Miért érzem azt, hogy az egyetlen járható út az, ha eldobom magamtól és megszakítok vele minden kapcsolatot?

Annyira tudom, hogy mit fog holnap mondani... annyira biztos vagyok benne, hogy tények elé állít, mert magában már lejátszotta ezt az egészet... Ha akarnám, megcáfolhatnám minden mondvacsinált indokát, de úgy érzem, hiábavaló lenne bármilyen küszködés.

Ma ezt kaptam tőle:
''Egyet ne felejts el: SOHA NEM AKAROM, HOGY MEGVÁLTOZZON KÖZTÜNK A KAPCSOLAT!!!!!

Jelenleg összevagyok zavarodva, de ez így szokott lenni ha újra feltünsz az életemben….
...Szal nem tom h mi van.''

Nyelek egy nagyot és írok még egy utolsó levelet. Szinte biztos vagyok benne, hogy a jelenlegi állapotomban nem leszek képes arra, hogy a köztünk lévő kapcsolatot visszatereljem a megszokott, régi mederbe. Pedig ezt kellene tennem... Mosolyogva bólintani és tudomásul venni a tényeket, amikbe nincs beleszólásom. Aztán csak lesz valahogy... Egyszer már sikerült majdnem elfelejtenem...

Vagy: kiszállni TELJESEN, amíg nem vágom magam tönkre. Lezárni mindent... érzéseket, barátságot... mindent... Eldobni több évet a semmibe...

Gyáva vagyok... Lassú és hosszú halál lesz...

Soha nem késő, hogy azzá válj, aki lehettél volna.

OMFG. Ez a nő bezárt a saját álmai börtönébe. Ebből Te nem kerülhetsz ki győztesen. Imho (eme információk birtokában) a legokosabb döntés - hacsak nem akarsz diliházban kikötni - ha minden létező kapcsot felbontasz; és bármit, ami vele kapcsolatos kiirtasz. Ha kell, rendezd át az egész lakást, dobd ki a felesleges kacatokat, ha teheted, vásárolj új ruhákat, fodrász... Sorolhatnám, külső belső és minden téren mosd le magadról ezt a dolgot. Sürgősen.

Iszonyatos deja-vu érzésem van, szóval lehet, hogy kicsit elfogult vagyok

Na ezt a fajta alternatívát nem szerettem volna hallani.

Soha nem csináltam még ilyent... Egyszer el kell kezdeni ezt is...

Soha nem késő, hogy azzá válj, aki lehettél volna.

Pontosan. Egyerértek.

Ti férfiak soha semmit nem tudtok megtalálni. A teafű a gyógyszeres fiókban van egy kakaós dobozban, amire rá van írva, hogy só.

Adja Isten, hogy a jövőben képes legyek az eszemre hallgatni és elnyomni az érzéseimet!

Tudod miért nem fog menni? Bízni fogsz a következő lányban is,hogy talán ő nem olyan mint a többi és talán ő az, aki boldogá fog tenni.Amikor csalódtam annyiszor megfogadtam,h többet nem leszek szerelmes,mert csak kihasználnak,akkor miért ne tehetném én is ugyanezt.Nem számítasz rá és egyszercsak ott van előtted egy csodálatos nő,aki más mint a többi,de akkor megint előjön a bizonytalanság,félsz hogy benne is csalódni fogsz,de vmiért mégis azt érzed meg kell próbálni.Nekem sikerült,neked miért ne sikerülne.A saját történetemet meséltem el.

Kis bohóccal is lehet nagy cirkuszt csinálni... :-)

Ezt tényleg nem lehet tovább így folytatni. Az embernek szüksége van a biztonságra érzelmileg és fizikailag. Neked is. Szerintem inkább legyen néhány hónapig megszakadva a szíved, mint hogy teljesen tönkremenjél.

