Egyszerűen pazar.
Valami ilyesmire vágytam én is. A béke, boldogság szigetére, Bánkra, ha más is a neve.
Isten nem adta meg.
Törtetés, küszködés pusztán azért, hogy a rezsit kifizessem, és még éljünk is valahogy. Vidéken meg nyista meló.
Sebaj, pár év múlva nyugdíj, hurrá. Keresünk valami békés falucskát jóindulatú lakosokkal, és bejóindulatúskodunk oda mi is. Este kiülünk a lócára, nézzük a csillagokat, élvezzük az illatokat, közben fogjuk egymás kezét.
Isten nem így gondolta. Magához szólította feleségem. Egyedül pedig nem megyek. Mazohista módon megmaradok panel prolinak.
Hál' Istennek írásaid kapcsán beleélhetem magam abba a hangulatba, amelyet talán ebben a büdös életben soha nem élhetek át életszerűen.
Tartom: írásod egyszerűen pazar.
Szép szolidan, szép szolidan, elvégre nem vagyunk otromba állatok... (KFT) Birodalmi Szóvivő és Békenagykövet (:L topic)