- gban: Ingyen kellene, de tegnapra
- sziku69: Fűzzük össze a szavakat :)
- Luck Dragon: Asszociációs játék. :)
- D1Rect: Nagy "hülyétkapokazapróktól" topik
- hcl: Döglött tabletből wifis kijelző kókány
- sziku69: Szólánc.
- f(x)=exp(x): A laposföld elmebaj: Vissza a jövőbe!
- lacixtal: Laci XTAL - Emlékproffil
- Arc összefoglaló szerkesztés
- laskr99: Processzor és videokártya szilícium mag fotók újratöltve!
Hirdetés
Új hozzászólás Aktív témák
-
Akheron
senior tag
Nem magamról írtam azt, inkább másról vagy másokról. A többség nem arra összpontosít, ami épp történik vele, hanem aláveti szellemét mindenféle jöttment vágynak, indíttatásnak és érzésnek, amik időben és térben százfelé húzzák és összezavarják az embert. Gyakorta saját akaratukként tekintenek e tartalmakra, miközben a valódi akarat, tudatosság és erő épp ott kezdődik, ahol a lelki tartalmak diktálta kényszeresség abbamarad, és felszínre jut az élet abszolút átélése. De tudom, az efféle írással senkin nem segítek, mert ez nem tudásról szól, hanem a szellem nagyságáról - akiből hiányzik az efféle tapasztalás, annak mintha egy érzékszerve hiányozna, aminek hiányát érzékelni nem képes. Az ilyen emberek gondolják úgy, hogy a világ anyagi, önmagában szürke, lapos vagy fájdalmas; az ilyen emberek látnak mindenfelé csak falakat - a szellem falait.
Nekem nincs különösebb történetem. Összesen két barátnőm volt, az egyik hat, a másik pedig 9 hónapig volt mellettem. Mindkét esetben én okoztam a szétválást. Anyám meghalt rákban jó néhány éve, akkor elköltöztem ''otthonról'', és azóta egyedül élek, család, barátok és társ nélkül. De nincs ezzel semmi gond. Már csak azért sincs, mert nagyobb részt én magam választottam ezt az életet.
Aránylag szerényen éldegélek, igyekszem minél kevesebbet fogyasztani; gondolok itt az áramra, gázra, vízre. Majdnem minden ételt saját magamnak készítek el az alapoktól kezdve, amit pedig nem tudok elkészíteni, azt többnyire meg sem veszem a boltban. Így jóval kevesebb szemetet termelek. -
Hunci
senior tag
HUHHH
Ez egy nagyon komplex megfogalmazás volt a léttel kapcsolatban .
A 2. bekezdés .
S ezis .
'' Először kapcsolat nélkül is vágyakozásba meg idealizálásba kezdesz, majd mikor kiderül, hogy mindezt tévesen tetted, kezdődik az elveszejtett vágyak miatti sirám ''
Neked mi a történeted ?
Neked milyen a párkapcsolatod ?
Életed ? -
Hunci
senior tag
Na ez szép volt
'' Mennyi magányosan senyvedő férfi ''
Én kiírtam magamból a dolgot .
Ez inkább csak egy próbálkozás volt .
Annak örültem a legjobban , hogy gyors volt kíméletes , s őszinte .
Olvastam a többi srác történetét : (#387) fokukac Az OFF rész .
Ez szerintem egy nagyon szép dolog .
Az , hogy látod kaptál egy cél .
Ne légy búskomor , pesszimista .
Szerintem idő kérdése .
Nekem valahol ez erőt ad .
Olyan szempontból , hogy jönek még szép napok , mikor valaki csak úgy betoppan az életembe , s elkezdődik az a bizsergés újból .
Az annyira csodálatos tud lenni
-
-
Hunci
senior tag
Noss .
Látom akkor nem vagyok egyedül az e-fajta gondommal.
Múltkor az egyik haverommal beszélgettem , pont az X-emről , s kérdezte , hogy alakul-e valami , valaki mással .
Én elpanaszoltam neki a nagy őszinteségemben , hogy nincs olyan nap , hogy ne juson eszembe .
S tudod adott dolgokat azért teszek , hogy jobb lehessek , mint akkor voltam.
Mind fizikailag , mind szellemileg , mind teljesítő képességet nézve , mind rátermettséget .
Eszembejut , hogy esetleg gyenge leszek , de akkor erőt veszek magamon , s csakazért sem hívom fel .
Amit mondani akartam :
Szal a haver megkérdezte , hogy esetleg alakul-e valami , s én azt mondtam , hogy sajnos semmi sem , s ... az elmúlt félévben sem --> erre Ő
HMMM azért több az annál .
Én : Ö
juj ( május 26. án szakítottunk a neve napján )
Azóta mit csinálok .
Sírok magamban .
Csendesen , mert tudod ez az ami senkit nem érdekel .
Hallani olyat , hogy csak egy másik kapcsolat feledteti el azt ami volt .
Most ezen töröm magam , de persze nem mindenáron .
Lesz ami lesz , s pont .
Csak annyit tudok mondani neked , hogy annyira nem rossz ez az állapot , de lehetne jobb is
-
Algieba
őstag
[link]
Itt tartok a kerti munkával.
Tegnap kora esti kép.
A testem már morcosan tekint a sok melóra. Kezdenek fáradni az izmok, izületek, a gerinc a fő-fő panaszkodó. De már belül is nyög néhány belső szerv. Szétverem a testemet a földrögökkel együtt.
Jó. Kell egy kis önbünti. -
#393
nRu3
addikt
Dr.F.E.R.I.
#392
nRu3
addikt
válasz
Dr.F.E.R.I.
#392
üzenetére
Elég türelmes és higadt tudok lenni sokáig, de ha a pohár betelik akor igen, de érdekes modon vele mindig is higadt voltam sose mutatam ki ezt a tulajdonságomat.pont ezért is vesztetem el a fejem érte mert ilyen hatásal volt rám, de lehet hogy pont ez volt a baj azt hite tul nyugodt vagyok vagy mit tudom én
és már megint matekozok és variálok 
-
#391
nRu3
addikt
Dr.F.E.R.I.
#384
nRu3
addikt
válasz
Dr.F.E.R.I.
#384
üzenetére
az a gond elég ha munka közben 1pilanatra eszembe jutt az elég böven hogy agyilag lehúzam magam, akkor már kezdek törni zuzni és inkább hagyom is a munkám. most jó hogy szabin vagyok,
de 2hete vettem gardrob butort ,nem tudtam összerakni mert még zizi voltam és türelmetlen letem és ahogy szokot lenni, a cérna elszakadt szét törtem és kidobtam az ablakon a kertbe
-
Akheron
senior tag
És hol marad a logika?
Ha dobbantott, akkor nyilván nem őt szánta neked a sors - nem ő volt a neked való. Ha nem ő volt a neked való, akkor minek bánkódni miatta? Először kapcsolat nélkül is vágyakozásba meg idealizálásba kezdesz, majd mikor kiderül, hogy mindezt tévesen tetted, kezdődik az elveszejtett vágyak miatti sirám? Emberek, emberek...
Egyébiránt a földi életközösség, a teljes egymásra utaltság és társság világában nem létezik magány. Ha magányos vagy, az annyit jelent, hogy elveszett számodra az élet legfontosabb dolga és érzése, és ennek a problémának semmi köze a fájdalmad tárgyához. A bánat a gyönge ember legnagyszerűbb esélye arra, hogy végre megtanulja teljesebben és éberebben látni a világot, a legtöbben persze a fogyasztói társadalomba fojtják ezt is. -
fokukac
nagyúr
igen, ezt könnyű mondani, nekem igazából tök jó, mert másoknak rosszabb. csak itt életcélről volt szó.
nézd, én az elmúlt másfél évben semmi mást nem csináltam, csak dolgoztam, reggeltől estig. Aztán felbukkant egy lány, akit már 10 éve is nagyon akartam, és most valóra vált az álom...