Nem látod mennyire önző ez a lány? ''SOHA NEM AKAROM, HOGY MEGVÁLTOZZON KÖZTÜNK A KAPCSOLAT!!!!!''

Jó, ha ezzel számol, ki belép a körbe: lesz kölyök-órjásból komoly felnőtt törpe.

Én is egyetértek. Nincs mit tenni, szakíts meg vele minden kapcsolatot.
Csak az eleje lesz nehéz, utána már egyre könnyebb lesz.

Sajnos én is erre kényszerültem szeptemberben, tudom, miről beszélek.

Nos, alakulóban van egy döntés a fejemben, ami még nem végleges.

Eddig úgy éreztem, hogy szükségem van rá, hogy nekem csak ő kell. Valójában ma este valakiknek sikerült ebben megingatniuk és gondolkodóba ejtettek. Arra jutottunk, hogy nagy valószínűséggel sikerült a saját érzéseimet felerősítenem olyan szintre, hogy ez lett az eredménye. Átgondolva a történteket és kettőnk kapcsolatát egészen idáig az érzelmek adok-kapok játékáról szólt. Jelen esetben én vagyok az, aki felvállat mindent és kiterítette az ütőkártyáit. A reakció erre a szokásos elutasítás formájában jelentkezett, némi kiskapuval vegyítve, ami arra enged következtetni, hogy a hölgyemény sem tudja valójában, hogy mit szeretne.

Két döntésképtelen emberről szól ez az egész, akik közül én vagyok a gyengébbik láncszem, mert már nem bírom tovább, tehát a lényeg az, hogy fejben lejátszam az elmúlt napokat és végre döntsek! Véglegesen, megingathatatlanul. Ha ezt megtettem, ha reálisan látom a dolgokat, akkor ennek megfelelően léphetek.

Két eset körvonalazódik előttem, amiből remélem nem lesz egy harmadik:

1. Azt mondom, hogy IGEN. Ennek megfelelően lépek:
a.) Taktikázok és éreztetem vele, hogy nincs rá szükségem, mire ő jönni fog és erőlteti a témát. Talán így ki tudnám mozdítani a holtpontról és egyszer lehetne köztünk valami.
b.) Felvállalom az érzéseimet és rázúdítok mindent, mire ő visszahúzódik és nem akarja az egészet (valószínűleg ez történne, mert a másik nagyon távol áll tőlem), elmenekül én magamba zuhanok, mély depresszió, teleoffolom a topicot. --> 2. b.)

2. Azt mondom, hogy NEM.
a.) Merev elutasítás, csak barátság, semmi több. Az esetleges közeledések leépítése, teljes passzivitás.
b.) Csak barátság, eredménytelen küzdelem a közeledésekkel szemben, hullámvasút játék, érzelmi harcok.

3. Nem tudok dönteni...

A kilátások nem valami kecsegtetőek, aminek realitás alapja van, az a tényleg nem lesz semmi, vagy pedig a folytatódik a mostani játszadozásunk. Az a baj, hogy utóbbihoz két lehetséges szálon keresztül is el lehet jutni... Sebaj, inkább a semmi, mint ez a nevén nevezhetetlen izé...

Soha nem késő, hogy azzá válj, aki lehettél volna.

Szvsz: az a kapcsolat amiben taktikázással lehet csak kikényszeríteni a másikból a ragaszkodást, halálra van ítélve... Persze tudom, könnyű ezt kívülről megmondani, mindenféle érzelmi befolyás nélkül, de sajnos ez az igazság. Másodszor pedig, az őszinteség és egyenesség két olyan hozzávaló amit semmiképpen sem szabad kihagyni a kapcsolatból. Szal van egy voksod az 1.b-re.

"How a government taxes its citizens is a direct declaration of a country's values."

