Szerintem meg igenis nagyvonalú volt a havercsákó, mert ha valaki megtalálja a zuszony egyik felét, akkor mit kezdene vele, viszont így van esélye egy komplett párra. Hát mi ez, ha nem nagyvonalúság?

A főnökömnek rengeteg ingatlanja van (boltok, irodák, stb...) , de nem éri be vele. Van 4 saját boltja is. Mert mittomén' havi 600 az olyan ciki. Csak jobb az 1-1,2 milla, nem? Ha én volnék a helyében, le sem szarnám a boltokat. Begyűjteném szépen a bérleti díjakat, oszt' csákánynyél! Persze lehet, hogy utál otthon lenni. Azt mondjuk (ismerve a feleségét) megérteném.

Ps: A pénz azt nem boldogítja, akinek nincs. Ez tény.

[ Szerkesztve ]

Rip and tear

A pénz talán nem mindenkit boldogít, viszont amit veszel majd belőle...
Javaslom, hogy nyissunk egy topikot, amiben mindenki leírhatja, hogy mit venne, ha végtelen pénze volna ha még nincs ilyen.
Mod:Ja általános iskolás osztálytársam talált buszmegállóban egy ezrest, és egész nap vigyorgott, habár lehet, hogy azért is boldog volt, mert a mögötte lévő csaj tiszta ideg volt, hogy nem ő vette észre a pénzt

[ Szerkesztve ]

Nyisd meg, aztán linkeld be ide!

Rip and tear

Személy szerint annyi kell, hogy ne kelljen élelem, ruházat, fedél miatt aggódni. Ezen felül minden áldás, extra.

"How a government taxes its citizens is a direct declaration of a country's values."

Kis pénz kis boldogság, nagy pénz nagy boldogság, legalábbis mikor megkapod.
Azért érezzük magunkat kicsit boldogabbnak a megkapott pénzzel, mert megszoktuk, hogy pénzzel ismerik el a teljesítményeket a mi világunkban. De egy nehezen megoldott feladat utáni sikerélmény, több örömet adhat az ölünkbe hullott pénznél. Ha a kettő együtt jön, az tuti. Ezért jó annak, akinek a munkája a hobbija. Élvezi amit csinál, sikerélménye is akad, pénzt is keres.

Később általában nem értek egyet azzal, amit korábban leírtam. Ehhez néha évek kellenek, néha percek csak...

Mivel nem találtam ilyen topikot, ezért bátorkodom megnyitni, pár perc és ittlessz, azt jó sokat írjatok, hogy ne véljék fölöslegesnek és ne zárják

Szerintem ne nyiss.

Ha teszed ami a célod, akkor arra vagy hivatott az életben.

Szerintem nem az a kérdés vagy nem az az értékmérő, mennyi pénze van valakinek, hanem hogy mire használja. Ha x.y megnyitott négy boltot és azt sok vevő szereti, akkor jól tette és nyisson még. Ha félretett a pénzéből öreg napjaira, az is helyes. Ha befektette a tőzsdén, az is helyes.

Aki meg két mosógépet vesz, mert egyen billegne a plazmatévé, az hülye.

Egy átlagos héten négy hétfő és egy péntek van (C) Diabolis

Igaz. De amíg havonta egyszer rendelek pizzát, és akkor is gondolkodom rajta, hogy megengedhetem-e magamnak ezt a luxust, addig nem gondolom hogy hűdejó nekem, és egy kicsit több zseton nem tudna boldogabbá tenni... Persze van akinek sokkal szarabb az élete, de nekem attól nem jobb.

Rip and tear

Aki meg két plazmatévét, mert a mosógép billeg ugye......
Legalábbis gondolom a plazmatévék is statikusak mint a többi.

Később általában nem értek egyet azzal, amit korábban leírtam. Ehhez néha évek kellenek, néha percek csak...

Tanulj meg sütni, aztán Tőled rendelnek. Más munkáját úgy fizetheted meg, ha a Te munkádra is van kereslet.A tőkejövedelmek , az már más tészta.

Később általában nem értek egyet azzal, amit korábban leírtam. Ehhez néha évek kellenek, néha percek csak...

