Sziasztok,

Egy hosszabb-rövidebb (a végére jó hosszú lett ) sztorival én is beköszönök a topikba, bár nem volt tervben (még), hogy bemacskásodunk, de az élet máshogy hozta.

Szóval a sztori úgy kezdődött, hogy a párom tavaly októberben két város között a kocsiból észrevett két kis gombolyagot az út mellett. Megállt és kiderült, hogy nem is kettő, hanem összesen öt cica volt ott magára hagyva. Sajnos az egyiket addigra már elütötték
Valószínűleg nem voltak mind az öten testvérek, mert 2-2 cica eléggé máshogy is nézett ki, és máshogy is viselkedett.
Kettő nagyon barátságos volt, azonnal el is mentek vele, és a párom szülei fogadták be őket egy vidéki családi házban. Egy kisfiú és egy kislány cica.
A másik kettő sokkal félősebb volt, őket nagyon nehezen sikerült megfogni, végül egy közeli cicamentő alapítvány is segített, de sikerült és most már nekik is van otthonuk.

Párom szüleinél a két kiscica nagyon jól megvolt, elmondhatatlanul barátságos és bújós cica mindkettő, gyakorlatilag nem lehetett úgy az udvaron lenni, hogy ne legyenek az ember nyomában

Húsvét előtt kezdődött a kislány cica kálváriája. Máig tisztázatlan körülények között olyan súlyos sérüléseket szenvedett, hogy a jobb szemét nem lehetett már megmenteni. Sajnos az orvos szerint aki műtötte, ilyen sérülést valószínűleg ember tud csak okozni Én elképzelni nem tudom azt a beteg állatot, aki ilyesmire képes...
Se a párom szülei, se mi nem tudtuk nézni a cica szenvedését ezért nem is volt kérdés, hogy kifizetjük a műtétet, bármibe is kerül. Szerencsére a körülményekhez képest minden jól alakult a műtéttel és további súlyosabb szövődmények nélkül lezajlott.

Nem is nagyon gondoltuk végig hogy lesz a továbbiakban, csak az volt a lényeg, hogy rendbehozzák a cicát.
A műtét után kapott egy gallért, antibiotikumokat, fájdalomcsillapítót stb. A testvéréhez nem mehetett vissza a felépülés alatt, nehogy a varratokat bántsák.
Ezért hozzánk került a felépülés idejére, egy másfél szobás budapesti lakásba. Volt ugyan tervben, hogy egyszer lesz háziállatunk, de nem így képzeltük

Annak ellenére, hogy valószínűleg ember bántotta, nem vesztette el a bizalmát, ugyanaz a közvetlen, bújós cica, mint korábban is volt.
Így szép lassan kezdjük nagyon megszeretni és nemsokára meg kell hozni a döntést, hogy maradjon velünk, vagy menjen haza a kertes házba a testvéréhez.

Most úgy áll a helyzet, hogy mivel komoly műtéten van túl, ezért legalább 2 hónapig még nem javasolják az ivartalanítását. Pedig aktuális lenne, mert pont nálunk lett "nagylány"
Ezt az időszakot most mi is és ő is megszenvedjük, erre minél hamarabb megoldást kell találni.

A másik kérdés: nem vagyunk egy nagy utazók, de azért pár napokra el-elmegyünk egy évben és nem biztos, hogy mindig meg tudnánk oldani a felügyeletet. Automata etetőben-itatóban gondolkodunk ezekre az esetekre, ezekről egy későbbi posztban biztos fogok még kérdezni.

Szóval jelen állás szerint az ivartalanításig még biztos marad nálunk, utána majd meglátjuk, de tényleg nem tudom mi lenne neki a legjobb. Szerintetek?

Pár kép még a sztorihoz:
Műtét után még gallérral:

Itt pedig már gallér nélkül, az előnyösebb profiljával