Igen így van, rendszeresen síkolni kell a követ, és tisztítani. Ezt én (lustaságtól függően) kb minden második kőhasználat előtt szoktam csinálni. Van, hogy ritkábban, de ha relatíve sűrűn csinálja az ember, akkor nem is tart annyi ideig.

Én ezt a kint a természeten élezni kellene dolgot egy kicsit legendásnak, misztifikáltnak érzem, amit youtuberek terjesztenek, de még az életben nem találkoztam olyan helyzettel, hogy egy éles késsel elmegyek horgászni, gombászni, kirándulni vagy bármi ilyesmit csinálni, és ezen tevékenység közben annyira eltompuljon, hogy ott helyben élezni kelljen, és ne is legyen nálam másik kés, akár zsebkés, amivel az adott dolgot meg tudom oldani. Ez az “in the field” élezés bushcrafter és túlélő youtuberek fantáziáján kívül a való életben vajmi keveset létezik az én tapasztalatom szerint. Esetleg kéthetes túlélőtáborban? Ahhoz már egy kicsit öregnek érzem magam.

A fafaragó késeimen jól bevált a mikro élszalag nélküli leélezés és a gyári élszög, én azt élezem tovább és nagyon jó éle van a késeknek, jól vágják, szinte harapják a fát. Egy késem van, amit kifejezetten nehéz élezni, egy Mora kanálfaragó kés, na az egy kicsit szenvedős, de ha rájön az ember a nyitjára akkor megoldható.
Egy Mora késem van ami nem faragókés, egy Companion Heavy Duty, ahhoz nem elég jó a szemem, hogy nagyítás nélkül meg tudjam mondani, hogy van-e rajta élszalag, én azt is kövön élezem úgy, mintha nem lenne (lehet, hogy már nincs is?), nagyon jól bírja az igénybevételt, és elég éles, jól viszi a fát. Igaz azt nem kifejezetten faragásra használom, hanem durvább dolgokra, mondjuk úgy “nagyolásra”, de azt szeretem magammal vinni horgászathoz is, mert könnyű összességében a méretéhez képest, erős és jó a tokja, jól rögzíthető a táskámhoz.
Ezeket a Morákat csak otthon, nyugodt körülmények között, munkaasztalon élezem, eszembe se jutna az erdőben, a tóparton vagy a puszta közepén nekiállni ügyetlenkedni velük egy zsebélezővel.