Szerintem ne álmodozz... Olyan köztetek, hogy ''csak barátság'' már sosem lesz... Bele fogsz ebbe bolondulni... Ne tedd tönkre magad, hanem felejtsd el örökre, szakítsd meg vele a kapcsolatot, s lépj tovább.
Tudom, keményen hangzik, én is nehezen emésztettem meg anno, de ma már hálás vagyok azoknak, akik ezt mondták, ezt tegyem.

''Másodszor pedig, az őszinteség és egyenesség két olyan hozzávaló amit semmiképpen sem szabad kihagyni a kapcsolatból.''

Így látom én is, de jelen esetben az egyenesség és az érzelmek felvállalása nagy valószínűséggel a teljes kudarccal lesz egyenlő. Inkább mennék elébe a dolgoknak és mondanám ki én a NEM-et, csak még nem biztos, hogy be is tudnám tartani. Attól félek, lesznek itt még megingások részemről...

Soha nem késő, hogy azzá válj, aki lehettél volna.

Ha nem látom (márpedig nem fogom), ha nem beszélgetek vele, csak maradnak az idióta forwardolt emailek, minden mély gondolatot mellőzve, akkor van realitás alapja. Nem akarom megszakítani vele a kapcsolatot, egyszerűen csak nem szeretnék többet adni neki. Ha fejben lerendezem ezt, akkor szerintem megvalósítható. Az kell, hogy ne lássam értelmét a kapcsolat ilyen jellegű folytatásának. Szóval most leülök magammal és megbeszélem a dolgokat. Dönteni fogok!

Soha nem késő, hogy azzá válj, aki lehettél volna.

hallgass Shadowfax-ra , nekem is jókat mondott anno

Egyre nehezebben bírom az egyedüllétet Azt hiszem ,lehet túlságosan ragaszkodom a páromhoz.

"Tartsd magad távol azoktól, akik le akarják törni az ambíciódat! A "kis" emberek mindig ezt teszik, de a nagyok éreztetik veled, hogy te is naggyá válhatsz" - Mark Twain

Akkor még egyszer, lassan mondom.

Nem fog bejönni a taktikázás. Túlságosan függsz érzelmileg. Túlságosan nagy az ő önzősége. És amint Te is jól láttad, a zúdítás sem jöhet szóba. Marad tehát a NEM. De ne is ábrándozz a csak barátságról. Mit akarsz? Magadnak kínszenvedést Mesterségesen meghosszabítani ezt az egész kilátástalan állapotot? Inkább még meghatározatlan ideig ostorozod magad, mert ne mondd nekem, hogy képes leszel agyilag teljesen leblokkolni, hogy nem lesznek pillanatok, órák, napok; amikor egyedül a szobádban úgy érzed szétrobbansz, és kegyetlenül akarod Őt? Szerintem még mindig jobban jársz, ha bár erősebb fájdalommal, de rövidebb idő alatt véget vetsz ennek. És amit a tisztogatásról mondtam: minden, ami vele kapcsolatos. Ha kell, állítsd be, hogy a leveleit olvastalanul törölje a levelezésed, válts számot, bármi áron, de az írmagját is el kell tüntetned magadból, ha ilyen hatást vált ki belőled.

Visszaolvastam minden postod ezzel kapcsolatban és nekem is az a véleményem, hogy fullosan szüntesd meg ezt a kapcsolatot.

Kedves GhOst!

Én ugyanezt élem át már megint. nem tudok dülőre jutni a múltammal. Nem akar elereszteni. most is felhívott, pedig már két éve vége, h csak fel akar köszönteni a névnapomon és hogy találkozzunk. De csak barátilag. Lóf@szt.
Ez csak arra jó h lássa, h függök e még tőle, h tud e még játszani velem és szükség esetén számíthat e még rám.
Keservesen saját bőrömön tapasztaltam, h aki egyszer már játszott az érzelmeiddel az onnantól téged nem értékel semmire, lekezel.
Vele szemben te már nem tudsz taktikázni, mert ő már nem függ tőled érzelmileg.
Az ilyen kapcsolatoknak már rég vége fel kell fognod neked is.
Ugyanez az eset áll fent amikor az egyik megcsalja a másikat. Annak ott és akkor vége.

