No, a fiúk már utaltak arra, hogy nem vagyok távgyógyász, és valóban, 20 mondat semmire nem elég. Viszont én itt alapvetően egy mondatodban érzem a kulcsmomentumot:
Sosem nyíltam meg neki teljesen; nem tudom kinek tudnék.

Minden egyéb más lényegtelen kérdés. A megszokás, az érzelmi pluszok hiányának megélése, a másik többet fektet bele saját érzetei alapján, vagy a viszonzás elvárásának elmaradása okozta csalódás effektíve tünete csak a kapcsolatok egy bizonyos pillanatnyi állapotainak. Néha együttesen utalnak valamire, néha külön-külön jelölhetnek egy-egy problémát. A Te esetedben ezen tünetekkel kár bajlódni. Azzal is, hogy Ő okként mit jelölt meg. Mindannyian pusztán következményekből, eredményekből ítélkezve döntünk a kapcsolatainkról, nem pedig a valódi oki háttér alapján, ami a valódi állapota annak, ami kettőnk között van. Ahhoz, hogy ne így legyen, sok tapasztalat, és nem kevés emberismeret szükséges. Szóval, ne aggódj azon, hogy elrontottál volna valamit. A kapcsolatokban változnak az érzelmek, változnak a viszonyulások, változik az együttesség, és az összetartozás intenzitásának megélése is. Ez természetes, és nem feltétlenül megszokásból, vagy szeretethiányból fakadó dolgok. Még csak az idő sem számít, mert minden embernek, és minden kapcsolatnak más-más a ritmusa. Éppen ezért egy ilyen pillanatnyi állapot még nem feltétlenül igényelne szakítást, mint amit ti ketten megéltetek... Ő így döntött, mert nem ismert más megoldási utat. Az is lehet, hogy kimerítettetek minden általatok ismert megoldási utat. Ezt igazából csak egyenként Ti tudjátok magatokban ezt megítélni.

Éppen ezért ne csüggedj. Egy részről azért ne, mert ha Ő kiszállt, akkor nem marad más választásod, mint ezt elfogadni, és tiszteletben tartani a döntését. Más részről, ha úgy érzed, megtettél minden tőled telhetőt azért, hogy a kapcsolatotok jobban működjön, de nem ment, akkor nyugodt lelkiismerettel léphetsz tovább. Van, hogy két ember csak egy rövid időre tudja elkísérni egymást az életútjuk egy bizonyos szakaszán.
Amint múlik benned a gyász élménye a veszteségeid miatt, tisztábban fogod látni, hogy mik voltak a valódi okok. Amikor ezekre rálelsz magadban, akkor figyelj oda nagyon, hogy mi történik benned, mert ez lesz a segítség egy következő kapcsolatodban a jó működéshez, többek között ahhoz, hogy időben rágyere, mi az, ami változtatnod kéne, vagy mi az, ami változtatandó a másik részéről is.

Egy a fontos, maradj hű magadhoz, és ne veszítsd el a kapcsolatot mindazzal, amire igazából szükséged van. Akkor pontosan tudni fogod, hogy mit vársz el egy kapcsolattól, és hogy mit vagy képes adni egy másik embernek.

Ennél többet csak szóban tudok már mondani Neked...

"Aki a meséket megtalálja, az élet forrásából iszik."

Kapcsolatokat érdekből kötünk. A másokhoz való kapcsolódásnak mindig van hozadéka. Hogy ezekben mennyiben dominálnak materiális érdekek, mennyiben lélektani szükségletek az kapcsolata és egyéne válogatja. Éppen ezért mindig az fog a kapcsolat mellett dönteni, akinek több egyéni érdeke fűződik a kapcsolathoz, több haszna van belőle, többet profitál belőle, több szükségletét elégíti ki. Nehéz ezt elfogadni, de alapvetően így van. Akinek viszont már több terhet jelent a kapcsolat, és az érdekei más irányba mozdítanák, az ki fog lépni belőle. Ebből fakadóan elkerülhetetlenül az fogja kezdeményezni a kapcsolat felbontását, aki több szenvedést él meg tőle. S érzékelheti a másik úgy, hogy ez így jó, működik, vagy ő mindent megtesz érte, hogy jó legyen, amikor ezek nem képeznek egy síkot azzal, amire a másiknak szüksége van.
~
Sokszor a másiknak a saját énképe megőrzése végett olyasmire is szüksége van, ami mondjuk őt felemelheti erkölcsileg a kapcsolat végetvetőjekénti szerepkörben. Van, aki ezzel nyer önmegerősítést, hogy olyan ideálokat kerget, amik úgysem elérhetőek, de ő nem hajlandó a realitások talajára lépni, s bár a kapcsolat egy objektív szemlélő szemében teljesen oké, de az idealizáló szenvedésként éli meg azt, így neki kell felrúgnia azt a kapcsolatot, ezzel egyfajta mártírt csinálva magából. Szubjektíve valóban szenvedhet, de objektív viszonylatban csak ideákat hajszol.
~
Sokan vannak olyanok is, akik azt gondolják, hogy az idő majd mindent megold, és mivel idővel a dolgok valóban változnak, ennek a kvázi igazságnak vannak reális alapjai is. Így, aki esetleg benne marad valamiben, ami nem annyira jó neki, az várhatja a másiktól, vagy az élethelyzetektől a megoldást, ami nem jön. Az ilyen emberek csak sodródnak, és nem kezdeményezik a cselekvést, ami problémamegoldási szempontból pont annyira sikeres, mint a kezdeményezett problémamegoldások. Statisztikailag nincs különbség a között, hogy a környezeti változások, úgymond a sorshelyzetek, avagy a cselekvő aktív tudatos behatásai visznek-e sikeresebb problémamegoldásokhoz. Abban különböznek ezek a dolgok, hogy van, aki az aktív cselekvési helyzettől érzi magát jobban, van, aki a sodródásban megélt jószerencséjének élményétől. Mert a sodródók jobban hisznek a szerencsébe, és a gondviselő sorsfordító hatásokban, mint az aktív cselekvők. A történések eredményei viszont egyiket sem igazolják jobban.