De a kérdés valahol mégiscsak az, hogy minél többet keresel, annál nagyobb erőfeszítés a következő egységnyi zsetont megszerezni és van-e értelme annak, hogy ennek ellenére forszírozd. Mondok példát hasraütésszerű számokkal. Tegyük fel, hogy x országban 400 zsetonból lehet tisztességesen megélni egy családnak. Akinek 100 van, az nyilván nyomulni fog, hogy 200 legyen, ez érthető. Az is, hogy a második 100-at könnyebb megszerezni, mint akinek 1000 van és 1100-ra akar lépni. Ha már 10x100-ad van, érdemes-e küzdeni a 11. 100-asért?

Közgázosabban fogalmazva a bevétel termelésének a határhaszna lehet 0, érdemes-e idáig erőltetni a dolgot?

Szerk: másik, életből vett példa: van olyan haverom, aki nagyon jó a szakterületén. Összeszedett a privát vállalkozásába egy halom ügyfelet. Azután elkezdte őket leépíteni, elzavarni, mert úgy gondolja, hogy ha nem bírja személyesen kiszolgálni őket és fel kell vennie valakit, aki nem üti meg az ő szintjét, akkor romlik a színvonal és előbb-utóbb tönkremegy a teljes vállalkozás. Más biztosan felvett volna pár gagyi beosztottat és elviselte volna, hogy sokasodnak a bajok.

[ Szerkesztve ]

Egy átlagos héten négy hétfő és egy péntek van (C) Diabolis

Nyisson, nem izgat. Azt írtam, hogy én nem foglalkoznék vele. Egyébként sem egy aranybánya.

Rip and tear

Beérnéd-e annyival , ami éppencsak pont erre elég?
Költői kérdés...

philoxenia:
Ezért jó annak, akinek a munkája a hobbija. Élvezi amit csinál, sikerélménye is akad, pénzt is keres.

Igen ez tényleg jó. Csak kérdés, hogy mennyit...

[CaveMaN]: bár általában egyetértek veled (kicsit most is ) , de úgy gondolom , jó ha van az embernek célja vagy terve. PErsze ezeket a terveket illik néha azért elengedni nem görcsösen ragaszkodni hozzájuk, de kellenek.
Nekem pl. a "halálom" szinte, ha nicns semmi munka, ha nincs cél. Bele tudok őrülni. PErsze nálam tudatosabbak ezt biztos jól tudják kezelni

[ Szerkesztve ]

"Tartsd magad távol azoktól, akik le akarják törni az ambíciódat! A "kis" emberek mindig ezt teszik, de a nagyok éreztetik veled, hogy te is naggyá válhatsz" - Mark Twain

Aki mindig talál magának egy újabb célt és nem tud megállni, soha nem lesz elégedett és boldog azzal amivel rendelkezik. Nem tudja értékelni azt, mert éppencsak megszerezte, de már más után vágyakozik. Következésképp ezen az úton előrehaladva mindig elégedetlen lesz, hiszen mindig lesz egy olyan cél előtte, amit még el kell érnie, nincs megállás, csak a temetőben...

Értem hogy mit mondasz, és nyilván nem normális dolog például az sem, amit a sógorom csinál: németeknél a modern és önkéntes rabszolgatartó társadalomban napi 18-20 órát dolgozik naponta, 1200 juróért. Szerintem elvárható lenne, hogy ledolgozom a napi 9 órát (mert hogy 1 óra a kajaszünet, LOL) , akkor azért ilyen problémáim ne legyenek. Legyen mondjuk olyan, hogy 8800GTS, vagy 8800GTX, és akkor még egy hónapig spórolok?!

Rip and tear

Volt, hogy három napig nem ettem, mert nem volt pénzem és egy idegen városban éltem, ahol senkit nem ismertem. Három napnyi éhezés után gyalogoltam 4,5 km-t a melóhelyemre, hogy felvegyem a fizut, bementem az első közértbe, vettem magamnak 5 kiflit, egy kakaót és 20 dkg párizsit. Megettem, jóllaktam, boldog voltam.

Aztán volt sikeres vállalkozásom, amivel annyi pénzt kerestem amiről sose nem is álmodtam volna. Egy nap felültünk két barátommal a repülőre, megebédeltünk, kávéztunk egy európai nagyvárosban és hazajöttünk. Persze, jó érzés volt, de nem okozott különösebb örömet.

