Új hozzászólás Aktív témák

• #9128 Dhampir félisten

  Új Válasz 2013-04-01 18:30:19 #9128

  Új hozzászólás

  Összes hozzászólása itt Válaszok az összes hozzászólására itt Válaszok erre a hozzászólásra

  Privát üzenet küldése

  

  Dhampir

  félisten

  Kalmárok Krémje

  Írta: Sebtől Helyes Arczú
  Fordította: Kívánságelutasító

  Kiadja:
  Stal-Ker Kereskedelmi Bt. és Mo-Cár Kft.
  Szponzorálta:
  Shultan Kazimír

  A zsíros sötétség mindent elfedett. Bármi állhatott előttem anélkül, hogy tudomást szerezhettem volna róla.
  Már három napja vergődtem a mocsárban. Egész ruházatom lefoszlott rólam, bőrömet rászáradt iszapréteg feszítette. A Rolex még csak-csak ketyegett sebhelyes csuklómon.

  Ennivalóm csak annyi volt, amit a mutánsok kiturkáltak a szűkmarkú tőzegből; lápi giliszta.
  Mezítelenül, dideregve, de töretlen elszántsággal követtem esténként a Hétrőfös Szakállú Üstökös csóváját, amely tán célomhoz egyszer elvezet. A Zóna számkivetettje voltam. A fülemből kiállt egy nádtorzsa. Szitkozódva kihúztam, majd messzire eldobtam. Fémes zörgés hangja kísérte landolását.
  Bizony elébem állt egy nagy kerítés. Körítés nélkül átmásztam a szögesdróton, közben óvtam nemesebb testrészeimet.

  Amikor a másik oldalán lehuppantam, hirtelenjében ínycsiklandóan finom sült hús illata csapta meg beszáradt taknyú orromat. Hmmm, gyomrom hangosan korgásba kezdett, mire egy Szeryóga-mozdulattal gyomorszájon térdeltem magamat, így hallgattatván el a pofátlan követelőzést.

  Követtem a szagnyomokat, mire majdnem magam is beléhuppantam egy furán lüktető anomáliába. A hajnali derengésben körvanalazódni látszott a vélt elemózsia, egy odakozmált Stalker. Egy faággal odébbpiszkáltam, majd kormos ruháját magamra húzgáltam. Egészen úriember kinézetűvé válhattam-morfondíroztam magamban.
  A dombok között, a fűzfákon túl egy kis falu barátságos háztetői rajzolódtak ki az égboltra.
  Arrafelé vettem az irányt. Már egészen közel jártam a széléhez, amikor egy buckán átlépve váratlanul a mélybe zuhantam.

  Sajnos a protézisem valahol fent maradt én azonban lassacskán lábra állva leporolta öt számmal nagyobb bakancsomat, és négy számmal kisebb méretű nadrágomat. Nyikorogva nyílt ki egy rozsdás vasajtó, amin túl egy kis ablakból pislogott ki rám régi jó cimborám, valahai Wallató Streeti főnököm, Sid Orrovics.

  -Májne Lében Herren Majszterem! Meggyütté' hát.-üdvözölt erőltetett kedvességgel kedvenc indonéziai tájszólásában.
  -Megérkeztem, de bár ne jöttem volna erre a koleradúlta vidékre. Minden nádsarokban lőttek rám, ahol pedig nem, ott meg akartak enni, miközben én csaknem éhenhaltam.
  -Hát sok jóra etekintetben itt se számítsál-nézett rám sokatmondóan a szemüvege fölött.
  -Éppen meg szeretnélek bízni egy fontos küldetéssel...-kezdte a beetetésemet.
  -Mi volna az Májsztró?-néztem rá, mint egy hatéves ártatlan gyermek.
  -A múlt hétre vártam egy rakomány Csibefalatot, de egy ál-Stalker az én nevemben lecsapott a szállítnmányra, így már napok óta éhezem. Többet fogytam, mint Te a mocsárban.-és eközben kezével végigsimította Szafari mellénye alatt gömbölydeden feszülő pocakját.
  -Sebaj Tóbiás, majd elugrom érte, csak előbb adj egy tábla csokoládét.-próbáltam jópofizni, de közben remegtem a türelmetlenségtől, hogy ételt tolhassak a bendőmbe.
  -Kissé meghunyorítva szemét közelebb hajolt, majd nekem szegezte a hónap találós kérdését:
  -Osztán mivel fizeted ki hékám? Körömpiszokkal?
  Igaz, ami igaz, annyi levakarni való sár és iszalag rozsdállott rajtam, hogy ha ezt mind egy kupacba összegyűjtöttem volna és beváltották volna aranyba, akkor most nem a Zóna görbe útjait cifráznám.
  -Nesze, itt a Rolexem!-csaptam ki elébe a pultra, hogy csak úgy koppant, miközben a szemeim is kopogtak.
  -Na jó, kotort elő egy kis karika avas Pilótás kekszet, egyél, nehogy itt haljál éhen nekem, mert csak a rosszhíremet fogod terjeszteni, hogy hagytalak éhenveszni.
  Ekkora arcátlanságra csak az órám szíjánál fogva történő enyhe, ám ideges visszarántásával válaszolhattam.
  -No-no-no, hát azt én nem úgy gondoltam-vágott töredelmes arcot a Kofa. Rögtön megesett rajta a szívem.
  -Tudja mit? Adjon hozzá még egy darabka kekszet, és akkor a kecske sem lakott jól, de a káposzta sem maradt meg.
  -Ez a szentbeszéd!-bólogatott hozzá.
  -Nesze, oszt legközelébb csak akkor kerülj a szemem elé, mikoron visszahoztad a Csibefalatkákat, de ám egy szem se hiányozzék belűle, vagy különben életed vége után is zombiként nekem fogsz gályázni!-azzal durcásan besöpörte méregdrága órámat egy barna papírzacskóba, és szinte kidobott a bunkerből.
  - Jó Csibevadászatot, Te ütődött!-kiáltotta utánam szinte atyai hangnemben, miközben markát elégedetten dörzsölgette, de a nyikorogva becsapódott ajtó miatt nem folytathattam pszichológiai megfigyelésemet.

  Miközben beballagtam a lakatlan falu főterére, zsebembe csúsztatott kezem egy összehajtogatott papírcetlibe ütközött. Előhúztam, kibontogattam, és csipás szememmel ráhunyorgatva, a mindent elárasztó, és mindent a maga teljességében megvilágító napfényben az alábbi üzenetet olvastam:

  "STALKER! AMIKOR EZTET AZ ÜZENETET MEGTALALSZ, AKKOR ÉN MAR NEM ÉLNI. DE HOGY TUDJAD, A FALU EGYIK HÁZANAK PADLASÁN JÓL ELREJTVE, A KEMENY MELLETT MEGTALALSZ NAGY RAKOMANY CSIBESZALLÍTMANY. AZE AZ UZSORASE, AKI MEG A PAPAT IS TÉRDEN CSÚSZTATVA JARTATTA CSIBEFALATJAÉRT CSEREBE.
  ODA NE ADD NEKI, SOT MEG AZTAT IS VEDD TÜLE VISSZA, AMIT TÜLED KOBZOTT EL! FIGYELMEZTETTELEK, ÉN, SID ORROVICS FIA, BENŐ, KINEK FEJE LAGYA KESŐN, DE BENŐ"

Új hozzászólás Aktív témák