életcélt adott nekem, hogy legyen miért hazamennem a munkahelyemről.
ez tartott pár hónapig, aztán a lány dobbantott... -
Akheron
senior tag
Gondolj arra, hogy máshol éheznek, megint másokat megerőszakolnak, halálra kínoznak vagy politikai/vallási/anyagi/egyéb okokból lemészárolnak. Ez talán segítene abban, hogy végre értékeld azt a nyugalmat, biztonságot és fiziológiai szempontból kielégítő életet, ami sok más embernek nem adatik meg.
-
fokukac
nagyúr
-
nRu3
addikt
A sport az át megy agresziv edzésbe ami nem jó, a munka pedig az a baj hogy közbe azon matekozok fejben, ami eltereli a figyelmem, szépen bekatanok, pedig ha visszagondolok elkéne felejtenem mint ahogy sokan tanácsolják, de nem megy vagy nem akkarom és ezzel csak magamat pusztitom idegileg agyalag és nem tudok a holt ponton tovább jutni. Pedig már 1hónap eltelt és nem volt egy hosszú kapcsolat és mégis.
-
Algieba
őstag
Jelenleg leépítette az elmémet a fizikai munka.
Majd ha vége van a nagy kerti rohamnak, mikorra kész van az összes ágyás, tehát be is vannak vetve, akkor az agyam fogja kapni az energiát, és lesz erőm az írásra.
Valószínűleg lesz új írásom, mivel 3 hét múlva a kiadóm kihoz egy novellás kötetet. Írok valami sötét fantasy-t.
A főszereplője már megvan. A grafikus hugim meg is rajzolta. Kár, hogy nem tudom linkelni a képet. Nagyon csini. Kedvenc színészünk alapján rajzolta meg. Pasi, és tavasz... nagy sóhaj. -
Hunci
senior tag
Elkezdtem a futás / úszás / kondizás triót komolyan venni .
Ennek igenis van értelme .
Ha van elég önfegyelmem akkor be tudom a napomat osztani , s napirendre tudok térni önmagam felett .
Adatok
Magasság : ~188 cm
Testtömeg : 84 km ról --> 83,4 kg ( asszem 1 hete mértem meg utoljára )
Elmentem futni , kosarazni , s a szegény térdeim nagyon fájnak .
Ígyjártam .
Nyomom rá a Fastum gélt , remélem hamar hat .
A pocak a kritikus pontja a sportnak , s ezt most fejtettem meg .
Most hogy a szép alakra vágyom legalább tudom melyik pontomat kell sanyargatnom
Derék fájós vagyok ihi ( családi örökségem része )
Persze a cigiről is most szokok le , szal van itt munka
S a vitaminokat nyomatok orrba szájba .
Ez egy jó nyár lesz , s kszülök is rá -
#375
Akheron
senior tag
Dr.F.E.R.I.
#374
Akheron
senior tag
válasz
Dr.F.E.R.I.
#374
üzenetére
Azzal a szabadidős mondattal csak arra utaltam érintőlegesen, hogy manapság hajlamosak az emberek élesen elkülönülő kategóriaként kezelni a különböző tevékenységekkel eltöltött időt. Sokan élnek kompenzációs életvitelt oly módon, hogy a munkát fárasztónak, kellemetlennek, nehezen viselhetőnek élik meg, munkán kívül pedig kifejezett, célirányos kikapcsolódásba hajszolják magukat. Lehet, hogy túlzottan szigorú vagyok, de bennem mindkettő szélsőségként és ostobaságként tűnik fel - tudom, hogy lehet másféle életvitelt is folytatni. Nem muszáj ilyen formában függeni lelkileg a periodikus váltakozástól: gyenge lábakon áll az efféle boldogság, a boldogtalanság meg önmagában sem hordoz értelmet.
-
#373
Akheron
senior tag
Dr.F.E.R.I.
#371
Akheron
senior tag
válasz
Dr.F.E.R.I.
#371
üzenetére
Természetszerűen az, mivel mindannyiunknak a mában kell élnünk, tetszik, avagy sem.
Ugyan, ez csupán a gyöngék mentsvára. Az élet olyannyira megfoghatatlan, kiismerhetetlen, pillekönnyű egy valami, hogy az efféle határok pusztán a szellem ábrándjai lehetnek. Ha valami nyilvánvalóan nem jól működik, lehet lándzsát törni ellene. Meglehet, hogy rámegy az emberélet - no de ha rá is megy, akkor mi van? Az emberélet emberélet, tartson az bármeddig és bárhogyan. Szóval nincs itt semmi nehézség, csak néhány kósza pillanat, szoros egymásutánban.
A siránkozást magamra értettem. Mert változást indukálni gyakorta az el nem fogadás szokott, én meg inkább elfogadáson alapuló józan választásra törekszem, bár belátom, gyakran kevés sikerrel.
Azzal, hogy nem lenne szabadidőm, így látatlanban is egyetértek: a szabadidő, mint kategória, a folyamatosság és alapvető céltalanság szentségében megszűnne létezni, ha jól cselekszem -
#372
Algieba
őstag
Dr.F.E.R.I.
#367
Algieba
őstag
válasz
Dr.F.E.R.I.
#367
üzenetére
Oh, én nagyon bírom a vele való munkát.
-
#371
Dr.F.E.R.I.
addikt
Akheron
#370
Dr.F.E.R.I.
addikt
''Ez az ''éli a világát és megveszi a parasztnál'' meglehetősen ''mai'' csengésű javaslat''
Természetszerűen az, mivel mindannyiunknak a mában kell élnünk, tetszik, avagy sem. Azt biztosan elmondhatom, hogy 12 órázás mellett még egy konyhakert is kemény dió tud lenni. Ha húst nem is eszel (sokat), de a tejtermékek miatt ugye megintcsak jószágtartás kell, ami jó esetben legelőt, de legalábbis elegendő zöldtakarmányt kíván. Ráadásul energia neked is kell, víz úgyszintén (akár van kút, akár nincs), valamennyi benzin - mert kézzel azért nem lehet mindent (időben) megoldani, tehát ha önellátó akarsz lenni, készülj rá fel, hogy nem sok szabadidőd marad az életre.
Amúgy nem vagyok sem elégedetlen, sem síránkozó, mert tudom, mit honnan érdemes beszerezni.![;]](//cdn.rios.hu/dl/s/v1.gif)
-
#370
Akheron
senior tag
Dr.F.E.R.I.
#368
Akheron
senior tag
válasz
Dr.F.E.R.I.
#368
üzenetére
Az amerikaiaknak már az is éhhalál, ha nem tudnak elhízni.
Bocs.
Húst egyáltalán nem eszem jó ideje már, és korábban is csak nagyon ritkán nyúltam hozzá. Tojást és tejet is rettentő ritkán eszem - a sajt és a natúr joghurt az egyetlen állati, amit rendszeresen fogyasztok. Ez az ''éli a világát és megveszi a parasztnál'' meglehetősen ''mai'' csengésű javaslat. A puszta élelemszerzéssel szembenézni legalább valóságos feladat, nem úgy, mint az a sok marhaság, amit magam körül tapasztalok nap mint nap. Nem arról van szó, hogy nem értékelem az efféle életet, mert egyrészt akad sok dolog, amit értékelek, másrészt meg elégedetlenkedésre és siránkozásra nyilván nem építhető értelmes élet. Csak egyszerűen tudom az árát annak, amim van, és látom, hogy mi mindenből ''maradok ki'' ilyesformán.
Ha az önellátáshoz kevés vagyok, marad a kolostor. -
#369
Dr.F.E.R.I.
addikt
Dr.F.E.R.I.
addikt
Amúgy nem kívánok ünneprontó lenni, de nem lenne szerencsésebb a kertészkedésnek külön altémát nyitni?