Jelenleg úgy élek, hogy a szükségeseken felül jut egy-két extrára is és nekem ennyi elég. Nem hiányzik a nagy pénz és örülök, hogy stabilan megvan a betevőm.

mod: jelenlegi céljaim pedig nem anyagi jellegűek, így ez a terület már nem foglalkoztat.

[ Szerkesztve ]

"How a government taxes its citizens is a direct declaration of a country's values."

Miért ne lehetne boldog azzal, hogy elérte a célt? Ha pl. besegítek egy vállalatnak egy feladat megoldásában, ami engem érdekel, sikerül megoldani, ezzel sok embernek jó lesz, én meg kapok egy kosár pénzt, az miért ne boldogítana engem? Nem csak attól lehet valaki boldog, hogy valamivel "rendelkezik", hanem attól is, hogy az odavezető utat végigjárta, főleg, ha buktatók is voltak. Önmagában az út végigjárása is lehet ok a boldogságra akkor is, ha az érte kapott pénz a bankban alszik, nem "rendelkezek" belőle semmivel.

Egy átlagos héten négy hétfő és egy péntek van (C) Diabolis

A vállalkozásban elért sikerek nem boldogítottak? Csak az, hogy van annyi lóvé, hogy futja repülőjegyre?

Egy átlagos héten négy hétfő és egy péntek van (C) Diabolis

Nyilván úgy nem lennék az, de éppen azt írtam, hogy számomra az az állapot elegendő a boldogsághoz, ha nincsenek ilyen jellegű gondjaim. Ez nekem valóban annyit jelent, hogy legyen mit enni, nem azt, hogy legyen pénzem még hónap végén is a Hiltonban kajálni. Ehhez pedig nem kell milliókat keresni, sőt.

De azért ez nem ilyen fekete-fehér. Ha például azért nem jutna enni hónap végén, mert lenne 3-4 lurkóm és azoknak kéne, akkor boldogan lemondanék az ő javukra az ételről

bambano: dehogynem, de itt most a pénzről van szó, nem a sikereinkről

[ Szerkesztve ]

"How a government taxes its citizens is a direct declaration of a country's values."

Pénzügyi vonalról beszéltem, sajnos nem írtam oda. Mindig többre vágyni stb. Amit te is csinálsz (mellesleg én is), ott messze nem a pénz és a javak megszerzése a célja, hanem az öröm, elégedettség, kihívás , amit egy/több feladat megoldása jelent. Mellesleg pénzt is keresni vele nagyon király dolog. A lényeg ugye, hogy mi motivál, a pénz szerzése vagy valami más. Sokaknál sajnos a pénzszerzés a cél és a motiváció is, messze a valós szükségletek felett.

Van akit a pénzkeresés boldogít, van akit a pénztalálás.
Szerintem az lehet boldog, aki az életcélját megtalálja és meg is tudja valósítani. Akinek az életcélja a minél több pénz, az sosem lehet boldog, mert "sok pénznél, jobb a több...."

Később általában nem értek egyet azzal, amit korábban leírtam. Ehhez néha évek kellenek, néha percek csak...

Szerintem nem mindegy, hogy az embert a kapzsiság vagy a jószándék vezérli-e inkább. Például: most karácsonykor a csapból is Dickens Karácsonyi éneke folyik, ahol Scrooge ugye a végére megjavul, de attól még nem lesz kevésbé gazdag.

Alapvetően a hozzáállással van "baj". Ha nem annak örülsz, amid van, hanem azt keresed, hogy mid lehetne, nem csoda, ha mindig lesznek új "célok".

Nagyon jó cikk, ez már engem is fogalalkoztatott. Illetve az, hogy én hol állnék meg. Sajnos bennem van egyfajta mohóság, tehát akár el is szaladhatnék potenciálisan. De becsülöm azt is amim van, például kajálás után sokszor gondolom, hogy milyen jó is nekem, hogy megehettem ezta finom ételt és nem éppen etiópiába egy nyomornegyedbe születtem.

Szerintem a mértékletességben van a lényeg, ez a szó már korábban is elhangzott. Mindig kell hogy legyenek további céljaid, ha nincsenek, akkor az már egyfajta depresszió. Ugyanakkor becsülni kell azt is nagyon, amit már elértél. E kettő között egyensúlyt kell találni.