Ebből az következik, hogy bármi lehet jó megoldás egy kapcsolatban, ha abban az adott illető jól érzi magát. Ha közben nem felejt el odafigyelni a másik jóllétére sem, akkor kevesebb az esélye annak, hogy olyan váratlan helyzetben találja magát, mikor a másik fogja magát, és kilép a kapcsolatból.

Ergo, egy kapcsolat végét a figyelmetlenség, a másikra való valódi odafigyelés hiánya okozza.

~
A végső szót tapasztalataim szerint a bátrabb fél mondja ki.

Ehhez a témához ennyit most így hirtelen.

"Aki a meséket megtalálja, az élet forrásából iszik."

Hát igen, talán úgy tudnék fogalmazni, hogy szerettem, de nem voltam szerelmes. Neki pedig ez kevés. Idősebb is nálam, tehát, mindenképp komoly, hosszútávú kapcsolatra épít.
Nem akarom, most részletesen taglalni, a lényeg, hogy feltett egy kérdést, amire ha hazudok még mindig együtt vagyunk. Őszinte voltam, így nem. (A kérdés lényege, hogy mennyire fontos ő nekem)
Persze ennek ellenére hiányzik, egy kedves aranyos lány csak részemről is hiányzott valami plusz.
Tehát megoldási út nem sok lett volna, vagy ámítom és hazudok vagy őszinte vagyok.
Tehát az ok elég egyszerű.
Végső soron, ami konklúzió szerintem, hogy tudok-e bízni, szeretek-e valakit annyira, hogy megnyíljak neki.

- http://pazsitz.hu -

És? Szerinted képes vagy rá? Mi hiányzik hozzá?

"Aki a meséket megtalálja, az élet forrásából iszik."

"Statisztikailag nincs különbség a között, hogy a környezeti változások, úgymond a sorshelyzetek, avagy a cselekvő aktív tudatos behatásai visznek-e sikeresebb problémamegoldásokhoz." - Ójaj, hát ez az adat most lesújtott. Valóban nem gondoltam volna. Én a cselekvéstől szoktam amúgy jobban érezni magam.

▏▎▍▋▊▉ "I would never go bungee jumping. A broken rubber brought me into this world, it sure as hell isn't gonna take me out."(DanielDFizzle) // LOAD "*",8,1

Feltételezem, hogy idővel, bizalommal képes lennék rá. Ez látod egy jó kérdés. Nem tudom mi hiányzik, hozzá.

- http://pazsitz.hu -

A cselekvés képessége az, ami boldogít. A félelmek egyik alapoka a tehetetlenség és kiszolgáltatottság élménye. Ezért javarészt mindenki cselekvőképesen érzi jól magát. Sőt, a teremtés is, az isteni létezés is alapvetően cselekvéses. "Kezdetben vala az ige..." Az ige a cselekvést jelöli. A teremtés is cselekvéses, és a cselekvés eredményén való öröm is cselekvéses dolog.

A cselekvéses élményeknek eredményessége azonban attól az élménytől függ, hogy valaki tudott-e konkrétan változtatni, manipulálni a helyzeteken, a környezetén, és kevésbé jelenti azt az élményt, hogy önmagammal, magamon belül értem el egyfajta változást, vagy változtatást. Aki önismeretre törekszik, az arra törekszik, hogy önmaga gyakorlójává váljon, hogy uralni tudja a gondolatait, érzéseit, cselekedeteit, a testét, és ezen keresztül a sorsát is.

A tudatosság bizonyos fokain már nem éled át azt, hogy a körülmények körülötted tőled független, véletlenszerű, sodró természetű dolgok, hanem meglátod magadat bennük. S azt is felismered, hogy a legtöbb történés egy korábbi önmagad indította események következménye. éppen ezért, fontos azt is felismerni, hogy mikor van lehetőséged arra, hogy ezeken fordíts az eredményeken változtass, mikor vagy kénytelen elviselni őket békében, és mikor vannak azok a tiszta pillanatok, amikor nem okozatok közepette történnek az események, hanem tiszta felület áll rendelkezésedre valaminek a megéléséhez, átéléséhez, és a jövőbeni következmények befolyásolásához. Éppen ezért a cselekvés egy ponton túl magát a nem cselekvést, a kivárást, avagy a szemlélődést, esetlegesen a belső működéseid uralását jelentik.

