez egyelőre nem áll rendelkezésre. A rendszer ugyan működik, és navigációhoz kiválóan megfelel, de a néhány méteres találati pontosság biztosításához jelenlegi formájában még nem megfelelő. Az anyagi források hiánya miatt pár éve a teljes rendszer működőképessége is veszélybe került, mivel nem sikerült időben pótolni a lejárt üzemidejű műholdakat.

A Szu-27SzM azonban mindezektől függetlenül jelentős előrelépést jelent, de nem csak a csapásmérés terén. Fegyverzetében ugyanis rendszeresítik az R-77 aktív radaros önirányítású légiharc-rakétákat, amelyek hatótávolsága ugyan kisebb, mint az R27ER típusé, viszont már lehetséges egyidejűleg két ellenséges légi cél támadása. A tavalyi hét mellé az idén további tizenegy korszerűsített gép kerül a légierő állományába, a következő évtől pedig már szolgálatba állhatnak az első átképzett századok is a típussal.

Némileg tovább tart majd az egymás melletti üléses ''papucsorrú'' Szu-32 rendszeresítése. A kiállítás első hírei még arról szóltak, hogy a légierőnek átadott első gépet láthatjuk majd, de a statikus sorra az egyik már többször bemutatott prototípus került.

A Szuhojra többzáras bombatartókon és rakétákon kívül másfél tonnás KAB-1500 bombát is szereltek, így nem véletlenül tűntek ''laposnak'' a futóművek gumijai. A haditengerészeti Szu-33 egyik példánya is szerepelt, ezúttal vegyes fegyverzettel. A repülésre már nem alkalmas példány szárnyaira dupla bombazárakat szereltek, amelyeken egymás mellett elfért két B-8 rakétablokk, a másik oldalon pedig két Sz-25 nem irányított rakéta.

A Szuhoj tervezőiroda sajnos semmilyen információval nem szolgált az új T-50-es ötödik generációs vadászbombázóval kapcsolatban. A régebben PAK-FA néven emlegetett gép első példánya állítólag már épül, de a programot le kellett lassítani pénz hiányában, így a prototípus nem repülhet 2008 előtt. Hiába olcsóbb Oroszországban számos fejlesztés, nem jut minden programra elegendő anyagi forrás.

Az RSzK MiG a teljes 29-es ''repertoárral'' szerepelt. A hajófedélzeti K, kétüléses többfeladatú M2, a ''hiper-manőverezőképességű'' OVT és a Farnboroughban már egyszer szerepelt ''nagygerinces'' SzMT mellett a fehéroroszok is kiállították az általuk korszerűsített MiG-29BM típust. Ez külsőre csak az áramvonalazás nélkül felszerelt légi utántöltő berendezés tekintetében különbözik egy normál 9.13-as változattól, a műszerfal azonban némileg eltérő. Jobboldalt felül beszereltek egy többfunkciós képernyőt, más a Teszter rendszer kijelzője, a HUD-ra pedig videokamera került. A gép fegyverzetébe integrálták (vagy ez még csak terv?) a H-25,29 és 31 földi célok elleni rakétákat, a KAB-500 televíziós rendszerrel irányított bombákat és több más hagyományos eszközt, pl. az Sz-13-as nem irányított rakétákat. A légi célok elleni fegyverzet is kibővült, a gép előtti adattábla szerint a MiG-29BM képes lesz az R-77 és az R-27ER bevetésére, bár ez utóbbi erősen vitatható, hiszen nem fér el a belső szárny alatti felfüggesztőkön.

A kiállításon jelentették be, hogy az indiai légierő tenderjére a MiG-35-ös típust ''nevezik be''. Ez a gyakorlatban még nem létező gép a jelenlegi többfeladatú kétüléses M2 és a kísérleti OVT változat összeházasításából születik majd meg. A két változat külön szerepelt, az M2 a kilencvenes évek elején legyártott ''fly-by-wire'' vezérlésű MiG-29M negyedik, az OVT pedig a hatodik prototípus átépítése. Utóbbi már a MAKS 03 kiállításon is szerepelt, de csak a földön a Klivit (Klimov Vectoring Thrust) vektorálható fúvócsővel, valamint szárnyvégein egy-egy R-73-as rakétamakettel. A kísérleti berepülési programhoz több átalakítást végeztek. A szárnyvégi rakétákat és azok felfüggesztési pontjait eltávolították, a gépágyút kiszerelték, a pilótafülke műszerfalán pedig a HUD helyén nagyméretű műhorizontot és nagy pontosságú barometrikus műszereket szereltek be, amelyek még működőképesek nagy állásszögű és kis sebességű repülés közben is. A külső szárny alatti felfüggesztési pontot meghagyták, ide a repülést látványosabbá tevő füstgenerátorokat helyeztek, amelyeket az R-73-as rakétamakettekből alakítottak át. Az M2 esetében viszont erre a célra az amerikai ''Smokewinder''-t használták.

