Nem vagyok túl jó passzban. Ez lehet az oka.
Még nem döntöttem el, hogy bejárjak dolgozni, és lesz ami lesz, max kirúgnak(1 hónap felmondási) közben keresek melót persze, vagy menjek tartós betegállományba, és úgy keresgéljek melót? Ugyanis ha dolgozom, akkor egyfelől az iskola miatti kiesést, másfelől az interjúk miatti kiesést kompenzálnom kell, gyakrlatilag állandó 12 órázások. Ha viszont tartós bsz, akkor az alatt tudok menni iskolai elfoglaltságokra is, meg meló keresésre is több időm, energiám marad. Azonban ha lejár, akkor vagy így, vagy úgy de megszüntetődik a munkaviszony,.
Egy biztos, a tél eleji lökés után tegnap-ma eljött a pillanat, amikor az instant felmondás határán állok. De akkor inkább a fenti két verzió egyike. Az utóbbi pár hónapban olyan mértékűvé vált az idegeskedésem, a belső feszültségem, hogy ost kicsit kiborultam. Jelen pillanatban a regisztrált álláskeresői státusz is sokkal vonzóbb, mint akár egyetlen másodpervc a melóban. A decemberi szívritmuszavar is emiatt volt.
Holnap elvileg munkába kéne mennem, csütörtökön Vállalatgazdaságtan izsgát írok, pénteken anyagismeret szóbeli vizsga, hétfő EU ismeretek vizsga. Tudom, pusztuljak el hogy ezek a legnagyobb problémáim, de most sajnos pont ez van.
Szóval 6 év azonos helyen lévő munkaviszony után ismét a teljes bizonytalanság felé fordul a kormányrudam. Régen ez volt az alapszituáció, de 6 év alatt el lehet kényelmesedni. Most fura. De
Aláírás (nem kötelező megadni)