Új hozzászólás Aktív témák

• #15 éN79 addikt Algieba #1

  Új Válasz 2006-12-06 19:50:48 #15

  Új hozzászólás

  Összes hozzászólása itt Válaszok az összes hozzászólására itt Válaszok erre a hozzászólásra

  Privát üzenet küldése

  

  éN79

  addikt

  válasz Algieba #1 üzenetére

  Éreztem én, hogy veszélyes lesz ezt elolvasni, mert gondolatébresztésből jeles a ''zanza''. Én is -1 vagyok hozzád képest, és a legnagyobb örömömre boldog vagyok. (Csodálatos feleség és mondhatni rendezett háttér (persze nem problémáktól mentes, de legalább így értékelni tudom)).
  Viszont a fenékig tejfől nem annyira átlátszatlan, hogy ne tudnám, mi van alatta.
  
  Ötlet: írj! (banális vagyok, tudom, de a következő történet talán jelent valamit, nekem legalábbis igen )
  
  ötlet helyett inkább egy történet, ha megengeded: pár évvel ezelött egy mondhatni meleg nyári délutánon az Oktogonon történt, hogy egy srác leszólított. Ápolt, kultúrált kinézetű, komolyan szimpatikus srác volt. A becsületes neve: ifj. Pavlovics György. Gyakorlatilag koldult, ami a külsőségeket tekintve számomra furcsa volt, de annyira tiszteletteljes volt, hogy az automatikus reflexek szerencsére elhárultak bennem. Meghallgattam, beszélgettem is vele egy kicsit, pénz helyett meghívtam ételre és italra (nem volt alkoholista!). Nem töltöttem el vele 15-20 percnél többet, de sok év után is emlékszem rá, vagyis inkább az egész ''életérzésre'', ami akkor elfogott. Úgy kért, hogy közben ő is adott, méghozzá magából, nem is keveset. Konkrétan egy verseskötetet, ami saját magáról szólt, a saját illusztrációival. Dedikálta nekem, és én büszke vagyok, hogy birtokolhatom az egyik példányt. Azóta sosem hallottam róla, de ha arról álmodozok, hogy mérhetetlen gazdagságomban (ne csak anyagiakra gondoljatok) kinek milyen áldásos tevékénységgel segítenék, ős is szerepelni szokott benne. Az én gondolatiságomban számára a megoldás az anyagi függetlenség lenne, és nem azért mert ettől bármennyire is boldogabbá válna, szerintem nem, hanem hogy a saját világának falait ne sáncolja még körül a megélhetés válsága is.
  
  Talán azt is megengeditek, hogy egy versét megosszam veletek, mentesen minden plágiumtól, az engedélyével nem bírva, de az ébresztett gondolatokat neki ajánlva:
  
  ''
  Egyedül vagyok
  
  Csend van és sötét, egyedül vagyok
  És magamban éppen azon gondolkodok
  Hogy vajon bánatom
  Másnak el mért nem mondhatom
  Miközben esőcseppek kopogását hallgatom
  
  A bokrok közül árnyak kúsznak felém, rémülten nézem őket
  Elmenküljek, vagy inkább elpusztítanám az összest, meg az utána jövőket
  Keserű gombóc van a torkomban, melyet lenyelni nem tudok
  Miközben éppen azon gondolkodok
  Hogy vajon bánatom
  Másnak el mért nem mondhatom
  Miközben esőcseppek kopogását hallgatom
  
  Megmarkolom fegyverem, erősen fogja két kezem
  Hisz van nekem harminc szép fényes lőszerem
  Ó azok az aranyos, vöröses színű lőszerek
  Szépen formázottak, kecsesek és hegyesek
  És én a fegyverem egyre jobban markolom
  Miközben éppen azon gondolkodok
  Hogy vajon bánatom
  Másnak el mért nem mondhatom
  Miközben esőcseppek kopogását hallgatom
  
  A sötét cső végén fényt látok, mintha hívnának engemet
  Igen, hallom őket, halkan sugdossák egymás közt nevemet
  Izzadtság csordul végig homlokomon, nagyon, nagyon fáradt vagyok
  Miközben éppen azon gondolkodok
  Hogy vajon bánatom
  Másnak el mért nem mondhatom
  Miközben esőcseppek kopogását hallgatom
  
  Két kezem erősen szorítja fegyverem, egyedül vagyok
  A sötét és csendes őrtoronyban, épp csak gondolkodom
  Ujjam remeg a ravaszon, tudom, nem lesz több, csak egy kattanás
  BUMM aztán már semmi más
  
  Szentes
  1996. 08. 19. ''
  
  
  
  
  [Szerkesztve]

Új hozzászólás Aktív témák