Keresés

Új hozzászólás Aktív témák

  • lionhearted

    őstag

    válasz hcl #6573 üzenetére

    Valószínűleg az interleaving jelenségről beszélsz, ami csak azt mondja, hogy egy adott tracken (sávon), az "összefüggő" szektorok között hány másik szektor helyezkedik el. Így pl egy 10 szektoros sáv a következő képpen nézhet ki: 1 6 2 7 3 8 4 9 10 5. Ez semmiben sem változtat azon, hogy a tányér kerületi sebessége, és így az olvasási sebessége a tányér "elején" gyorsabb.
    A "közepe" gondolat onnan számrazik, hogy a fej a közepére "érhet" oda gyorsabban, és ebből némi elérési idő sebesség növekedés érhető el. Természetesen ekkor a kiindulás nem az idle helyzet, hanem pl a rendszer adat vagy a felhasználói adatok közti "ugrálás".
    Ha igazából csak hibernálás miatt van swap, akkor az eleje fele (mi az, hogy eleje, egy 0,5-2TB winyós korszakban, mikor a rendszerpartíció sincs 50gb(<10%) ? ) érdemes, hiszen ide gyorsabban kiírja a ramot, és induláskor innen gyorsabban is beolvassa.

    Az NCQnak pedig ehhez nincs köze, nem a tárolón összefüggő szektorokat olvasott a képen, hanem vagy különböző fájlok vagy töredezett fájlról lehet szó. Látható, hogy más sávon is vannak. Az NCQ lényege a jobb fejpozícionálás, azaz rövidebb utakat tegyen meg a fej a kívánt tartalmak elérésére.

  • Kendek

    MODERÁTOR

    válasz hcl #6573 üzenetére

    Formázásnál nincs is nagyon adatírás, csak logikailag vannak kiosztva a fizikai címek. Vagy van adatírás, de az teljesen folyamatos, ha meg is szakítják, attól még a címzés marad. Az NCQ lényege éppen az, hogy sorba rendezi az utasításokat úgy, hogy a leghatékonyabban legyen kihasználva a merevlemez. Szóval ahogy a kép is mutatja, úgy rendezi a parancssorrendet, hogy fizikailag egymás után következő helyeket érintsen az író/olvas fej, és ne ide-oda keljen neki mozognia, miközben sok felesleges forgási ciklus is lemegy. Mondjuk ennek a technikának a hatékonysága eléggé megkérdőjelezhető, de azért valamit csak ér.

Új hozzászólás Aktív témák