Acer Predator Helios 500 Ryzen, Samsung 960 Pro NVMe + GeChic 15.6" kulso monitor a mobil irodahoz

Ez igy mukodik, az embereknek vannak kulonfele igenyei. egy szint megvalosulasaval kovetkezik a masik. Ha erdekel valaki a tema nezzen utana a maslow-fele szukseglet-piramisnak. Nem hulyeseg a dolog ha vegiggondolod

No girlfriend on valentine's day.. More money for bike parts

Én nem bírom az olyat, mikor azt mondják nekem, hogy "Örülj, hogy legalább ez van!" Minek örüljek, a jó tárgyi dolgoknak sem konkrétan örülök, hanem csak előnyösebbnek tartom, ha van, közelebb visz a célhoz. Szerintem ezértvan másoknál pl. az, hogy hiába van több, neki már az a "természetes". És ez szerintem nem is baj. Baj akor van, ha abból a vagyonból nem hozzuk ki a maximumot, amit tehetünk vele. Aki csak kapzsin gyűjtögetni akar, és csak magának akar vele unalmában örömet gyártani, annak ne is legyen, én azt mondom...

A szükségletek és a szeretet nem ugyanaz

Egy szintig boldogít de utána nem, boldogságot, egészséget, szeretetet,és tartozást valakihez, azt hogy esténként ne legyél egyedül, legyne kivelelmenj egy bálba moziba, haverok keressenek, utcán néha menj gyalog is kocis nélkül mer tjólesik glasszálni...áh a pénz cska egy eszköz..tény nélküle elég sok minden kudarcba fullad,mert a mai ember olyna ha nő ha férfi....
Nekeme gy szint elég lenne, nem vágynék többre csak arra arra éljem nyugodtam, boldogságba, stresszmentes környezetben az életem...
De néha mondjuk kell mert akkor bagyagyázol,és valamit cisnálnod kell mert mindenbe beleunsz....egyértlemű utazgatáslenne belőle,összes helyte ugyse járhatom be....Hátnem tom szerintme az egész világot nem tudnám megunni összes jelenségéável együtt mindig lenen valami uj ami engem érdekelne....
Mikéne?
hmmm jelenleg most??...80nm2es lakás pesten, egy nyaraló balcisnál, vidéken egy lakás ha nyugiba akarnék lenni, 325ci, egy jól menő vállakozás azzal profilall ami érdekel....kb most ennyi semmi több....most ilyeneket nem írok, hogy nokia 5310, canonn eos valami hájperxar fényképelő,lcd 127cm, core quad, ez már tul snassz lenne...

Ez van életben törtetni kell,és ahol cska lehet megragadnia lehetőséget,és törekedni afelé amit szeretnél meglegyen...

"Ha valami túl szép, hogy igaz legyen, akkor az valószínűleg nem is igaz"--Logout 2014

De ha mindenkinek elég lenne ennyi, vajon ki/kik vezetnék az emberiséget?

engem ez totál nem érdekelne ez esetben....az roszágot leélni 50év alatt nem lehet utána meg elpatkolokmajd utáname kövekezők megoldják akik már eltapsolják a lé nagy részét..és rádöbbennek valamit tenni is kell...
meg azért van sok ember ilyne ambiciokkal hogy vezetni akar..én kurvára nem..én nem akarok streszelni, idegeskedni gondolkodni xarságokon..maj dmás megteszi..ha megunja ugyi slezs helyette másik elszánt lelkű hatalomra törő..bicskája ugyis beletörne..mertpénzzel nem tudnámegfogni aze mbereket ergo lehet még örömét is lelné benne mert nem lenne rossz az ország..éns neki boldogsáot jelente még gazdagabb én meg keresztbe leízélnm..mert ha annyi megvan ami 2-3 generációra elég akkor mit erőlködjekmég többre...legyne másnak is dolga...

"Ha valami túl szép, hogy igaz legyen, akkor az valószínűleg nem is igaz"--Logout 2014

Nem mondtam, hogy konkrétan neked ilyen ambíciókkal kell rendelkezned, gond is volna, ha egyszeribe mindenki miniszterelnök meg király akarna lenni.

A pénz igenis NEM boldogít.

Mit ér a pénz, ha nincs kivel megosztani?
Mit ér a pénz, ha nincs kinek örömet szerezni vele?

Minden vagyonom feláldoznám azért, ha vissza kaphatnám életem párját.
Elment oda, ahova nem követhetem, csak életem árán.

