Neked sikerült már találnod egy kedves lányt?

Kis bohóccal is lehet nagy cirkuszt csinálni... :-)

Nem tudom jön-e. De ezen is sokat gondolkodtam, hogy ha nekem egyből jönne valaki, akkor az azt jelentette hogy nem szerettem igazán? Ez hülyeség...Másrészt meg kicsit patkányságnak érezném ha rögtön belekezdenék valamibe, amibe lehet hogy egyszerű szeretethiány és magányosság vezet.

Ελευθερια η θανατος

Dehogy jelenti...és sztem nem patkányság...és miért is baj ha valamibe a szeretethiány, magányosság vezet? Engem hónapokig le se bagózott a volt barátnőm, aztán ugye vége...és örülök (bár nem akartam én ezt amúgy), hogy most van olyan, aki szeret engem, figyel rám, érdeklődik, és most már úgy gondolom, hogy ahogy lesz, úgy lesz, én nem állok ellent az érzelmeimnek az tuti.

Tudom miről beszélsz, de ha nem szakítasz meg vele minden kapcsolatot akkor sosem lépsz túl rajta. Akkor mindig reménykedsz és áltatod magad. Én majd egy évig csináltam és még most másfél évvel a szakítás után is hiányzik, ha magányos vagyok, de vége.
Sajnos mindenki átesik rajta, de ez is egy próba az élet hosszú útján. Mert:
Menni kell, menni mindig tovább, még akkor is ha nem élnek már benned remények és csodák...
Innentől kezve óhatatlanul bizalmatlanabb leszel és nehezebben nyílsz meg, de muszály.
Az élet nem mindig tejfel, de a padlóról mindig állj fel! - saját bölcsesség.
Légy kemény! Mert aki nem kemény azzal kib@sznak. Keményítsd meg a szíved és tartsd távol magadtól. Hozott egy döntést, h elhagyott, hát viselje a következményeit.



[Szerkesztve]

Tégy belátásod szerint!
Az aláírásod érvényét vesztette. Kérlek frissítsd!
Szép napot!

Szevasz. -Ha tudsz (ezalatt nem az érzelmeidre gondolok.) szakíts meg vele minden kapcsolatot. De a legfontosabb, hogy te ne keresd őt és ne hívogasd telefonon, ha akar valamit majd felhív, de akkor se olvadj el tőle és ne gondolj egyből arra, hogy most biztos visszakapom stb. stb. stb a nők egyből megérzik és csúnyán kihasználják maguknak az ilyen érzelmet, arról nemis beszélve, hogy az életbe nem szerzel vissza egy olyan nőt, aki egyszer már játszott az érzelmeiddel. Ez lesz a leg nehezebb időszak sztem. Ne haragudj ha rosszul értelmeztem, de ha jól látom, akkor ő szakított veled és nem fordítva. Szvsz nem ''patkányság'' belekezdened egy új kapcsolatba, sőt erősen ajánlom neked, hogy minél előbb szedj össze valakit, ha 2hétre is... Ez a leg hatásosabb dolog, amit tehet az ember ilyen esetben. Egész addig csak sorvasztja magát a szokásos kérdésekkel (de miért? Mi nem működött?) ezt mind el kell felejtened. És a lényeg, hogy soha ne magadban keresd a hibát, ellenkező esetben valószínű van némi alapja a dolognak.
-Tehát a következőket teheted: Kétségbeesetten sorvasztod magad, panaszkodsz, mástól vársz segítséget, pedig te vagy az egyetlen, aki segíteni tud magán mivel a te fejedben nincsenek rendben a dolgok oda más meg nehezen piszkál bele főleg a fórumokon. Vagy! Összeszeded magad, nem törödsz az EX nőddel felhívod a haverokat, buliztok, dumáltok, csajoztok. Csinálsz(tok) mindent ami kicsit is eltereli a gondolataidat a hőn áhított csajsziról. -A szakítást meg kell tanulni jól kezelni, az első a leg rosszabb és leg embertpróbálóbb, ezen többnyire minden normális ember átesik.

Természetesen biztos sok állítás nem igaz rád, de talén neked volt a leg célszerűbb leírnom a véleményemet az itt olvasottakról. U.i.: Sok sikert a továbbiakban

Eagl3

kedveset?
nem, csak minden mást...

Már ne is haragudj, de nem tudom másképpen megfogalmazni:

Hatalmas sületlenségeket hordtál itt össze.

Szakíts meg vele minden kapcsolatot?