Üdv -
#368
Dr.F.E.R.I.
addikt
Akheron
#363
Dr.F.E.R.I.
addikt
Az önellátásról annyit, hogy a NASA is vizsgálódott ez ügyben, miszerint a magukra utalt telepesek a marsi üvegházakban meg tudnák-e termelni maguknak a létfenntartásukhoz szükséges élelemmennyiséget. Az eredmény negatív lett, ui három ember + batár nagy üvegház + mendergető sok növény kombinációja sem lépte át a ''kritikus tömeget'', vagyis szép lassú éhhalál lett volna a nóta vége (a kísérlet természetesen a Földön zajlott). A már taglalt telekméret csak konyhakertnek elég, amint írtam, a valódi önfenntartáshoz holdakban mérhető gabonatáblák (búza, kukorica) szükségesek, főleg takarmányozási célból, mivel a húsfogyasztás véleményem szerint nem kerülhető ki teljes mértékben. Aki teljes önellátásra kíván berendezkedni, az számoljon vele, hogy minden idejét elviszi (fateréknak nagy házigazdaságuk van, de alig győzik). Véleményem szerint jobban jár, aki megveszi a paraszttól, vagy a helyi zöldségestől, amit kell és inkább éli a világát, mindezen hercehurca nélkül. Szerintem.
Ha már mindenki így benne van a kertészkedésben: kedden megjön a sövényem. Addigra valahogy muszály leszek befejezni a parcellaszegélyt. Kitartás nektek is. -
#367
Dr.F.E.R.I.
addikt
Akheron
#361
Dr.F.E.R.I.
addikt
Nekem is kb akkora telkem van, mint Algiebának, és ne hidd, hogy egy főnyeremény. Abban tényleg jó, hogy egy jó nagy konyhakerted lehet, de ásni, gazolni, nyáron öntözni, ősszel falevelet söpörni, stb kell , marha sok időt és energiát elvisz. Az önellátás mellett garantáltan elfelejtheted a társadalmat és az internetet is, ui semmi időd nem maradna ezekre
-
Algieba
őstag
Sajnos, az önellátáshoz kicsi.
A normális megélhetéshez jóval nagyobb föld kell. Egy igazi tanyavilág.
Az éghajlat sajnos változik és az időjárás kiszámíthatatlan.
De sok minden megterem. Jó dolog friss zöldséget és gyümölcsöt enni.
Répa, petrezselyem, borsó, retek, cékla, vöröshagyma, zöldbab, paradicsom, burgonya, cukkini, uborka, paprika, csemegekukorica. Ezek lesznek idén benne.
A megbízhatóan termő gyümölcsfáim: cseresznye, alma, szilva. Tavaly két hétig cseresznyét ettünk... Uh, az aztán már mennyiség volt, amennyit termett! Nagyon megbízható fa az én drága Van fajtájú cseresznyém. Szilvából is sok volt. Az almák 2005-ben mutatták meg, hogy mit tudnak, ha beindultak.
Csak egy kis gondoskodás kell a fáknak és csodákra képesek.
Áldott anyaföld; hibbant a gyermeked, hogy meggyilkol...
-
Algieba
őstag
Hát, a telek nem valami nagy, 17x80 méter, ha jól tudom. Keskeny és hosszú, mint itt az összes 80-as években építkezésre kiutalt telek.
De a kert nagyon jó! Imádom. 92-ben én voltam az, aki kiharcolta, hogy legyenek gyümölcsfák. Nagy nap volt, mikor apámmal együtt elültettem őket.
Van néhány ismerősöm, kiknek az a véleménye, hogy egy tanya kell földdel és viszlát világ!
Velük tartanék. Önellátás, az a legjobb. -
Akheron
senior tag
-
Algieba
őstag
Menyire jó, hogy van egy telkünk! Idén szépen megművelem a földet, a pici kertemet. Gyönyörű lesz.
Rég éreztem már ennyi fizikai erőt magamban. Jól esik. Pedig valahol egy figyelmeztető hang nyűszít bennem. Érzem, hogy minden csoda csak három napig tart. Hajszolom magamat. Jövő héten szép idő lesz. Amit én 7 nap alatt művelni fogok... A végeredményre gondolok. Június. Várom. Gonosz fricska a sorstól, hogy egyik szerettemnek pont eme hónapban kellett eltávoznia.
Kertészkedés közben azt érzem, hogy egyik kezemet a nagynéném, a másikat a nagyanyám fogja, és segítenek, hárman emeljük a kapát, hárman állunk az ásóra, és szinte belelökjük a puha földbe és a talaj mosolyra nyílik (kigurul a tejszínes tortáre ejtett cukrozott cseresznye az ajkak mögül), nevet a föld, a napfény, és a bolond kertészlány. Kacaja az élet diadala a halál felett, pedig tudja, hogy egy napon a fekete televény lesz az ágya.
Vajon, diadal lemásolni Isten munkáját piciben??
Kertet alkotni nemes feladat. A kert, örökkévalóság kicsiben.
Kertészkedni jó!
A héten lehullott sok eső miatt a föld még sáros, művelhetetlen, de pár nap szép idő, és minden erőmmel nekimegyek. Eddig is annyi földet átmozgattam, hogy már óriás vakondnak érzem magamat.
Közben kiterjesztettem a fő ágyást, és nekiestem egy 1,5m széles, 5m hosszú szakasznak is. Csak a talajforgatást be kellett fejeznem az idei év első zivatarfelhője miatt.
Kicsit kusza a helyzet a kertemben. Még sok munka vár rám.
Öhm, hol találok kedves, kertmániás pasit?
[Szerkesztve] -
Algieba
őstag
Szia!
A sok ''szabadidő'' nem láblógatással telik el. És néha már fura ötletek jutnak eszembe, hogyan is szerezhetnék munkahelyet magamnak...
Sajnos, a testi nyavalyák zömét nem vásárolja magának az ember, jönnek azok orvul, spontán, kopogtatás nélkül, vagy már eleve úgy születik az ember, hogy élete végéig szenvedhet tőlük.
A ''csaj'' két gyermekes anyuka, és sokáig tünetmentesen élt, aztán néhány éve beindult a vele született betegsége, ismeretlen eredetű izom- és idegsorvadás. Lassan, de kegyetlen bizonyossággal sorvadnak az izmai, és egyre csak veszíti el a fizikai erejét mozgási szabadságát. Az orvosok csak széttárták a karjukat, erre a betegségre nincs megoldásuk.
Hidd el, arról a topikról sokan mindent odaadnának a Te fiatal életerődért, és szívesen újraélnék az ifjúságuk éveit a sok tennivalóval és álmokkal együtt.
Én még szerencsésnek érezhetem magamat, hogy bírom erővel a kerti munkát, és nem kínoz komolyabb, akár életveszélyessé is válható, betegség.
Gyönyörű a tavasz! Mindjárt itt van a harmadik kedvenc ünnepem, a Húsvét. Sonka, tojás, torma. Nyammi. -
Hunci
senior tag
A csaj utánnad nem semmi
3km-t 1 óra alatt
Bár nekem lenne ennyi didőm ( vagy a családtagjaimnak )
NAPOM ma , holnap ... a héten akár .
Felkelet 6-kor --> 8-ra suli
Nyalóka nyalóka nyalóka --> közben majd meg halok , s majd el alszok , s a sok kényes kislány veri magát , hogy hideg van énmeg rosszul vok annyira büdös a levegő .
Elmult dél semmi ebéd .
Elmentem ma a fatternak egy kis ajándékot venni ( ebéd helyett ) összefutottam egy is merős párral .
Vissza a suliba .
Óra 1-től fél 4 ig
--> mutterral vásárlás 3:30-tól 5 -ig .
Utánna elmentem a notim cameráját rendbetenni .
6 / 6:30-kor ebéd ( vacsi , pedig nem kéne , de mit tegyek majd rosszul lettem )
Most itt vok , s remélem le tudok ülni tanulni -
Algieba
őstag
Üdv!
Haladok a kertemmel.