Pénz? Nemrég még érdekelt. Most meg pörgetem ujjaim közt a húszezreseket, de nem okoz örömet. Na nem mintha sok lenne, de ha térdig állnék is a pénzben, azt kívánnám, hogy inkább legyek koldus, de foghassam feleségem kezét.

Tényleg olyan fontos a pénz?

Szép szolidan, szép szolidan, elvégre nem vagyunk otromba állatok... (KFT) Birodalmi Szóvivő és Békenagykövet (:L topic)

csak egy pár gondolat

én úgy vagyok a pénzel, így 18 évesen, hogy jövőmben szeretnék egy olyan állást amiben annyit tudok keresni, hogy a gyerekemnek/gyermekeimnek se kelljen aggódnia 15-20 éves koráig és legyen egy viszonylag biztos anyagi hátterük, ha történne velem bármi is... ha ehhez az kell, hogy ne vegyem meg álmaim autóját, ha már megvan rá az összegyüjtött pénz, vagy az, hogy ne legyen minden szobába HDTV meg hasonló finomságok, hát nem bánnám... érdekes gondolat ez azt elismerem, de én is hasonlóban nőttem fel... már több mint három és fél éve anyámmal élek, és hála annak, hogy apám előrelátó volt, tett félre az én jövőm biztosítására és így nem kell azon gondolkodnom, hogy egy új nadrágot 3000ér vagy 8000ér vegyek meg...

az, hogy a pénz boldogít e, abba nem vagyok biztos, de abban igen, hogy a pénz segít feldolgozni a hétköznapi gondokat...

Vakegérke

Na nem mintha sok lenne, de ha térdig állnék is a pénzben, azt kívánnám, hogy inkább legyek koldus, de foghassam feleségem kezét

ez nagyon szép gondolat, de nézd azt is, hogyha koldus lennél nem biztos, hogy megismerkedtél volna a feleségeddel.... és ebből szintén az jön ki, hogy a pénzre szükség van a boldogsághoz... (pedig nem maga a pénz okozza az örömet)

[ Szerkesztve ]

Az is lehet hogy minden kincsem csak egy másodperc töredéke...

Talán nem értetted amit mondani akartam.

Egy nappal több, mint három hete vesztettem el feleségemet. Mindenemet feláldoznám, ha vissza kaphatnám.

Egyébként a pénz akkor sem volt fontos, amikor megismerkedtünk. Ő kellett, és neki én kellettem. Sóherkám, és sóher csaj. Sóherok voltunk, de boldogok.

A pénz sokadlagos tényező.

Szép szolidan, szép szolidan, elvégre nem vagyunk otromba állatok... (KFT) Birodalmi Szóvivő és Békenagykövet (:L topic)

Ma volt a kezemben úgy fél percig négymillió forint kápéban. A francba!, egy cseppet sem lettem boldogabb tőle...

üdv

R.

I see you blaming each other -- And I love you still

neharagudj, ezt nem tudtam
sajnos tudom milyen elveszíteni azt akit szeretünk... és igen, így megértem, hogy mindent odaadnál azért, hogy újra a "régi" legyen minden

Az is lehet hogy minden kincsem csak egy másodperc töredéke...

Ez egy teljesne normális szülői hozzállás szeresd őket, mert akkor tudod meg ez mennyi ha majd neked kell ez gyerekeidnek megteremteni, vagy ha elfogy megcsappan az összes és neked kell azt előkeresni..erre azt szokták mondnai szüleid előrelátóak,gondoskodó lelkűletüek, nagyon nagyra becsülendő tulajdonság.
Sajna nemmindnekinek adatik ez meg.

"Ha valami túl szép, hogy igaz legyen, akkor az valószínűleg nem is igaz"--Logout 2014

igen, ezért is becsülöm apámat, mert az álmai autóját is az után vette csak meg amikor azt mondta, hogy "na mostmár megvan a gyerek jövőjére is a pénz"...
nem mondom hogy szakadt kocsikkal járt addig, de nem is azzal, amit utána vett... =)
és ezt becsültem benne, hogy rongyosra dolgozta magát anno, és nemvolt megelégedve azzal ami van, egészen addig amíg el nem érte azt a bizonyos kitűzött célt. teszem hozzá, hogy elérje 2 kocsmára és egy kis vendéglőre volt szükség... és ilyeneket megcsinálni úgy, hogy eredetileg gépésznek készült, csak még tizenéves korában egyszer elhívták dolgozni egy helyi nagy étterembe, aminek köszönhetően megtetszett neki az egész, és így indult úgymond a pályafutása... =)
azóta sajnos már nincs köztünk/mellettem, de mai napig hálás vagyok, hogy ő volt olyan előrelátó, hogy gondolt az én jövőmre is...