De amíg ide tartasz, addig sem szabad abba az illúzióba ringatni magunkat, hogy vannak olyan megoldások, cselekvések, amik objektíve jobbak, és vannak, amik objektíve rosszabbak. 3 dolog dönti el, hogy mi visz "sikerre". Te, a másik és a kontextus az "itt és most"-ban. Ill. az ezek közötti kölcsönhatások. Ha ezeket jól felismered, és egyenlő mértékben kalkulálsz velük, akkor jó esélyed van arra, hogy jó élményekkel gyere ki egy helyzetből, és a másikban is jó élmények maradnak.

Éppen ezért, ha így vesszük, a környezeti behatásokért is egy múltbeli cselekvésed a felelős, ezen keresztül te magad, és a pillanatnyi cselekvésedért is te vagy a felelős, hogy ezekre miként reagálsz. Így minden helyzetben alapvetően a cselekvésed jelen van, de nem mindegy, hogyan. Ha gyakorlod ezeknek a felismerését, egyre hatékonyabban oldod meg majd a problémáidat.

Éppen ezért igaz is, amit idéztél tőlem, meg nem is. S ha nem igaz verzió van, akkor is igaz, csak másképpen értelmezve a körülményeket és környezetei hatásokat.

Remélem, érthetően írtam le

"Aki a meséket megtalálja, az élet forrásából iszik."

Gondold végig, mi a kockázata annak, ha közel engedsz valakit magadhoz, és tiszta szívvel átadod magadat annak, hogy szeresd őt, és megnyílj neki őszintén. Aztán figyeld meg, hogy ha elképzeled magadat ebben az állapotban, milyen érzések jelennek meg benned. Így esélyesebb rájönnöd arra, hogy mi hiányzik ahhoz, hogy ezt az élményt megengedd magadnak.
Aztán, ha megvan, mi hiányzik, gondold végig azt, hogy mi akadályozza meg ennek a hiánynak a pótlását, megszerzését, kitöltését. Ha megleled ezt az akadályt, akkor megtalálod azt is, min kellene változtatnod.

Egyelőre ezzel a két lépéssel foglalkozz csak. A többi, ami a neheze, csak eztán jön. .)

"Aki a meséket megtalálja, az élet forrásából iszik."

Előre csak annyit emelnék ki a meglátásoddal kapcsolatban, hogy valóban sok igazság van, abban, amit leírtál.
Az evidens, hogy a kapcsolatok általában figyelmetlenség miatt futnak zátonyra, ez náluk is megvolt, de nem szándékos formában, a baj az volt, hogy nem tudtak kommunikálni a problémákról, és ebből következett, hogy igazából csak sodródtak az árral.

Az egyetlen dolog, ami inkább furcsa volt, mert már érezték mindketten, hogy ennek nem lesz jó vége, hogy a lány ilyen hülyén reagálta le a dolgot, mindig kedvesnek mutatkozott, és a végén csak "durva" eszközökkel tudta érzékeltetni, hogy mit is akar. Bár ez nyilván abból fakad, hogy nem tudta elmondani, ami bántja.

Igen, köszönöm.

A 3. bekezd. közepe táján írt változtatási lehetőségek felismerése nem feltétlenül könnyű, az utóbbi pár hónap tapasztalata alapján én pl. sokkal több mindent hittem valódi változtatási lehetőségnek, mint amennyi az is volt. De ezt már messze nem (csak) nőügyekre értem.

▏▎▍▋▊▉ "I would never go bungee jumping. A broken rubber brought me into this world, it sure as hell isn't gonna take me out."(DanielDFizzle) // LOAD "*",8,1

Koki, nem véletlenül tettem fel ezeket a kérdéseket. A válaszok alapján sok oka lehet annak, hogy valaki miért nem bízik meg egy másik emberben, vagy miért nem tud megnyílni neki. De az, hogy felismered, a csalódások, vagy az attól való félelem miatt vagy zárkózottabb, az csak az első lépés. A következő lépés, hogy rágyere arra, hogy a realitások talaján mégis milyen módszerek, utak vezetnek el ahhoz, hogy újra bízz egy emberben; hogy milyen lépésekből áll ez a folyamat, és mire kell közben odafigyelni, mind magadban, mind a másikban.

Csalódások során sok akadálya van annak, hogy nem bízunk:
Pl. 1.) nem bocsátottunk meg az előzőeknek; 2.) a tapasztalataink alapján a csalódásokozást várjuk el; 3.) képtelenek vagyunk bízni a másikban, ezzel provokáljuk ki a másik csalódásokozását (önbeteljesítő jóslatok) 4.) mivel nem bízunk a másikban, a másik sem fog bízni bennünk, ez egyértelműen provokálja a csalódásokat; 5.) eleve olyasmiket várunk el egy másik embertől, amire képtelen, hogy megtegye, ergo nem ismerjük a másikat, hanem valaki másnak képzeljük, ez szintén csalódást okoz; 6.9 legtöbb ember elvárja, hogy mások tudják, mire van szüksége, és hogy ezeket a szükségleteket a másik gondolatolvasóként azonnal kielégítse, és ha már egyszer sikerült kielégítenie, akkor mint egy jól programozott robot, mindig ismerje fel, hogy ezt a szükségletet mikor kell megint kielégíteni. Ennek köszönhetően olyan elvárásaink vannak, még magunk előtt sem teljesen bevallott formában, aminek képtelenség megfelelni. Már nem csecsemők vagyunk, hogy anyánk a sírásunkból találja ki, mi a bajunk. Azért tanultunk meg beszélni, hogy ezzel segítsük az életünket. Más részről, senkinek sem kötelessége, sem felelőssége a szükségleteinket kielégíteni. Így sem a bizalmi, sem a szeretetéháésibeli, sem egyéb szinteken. Ezek kielégítéséért egyedól mindenki önmaga a felelős.