Miért kellene? Embertől függ minden. Nekem van olyan exem akivel a legjobb barátságban vagyunk mai napig és van olyan akivel 3-szor találkoztam szakításunk óta (1 éve lesz február 13-án), akkor is úgy mentünk el egymás mellett mint két idegen. (nem is köszöntünk egymásnak) Utóbbival 7 évig voltam együtt és 5-öt éltünk együtt ebböl. Az, hogy nem beszélünk nem rajtam múlott, de már rajtam múlik.

Azonnal ugorj bele másik kapcsolatba, nem baj ha akár csak 2 hét.

Igen, sérülj mégnagyobbat, sebezz meg mást is aki nem tehet semmiről és tedd mindezt még büszkén is. Nehogy magadba nézz egy pillanatra, nehogy elemezd a dolgokat és levond a következtetéseket és tapasztalatokat, nehogy picit is jobb ember próbálj meg lenni. Neeeem. Szarj a világra és simogasd az egodat. Hát no comment, többet nem tudok írni erről a mondatról. Azért mert valaki szakít veled, azonnal vágj vissza és taposs valaki máson. (meg közbe magadon is mert ha egyszer végre kinyitod a szemed észreveszed mekkora szemétség az amit csináltál)

Egész addig csak sorvasztja magát a szokásos kérdésekkel (de miért? Mi nem működött?) ezt mind el kell felejtened. És a lényeg, hogy soha ne magadban keresd a hibát, ellenkező esetben valószínű van némi alapja a dolognak.

Igen, mindíg mindenről csak más tehet. Ego rullz. Mi (direkt a királyi többes ) soha nem tehetünk semmiről, mert mi vagyunk azok akik tökéletesek, hibamentesek és a megnemértés rögös útjára kárhoztattunk.

Kétségbeesetten sorvasztod magad, panaszkodsz, mástól vársz segítséget, pedig te vagy az egyetlen, aki segíteni tud magán mivel a te fejedben nincsenek rendben a dolgok oda más meg nehezen piszkál bele

Mástól nem kell elvárni a segítséget, de ha vannak normális emberek a környezetedben (amiből látom Neked nem sok jutott, hogy ilyeneket írkálsz ) akkor megkapod anélkül, hogy várnád. És ez segíteni fog, mind az önbecsülésed újraépítésében, mind nagyon sok olyan válasz megtalálásában amire szükséged lehet. Pontosan azokban amiken gondolkodsz. Tudod, több szem többet lát. Több vélemény egy dologról, vagy csak az, hogy meghallgatnak és elbeszélgetnek Veled, mind-mind segít a dolgok lezárásában és lehet egy-két dologra még választ is kapsz. És ez épít Téged, nem az ha leszarsz mindent és mindenkit.

Összeszeded magad, nem törödsz az EX nőddel felhívod a haverokat, buliztok, dumáltok, csajoztok. Csinálsz(tok) mindent ami kicsit is eltereli a gondolataidat a hőn áhított csajsziról.

Ez általános dolog. Nem is rossz. Végre valami amiben egyetértünk. De ez is emberfüggő szerintem. Van aki ilyenkor egy buli alkalmával még jobban maga alá kerülhet. Nem tud a nő nélkül oldodni eleinte, mert még mindig Ő kell neki és ezt a buliban érzett magányossága csak fokozza.

Legvégül Én csak annyit mondanék Bibbynek:

Nézz magadba, hiszen csak Te ismered igazán önmagad, találd meg a számodra megfelelő elfoglaltságot, esetleg fogj bele olyan dologba amit szerettél volna de még nem tetted. Az ki fog kapcsolni és segít ''felépülni''. Egy dolgot ne felejts el. Az embert egyedülinek teremtették, mindenkiből csak egy van. (nem azt akarom ezzel mondani, hogy magányosnak, hanem önállónak) Tanulj meg önamagad lenni egyedül és akkor menni fog mással is.

Ha teszed ami a célod, akkor arra vagy hivatott az életben.

Azért mondtam.

Te tényleg angyal vagy. A zord külső egy nagyon is érző szívet takar.
Nagyon nagy igazságot fogalmaztál meg. El is mentem.

Hogy ''szakíts meg vele minden kapcsolatot'' természetesen nem az időg végezetéig értettem. De lásd be, hogy sokkal nehezebb úgy lezárni egy kapcsolatot, hogy minden nap beszélsz vele erről arró, mintha még mindig egy pár lennétek.
Másodszor: Mennyivel könyebb úgy túl lépni egy érzelmi válságon, ha keresed más lányok társaságát, csajozol? Persze az elején nem könnyű, de minden az időn múlik.