''Nem akar elereszteni. most is felhívott, pedig már két éve vége, h csak fel akar köszönteni a névnapomon és hogy találkozzunk. De csak barátilag. Lóf@szt.
Ez csak arra jó h lássa, h függök e még tőle, h tud e még játszani velem és szükség esetén számíthat e még rám.''

Én ugyanezt játszottam exemmel. Minden neves alkalomkor felhívtam, hogy jópofizzam vele, hogy meg tudjam mit érez éppen és kivel van. Persze soha nem kérdeztem rá nyíltan ezekre a dolgokra, de előbb utóbb úgyis kiderítettem. A legszörnyűbb az egészben az, hogy az töltött el örömmel, ha láttam, hogy milyen esetlen szegénykém... De hogy ezt miért csináltam, azt máig nem tudom...

Soha nem késő, hogy azzá válj, aki lehettél volna.

Tudod mi a baj? Nem érzem azt, hogy érzelmileg túlságosan függenék tőle. Már csak az a kérdés, hogy ez tényleg így van-e, vagy ezt is csak bebeszélem magamnak, hogy ne kelljen elengednem...

Soha nem késő, hogy azzá válj, aki lehettél volna.

Bebeszéled magadnak.
Figyu, ha a barátaid/ismerőseid kórusban üvöltik, hogy hagyd ott a fenébe, azt azért érdemes meghallgatni...

Az egészet szakítsd meg, foglalkozz a saját életeddel, foglald le magad, aztán kész, eltelik némi idő, és elfelejted, nem dőlt össze a világ egyáltalán, csak azt hiszed.

Okok...

Hogyan kell egy kapcsolatot megszakítani teljesen? Csak szimplán ne válaszoljak semmire, vagy mondjam is meg neki hogy mi a helyzet? Oltsam le, hogy mit képzel magáról és hogy ez így nekem nem jó, vagy hagyjam, hogy rájöjjön...

Soha nem késő, hogy azzá válj, aki lehettél volna.

Egyszerűen nem reagálsz semmire. Se emial, se sms. Nincs magyarázkodás.

Ti férfiak soha semmit nem tudtok megtalálni. A teafű a gyógyszeres fiókban van egy kakaós dobozban, amire rá van írva, hogy só.

Ez kicsit viccesen hangzott azért, te sem gondolod komolyan ugye?

Szerintem mondd meg neki nyugodtan hogy hanyagoljátok egymást. És ennyi, utánna nem kell sms-ezni, az a legjobb ha nem tudod mit csinál, merre jár, kivel van vagy nincs. És te is elfoglalod magad.

Ελευθερια η θανατος

Ahogy mondod.

Gh0sT: Semmi ertesites, csak raszansz egy napot, hogy szamba vegyel minden mediumot, amin keresztul elerhet, es azokat a kapcsokat szuntesd meg. Ne probald ''udvariasan'' megmagyarazni. Abba belebuksz. Ne osztd le (mondom pont en, aki viszont ezt tette, megpedig nagyon geci modon, es eppen ezert tudom erosen javasolni, hogy ezt se tedd). Egyszeruen, egyik pillanatrol a masikra, mintha sose letezett volna. Egy-ket het, es mukodni fog a dolog. Ne tegyel fel magadban kerdeseket, ne keress valaszokat; kifogasokat, ne merlegelj, csak cselekedj. Es ne nezz vissza.

Ghost
olyan döntést hozz...
csak hogy tudd hogy még egyszer nem viselem el a depressziódat

Nem hiszem, hogy valaha is olyan mélyre kerülhetek, mint korábban, szóval ettől nem kell tartanod...