A legtöbb elzárkózás, félelem, és csalódás a fentiekből fakad. Sőt, szerintem az összes...

A kapcsolatban való bezártság élménye is sok okból fakadhat. Az is a kötődéstől való félelmen keresztül a másik tudattalan szükségletkielégítő kizárólagosságáig bármi lehet. Ha ismered magadat, és a másikat, akkor könnyebb rájönni arra, hogy miért érzed így, és hogy mi rá a megoldás.

"Aki a meséket megtalálja, az élet forrásából iszik."

A durva eszközökhöz való folyamodás valószínűleg tapasztalatlanságból fakadt. Amíg figyeled a fiatalokat, vagy akölyköket, miképpen tanulják meg a világhoz alkalmazkodást, mindig egy nagyon szélsőséges élmény kell ahhoz, hogy rádöbbenjenek a határaikra. Aztán amikor elérik ezt, óvatosan próbálgatják annak tágítási lehetőségeit, vagy rugalmassági fokát. Aztán amikor ezt megtanulták, hasonló elvekkel lépnek bele egy következő tapasztalatba.
Pl. azért érez az ember fájdalmat, mert másból nem tanulja meg, hol vannak a testi határai. A határokra pedig azért van szükségünk, hogy észleljük, mit jelent a testi létezés korlátozottsága, és hogy az emberi léttel milyen képességek járnak. A képességeinket úgy kell fejleszteni, hogy a határainkat tudatosítva elkezdhessünk továbblépni azokon.
Ez mind vonatkozik a fizikai, mind a lélektani, és mind a szellemi határainkra is.

Az érzelmek mindig arra kellenek, hogy rögzítsék ezeket a "határosság-élményeket". Sajnos, az a baj, hogy a fejlődés és a változás ellen hatnak ezek a rögzítések. Ezért kell megtanulni feloldani ezeket a blokkokat, és az emlékeinkre alapozott önmeghatározás - itt is a határ a lényeg! - átalakításával tovább lépnünk.

Korábban - ímár sokadjára - szóbakerültek az elvárások, az önbeteljesítő jóslatok. Az önmeghatározásunk gyakorlatilag azon múlik, hogy miben hiszünk. Hogy képesek vagyunk-e ahitünkkel felülírni a tapasztalatainkat, és megtalálni az utat ahhoz, amiben hiszünk, annak dacára, amit megtapasztaltunk már eddig. Az elménk egy nagy lehetőség ehhez, és egy nagy csapda is. Ha ismered magadat, és az emberi lét lehetőségeit, akkor viszont jól iskolázva jó szolgálatot tehet, és ezen keresztül boldogságot tud teremteni. S ha van bennünk és az életünben boldogság, akkor azt tudjuk csak megosztani másokkal úgy, hogy abból újra boldogság legyen a kölcsönhatás eredménye... Egy kapcsolatbana közös jóra való törekvés és együttműködés kellene az elsődleges célnak lennie, nem pedig annak, hogy miképpen legyen az egyéneknek a legjobb...

S bár teljesen jogos igény, de az is egyfajta egyéni érdek, hogy olyan lányt találj, aki nem okoz majd csalódást, aki majd agyerekeid anyja, vagy akivel beteljesítheted az életed álmait. Egyszerűbb volna olyan lányt keresni, akinek értékelni tudod a saját álmait, és hozzájuk tudsz kapcsolódni. Ugyanez igaz a női oldalról is. A nők hamarabb rendelik alá az álmaikat, vágyaikat a férfi szükségleteinek. Ebből fakadnak aztán a komoly női problémák, de ez most egy másik téma. A férfinak is érdemes volna - a mai világban, kicsit egyfajta hagyományrendszerrel szembe indulva -, úgy kialakítani a fejében a párkeresést, hogy ki az a nő, akinek a fejében lévő dolgokért, az életében jelen levő dolgokért tud önmaga is lelkesedni. S ha elveszett és bizonytalan, vagy kérelyek gyötrik a lányt, akkor úgy érzi, hogy képes ebben a helyzetben utat mutatóan, támogatóan fellépni. Ha mindez nem megy, akkor ott két embernek nem igazán van köze egymáshoz...

"Aki a meséket megtalálja, az élet forrásából iszik."

Sziasztok!

Rég jártam, tán mert jó pár évig boldog kapcsolatban éltem... De mint minden ez is elmúlt... Azóta voltak próbálkozásaim kisebb nagyobb sikerrel...