Virágzik a két megmaradt kankalinom. Sajnos, nem bírja a száraz időt, és valami oknál fogva eme népszerű és olcsó cserepes virág hajlamos a spontán elhalásra. Hiába babusgatom a drágákat, az eddigiekből csak kettő él a mai napig is, és jelenleg a kertben virágoznak. Egy fehér, és egy sötétkék.
Egy biztos, utálják az erős napsütést, árnyékos helyre kell őket kiültetni, igénylik a sok vizet, de vigyázni kell a gombabetegségeikre, és nem javasolt a műtrágya túladagolása sem. Eddig eme 3 tartási hibára tudtam visszavezetni a pusztulásokat.
Viszont a kettő megmaradt virágzik és köszöni, jól van.
Eme kankalin fajról írtam:![[kép]](http://www.razcvet.com/primula%20-%20iglika.jpg "[kép]")
-
#349
Algieba
őstag
Dr.F.E.R.I.
#345
Algieba
őstag
válasz
Dr.F.E.R.I.
#345
üzenetére
Oh, nem miattam ilyen a leányzó. Családi zűrök miatt készült ki, semmi közöm a lelki gubancához.
Semmi baj a lakókörnyezetemmel. Kellemes, csendes kertvárosi jellegű része a szülővárosomnak.
Nem is tudom, mit kezdenék a kert nélkül magammal.
Szerintem a fővárosban sokkal több fura alak él.
És nincs normális ember, mindenkinek van valami agyparája, csak nem mondja el. -
Algieba
őstag
Módosítani akartam, de lejárt az időlimit.
Hogy mi lesz a kertészkedés után?
Igaz, a kert egészen őszig képes elfoglaltságot adni.
Na, de igaz, ami igaz, valami több kell.
Most ráálltam a munkakeresésre. Nem várok semmit. Ha sikerül, jó, ha nem akkor nem az volt a sorsom, hogy arra a munkahelyre menjek.
Azért jó adag fatalizmus van bennem. Sors, végzet, meg egyéb bolondságok.
A fizikai munka jó, ha van értelme, és a végcélja valami szép. A kert megművelése ideális munka számomra. Imádom.
Hm, remélem, következő életemben ausztrál óriás földigiliszta leszek. Ma is eleredt a nyálam a talajt forgatva. Vagy az előző életemben voltam giliszta?
Bármi lehetséges.
Megascolides australis![[kép]](http://visindavefur.hi.is/myndir/megascolides_090506.jpg "[kép]")
Részlet a Wikipédiából: ''Hasznos állatok, a talajban lévő növényi részekkel táplálkozva trágyát állítanak elő. Az ürülékükkel és földalatti járataikkal a talaj minőségét javítják. Minimum művelésű mezőgazdálkodási területeken sokkal több a talaj egészségét jelző földigiliszta.[1] A horgászok gyakran használják csaliként legismertebb faját, a közönséges földigilisztát (Lumbricus terrestris).'' -
-
#344
Algieba
őstag
Dr.F.E.R.I.
#341
Algieba
őstag
válasz
Dr.F.E.R.I.
#341
üzenetére
Egy apróság, a depresszió című képen nem én vagyok, hanem a szomszédban lakó ismerősöm. Ő 23 éves lesz idén, és komoly lelki gonddal küzd. Jóval ''sötétebb'' nálam.
-
#343
Algieba
őstag
Dr.F.E.R.I.
#341
Algieba
őstag
válasz
Dr.F.E.R.I.
#341
üzenetére
Egy apróság, a depresszió című képen nem én vagyok, hanem a szomszédban lakó ismerősöm. Ő 23 éves lesz idén, és komoly lelki gonddal küzd. Jóval ''sötétebb'' nálam.
-
#342
Algieba
őstag
Dr.F.E.R.I.
#341
Algieba
őstag
válasz
Dr.F.E.R.I.
#341
üzenetére
Egy apróság, a depresszió című képen nem én vagyok, hanem a szomszédban lakó ismerősöm. Ő 23 éves lesz idén, és komoly lelki gonddal küzd. Jóval ''sötétebb'' nálam.
-
#341
Dr.F.E.R.I.
addikt
Algieba
#340
Dr.F.E.R.I.
addikt
Lényeg, hogy mindig legyen cél előtted, bármily rövid távú is... a kert erre tökéletes, én is nekiveselkedtem a napokban. Talán az ágyásokkal való bíbelődés most már kimozdít erről a ''téli'' mélypontról. Egyébiránt a lakhatást és egyéb részleteket tényleg hiba lenne részemről megszabni, ha momentán elégedett vagy vele, azt viszont továbbra is csak ajánlom, hogy keríts magadnak munkát mielőbb - a pénz ha nem is boldogít, de átsegít sokmindenen.
-
Algieba
őstag
Most nem is érzem gyengének magamat.
Küzdök a kerttel, az idővel versenyt futva, hogy mihamarább a vetőmagok a talajba kerüljenek.
Semmi más nem érdekel jelen pillanatban és elkövetkező napokban a kertemen kívül.
A kert tökéletes tud lenni, de az ember nem.
Azonban érdekes, hogy egy tökéletlen lény, mint az ember, ha igazán nekikezd egy munkának és mindenét beleadja, mire képes.
Elégedetten veregetem a vállamat. Jó munka. -
#339
Algieba
őstag
Dr.F.E.R.I.
#337
Algieba
őstag
válasz
Dr.F.E.R.I.
#337
üzenetére
Nem tekintem rabnak magamat. Amikor távol éltem a szülőktől ugyanilyen életmódot folytattam. Munka után eldobtam magamat a lakásban és ki se mozdultam. Nem mentem emberek közé.
A főváros lenne az igazi pokol számomra. Elképesztően koszos és nyomorult város. Túlzsúfolt.
Még egyszer nem fogok egy albérletben kifeküdni. Hiába volt meg mindenem anyagi szempontból a másik városban, ugyanígy éreztem magamat. Előbb ezt a belső kétségbeesést kell valahogyan felszámolnom, mert amíg bennem van, jöhet napsütés, zivatar, ugyanúgy vagyok.
Ráadásul a nyavalygás mellé betársult az ingerültség is. Pillanatok alatt nekidühödök, és semmi sem érdekel, csak minél hamarább lekoptatni vagy a családtagjaimat vagy az ismerősöket. Bár ismerősökkel nem ordibálok, csak csendben lelépek.
Fogalmuk sincs, hogy mi kell(ett) nekem. Én meg már unom, hogy megértessem velük.
Ha jobban vagyok, udvariasan viselkedek, de a távolságtartás megmarad.
Eh, a külsőm meg nem érdekel. Belül működjön úgy ahogy a szervezetem, a többi mellékes nekem.
Az emberek élőben egyáltalán nem vonzóak és kellemesek, legyenek akármennyire csinik külsőleg.
Undorodom tőlük.
Valami melót itt is tudok találni. Nem megyek vadidegen környékre nyomorogni. Itt van a kertem, a könyveim, és a saját szobám. -
Hunci
senior tag
Szerintem a kérdés nem az hogy mit kezd az életeddel Al.
Hidd el nekem te pontosan tudod , hogy mit szeretnél tenni , csak azt nem tudod , hogy mikor kezdj neki .
Elindultál egy leejtőn , s megerősítést kérsz , hogy mit is érsz valójában .
Noss szerintem nem annyira rossz a szitud .
Mi arra buzdítunk , hogy küzdj .
Nem szabad engedned a gyengeségednek .
29 éves vagy még a fele életedet le sem élted .
Ha igazán átérzed amiről beszélek érezni fogod , hogy reényt sugárzok feléd .
Nem vagy beteg , nem vagy gyenge .
Ezt jól jegyezd meg :
Életre való vagy , s valahol valaki éppen terád vár .
Én ebben a tudatban élem az életem .