-Egész addig csak sorvasztja magát a szokásos kérdésekkel (de miért? Mi nem működött?) ezt mind el kell felejtened. És a lényeg, hogy soha ne magadban keresd a hibát, ellenkező esetben valószínű van némi alapja a dolognak.

Előszöris: Ezt az első szakításomra visszagondolva írtam le, hogy én mit éltem át akkor. És igen, felmerült bennem sokszor, hogy mit rontottam el, mit kellett volna máshogy csinálnom.
Másodszor: Ha te ebből a két mondatból azt szűrted le, hogy Nem te vagy a hibás, mindenről a nők tehetnek Mi vagyunk a ''tökéletesek '' akkor igencsak ellentétes a világszemléletünk.

Kétségbeesetten sorvasztod magad, panaszkodsz, mástól vársz segítséget, pedig te vagy az egyetlen, aki segíteni tud magán mivel a te fejedben nincsenek rendben a dolgok oda más meg nehezen piszkál bele


Nagyon szépeket írtál, csaképpen a lényeget felejtetted ki az idézetből ''főleg a fórumokon''. Ezalatt azt értem, hogy legjobban a barátaidtól és sok esetben közeli hozzátartozóidtól kapod a legtobb támogatást, segítséget.

Mástól nem kell elvárni a segítséget, de ha vannak normális emberek a környezetedben (amiből látom Neked nem sok jutott, hogy ilyeneket írkálsz )

Mégis, hogy jösz ahhoz, hogy ilyet állíts rólam? Látom nagyon belejöttél időközben az írkálásba, olyannyira, hogy te kezded írni a ''sületlenséget''. Egyrészt nem ismersz, tehát nincs jogod ilyet feltételezni rólam, másrészt pedig a barátaim nélkül nemis tudom mi lenne velem jelen pillanatban.

Ahogy töbször is említetted minden ember más. Mindenki máshogy oldja, oldaná meg a problémáját. Én leírtam a véleményem és jól esett kiírnom ezt magamból, elvégre nem erre való ez a topic?

U.i.: Az egóm meg a csillagos egekben!

Üdv! SaS

Természetesen komolyan is gondoltam, az hogy ki hogyan értelmezi már más tészta.

Akkor egyelőre egy szavazat mellettem. (SzalaiG)

Ha teszed ami a célod, akkor arra vagy hivatott az életben.

Meghagyom neked a versenyszellem örömét tisztelt moderátor úr. Szal hogyis volt azaz Egos dolog?

Azt hiszem túl vagyok életem egy igen fontos fordulópontján...

Tegnap volt exem diplomaosztója és elmentem, hogy láthassam. Valójában csak most kezdem érezni, hogy miatta utaztam 600 km-et a hétvégén, és a többi mondva csinált találka pusztán ürügy volt... Be kellett csapnom magam, hogy a szemébe tudjak nézni... Hazudnom kellett... magamnak...


És... van itt még valami, amire kicsit szomorúan gondolok vissza...



Tegnap kértem volna meg a kezét...




Most még rendezgetem magamban a gondolatok kusza áradatát, hogy ha helyükre kerülnek, akkor végleg kiírhassak mindent magamból...

Talán még jelentkezem...

Soha nem késő, hogy azzá válj, aki lehettél volna.

Megértelek, mert hasonló cipőben járok, jártam.
Össze tudnál még jönni vele? Tudnátok még együtt boldogok lenni?


A szakítás után (szerintem) nem létezik barátság. Maximum jó viszony.

Nem tudom...

Annyira idegennek tűnt és mégis oly közelinek éreztem. Annyira kettős érzések vannak bennem, hogy nem tudom melyekkel azonosuljak...

Annak idején ő hagyott el engem és most őt hagyták el... Legszívesebben átöleltem volna, vigyáztam volna rá, de titkon tudom, hogy már nem azt a lányt ölelném, akit a mai napig nem voltam képes kiverni a fejemből... Valami köt hozzá, egy vékony, elvághatatlan szál... és talán ez így van jól...

Nem, nem vagyok szerelmes, nem érzek semmi különöset iránta... Csak néha jó lenne vele lenni... Tudni, hogy éppen mit csinál, mire gondol... és azt hiszem kezdek rájönni, hogy ez miért van... Pedig nem szabadna, hogy így legyen...

Soha nem késő, hogy azzá válj, aki lehettél volna.

Miért van?

up!

why???

:)

Mert ki akarom sajátítani...

