Mutatom három kisfán, hogy milyen takarás koncepciókkal prbálkozom:

Ez elvileg egy feketicsi meggy, valószínüleg. Az a története, hogy 4. generációs gyökérről hajtott. Nem jósolok nagy jövőt, ugyanakkor egy egész telet töltött kiásva, vedérbe abba belefagyva. Ültetés után teljesen kiszáradt, majd magához tért. Mivel legyőzte a halált, ezért maradhat. A tövéhez akác gérget kapott. Ez nagyon durván kiszedi a gyomokat, szét is húztam tavasszal. Lehet, hogy szalmára cserélem. Kicsit aggódok a kórokozóktól, de eddig nincs gond. Kapott egyébként a takarás alá némi marhajót, az mostanra szép fekete réteget képezett.

Kövi: ez is meggy, ez kapott aprított gallyat, viszont nagyon szép egészséges fa.

Ez a harmadik az asszony kedvence, ez ringlószilva... Jó, mindegy, pálinkába jó lesz. Viszont szerintem nagyon megtalálta a helyét, mert nő mint a gomba. Ez olyan 4-5 éves fa. A tövénél fenyőkéregmulcs van. Ez jó lenne tartósan szerintem, viszont relatíve drága.

Mindegyik fa, veres és lila hagymát, foghagymát, földiepret, csalánt, ha tudott magának intézni akkor gyermekláncfű, levendula és ha megnő a palánta akkor büdöskét kapnak társnövénynek. Ha berobban a természet lehet csinálok még egy sorozatot ilyenvoltilyenlett jelszóval.

Bónusznak egy kis hagyma, Vladi bácsi most szedte. Jó egészséges gyökér! Nulla vegyszer. Jóokéfóliásokébevallom.

Nem félünk! Nem félünk! Itthon vagyunk e földön. Nem félünk! Nem félünk! Ez nem maradhat börtön!