Ez segít mikor elhagyom magam -
#337
Dr.F.E.R.I.
addikt
Algieba
#336
Dr.F.E.R.I.
addikt
Hát...ez tényleg nem sok. Nem tudom ugyan, hogy gyerekpszichiáterek mennyire voltak divatban, amikor beírattak suliba, de egy valamirevaló osztályfőnöknek ki kellene szúrnia, ha valamelyik gyermekcsével gondok lehetnek. Szakközépben nekem is volt egy terebélyes, hallgatag osztálytársnőm (egy év erejéig), akinek feltűnően rosszak voltak a tanulmányi eredményei, kapcsolatot pedig senkivel nem kezdeményezett. Egyik órán el is sírta magát, a tanárnő faggatózott, úgy mondta el, hogy tk. nem is szeretett volna ide járni (megintcsak a szülők)... még év vége előtt elment tőlünk. Onnantól tudom, hogy az ilyen zárkózott, passzív emberek milyen jó célpontot szolgáltatnak a többieknek. Bár mi ekkorra már javarészt kinőttük ebbéli hajlamainkat, az általánosban viszont ez még aktívan jelentkezik, a suttyó kölkök még nincsenek tisztában vele, hogy mekkora kárt okoznak a másiknak. Az érettségi azonban más. Ekkorra már tényleg nem jellemző az ilyen mérvű kiközösítés, azt a max. két évet pedig bárhol, bármikor ki lehet bírni. Amúgy öcsémet a mai napig nem tudtuk rávenni, hogy a szakmunkás után érettségizzen le, bár nagy életművészként ezidáig remekül elvan nélküle. A tanárokról annyit, hogy emberek lévén vannak jók is, rosszak is köztük, ez alapján hiba lenne úgy általánosságban megítélni őket (saját tapasztalat, hogy a jószándékúak azért túlnyomó többségben vannak). Szüleidet illetően, ha jól sejtem, alapvetően ők tartanak el, de inkább azt javallom, hogy próbálj meg különutakra lépni. Ez nehéz, mert nemcsak munka-, hanem lakhelyet is találni kell, de a főváros környékén nagyobb esélyeid lennének a boldogulásra. Lenne mozgástered, és nem kellene rabként élned a házatokban, mások kénye-kedve szerint, főleg ebben a korban. Ja, és megnéztem a képeket.
''Se haj, se fog, se szép bőr. Szexepilem epilálásra került. Ez persze nem fontos.''
/Tévedés. Óriási nagy tévedés. Az embereket először mindig a külsejük alapján ítélik meg, tetszik avagy sem. Csak ha szimpatikusnak látszik az egyén, kezdeményeznek vele kontaktust, ahol aztán már lehet brillírozni. Hiába vagy nagy tehetség, ha nem rokonszenves a külsőd (neadj'isten unszimpatikus), nincs esélyed a társadalomban. Ez van, ehhez alkalmazkodni kell mindannyiónknak. Ha elfogadsz egy férfiúi jótanácsot: haj megnöveszt (ma már a legreménytelenebb fejbőrrel is csodákat tesznek), ~tíz kiló mínusz, és a fogaidat is valahogy rendbe kéne rakatni, talán az a legfontosabb, ráadásul nemcsak esztétikai okokból./
A depressziós kép végtelenül lesújtó, még szerencse, hogy ilyen hidegvérű/fejű vagyok. A sámlin görnyedve, a szegényes berendezések közt... ezen mindenképp változtatni kell, itt nincs is mit taglalni tovább. A legjobb tanácsom még mindig, hogy öltsd fel a legemberibb formádat, és irány a ''Közép-Nyugat''. -
#336
Algieba
őstag
Dr.F.E.R.I.
#334
Algieba
őstag
válasz
Dr.F.E.R.I.
#334
üzenetére
Mit lehet írni egy jelentéktelen életről? Semmi sem történt, az egész közhely. Egy buktató van benne, ami talán más jövőt adott volna nekem, ha sikerül, a pályaválasztás. Ragaszkodnom kellett volna a szakközéphez, és kertészetet kellett volna tanulnom. De az apám másként gondolta.
Azóta is időnként az orrom alá dörgöli a szaromat, hogy miért nem érettségizek le? Időm, mint a pelyva, amúgy sem csinálok semmit.
Öhm, majdnem írtam valami rondát az apámra...
(''szaromat'' kifejezés magyarázata. Egyesek úgy gondolják, a kölyökkutya hamarább megtanulja a szobatisztaságot, ha az orrát belenyomják a piszkába.)
Az már lényegtelen számára, hogy gátló elutasítás és ''csak azért sem'' hiszti alakult ki bennem az érettségivel szemben.
Képtelen vagyok még egyszer beülni az iskolapadba. Már a tankönyvek puszta látása is ideges hányingert okoz.
Alapvetően gátlásosnak születtem. Már kisgyerekként is félénk voltam. De elfoglalt szüleimnek sosem tűnt fel, hogy miért is vagyok annyira furcsa. Mert szorongtam, ti okos őseim...
Egy jó gyermek pszichiáter kellett volna nekem, külön felkészítő órák az iskolás évek előtt, egy év halasztás, hogy lelkileg felkészüljek a közösségi életre, és a testemnek se ártott volna egy kis erősödés, mert kicsi voltam.
De nem. Hat évesen belökött anyám egy csapat zsibongó, futkosó, vadidegen kölyök közé, és köztük kellett maradnom nyolc évig.
A legboldogabb és legrondább gondolatokkal teli én voltam a ballagáson. Soha többé nem kerestem a társaságát a volt osztálytársaimnak. Ha látom őket, és ha ők köszönnek, visszaköszönök udvariasságból, de más esetben ismeretlenként vannak elkönyvelve.
Nem tudtam kezelni őket. Fogalmam sem volt, hogy mi a fenét kezdjek velük? Ők persze tudták, mire való vagyok, csúfoltak, megaláztak, hülyének néztek.
A fenébe, az egész iskolás évekkel!
Soha többé!!!
Soha.
Amikor közösséget alkot az ember, mindig alakulnak klikkek, mindig kialakul a rangsor. És elkezdődik a színjáték.
Az egész irritál. Semmi szükségem a jópofizásra, a pletykákra, a nyalizásra és még sorolhatnám a kötelező elemeit a közösségi életnek, ami megtapasztalható iskolában, munkahelyen egyaránt.
És mikor a tanár éreztette velem, hogy mennyire megvet...
Ha tudná az a tanár, hogy gondolatban miket tettem vele a megalázásom után... Hát, megjárattam vele a történelem rondább helyeit... volt máglyán, gázkamrában, karón stb. Tisztelet, nulla maradt bennem a tanerő iránt.
Soha többé, senkit sem fogok kötelező módon tisztelni.
Iskolai éveim témája lezárva.
Más egyéb említésre méltó dolog nincs.
Képet találhatsz rólam itt: [link]
Ami a képeken nem látszik: hogy már nincs hajam, csak kevés, és elől hiányoznak a fogaim, és a bőröm (kezeken, arcon nem) olyan, mint a varangy háta, csak nem zöld, hanem piros a gyulladás miatt.
Se haj, se fog, se szép bőr. Szexepilem epilálásra került.