Quark: nem fogom eldobni magamtól teljesen, ez biztos. Egyszerűen nem tudom megtenni... Az már nem én lennék... Mindenesetre most nem igazán foglalkoztat a hölgyemény. Elment tőle a kedvem... Sok volt belőle az utóbbi egy hétben, úgyhogy jegelem őt is és a kérdést is...

Vissza akarok zökkeni a hétköznapokba, a földön szeretnék végre járni. Jelen pillanatban úgy állok a dologhoz, hogy én vagyok a legfontosabb... Azt fogom tenni, ami nekem jó... Nem érdekel sem ő, sem amit gondol, amit érez. Nem tudok hinni neki...

Nem fogom keresni, nem fogok rá gondolni... Úgy tűnik nem lesz nehéz megállnom, mert millió tervem van, amik teljesen lekötik az agyam.

Soha nem késő, hogy azzá válj, aki lehettél volna.

Benn vagy egy feneketlen, sotet es mely pocegodorben; eldontod, hogy kimaszol belole, de az egyik labad felig meg benn akarod tartani, hatha visszarant a mely?
Elhiszem, hogy a tengernyi tennivalo kozepette majd elterelodnek a gondolataid, de ha ezt most nem zarod le egyszer s mindenkorra, barmikor ujra ugyanitt talalod magad. Ne csinald. Lehet, hogy ez nem Te vagy, hogy ''vegkepp eltorlod'' magadbol, de egyszer ezen is at kell esned.
De tudod mit, en csak hazabeszelek, a sajat rossz tapasztalataimbol indulok ki; en megtettem parszor, h hagytam kiskapukat, es egy kisebb megzuhanas utan visszaleptem, es meg roszabb lett; de Nalad ez biztos maskepp van, hat ne tedd meg ezt a lepest, es furodj meg egy ideig ebben a lelki husdaraloban.

Tipikusan annak az esete, amikor az ember ragja a körmeit, hogy jajj nem jó nem jó nem jó, és mégis ott marad benne a helyzetben. Azt cisnálja, ami nem esik jól neki...

"Tartsd magad távol azoktól, akik le akarják törni az ambíciódat! A "kis" emberek mindig ezt teszik, de a nagyok éreztetik veled, hogy te is naggyá válhatsz" - Mark Twain

Lovesem sincs miert csinaljak ezt az emberek, azt sem vagom, en miert kerulok ilyen helyzetekbe (legyen szo az elet barmely teruleterol is), de egyet tudok, ilyenkor drasztikus lepes kell, anelkul, hogy vegiggondolnank, mit miert, es mit miert ne, stb. stb.. Egyszeruen robbantani kell.

Nem feltetlenul, mivel nem az a leosztas volt az elso eset, nyugodtan kijelenthetem, hogy egyes emberekben (esetemben lanyokban) ez meg inkabb fuggove tette. Lovesem sincs miert. De ez is csak azt magyarazza, vannak, akik bar szenvednek, paradox modon minden lepesukkel csak jobban beleassak magukat a szarba

Így van.
(Egyébként én is nem egyszer csinálom ezt, hogy jaj d enem jó , nem jó, mit cisnáljak, mikor lesz máéár ez mikro lesz már az ...várni, várni, váni, semmi enm jön össze, satöbbi .. .Csak belepörög az ember... LE kell állni vele, vagy ''robanni'' és úgy leállni.)

"Tartsd magad távol azoktól, akik le akarják törni az ambíciódat! A "kis" emberek mindig ezt teszik, de a nagyok éreztetik veled, hogy te is naggyá válhatsz" - Mark Twain

En is csak oszinte voltam. Csak ''kicsit'' nyersen fogalmaztam. Es egy ''pottyet'' olyan teruleteket erintettek a mondataim, amikor tudtam, hogy erzekeny rajuk. Ezek kicsit kombinalva. Szoval g*ci is voltam meg nem is. De teny, hogy jol megzuhant. Es ott volt igazan ronda dolog reszemrol, hogy valahol elegtetelt ereztem. Aztan jott a moralizalas, hogy nem volt helyes, talan visszafordulok, es bocsanatot kerek, ilyenek, de ezeket hamar lenyeltem; es azota ezerszer jobb.