PSN felhasználó: Foxxika | Samsung S23 Ultra | Canon EOS 1300D Kit

Szivesen oda is adom, csak az a gond, hogy viszonylag ritkan jarok BP-en. Ket lehetoseg kinalkozik: az egyik hetvegen odaadom cimboramnak akivel tudsz jovo heten talalkozni, vagy pedig a kovetkezo konzultaciomkor - ami nov kozepe - elviszem szemelyesen.

Amelyik variáció neked a kényelmesebb illetve megoldatóbb

Nekem mindkettő jó

PSN felhasználó: Foxxika | Samsung S23 Ultra | Canon EOS 1300D Kit

Egy picit más véleményen vagyok a kobra manőverrel kapcsolatban... Ez orosz részról kicsit túlmisztifikált! Több típus is képes rá, például az F-14 Tomcat pilóták kiképzési programjában is benne van, csak nyugaton Mongoose (mongúz) a manőver neve.

Az pedig, hogy a korlátozásokat kiiktató gomb, az ún. ''Harci gomb'' kimarad a modern gépekből: ez csak terv maradt. Akármennyire is el vannak ragatatva maguktól, nem teljesen ostobák! De alapból tényleg a gép az úr, a pilóta ''csak'' dönt, de a gép valósítja meg a menővert...

Az orosz sárkányok viszont tényleg nagyon jók! Ezzel egyszerűen nem lehet vitatkozni!!!
(Anno az amerikai haditengerészet egyik tervében szerepelt, hogy a Szu-27 sárkánya alapján fejlesztenek egy gépet, teljesen nyugati felszereltséggel... de ezt azért nem engedhették meg!)

"Önérzetem van, de hülye azért nem vagyok!"

Ezzel egyetis értek. Amugyan pedig jobban utánamászva rátaláltam egy 1967es leírásra (jegyzőkönyv részlet) ami alapján ez a manővert már akkoris ismerték és kisérleteztek vele mivel magas rációt láttak a harci bevetésekre. De 1-2baleset után törölték a teszteket

PSN felhasználó: Foxxika | Samsung S23 Ultra | Canon EOS 1300D Kit

Pont mostanában dumáltunk az egyik haverral, hogy régen csináltun egy pár vadászrepcsit, és hogy most, így idősebb korban is kéne makettezni. Hol kell kezdeni? Milyen repcsit érdemes kezdetnek választani? Milyen ragasztót használjak? Szívesen kipróbálnám, a festést is. Milyen festékkel, szórópisztolyal érdemes csinálni.
Ja, és nem nyertem a lottón, tehát én amolyan kezdőcuccokra vagyok kíváncsi, hogy olcsón kijöjjek.

A festék legyen: Humbrol a szórópisztolyban lehet válogatni mert van választék bőven..az 5k-s kategőriától a csillagos ég. De az 5k-s is tökéletesen megfelel csak megkell tanulni használni Amugy nemárt beszerezni jó pár 0-és dupla 0-ás ecseteket mert nagyon hasznosak

PSN felhasználó: Foxxika | Samsung S23 Ultra | Canon EOS 1300D Kit

Az irakiak nem a szuezi válság idején, hanem 2003-ban ásták el a MiG-25-öket!

Azt elfelejtitek figyelembe venni, hogy a nekünk felajánlott F-16-ok átestek volna a Falcon Up struktúrális megerősítésen, ami további 6000(!) óra üzemidőt garantált volna. Szintén szerepelt az ajánlatban az MLU csomag, amivel a típus már a 4+ generációba tartozott volna, bizonyos rendszerei már az 5. generációt képviselték volna. Mindez megfejelve az alap fegyverzeti csomaggal (2 javadalmazás/gép), kiszolgáló rendszerekkel. Így lett volna gépenként 30 millió $. A Gripen fegyverzet nélkül került kb 50 millióba gépenként! Ebből F-15, vagy a Super Hornet is kitellett volna.

MiG-29 és F-16 eddig egyszer keveredett manőverező légi harcba 1991-ben irak felett: a MiG-29 vesztett. Mellékesen: a MiG-29/Szu-27 aerodinamikai kialakítása az Tomcat-én alapul.

A Humbrol festék pisztolyba teljesen alkalmatlan, kiülepszik a tartály alján kb 2 perc után. A Model Master nagyságrendekkel jobb. Fújásra igazán az akrilok, vízbázisú festékek jók. Lakkban a mai napig a Model Master a csúcs. A Humbrol lakkjai semmire sem valóak: a fényes sosem lesz tükörfényes, a matt inkább félfényes. Ráadásul fél év után még mindig ragad! És oldja minden vegyszer.

És azért azt sem árt nézni hogy bizonyos fegyverrendszereket nemis kapunk meg amik nélkül nem leszünk sokkal de sokkal előrébb. Ja és az sem mind1 hogy egy szerződésen belüli pontban feszegették a svédek hogy bizonyos összegért alkalmassá teszik a grippeneket a meglévő orosz fegyverarzenál szállítására

A festékekről pedig teljesen igazad van. Én igen régen festettem már pisztolyal és akkor nem volt ily nagy a választék

PSN felhasználó: Foxxika | Samsung S23 Ultra | Canon EOS 1300D Kit