Kb 1,5 hónapja ismerkedtem meg egy lánnyal, 28 éves. Arról most nem beszélnék, hogy az első 3 hét mivel is telt...lényegében Én már azt hittem teljesen sínen vagyunk és csak egy randit kell megbeszélnünk. Mint kiderült még csak az esete se vagyok és másik srácot nézett ki magának (aki lassan 2 hete nincs is meg neki, 1 hét randizgatás után dobta). Szóval Én egy csöppet berágtam a dolog miatt, mert úgy gondoltam hülyére lettem véve...szóval aznap még nem, de másnap már nem kommunikáltam vele. Aznap este már jelentkezett skypeon mi a bajom...nem válaszoltam. Ez 4 napig így ment...nem bírtam tovább a folyóson összefutva, hogy alig mer köszönni és rám nézni. Szóval írtam neki és nem kicsit durva szavakkal küldtem Őt el a viselkedése miatt, de ez nem nagyon hatotta meg...írt. Gondoltam, hogy akkor másképp oldom meg a dolgot...átmentem másik szakba. Talán észreveszi magát. Hááát nem jött be... Amint felkelt már írt nekem...8-12ig és általában, ha nem mindig, de délután is jelentkezett (hogy vagyok; örül, hogy épségben hazaértem; meg fura, hogy nem vagyok vele egy szakba; ha lelépek, mert dolgom van, az nem baj, hiányzom neki).
Sok mindent mesélt magáról és a személyiségéről...olyan témákba is belefogott, amik számomra már nem illenek bele egy csetes beszélgetésbe így múlthét előtti héten leállítottam és közöltem vele, hogy jobb lenne ezt személyesen. Gondolkodás nélkül belement egy személyes találkozóba. Amit a héten keddre be is szerveztünk magunknak, most voltunk délelőttösök és egy szakban.

Volt nagy séta a tóparton volt kv és még postán is voltunk...
A nap végállomása a tömbjük előtti parkoló volt, ahol még dumálgattunk, de mivel anyuja már 4dik híváson volt túl így mondtam neki, hogy mars haza. Elkísértem a tömb ajtajáig, de akkor is nehezen búcsúzott. 2 puszi után tudtam szakadni tőle és elindultam haza...10 métert se haladtam...akkor már harmadjára elmondta jó hangosan, hogy nagyon jól érezte magát, köszöni a délután és ha hazaértem mindenképp írjak neki sms-t és vigyázzak hazafele.
Nem egész 1 óra alatt otthon voltam. Gondoltam megnézem a leveleim, szóval elindítottam a gépet és miután bejelentkeztem skype-on, már írt is...örült, hogy egyben hazaértem, megköszönte a napot és 10 perc múlva a következő taliról érdeklődött, hogy mikor hívhat vissza (erre már akkor is utalt mikor kifizettem a KVzós számlát, "Ő fizeti a következőt!").

Én elhiszem, hogy kemény dolgon ment keresztül (gyógyszeres kezelésen is volt az uccsó nagy csalódása után) és belehajszolta magát egy kapcsolatba 2 hónapra (ebbe volt benne mikor Én elkezdtem csapni neki a szelet) ami után egy másik kapcsolatba is majdnem belement, de csak pár randiig jutottak (ő volt az akit bejelentett nekem én meg kiborultam)... nem jött be neki a srác. Arról nem is beszélve, hogy most műtötték a napokba anyukáját és a melóban se biztos az állása...

Szóval jelenleg ott tartunk, hogy
1. Jó párszor elmondta, hogy mennyire jó most egyedül és nincs szüksége most kapcsolatra csak barátokra.
2. Csütörtökön mondtam neki, hogy leszedtem egy filmet és nincs e kedve megnézni...és van és pizzát is hozzá csaptuk másnap még a tali programjaihoz. Persze miután neki rendeződik a melós ügye és nekem lesz ismét kocsim...
3. A kocsi az egyetlen akadálya, hogy találkozzunk...amúgy már a héten is lehetett volna tali.
4. Napi szinten beszélünk, hol személyesen, hol cseten...ő keres az esetek többségében...
Tegnap esti példa...elkezdett hisztizni az uccsó 1-2 hetes pasija miatt akivel randizgatott...Én meg mondtam, hogy ne hisztizzen, mert hogy ha ott lennék most mellette kapna egy maflást, majd meginnánk egy üveg bort...erre jött azzal, hogy nem lenne jó vége, mert ittas lenne és kihasználnám a dolgot...persze mondta, hogy nem tart ilyennek (nem volt azé vmi meggyőző). Én annyit mondtam erre, hogy nem vagyok ilyen...szépen lefektetném és hazamennék vagy felhívnám Laci haverom és mennék sörözni vele. Erre mit ír?! Nem hinné, hogy képes lennék otthagyni egyedül, mert sírna. Normális?
Aztán este 9kor elment egyedül egy tóhoz sétálni...

Szóval...
Miért ilyen ragaszkodó? Miért viselkedik így, hogy érezteti mennyire fontos vagyok neki mikor csak haverok/barátok vagyunk (kétértelmű utalásokra gondolok)? Mire jó ez?
Azon kívül, ha felépül és beközli, hogy összejött vkivel, akkor Én összeroppanok 1-2 napra és tényleg nem fogok többet jelentkezni nála.
Ha meg ennyire hiányzom neki...akkor miért nem ad egy esélyt? Vagy ezekkel a kis talikkal pont esélyt ad, de csak lassan, és alaposan próbál megismerni addig meg helyreteszi magát fejben?
Vagy most pont erre van szüksége, mármint barátokra és pont a ragaszkodása miatt lépi át a barátság/haverság határát? Mert számomra ez egy kicsit túl van már egy sima barátságon...vagy csak Én vagyok ennyire rossz felfogású maradi férfi?