Ez persze nem fontos. Érdektelen, múlandó forma a test. -
#334
Dr.F.E.R.I.
addikt
Algieba
#332
Dr.F.E.R.I.
addikt
Valóban nem vagy egyszerű eset, de azt gondolom így látatlanban, hogy a problémáid java része a ''műbalhé'' kategóriába tartozik, afféle vélt/valós folyományai csupán más, mélyebben gyökerező dolgoknak. Utóbbiakból nem lehet túl sok, de sztem ezek okozzák az igazi fejtörést. Kicsit nehezíti a dolgot számomra, hogy még mindig nem tudtam rólad egységes képet alkotni, mivel csak töredékeket közölsz magadról, azokat is többnyire nostradamusi rébuszok formájában. Ha megtennéd, írnál magadról egy olyasmi biográfiát (ha nem is olyan hosszút), amilyet én is elkövettem néhány hsz-szel ezelőtt? Az tényleg sok ködöt eloszlatna a fejemben Veled kapcsolatban... Addig is engedd meg, hogy beszúrjak néhány Tőled származó sort, amikhez fűznék egy pár gondolatot is:
''Nem vagyok közömbös, csak rezignált, elkent, félénk(gyáva), kishitű, lepukkant, tanulatlan''
/ezek közül a gyönyörűséges tulajdonságok közül igazán csak a félénkséget, és valamennyire a kishitűséget tudom egy ember alapvető személyiségi jegyei közé sorolni, amik ugyan veleszületett sajátságok, de némi tréninggel ezek is fejleszthetőek pozitív irányba. Magam is világéletben félénk természet voltam, amit jórészt kinőttem, de eltűnni sosem fog az életemből. Itt jegyzem meg azt is, hogy a félénkség és a gyávaság nem szinonim fogalmak: ha meg kellett fognom egy lány kezét, minden bajom volt, de gond nélkül átmentem a szomszédban üzemelő cigánykocsmába, és lehalkíttattam a zenét a tulajjal, hogy tudjak rendesen aludni - mindezt a sok szépreményű tekintetének kereszttüzében. Hogy rezignált és elkent vagy, csupán a sikerélmények elmaradásából fakadnak, semmi esetre sem képezik a gondjaid forrását. A lepukkantság ellen a legkönnyebb tenni, legalábbis ha ugyanazt értjük alatta. Legyél ápolt, tornázz, rendezd be a szobád igényesen, a legapróbb változtatások is csodát tesznek. A tanulatlanságodról pedig annyit, hogy (kényszerűségből ugyan, de) dolgozom tanulatlan emberekkel sajnos, és meg kell mondjam, Te minden vagy, csak tanulatlan nem - itt is megjegyezném, hogy nálam a tanulatlanság és az iskolázatlanság sem egymás szinonímái. Egyébként, ha az embernek nincs túl magas végzettsége (max. középfok, vagy az alatt), az szíthat némi kishitűséget, de suliba járni szerintem sosem késő/
''Annyira félénk vagyok és emiatt zárkózott, hogy szinte teljesen képtelen vagyok a konkrét társas helyzetekben az érzelmi jelenlétre.''
/na ez már inkább lehet konkrét oka a helyzetnek. A félénkség és a gátlásosság ha úgy vesszük lehet erény is, de sajnos sok esetben meg is nehezíthetik a dolgunkat. Saját magam gátlásai leginkább az ellenkező nem iránti viszonyomban jelentkeznek, amúgy általánosságban nem okoznak problémát a másokkal való érintkezésben (állásinterjún, idegenekkel fojtatott telefonbeszélgetésekkor, vagy a főnökeimmel való eszmecseréim során már nem igazán feszélyezem magam). Nálad viszont valóban elképzelhető, hogy nem tudsz kitörni ezek béklyóiból, emiatt örökösen háttérben maradsz, így az emberek is nehezebben vesznek észre, ha egyáltalán. Ha igazam lenne ezzel kapcsolatban (ami nem biztos, mert nem ismerlek olyan jól), akkor érdemesnek tartanám ezt a területet fejleszteni, nekem is sikerült a láncaim nagyrészét leráznom az évek során.
És itt a sokadszorra bevágott szövegrész is:
'Mi a bajom? Jó kérdés. Talán a tehetetlenség. Annyi minden van, ami rossz és lehetetlenség tenni ellene.''
/ezt jó lenne, ha kifejtenéd majd bővebben is, mik azok a dolgok, amik ellen úgy érzed, nem tudsz tenni; természetesen az ár-apály jelenség is ilyen, de persze itt elsősorban a bennünket érintő dolgokra gondolok /
''Ráadásul az emberek előszeretettel okoznak fájdalmat a másik embernek. Zömében az emberek életét más emberek teszik tönkre, és jóval ritkább a természeti katasztrófa. Sőt, az emberi gonoszság gyakoribb a betegség okozta gondnál is.''
/nem vagyok Csernus doki, de azt tapasztalatból tudom, hogy az emberek szeretik felnagyítnai a problémáikat, csak hogy nagyobb figyelmet irányítsanak magukra. Az emberekről és a ''gonoszságukról'' írt kirohanásod természetesen szintén túlzó, ám mégis azt sugallja, hogy a problémád valamilyen módon kötődhet a környezeteddel való diszharmóniához. Ezt sem tudom konkrétan mihez kötni (megintcsak az ismeretséged hiánya), de elképzelhetőnek tartom, hogy a visszahúzódásod miatti ignorálás miatt orroltál meg másokra, amolyan ''ezek a szemetek szóba sem állnak velem'' alapon. Tényleg nem tudom, jó nyomon járok-e, kérlek ebben is erősíts/cáfolj meg/
''Mindegy. Nincs értelme a lelki hülyeségeim boncolgatásának.''
/ebben tökéletesen egyetértek/
''Egyelőre még élek.''
/csak ez számít igazán, semmi más - amíg élsz, képes leszel tenni a dolgok iránt, hidd el/
Ja, és van még valami, ami régebb óta csigáz. Tudom, hogy ez nem egy társkereső rovat, de nem tudnál nekem küldeni priviben valami képet magadról? Annyira fikázod ui. saját magad (lepukkant, undorító, miegymás), hogy az már nem is neked, hanem a többi embernek fáj. Ha megengednéd, hogy férfiúi szemmel magam alkossak véleményt rólad helyetted is, végtelenül leköteleznél... persze a dolog erősen fakultatív, ha nem szeretnéd, nem is visszakozok. Csak gondoltam, egy misét megér...
Búcsúzóul: fel a fejjel! -
#332
Algieba
őstag
Dr.F.E.R.I.
#331
Algieba
őstag
válasz
Dr.F.E.R.I.
#331
üzenetére
Szia!
Nem vagyok ''közömbös'', csak rezignált, elkent, félénk(gyáva), kishitű, lepukkant, tanulatlan stb. Több igaz jelző nem jut eszembe, mert az egész napi munka után nem fog az agyam és szédülök.
''Rossz vásár vagyok.'' Egy kis idétlen vacak madzag.
(Hopp, kezdem furán érezni magamat. Ez nem a szokásos álmosság, hanem valami szédülős, nyomott állapot. Mostanában lefekvés után gyakran úgy érzem, mintha 20%-kal kevesebb oxigén jutna be a tüdőmbe, ezért aztán folyton ledobom magamról a takarót, szinte lelógatom a fejemet az ágyról a levegőbe, hogy még több oxigént tudjak beszippantani. Pedig ez csak valami érzékcsalódás. Minden gond nélkül tele tudom tölteni levegővel a tüdőmet. Semmi nyoma konkrét testi bajnak. Úgy látszik a valós fizikai bajom tetejébe visszatért ifjú korom kedvenc gógyija, a hipochondria.)
Nem tudom, hogy mit akarok. Az Élettel semmi bajom, sokszor elandalít, azonban az emberi lét összezavar, elkeserít, szomorúvá tesz.
Kipróbáltam a társas életet, (volt élettársam), dolgoztam, éltem távol az anyámtól, megvalósítottam saját akaratomból a gyerekkori álmomat (az írás), jó néhány alkalommal éreztem, hogy nem is vagyok olyan hülye, és szép az Élet... mégis minden pozitív tett, élethelyzet ellenére ugyanott vagyok.
''A hiba az Ön készülékében van.'' Ezt érzem. Valami hibádzik bennem. Hát, semmi se jó nekem?!?