Legbelül tudom, érzem, hogy nincs már rá szükségem. Nem látom már benne a nőt, nyomaveszett mindennek, ami régen volt... Tisztában vagyok vele, hogy nem lenne képes adni semmi olyan pluszt, amire jelen pillanatban szükségem lenne... Mégis...

Az ad energiát, ha elesettnek, magányosnak, összetörtnek látom... Ha azt sugallja, hogy problémái vannak, ha segítségre szorul... És talán még segítenék is, de azzal ismét belekerülnék a mostani hibámba: fölé akarom helyezni magam...

Rossz érzés ezt így leírni, de a látszólagos önzetlenség mögött ott van a zsigereimben az önzés és egy eltorzult birtoklásvágy...

Soha nem késő, hogy azzá válj, aki lehettél volna.

Egyik versem utolsó versszaka jut eszembe jelenlegi helyzetedről, melyet nemrégiben írtam jelenlegi kedvesemnek.

Ez a vers Rólunk szól,
Rólad és Rólam,
Az életünkben megint,
Többesszám van.

Boldognak kéne lennem,
De bevallom félek,
Félek, hogy kit megszerettem,
Újra elveszi az élet.

Mert oly sokat kaptam,
Oly sok rosszat,
Nem merek hinni,
Hiába a szép szavak.

Remélem Te nem leszel,
Ki tőrt szúr szívembe,
Mert most úgy érzem,
Az nagyon sokk lenne.

Tudod mikor szemedbe nézek,
Látok valami szépet,
A világ eltűnik,
Csak Neked élek.

Mi történik ilyenkor,
Azt magam sem értem,
A fájdalom megszűnik,
Nem sebez, nem érzem.

Szerelmes gondolatok ezek,
Mégis mily búsak,
Nem kell a szerelem,
Csak, hogy melléd bújjak.

Hisz úgy is elmúlik,
Miért nem most azonnal?
Akkor nem írnám e pár sort,
S könnyebb lenne sokkal.

Én is így gondolom, hogy a szerelem a lehető legönzőbb dolog a világon. (ezt már régebben ki is fejtettem), de próbálok minden pillanatban úgy élni, hogy ezt feledtessem magammal és párommal is.

Ha teszed ami a célod, akkor arra vagy hivatott az életben.

Ez az amit én nem akarok elfogadni, belátni. Amikor kér én ugrom, mert szüksége van rám.
De amikor nekem volt szükségem rá akkor ő lelépett egy másikkal aki akkor ott pillanatnyilag jobb, praktikusabb, új volt. Akkor most mire jó ez? Én mindig legyek ott amikor kellek, de egyébbként maradjak a fiókban, majd ha kellek elővesz? Ezt hívják műfütyinek.

Ez az amit én nem akarok elfogadni, belátni: Birtoklási vágy. Ő az enyém, az én párom.
Miért? Nem ezt mondta? ''Együtt jóban-rosszban...'' Ilyenek az emberbőrbe bújt démonok.
És nem önzöbbek a szerelmednél? Te önzetlenül vagy önző. A valamit valamiért elv szerint, de ők csak elvesznek és nem adnak semmit vagy csak annyit adnak amennyit muszály.
És mégis jó lenne, ha... De az élet csak egy esélyes. Nincs ha.

Nagyon jól sikerült alkotás. Láthatnánk az ihletőjét?
Van több versed is?

Van persze több is, de nem publikálom őket, majd ha más sok lesz ami valóban megfelelő, akkor talán. Ez amugy egy gyengébb, szerintem a többi sokkal jobb. Az ihletőjét meg majd linkelem.

Ha teszed ami a célod, akkor arra vagy hivatott az életben.

SzalaiG menj el Te is vasárnap templomba, persze ugyanabba. Ott mellé ülsz és ennyi..

Az orvosom szerint elmebajban szenvedek. Ez butaság. Minden percét élvezem!

Na hát csak megtörtént a nagy találkozás.

És hogy ment?
Mesélj!

Nagyon nem akarok részletekbe belemenni.
Annyit elárulok, hogy sikeresen megoldottuk a helykérdést (se nálunk, se nála nem volt jó), de nem árulom el, hogy hol, mert ki tudja kik olvassák ezt. Szóval elején pezsgőzgetés, nagyon jó kis beszélgetés, nevetgélés, aztán nagyon sok gyengédség, törődés, isteni volt, majd hát kitalálhatjátok... Leírhatatlanul szép éjszaka volt.
Tehát eloszlatnám az esetleges félreértéseket, ez NEM a szexről szólt, sokkal több és érzelmesebb volt, ide nem is lehet ezt leírni.
SzalaiG
Ott még nem tartunk. Majd alakul.