Remélem nem voltam túl hosszú és valamennyire azért érthető...próbáltam a lényeget leírni.

[ Szerkesztve ]

Gorneck#1239

nem igazán értem mi a bajod. nem volt biztos magában, talán még most sem az. nem akart tőled semmit, de miután látványosan leszartad, keresi a társaságod. maradj ilyen, mert ez bejön neki, aztán gyere vele össze. mit kell ezen még agyalni? vagy valamit rosszul értelmeztem?

A vér nem válik VAZZE!™

Ezt így gondolom Én is...csak Ő nem biztos.

Hááát nemtom, de sztem igen.

Nem agyalok csak vhol zavar...napi 8 órába elég necces kommunikálni bárkivel is...foglalkozhatnék mással is...
2-3 napja folyamat hangoztatja, hogy Ő nem akar kapcsolatot, milyen jó egyedül és milyen sokáig tart nála a felépülés. Nem sok kedvem van lelki támasz lenni (lehet hónapokig), majd végignézni, hogy összejön mással...ha barátok vagyunk akkor a ként is kéne kezelnie nem? Ha meg többet szeretne csak nem biztos magában, akkor ne stresszeljen befordulós szövegekkel...nem szeretek lelki szemetes lenni...

A talik nekem sem fizikai se anyagi pluszt nem jelentenek, max kevesebbet vagyok otthon így nem problémák...szóval nem állt szándékomba feladni a csajt...csak szeretem magam mostanság védeni minden érzelmi sérüléstől...

[ Szerkesztve ]

Gorneck#1239

Baszki, állandóan keres és téged akar, te ennyire vak vagy? Már rég meg kellett volna döngetned, ki a f@szt érdekel, hogy állítólag nem te vagy az esete, azzal nem kell foglalkozni. Pláne, hogy ilyen intenzíven keresi a társaságod..
Az meg mi, hogy kocsi nélkül nem tudtok találkozni? Ezt most remélem, nem gondoltad komolyan.. vagy ha igen, akkor nézesd meg magad. Kitalálsz itt idióta baromságokat, mert félsz attól, hogy elveszíted a lányt, így inkább nem közeledsz szexuálisan, csak barátként. Vedd fel a tököd a szekrény mélyéről már, mert egyszer megunja a csaj a puhányságodat és tényleg lelép egy másik faszival!

Millió esélyt adott már és még ad is, csak ki kéne nyitni a szemedet.

"2-3 napja folyamat hangoztatja, hogy Ő nem akar kapcsolatot"
Ezt lefordítom neked: igenis ki van már éhezve egy kapcsolatra és minden vágya, hogy te ezt észre vedd már, azért pofázza folyamatosan ezt. Ha nem így lenne, nem mondaná egyszer sem, vagy csak elvétve, ha felmerül ez a téma.

[ Szerkesztve ]

Látom nem voltam vmi egyértelmű vagy túl hosszú.

1. Nem vagyok vak, de ha vki foglalt vagy épp mással van Én azt tiszteletbe fogom tartani vmilyen szinten. Mikor randira hívtam mással próbálkozott.
2. Azt azért engedd meg, hogy tudjam mikor léphetek olyat egy csajnál amiért nem nyakas lesz a vége. Puhány lennék? Az erős túlzás.
3. Mivel 60km-re dolgozom az otthonomtól így eléggé necces a hazajutásom egy tali után. Van kb 1-2 órám vele, amiből nem vontam le az odautazást
4. Ha ki lennék éhezve kapcsolatra, akkor nem egyedül mászkálnék fejtisztító sétákra tóparton este. Arról nem is beszélve, hogy tisztes távolságot be is tartja kettőnk közt.

Persze ettől még rohadtul igazad is lehet...

Csajok vélemény?

[ Szerkesztve ]

Gorneck#1239

Ez kb olyan megérzés volt, mint ahogy az is, hogy még nem kéne ráerőltetnem magam a csajra...mert megint elutasítana...

Gorneck#1239

Ha most elutasítana, akkor később is ezt tenné. / szerintem /

Vendégek vagyunk a Földön .S ha vendégségbe jöttünk, legyen ajándék az életünk.:-) / Gil /

"Miért ilyen ragaszkodó? Miért viselkedik így, ..."

Eléggé instabilnak tűnik lelkileg. Lehet, hogy alapból ilyen(28 éves), de lehet, hogy csak időlegesen, az utóbbi talán valószínűbb.
Valamikor meg kell majd beszélni vele a közeljövőben, hogy komolyabb szándékaid vannak (ha vannak). Azt' akkor a reakcióiból kiderül, mit is akar. Ha hezitál, hagyjad. ("se-veled-se nélküled"-lányok)
Én nem vagyok a "baszd meg, azt' kész" megoldások híve, de persze lelke rajta mindenkinek.
Just a point of view, of course.

▏▎▍▋▊▉ "I would never go bungee jumping. A broken rubber brought me into this world, it sure as hell isn't gonna take me out."(DanielDFizzle) // LOAD "*",8,1

Az, nem is kicsit...főleg amiket mesélt a kapcsolatairól...az uccsó kezelésbe csapott át...