Az is lehet hogy minden kincsem csak egy másodperc töredéke...

Pénz? Királyság! Vagy mégsem?

Szép dolog pénzt keresni, még szebb találni. Amit imádok a világban, hogy 10 emberből 9 valami tárgyat vásárolna, lehetőleg MAGÁNAK némi plussztokenből.
De mondok valamit. Egy tárgyat meg lehet unni hetek alatt. Aztán mi van? Kidobott pénz? A francokat. Kell a másik tárgy. Mivel a tömeg"kultúra", nagyüzemi gyártás, és a futószalagelmélet egyvelege az egyén szempontjából korlátlan mennyiségű tárgyat képes létrehozni, én, mint fogyasztó bármiből bármit megvehetek, ezt csak és kizárólag a pénztárcám vastagsága határozza meg.

Amikor fizetsz, az a valami a biztokodba kerül, annak te tulajdonosa leszel, az a dolog nem fogja nézni, hogy milyen ember vagy, szabadidődben cbamájkrémet kenegetsz a szájpadlásodra, esetleg 2 liter aranka pudingot egyengetsz el a bal heréden egy golfütővel, annak a tárgynak hót mindegy ki fia-borja vagy. Itt csak az ár, és a kiperkált ellenérték számít.

Hajlamosak vagyunk összekeverni a boldogságot a javak szükségletkielégítő képességével (de rohadt közgazdaságis volt...). Aki azt boldogságnak nevezi, hogy megvette élete autóját, Ipodját, esetleg elutazott a világ másik felére éppen kitörő vulkán elől menekülni, hát gratulálok neki. Jobb ember lett ezáltal? Rosszabb? Változott? Az emberek nem változnak egy idő után, ha ma kiszalad a kezeid közül a csereeszköz, holnap is ki fog szaladni, mindegy mennyid van. Ha zsugori fronkretén módjára pl. a fiad lábának kezelésének árát nem perkálod ki a félelmetes vagyonodból, majd a gyerek lábát vágni kell a végén (megtörtént eset!), holnap sem fizetnéd ki ugyanazt a költséget.

Oltogatnak itt minket mindenféle plazmatv-vel, meg új S, E, stb osztályú mercivel, gőzölős vasalóval, mamagéppel, I-t tartalmazó nevű mp3 lejátszóval, csupa olyan dologgal, ami nem okoz boldogságot, mindössze egy torz, csalóka illúzióval borítja be a K. Fogyasztót.
Közben a világ másik felén 100 nap alatt 1 millió embert írtanak ki (Ruanda), felborítanak egy civilizációt a modern szarságokkal meg hittérítő szövegekkel (Irak), háborúznak a balkánon, a Közel-Keleten, a világ olyan részein, ahol az emberi élet szart sem ér.

Mi pedig jól lakott kisbaba módjára bámuljuk a Kínában éhbérért dolgozók által összerakott sony, lg, meg a f*szom tudja még milyen plazmatv-t, sütjük a román csirkét a kanadai mikrónkban, vesszük a beáramló szemetet, amit élelmiszernek neveznek. A világ egyik fele éhezik, a másik felén annyi kaját dobnak ki, ami mindezt ellensúlyozhatná. Emitt 30 évente cserélnek autót, amott meg 2 évente.

Furcsa, beteg világ ez. Hogy mit vennék, ha korlátlan keretem lenne? Megvenném a világ boldogságát. A problémák ezzel:
1. Már nem gyártják.
2. Egyébként lásd! 1-es pont.

Mondhatjuk, a világ problémái nem a mi dolgunk. Sz*rhatunk rá persze, kit érdekel az az egymillió ember, ott van még többmilliárd. "Mert megtehetem" - úristen hányszor hallottam ezt emberek szájából. Hát tegyétek meg. Vegyétek az új autótokat, vágjatok fel vele. Mindenki annyit ér, amennyi pénze van!

Ma már...

[ Szerkesztve ]