Nagyon csúnya sebet kell ejteni; és egyfajta védekezési mechanizmusként jön elő. És igen, olyankor iszonyat g*ci tudok lenni. Szokásom alatt pedig úgy értem, hogy már jónéhányszor b*szták át a fejem amiatt, hogy szívem-lelkem odaadtam valakinek. És ilyenkor történik az, hogy a tudat alatt öszegyűjtött minden apró információmorzsát ''kiértékelve'' ezt teszem. Tipikusan az az eset, mikor úgy érzem, kész, vége; minden hülyeség jár a fejembem, és egyszercsak kirobban; és nem nézem ki és micsoda és miért és hogyan, csak ''működök''. Aztán feleszmélek, és látom, mit csináltam. Persze, ilyenkor már értelmetlen helyrehozni, és nem is lehet. Úgyhogy aláírom az állításod, igazad van.
Túlságosan az egyik oldalra kerül az egész lényem. Értsd: bármit megteszek, megnyitom a szivem, mindent levedlek, és teljesen sebezhetővé válok; és tűrök és nyelek; és hozom az áldozatokat. És mikor aztán beüt a ménykű; akkor libbenek át a másik, abszolút végletbe. Majd vissza.
[Szerkesztve]
Jah, és igen, valóban; ez esetben ladybug nagyon is tisztában van a háttérrel.
[Szerkesztve]