Én nagyon erős személyiség vagyok, Ő meg sztem gyenge és dominálnak az érzelmek, mint irányítók és mellé most még ezer más problémája is van, mint Én. Nem akarom erőltetni még a dolgot mivel nem érzem, hogy kéne...Én elhiszem, hogy vannak itt olyanok aki le tudják fordítani mire gondolnak a nők, mikor ezt azt mondanak...de jelen esetben Én látom, hogy ezzel az "erőszakos" viselkedéssel nem érnék el semmit...ismét elutasítás lenne.
Pár találka után viszont tényleg el kell vele beszélgetnem a hogyan továbbról, mert ez így nekem lesz később szar.

rarri: Egyszer már elutasított, most meg lelkileg nincs olyan állapotban, hogy bízni tudjon bárkiben is...szóval tuti az elutasítás...komoly érzelmi kapcsolatba volt egy sráccal, akit hirtelen bevágtak a börtönbe, ebből belehajszolta magát egy másik kapcsolatba...a srác 2 nőt tartott egyszerre, az uccsó randizgatós gyerek meg kihasználós volt és hagyta a csajt Ő utána futni...ez kb fél év alatt...nem hinném kapcsolatra vágyna, de azt se hiszem, hogy csak egy jó beszélgető partner vagyok, ahogy Ő mondja.

fokukac: Igen akadnak...de csak ritkán vagyok bajban. Sokszor voltam mankó és sok havercsaj van a környezetembe...de Ők nem viselkednek így...pedig van aki 6-7 éve ismer, de mégse viselkednek így....és most kicsit zavarban vagyok mi is lenne a legjobb döntés.

[ Szerkesztve ]

Gorneck#1239

[OFF][/OFF]

Így igaz, bár én sem szoktam hozzászólni a témákhoz,de jó olvasni és persze tanulni is. [OFF][/OFF]

[ Szerkesztve ]

szerintem ha legközelebb elhív talizni, finoman, lazán közöld vele, hogy az ilyen taliknak következményei is lesznek. ha így is belemegy, akkor hajrá. ezen felül mindenféle elutasítás esetén koptasd le. ha ezek után is próbálkozik, akkor is. van, hogy csak azért erőlködik, hogy kapjon egy kis visszajelzést: igenis hatással tud lenni egy pasira. még akkor is, ha előtte ő utasította vissza.

A vér nem válik VAZZE!™

én mág nem találkoztam olyan nővel, akinek imponálna, ha csak úgy elkezdene egy pasi neki a hosszútávú komoly párkapcsolati szándékairól beszélni úgy, hogy nincs még köztük igazán semmi. ez inkább riasztó, még akkor is, ha a nő erre vágyik. lazán kezelni egy kapcsolat kialakulását nem egyezik a "lekúrni oszt jólvan" mentalitással, még ha kicsit hasonló is.

A vér nem válik VAZZE!™

Meglátom, hogy alakul a melós ügye (ha már azon nem kell agyalnia, akkor már csak fejben kell rendet tennie és lezárnia múltat, mert azt Én se akarom, hogy úgy legyünk együtt, hogy még mindig labilis)...utána már nem biztos kell gondolkodni bármilyen talin. Ha nem lesz gondja a melós ügyből, akkor úgyis gyorsan kiderül pár tali után, hogy hogyan tovább...ennyit kibírok és látni fogom, hogy lekoptatás vagy elbeszélgetés (viselkedjen rendesen, mint barát/haver vagy legyen több, mert ez így nem jó) legyen. Ennyi erővel oda is költözhetnék hozzá...amennyit dumálunk. Vhol ez jó nekem is...jó ego növelő tréning, de ugyanakkor terhes is...
Elkísértem héten a raktárba többször is, dumálgatunk közben, majd megköszöni mikor búcsúzunk vagy ott a talis búcsú vagy épp utána mikor már a következő tali után érdeklődött...fura az egész. Mert még nem találkoztam ilyen helyzettel és egyik havercsaj/barátnő se viselkedett velem így, pedig sok van belőlük.
Na mind1...érdekes mindenesetre...

Ő tudja, hogy jó és hat a férfiakra...nem kell visszajelzés neki.

Gorneck#1239

Gorneck, abból a kevésből, amit leírtál, ne várd, hogy ez a lány átlagosan fog reagálni. Vele ezek nem fognak működni, és a többiek tanácsaival sem mész most sokra. konkrétan két okból:
A lány első ránézésre enyhén kapcsolat-függő, amely során az önsorsrontó kapcsolatokba mászik bele újra és újra. Mivel Veled nem így működne, nem fogsz kelleni, neki. Pedig tudat alatt tudja, hogy Rád volna szüksége.
A másik, hogy az előző csalódás miatt kikészült. ha annyira, hogy gyógyszerezni kellett, akkor fixre kell neki egy pszichológus is. valószínűleg a kapcsolati függősége, és az ilyen érzékenység a csalódásra összefüggenek nála. S ha igen, akkor ott a háttérben olyan okok rejlnek, amiket érdemesebb előbb tisztázni, s aztán újabb kapcsolatba fogni.