Mi a gond? Annyira félénk vagyok és emiatt zárkózott, hogy szinte teljesen képtelen vagyok a konkrét társas helyzetekben az érzelmi jelenlétre. Ez nem azt jelenti, hogy hiányzik belőlem az empátia! Sőt, túlteng bennem, hanem arról van szó, hogy adott társas helyzetben teljes erővel hárítom az érzéseket, tehát jelen is vagyok meg nem is. Amúgy szórakozottan bólogatok, meg kedvesen mosolygok vagy együttérzőn elszomorodok, de valójában ''mérföldekkel arrább van a szívem és a lelkem''.
Hogy őszintén örülni tudjak egy ölelésnek, az teljes képtelenség. Nem tudom, merem átérezni az emberi jelenlétet. Bizony, bizony, ennyire félénk és zavarodott vagyok.
(Az alliteráció túlzott, spontán alkalmazása megőrjít... Ha nem figyelek oda és cserélgetem a szavakat, hemzsegne az írásaimban. Egy elcseszett fűzfapoéta vagyok. )
Félelmetes, hogy mennyire okosan kivesézem magamat. Önmagam előtt önmagamról nincsenek titkaim. Már rég benyúltam lelkem összes odvába és üregébe, és kincsek helyett kavicsokot, üvegszilánkokat, üdítős kupakokat, gémkapcsokat és még számos hasonló dolgot találtam, de semmi értékeset. Mint a gyermek, ki kincset keres és kacatokat talál, de jó ideig a képzelet kinccsé varázsolja a szemetet... és élővé teszi a holtakat, és Istent tesz az Égbe és tündéreket a kertbe, rendet a káoszba, igazságot a hazugság szájába...
De a gyermekkor véget ért. Végérvényesen.
Ostobán, félig beleőrülve a fájdalomba, túl sok erőt elpazarolva a kétségbeesett mentőakcióra, (most miért bőgtem el magamat?) őrzöm a lelkem szemétdombját. Most mit vártál, hogy azt írom, hogy a gyermekéveimet, és annak kincseit???
Sosem voltak kincsek.
Brutális szavakat szeretnék itt használni, ocsmány jelzőket, trágár kifejezéseket, valóban rondákat, hogy leírjam mit is gondolok az emberi létről és személyes értékeimről.
Hm, persze lehet, hogy átestem a ló túlsó felére és elborította az elmémet a gőg, ha már királykisasszony nem vagyok, legalább az arisztokrata gőg az enyém lehessen. Tévedés, az élet sportszerűtlensége fáj, hogy minden erőfeszítés ellenére semmit sem érünk el.
És fáj, hogy ''undorító vagyok'', hogy zavar a testem, az esetlenségem, a butaságaim, és ezek miatt képtelen vagyok átélni a fizikai jelenlétet.
Önmagamban szenvedek, és apró örömeimet is önmagamban élem meg.
Semmi értelme a létezésemnek. Félig sem élem meg az emberi létet. Egyáltalán akarom? Mivel ember vagyok, nem tudok nem sóvárogni...
A fenébe az egésszel. Ez annyira siralmas... Csak egy normális emberi kapcsolatra lenne szükségem, egy értelmes társra és összhangra vele az ágyban és az asztal mellett is stb.
Egyedül szart sem érek.
Ez az igazság. -
#331
Dr.F.E.R.I.
addikt
Dr.F.E.R.I.
addikt
''Mi a bajom?
Jó kérdés. Talán a tehetetlenség. Annyi minden van, ami rossz és lehetetlenség tenni ellene. Ráadásul az emberek előszeretettel okoznak fájdalmat a másik embernek. Zömében az emberek életét más emberek teszik tönkre, és jóval ritkább a természeti katasztrófa. Sőt, az emberi gonoszság gyakoribb a betegség okozta gondnál is.
Mindegy. Nincs értelme a lelki hülyeségeim boncolgatásának.
Egyelőre még élek.''
A fenti kis idézet lehetne akár egy 'slágergyanús' könyv előszava, de akár egy búcsúlevél befejező sorai (köszönet az utolsó három szónak) is - ez azonban, Algieba, az a rövid gondolatsorod, amibe akarva-akaratlan összesűrítetted problémáid minden okát, és egyben adja a belőlük kivezető utat is. Mint említettem, szeretném kicsit komolyabb szintre vinni a párbeszédet köztünk, hogy legyen értelme fenntartani ezt a topicot. Múltkor adós maradtam afrikai barátunk azon kérdésére, hogyan keveredtem ebbe a társaságba. Nem fogok semmi meglepőt mondani: úgy, ahogy a többiek is - szörföztem az engem érdeklő témák közt, mígnem belebotlottam ebbe a hangzatos, sokat sejtető címbe. Problémáid felszínes prezentálását olvasva pedig megpróbáltam némi támaszt adni, többek közt pályafutásom szintén nagyjábóli felelevenítésével. DE. Nem érzek elszántságot a szavaid mögött. Nem érzem úgy, hogy bármiféle célt kitűznél magad elé. Nem tudom eldönteni magamban, hogy megoldást szeretnél-e, vagy egyszerűen csak hallgatóságra vágysz, akikkel megoszthatod napi élményeidet - amik szépnek szépek, de csupán időhúzás, folyamatos mellébeszélése egy olyan embernek, aki talán valóban fél szembenézni saját magával. Hogy találtam ide? Előbb írtam. Hogy miért maradtam itt? Mert szeretek segíteni másoknak. Akkor is maradtam, mikor közömbösséged látva a többiek inkább visszatértek saját megszokott világukba, fejvakarás kíséretében. Jelen pillanatban, hogy a topic megfeneklett, úgy döntöttem, feldobom Neked a magas labdát, és megkérdezem: Szeretnéd, hogy közösen találjunk valamiféle kiutat a helyzetből, ami miatt megnyitottad ezt a témát? Nem erőltetem rá magam senkire sem, nemleges(nek vehető) válasz esetén kiszállok ebből a körhintából. Akárhogyis, döntésed tiszteletben tartom.
Minden jót: Fecó -
#330
Hunci
senior tag
Dr.F.E.R.I.
#329
Hunci
senior tag
válasz
Dr.F.E.R.I.
#329
üzenetére
Az az utolsó megjegyzés
Ja ja .
Az én eszemet is kezdi elvenni egy kicsit a tavasz .
Tombolnak a hormonok , s feszülnek a rég nem használt izmok
-
#329
Dr.F.E.R.I.
addikt
Dr.F.E.R.I.
addikt
Én sem felejtettem el a bandát, csak nem valami sok a szabadidőm az itt bóklászásra. Szeretnék kicsit nagyobb mélységbe merülni a témánkat illetően, de ma megint melóztam, elég fáradt vagyok. Majd holnap írok ide.
''Jó kertszagom van.
Van olyan férfi, aki erre bukik?''
El sem hinnéd, mennyi... -
Algieba
őstag
Kihasználom a szép időt.
Ma a kertben tettem-vettem.
Holnap ások, meg sütit sütök, itt lesz a legjobb barátnőm. Szóval jó kis napom lesz.
Csak tudnám mi a fene okozza a mélypontjaimat?
Most pl. semmi bajom sincs! Jó erőben dolgoztam a kertben, (csak egy vízhólyag nőtt a bal tenyeremen). Jó kertszagom van.
Van olyan férfi, aki erre bukik? Jaj, de kis kaján lettem a tavasz hatására.
De ébredés előtt, mint egy kelletlen zombi, olyan voltam. -
Hunci
senior tag
Ez tényleg szép volt :
Élveztem, mert a napfény megpróbált ráülni a homlokra, de folyamatosan csúszott lefelé, így kénytelen volt megkapaszkodni a szemöldökömbe, de a lábacskája ütögette az orromat, próbált ráállni, ettől aztán nagyokat tüszögtem.
Mióta itt a nyár 1-2 dolgot előtérbe helyeztem
Elmegyek egy kicsit a szabadba , futok kosarazok , termál fürdőzök ( Mivel nagyon kemény a beton , s a térdem nem igazán bírja ezért kell egy kis CHILL s a termál vízben gyógyítgatom az elefánt nagyságú térdeim )
Amint eljön az igazi nyár megyünk majd ki a haveokkal , s nyomjuk majd a kosarat , jön a strand Szezon , s szépen mindenki lebarnul.
