Nagyonfőnök: - Kell neked egy céges telefon.
Én: - Nem, nem kell, köszönöm szépen.
- De kell, hogy bármikor el tudjalak érni!
- Tudod a privát számom, azon elérhetsz, éjjel/nappal.
- De azt a többieknek nem adod meg!
- A többiek hívjanak az irodámban a vezetékesen.
- De ha nem vagy bent, azt nem tudod felvenni!
- Ha nem vagyok az irodámban, akkor nem érek rá.
- De akkor hívjon folyamatosan amíg rá nem érsz?!?!?!
- Nem kell, küldjön egy emilt, hogy hívjam vissza.
- Akkor állítsd be a céges említ a privát telefonodra.
- Be van állítva.
- De nekem tegnap nem válaszoltál!
- Mivel délután ötkor már nem dolgozok.
- És ha sürgős?
- Akkor hívsz úgy is hívsz a fentebb említett privát számon.
Azóta sincs céges telefonom, de ilyesmi vagy hasonló párbeszéd időnként lejátszódik. 
Ha beülsz a volán mögé, és azt érzed otthon vagy, ne gondolkodj, vedd meg! De ha leparkoltál vele és nem nézel vissza rá, rossz autót vettél.