Úgy veszem ki a szavaidból, hogy a csaj viszonylag intelligens, és jó énerőkkel rendelkezik ahhoz, hogy szembenézzen az okokkal is. A helyedben én erre buzdítanám. Ezzel elekerülnéd mind a pofáraesést, mind a lelki szemetesláda pozícióját.

Sérült szívű nőkkel óvatosan kell kezdeni.
Olyanok, mint a Csonka kezű lány a mesében... Ami így nem mond semmit, de a lényeg, hogy a mesében a lánynak 7 évet kellett egy erdőben élnie, és boldogulnia, mire visszanőtt a keze, és rálelt a férje...

A másik, hogy az anyukája beteg, és a melóhelye sem stabil. Úgy veszem ki, hogy ez a lány kicsit olyan típus, mint én vagyok: a problémákhoz nem segítségre van szüksége, hanem arra van szüksége, hogy egyedül megoldja a problémáit, de ehhez találjon értelmet, ami motiválni tudja. Az értelem pedig a boldogság, ill. az, amiben ezt definiálni tudja. Az a benyomásom, hogy ennek a lánynak arra van szüksége, hogy valaki elterelje a figyelmet a terheiről. Nem társra a bajban, hanem inkább társra az örömben. De amíg nem képes megnyílni arra vonatkozóan, hogy társat keressen a bajra is, addig nem fog tudni lélekben elköteleződni. Ennek a folyamatnak egyébként jelentősen útjába állnak a korábbi férfi-sztorijai.

Én személy szerint nem biztatnálak úgy, mint a többiek. Az ösztöneid szerintem jól működnek ebben a helyzetben. Azért nem tudod megfelelően kezelni, mert nem egy átlagos helyzetű, és problémakezelésű csajjal futottál most össze. Ami problémája vana csajnak, az jelenleg nem a Te asztalod. Legalább is, én így látom jelenleg.

Szerintem, csak anyit akarj tőle, hogy érezzétek jól magatokat, és ne várj semmit, ami hosszútávon, vagy tartósan, esetleg mélyebb kapcsolat felé vinne. Ha ezen a szinten tudsz maradni, csak akkor foglalkozz vele.

A többit illetően meg csak akkor beszélj neki azokról, amiket írtam fentebb, ha te is így észleled a helyzetet.

[ Szerkesztve ]

"Aki a meséket megtalálja, az élet forrásából iszik."

a kollegina az még mindig munka ürügyén halogat, ismét 3 hetet, azt mondja addig lemegy egy nagy pályázat, előtte meg dekoncentrált lenne. nekem 8, szerintem úszik el a hajó, de mivel más úgysincs kilátásban, kivárom.

viszont hétvégén üzleti jellegű úton voltam, és szuperül éreztem magam. rájöttem, hogy csak akkor kezdek el agyalni ezen a sok butaságon, ha nincs mit csinálnom. úgyhogy bele akarok fogni valami újba. el fogok kezdeni franciául tanulni, meg biciklizni.

Sejtettem, hogy ezt a választ kapom tőled. Tudnék még mit írni...csak az nem épp ide tartozik és nem is nekem kéne elmesélnem, hanem neki a megfelelő személynek...erre rájöttem pár hét alatt.
Régen 19-20 évesen nálam is volt egy törés...nem nőügy...amit hónapokig próbáltam emészteni/feldolgozni, de feladtam bezárkóztam és csak 1-2 ember segítségével tudtam feldogozni...

Azon se lepődnék meg, ha ott lenne az akit az élet neki szánt úgy, hogy ezt tudná Ő is és nem merne vele kezdeni...félelemből, bizonytalanságból, önvédelemből...ezért is viselkedik velem annyira össze vissza. Persze ez csak tipp részemről.
Ezzel a szembenézéssel már próbálkoztam...majd következő talikor ismét próbálkozom...otthoni nyugodt közegben talán egyszerűbb dolgom lesz.

Kapcsolatfüggő? Az mit takar? Sejtem mire gondolsz egyébként...csak nem biztos egyre gondolunk. Igen, intelligens csaj...sokban hasonlítunk egymásra, csak Én sokkal erősebb személyiségem miatt fel tudtam dolgozni a kudarcokat...Ő mind egy újabb tragédiaként éli meg....
Vhol érzem, hogy kapkodna...legyen vki mellette...görcsössége miatt nem választ gondosan és szépen bele is tenyerel a jóba...
Mikor együtt voltunk látom rajta, hogy boldog és nem máshol jár. A melós ügyét is leplezni próbálta előttem, de elég könnyen átláttam a szitán...próbálta leplezni jókedvvel, kisebb poénokkal...de Én ismerem magam és ez nálam nem működik.

[ Szerkesztve ]

Gorneck#1239

Vagy nem
-----------------------------------------------
Hezitálásra meg megoldás lehet az, hogy türelmes az ember a másikkal:
"Próbáljuk meg, aztán majd kiderül mi lesz..."

Ráakaszkodni nem kell a másikra, de finoman lehet ezt vele közölni.
Van amikor beválik.

[ Szerkesztve ]

"Tartsd magad távol azoktól, akik le akarják törni az ambíciódat! A "kis" emberek mindig ezt teszik, de a nagyok éreztetik veled, hogy te is naggyá válhatsz" - Mark Twain