Minket az az idoszak, amig Esmnek nem volt itt munkaja - nem nem dolgozott, csak munhaleye nem volt meg bevetele se sok - az az idoszak eleg kemenyen oszkovacsolt bennunket. Kb. ugy, hogy ketten egyutt "mindenre" kepesek vagyunk. ( De legalabbis atveszelni egy nehezebb idoszakot).
Azota a masodik embert inditjuk itteni elhelyezkedesre, de lehet jon a harmadik is ( mind csaladtag)

Szoval nem volt egysszeru, de nagyon megerte. Akkor is, ha sokkal tobbre is vihettuk volna anyagilag mar korabban, ha maskepp alakul. Mindennek megvan a maga oka.

Montoya: "Ha nagyon a pénz motiválni, én is mehetnék, esélyesen megkereshetném a két-háromszorosát külföldön. De az ottani árszinvonal mellett esélyesen nem élnék belőle annyival jobban, hogy megérje azért itthagyni mindent és mindenkit."

Mindenkinek mas a fontos. Nekem tobb okbol sem erte volna meg otthon maradni. Anyagiak masodlagosak, nem amiatt indultunk el. Volt 1 nagyon kozeli baratom, es ennyi. Esmnek szinten. A tobbiek haverok, de nem ennyire "szoros" kapcsolat. Mindig kilogtunk a sorbol, sosem voltunk a tarsasag mozgatorugoi. Es egyaltalan nem ereztuk, hogy otthagytunk mindent es mindenkit. De ez a mi meglatasunk.

Viszont sok olyan embert lattam mar, aki a csalad meg a baratok miatt koltozott vissza. Nalunk ez nem mozgatorugo.

[ Szerkesztve ]

"Tartsd magad távol azoktól, akik le akarják törni az ambíciódat! A "kis" emberek mindig ezt teszik, de a nagyok éreztetik veled, hogy te is naggyá válhatsz" - Mark Twain