[Szerkesztve]

Most akkor jártok?

[Szerkesztve]

faja!

akkor mindenképp örülök neki, hogy jól sült el, egy extrém éjszaka sose rossz
csak így tovább!

izé: további tervek?

[Szerkesztve]

Köszi.
Jó volt már végre hozzábújni valakihez és hogy hozzám bújjanak. Rég voltam már ilyen boldog, bár az utóbbi hetekben már az voltam általa, de ez most a csúcs.
További tervek: nem tudok erre mit írni, csak amit te, csak így tovább, engedek a szívemnek, aztán majd eldönti, hogy mit akar.

[Szerkesztve]

A széttetovált gyúrós, aki verseket is ír.

Avagy mit takarhat a zord külső?

Holnap pedig Bálintosz naposz. Elkezdtem egy versikét, de tudatosan verset írni nagyon nehéz, valahogy spontán sokkal gyorsabban és könnyebben megy. Remélem sikerül befejeznem és megosztom majd akkor veletek azt is.

Boxi:

Drakula. De csak óvatosan, nehogy átborulj a ló túloldalára és baj legyen. Szóval hajrá, de nyitott szemmel.

SzalaiG:

Igértem képet a vers ihletőjéről. Egyelőre csak egy tablókép van róla még régebbről, de addig is. [link]

Ha teszed ami a célod, akkor arra vagy hivatott az életben.

ilyen tekintettel nem csondálom h megfogott a leányzó.....

tévedni emberi dolog, na de ennnyit......

Kedves, életvidám tekintet, nem tűnik rendellenes ''mechanikának'' a lelkivilága...

= Intel & HP =

Gratula.
Nagyon szép lány. Ha lehet tegyél be frissebb egészalakos képet.
Várom a verset.

Örülök Neked. Akkor megérte a sok filózás előtte.

Ti férfiak soha semmit nem tudtok megtalálni. A teafű a gyógyszeres fiókban van egy kakaós dobozban, amire rá van írva, hogy só.

Köszi.
Leírhatatlanul szép este volt az tuti.

Hagyd feledni! Amit leírtál szép,de ahogy te is kifejezted magad,már ő nem ugyanaz mint régen!

Kis bohóccal is lehet nagy cirkuszt csinálni... :-)

Mizu? Írjatok!

Egy érdekes esetről szeretnék nektek beszámolni, ugyanakkor részben tanácsot kérni:

A szitu a következő: a bnőmmel remekül elvagyunk. elbulizunk, szemezünk, beszélgetünk, fogjuk 1más kezét. Szóval minden simán gördül előre a mélyebb kapcsolat felé. De, tegnap volt 1 olyan pillanatom, amikor úgy éreztem, hogy meg kell csókolnom (sztem ismeritek ezt az érzést). De nem tettem, mert 2 dolog is fúrja az oldalam.

Az 1ik, hogy mivan, ha ezzel elvágom az egészet, és pofára esek? Nem akarok lehengerlő és bunkó lenni a szemében, ugyanakkor mondom: éreztem, hogy az volt az a pillanat.

A 2.ik, hogy télleg nem tudom, hogy hoz6nám össze azt a bizonyos csókot (persze ha hosszas lelki rákészülés után rászánom magam - sajnos én ilyen vagyok ), mert a szitu az, hogy a kedvesem barátnői állandóan körülöttünk tengenek, ami nem is lenne baj, csak én meg tudom, hogyha szemük láttára csókolnám meg, akkor abból nem nekem születne károm, hanem félek, hogy a kedvesemnek. Sajnos a bnők nem egészen értelmes lények, főleg ha ilyen fecsegni való témákról van szó.

MIT TEGYEK?

Ööööö, hány éves a barátnőd?

Egyébként meg el kell kapni egy romantikus pillanatot, _lehetőleg kettesben_ és kész. Szvsz őt is ugyanúgy fűti a vágy, csak talán egy nőben több dolgot megmozgat egy csók, jobban számítanak a körülmények. Adj neki egy kis körítést, de ne lihegd túl!

Nesze semmi fogd meg jól!

Soha nem késő, hogy azzá válj, aki lehettél volna.

az első csók nagggyyyon fontos.... tessék elhívni egy privát randira, kis mozi=> séta => romantikus hely és majd adódik alkalom. Két ember társaság, 3 ember már tömeg...

Az orvosom szerint elmebajban szenvedek. Ez butaság. Minden percét élvezem!