Az extreme (320 kbps CBR) és insane (V0 VBR) a változó bitrárát leszámítva sem ugyanaz. Ez a Hydrogenaudio cikk ebben a táblázatban szépen összefoglalja.
(#108) szaszlaci: az teljesen mindegy mi között hányszor kapcsolgatsz. A kódek/bitráta minőségére egyetlen mérőfok van, a jól beállított (losslessbe visszakonvertált, egy szinten tarott hangerejű, teljesen random) ABX vaktesztek. Minden más elmélet, színkép, hullámforma, hullámforma különbsége mind csak illúzió. Mondom, ezzel már mások is befürödtek, hogy hittek abban, amiben te, és eleve úgy állították be az encoder-jüket, hogy vizuálisan teljesítsen jól, és ez nem hogy nem segített rajtuk, de ezzel rosszabb eredményt értek el.
Ami miatt még nem életszerű a négyszögjeles teszt, hogy a valóságban harmóniát tartalmazó zenét, meg emberi beszédet tömörítünk ezekkel a kódekekkel, és nem zajokat, gépi hangot, meg egyebet. Persze erre is van példa, pl. sok encoder nehezen küzd meg, ha koncertfelvételen tapsolnak, iszonyat rosszul tömöríthető információ, általában adott bitrátán artifactokkal tudják csak hozni.
Abban igazad van, hogy az a 370 kbps-os FLAC overkill volt arra a zenére, valószínű nem hallottam volna meg a különbséget egy 128-192 kbps-os változathoz képest se. De! Ez a 320 CBR-hez képest meglévő +50 kbps olyan kicsi eltérés volt fájlméretben, hogy lényegében nem nagy áldozat. És így legalább lossless volt a fájl, amit később lehet tovább konvertálni. Ha 128kbps-os mp3-ba konvertálom, azt már sehova nem érdemes konvertálni később, újra kell grabelni a CD-ket, ami külön munka.
Ha 1000-1400 kbps-ra tömörít valamit a FLAC, az tényleg nagyon sok, és nem csak overkill, de pazarolja is a helyet, meg streameléskor a sávszélt, ami főleg mobilnetnél baromi fontos.
Az AAC-t én sem szeretem, csak a kép teljességéért hozakodtam vele elő, meg említettem, hogy ABX vakteszteken a legjobban szokott szerepelni. Ezért a szakma a legjobbnak tartja, amiben én erősen kételkedek. Max. az AAC-t azért preferálják többen, mert nehezebb ráedzeni a fülüket a sznoboknak a tömörítési hibák felfedezésére, de aki nem erre a mutatványra megy, az sose nem fog meghallani különbséget egy normálisan kódolt mp3, ogg, aac, flac között, ha bele döglik sem. Mondom, aki erre ráedzette a fülét az sem érdemi minőségbeli különbséget hall, hanem nagyon ritkán előforduló tömörítési hibákat ismer fel.
Azzal is egyetértek, hogy a 20 kHz feletti audioinformáció tömörítése sokszor már nem hoz minőségbeli különbséget, sőt, extrém esetben még ronthat is rajta, mert elvon hasznos bitrátahányadot a 20 kHz alatti még fontosabb, még jobban hallható részekről. Épp ezért a legtöbb lossy codec default levágja a ~20 kHz feletti frekiket.
Ami a 96 kHz-es mintavételezésű FLAC-ot illeti, pont arra linkeltem az első hozzászólásom végén a cikket és videót, hogy a high res sokszor nem hogy a minőséget nem teszi jobbá, de ultraszonikus interferencia miatt még degradálja is le. A high res-nek ezért tartalomfogyasztáskor nincs értelme, inkább csak stúdiókban használják, ahol kevernek vele, meg a zajszintet tartják vele alcsonyan, de ilyen formátumban zenét kiadni nem sok haszna van. Ezt szépen elmagyarázza a fószer a cikkben és a videón is. A legjobban a végkonklúziója tetszik, miszerint jobb audióminőséget nem nagyobb mintavételezéssel, nagyobb felbontással, nem nagyobb kbps-mal kell elérni, meg nem másik codec-kel, hanem egy jobb hangfelszereléssel, főleg hangfal, füles, fejes tekintetében, meg jobb erősítő, stb., ezekkel sokkal többet lehet nyerni minőségben.
Ami az ingyenességet illeti: a legtöbb codec ingyenes ma már. Az mp3-ra lejárt a szabadalom a világ minden részén, nem kell licencdíjat fizetni a Fraunhofernek. Már csak az AAC, meg néhány hasonló codecnél van licencdíj, de ezzel neked, mint végfelhasználónak, és zenefogyasztónak, nem kell foglalkoznod, mert benne van a készülék, szoftver, stb. árában. Ezen csak a gyártónak, fejlesztőnek kell aggódni.
[ Szerkesztve ]