Hogyan kell egy kapcsolatot megszakítani teljesen?

Ha ram hallgatsz nem egy utolso szemelyes talalkozoval. Anno ezt tettem es meg sosem ereztem magam ilyen szarul. Minden pillanat egy orokkevalosagnak tunik, minden egyes szo egy lepessel kozelebb visz a szakadekhoz, amikor megerinted vagy utoljara a szemebe nezel azt sosem fogod tudni elfelejteni. Soha.

Van egy csomo olyan emlek amit nem akarok elfejteni. Emlekezni akarok rajuk. De nem akarok folyton RÁ gondolni.

''-Ha most elengedsz, lehet hogy soha tobbe nem latsz viszont...''
''-Szia''

Kell ez neked?

Amugy nem tudtam volna megtenni hogy ne lathassam megegyszer.

Csak a balekok alszanak [SAS]

Amugy mar kezdek kicsit jobban lenni, ha ez barkit is erdekel. Kezdek elohalaszni valami regi kapcsolatot a semmibol, tiszta hulye vagyok. Mar megint. Mint mindig. Amugy jol eldumalok magammal igy hajnalban.

Csak a balekok alszanak [SAS]

Már kinek szarabb?
Jól értem, veled szakított a ''Kedves''

Én viszont, mióta nincs itthon a párom, rettenetessen rosszul alszom. Elalszom fél egy felé, és reggel 6 órakor már felkómázok, majd emgint 10 perc szunya, megint felkómázás, emgint 10 perc, és ez így megy kb fél 8ig.
Igencsak rossz... És fogalmam isncs mit csináljak, hogy ne így legyen. Párom hasonló ''élményekről'' számolt be, egyszerűen nem tudja magát kialudni rendesen.

"Tartsd magad távol azoktól, akik le akarják törni az ambíciódat! A "kis" emberek mindig ezt teszik, de a nagyok éreztetik veled, hogy te is naggyá válhatsz" - Mark Twain

Egy altató orvos barátom (St jános kórház) erre azt mondta ,hogy ha két ember összeköltözik és eggyüttélnek akkor egy idő után a biológia órájuk is egyrúgóra jár .(hasonló ekg,pulzus nyugalmi helyzetben ,stb.......előfeltétel az egészséges fizikai állapot hozzá ! )

És ha külön élnek vmi miatt pl hosszabb utazás akkor előjöhetnek ilyen ''''''''tünetek'''''''' már ha a két ember érez egymás iránt valamit mert ezeket lelki tényezők is írányítják.....

Rocker ... Gibson Les Paul Classic Custom 2008 Black

Hát lehet benne valami...

"Tartsd magad távol azoktól, akik le akarják törni az ambíciódat! A "kis" emberek mindig ezt teszik, de a nagyok éreztetik veled, hogy te is naggyá válhatsz" - Mark Twain

Nem, én szakítottam vele, csak jobban kedvelem annál h kiszúrjak vele ilyenformán.

Apokalipszis? Ezeknek?!

Erős vagyok! Erős vagyok! Erős vagyok!

Ez a nő nem normális! Ma ezt írta:
''Előre tudtam...''

Ennyi, semmi több...

Aztán kis idő múlva jön a következő:
''Hogy, mit?
Hát csak próbára tettelek! ''

És nem válaszoltam... Pedig olyan cifrát akartam neki odaírni, hogy magam is megbántam volna...

Soha nem késő, hogy azzá válj, aki lehettél volna.

Újabb levél:

''Megmondod mi a bajod?''

Váááááááááá, nem bírom! Mit csináljak? Nem tűnhetek el a földről...

[Szerkesztve]

Soha nem késő, hogy azzá válj, aki lehettél volna.