Puci testtel nyomjuk majd a kosarazást , s nézzük majd az athléta kislányok erőlködéseit .
Nagyon szupi lesz .
Csak előtte a téli felesleget le kell hogy adjam .
Sajnos el mindenkit utólér -
Hunci
senior tag
Lehet nem érzed , de tudod hogy itt vok , s olvasom a topikot
Noss.
Szerintem nem kéne ennyire csüggedned .
Sok szép dolog van ami azt a kislányt arról a háborgó tengerről ki tudná sodorni .
S nagyon sok ember van aki folyamatosan húzza a hajót a part fele de
mindaddig míg a kislány csak nézi a dolgokat , s nem kezd el a part fele evezni addig csak próbálkozás marad a dolog , s nem esély a menekülésre .
, mert nekem elég ha csak mások akarják , gyere Teis s segíts -
Algieba
őstag
Március 5. jegyzetem:
''Pedig egyszerű dolgokról írok.
Az ember ott téved nagyot, amikor mindenképpen nagyot akar.
Az életem tele apróságokkal.
Nem nagykanállal falom az életet, hanem csemegézek belőle, letörök egy pici darabkát és sokáig ízlelgetem.
Ma mindenről eszembe jutott valami.
Felnéztem az alkonyi égre, és legalább négy kék színt láttam rajta. A színek felidézték bennem, hogy annak idején, 12-14 évesen eszembe vettem, hogy anyám, nagynéném kacatjai között talált régi szemhéjpúdereket fogom művészeti célokra használni. Nagyon sok kék színű púder volt, így első képem az eget ábrázolta.
Apróság, gyermeki ötlet.
Egész nap azt éreztem, hogy eleven a múlt.
Egy nagyot sétáltam, a házi dokim rendelőjétől a kórházig, hogy időpontot kérjek a hasi uh-ra. Ez a séta cirka 5km volt.
Élveztem, mert a napfény megpróbált ráülni a homlokra, de folyamatosan csúszott lefelé, így kénytelen volt megkapaszkodni a szemöldökömbe, de a lábacskája ütögette az orromat, próbált ráállni, ettől aztán nagyokat tüszögtem.
A fejemben durozsoltak az emlékek, a tekintetem az ibolyákat imádta, az orromon a napfény egyensúlyozott, az izmaim folyamatos hóruk munkadal mellett tették a dolgukat, csak a talpam mormogott, mert érezte a cipőtalp alatt a járda betonjának a keménységét. Morgott, mert jobban szereti a föld puha televényét.
Éltem!
És velem örült a világ.
Jó napom volt. Kivételes.'' -
Algieba
őstag
Az alvás-problémám nem a kevés alvás, ha alszom, akkor nincs az az erő, ami felrázhatna, max. komoly életveszély.
Apám időnként próbálkozik, hogy szó szerint kihúzzon az ágyból, de egy 68 kilós, teljesen passzív testet 50 évesen nem olyan könnyű megmozgatni. Az eredmény rendre az, hogy felhagy a próbálkozással, én meg alszok tovább.
Egyszerűen nem tudok, akarok felébredni, amíg tart az alvó-fázis az agyvelőmben. Ha lejárt a fázis, akkor nincs gond, felülök és kilépek az ágyból, de amíg tart, hiába hoznak fel a félálom állapotáig, amint befejezték a kiabálást, kimentek a szobámból, már zuhanok is vissza a teljes álomba.
Az a meglepő, hogy félálomban rövid beszélgetéseket is le tudok folytatni, látszólag magamnál vagyok, de a valóságban nem vagyok ''jelen''.
A lelki állapotom félálomban, röviden összefoglalva, pocsék. Minden rossz, negatív élmények jönnek elő, önpusztító gondolatok stb. Azonban az alvás-fázis végeztével nullás a tudatom, és a frissen érkező ingerek alapján cselekszek. Sürgős házi munka van? Mint a gép, gondolkozás nélkül megcsinálom. Süt a nap, enyhe az idő? Mosolygok. Elfogyott a kedvenc csokoládém? Gondolkozás nélkül rohanok és veszek egy táblával. Még sorolhatnám. Teljesen automatikusan reagálok, a felszínen szaladgálnak a tetteimet mozgató ingerek. Egészen más vagyok éber és félálom állapotban. Ritka az, hogy fényes nappal elkapjon az éjszakai hangulat, ahogy az is, hogy félálomban elmosolyodjak. Mosoly csak akkor van, ha valami extrém furát álmodtam, ami felpezsdítette a fantasztikumra éhes lelkemet. Nem is oly rég volt egy tarka álmom, hihetetlenül gazdag volt különös képekben. Kuncogva haraptam a párnám csücskébe az örömtől. Imádom az extrém álmokat.
Ébren sok apró örömöm van. Mostanában nyílik az ibolya, minden virágja láttán szimatolok, hogy elkaphassam az édes illatát. És vigyorgok, mint a tejbe tök a szép időben.
Azonban a mélyben, a szomorúság viharos könnytengerén, a csalódás ladikjában hánykolódik a valódi Énem. Ott kucorog a sötét zivatarban egy kislány.
Senkit sem érdekel a fájdalmam. Ahogy múlik az idő, engem sem. Belefulladok a bánatba. Szóra sem érdemes, nem én leszek az első csalódott, romantikus picsa, ki elsorvad.
Mi a bajom?
Jó kérdés. Talán a tehetetlenség. Annyi minden van, ami rossz és lehetetlenség tenni ellene. Ráadásul az emberek előszeretettel okoznak fájdalmat a másik embernek. Zömében az emberek életét más emberek teszik tönkre, és jóval ritkább a természeti katasztrófa. Sőt, az emberi gonoszság gyakoribb a betegség okozta gondnál is.
Mindegy. Nincs értelme a lelki hülyeségeim boncolgatásának.
Egyelőre még élek. -
#322
Hunci
senior tag
Dr.F.E.R.I.
#319
Hunci
senior tag
válasz
Dr.F.E.R.I.
#319
üzenetére
Tudom milyen az alig 12 nm -en lakni .
Énis egy max 4 x 3m es szobában lakom , mert eléggé ostobán vannak megtervezve ezek a kis odvak.
Mindezekmellett :
Elmentem ma egy orvosis , gyógyszerészes , fogdokis , ... találkozóra (azért mentem , mert egy haverommal akartam egy sörcit legurítani ( ez a gyengém )
Találkoztunk , s elvoltunk , de nem igazán volt az igazi mege az állapot , mert idegesítettek az emberek .
Én nem értem mi van ezekkel .
O.K.
Mind egy egyetemre járunk , s akkor mi van ( Beesik az eső attól hogy egyetemre jár az ember )
Mindegyikőjük úgyviselkedik , mintha a világ körülöttük forogna , mintha nem X ezer ember szerezné meg évente az orvosi diplomát , s másik X száz a fogdoki , s a gyógyszerészdiplomát.
Mindegyikőjük olyan magasan hordja az orrát , hogy hihetetlen.
Inkább elvoltam egymagam s néztem a '' tudatos lényeket '' ahogy leamortizálja őket az alkohol.
Ott voltam 1,5 órát s lépetmis haza.
Sajnos ez az egyik dolog amit nem tudok elviselni :
A MŰ EMBEREKET
Mindegy .
Nem mrges , vagy akármilyen kétségbeesett vagyok , mert habár teljesen egyedül vagyok , nem kell őket folyamatosan elviselnem.
Sokalinkább közmbös vagyok irántuk
Nem igazán tudnak megfogni , vagy O.K.
Például a 4 év alatt mióta ott vagyok a suliban soha senki nem jött oda hozzám s szólított meg .
Beletörődtem .
Nemis érzek semmit irántuk -
#321
Hunci
senior tag
Dr.F.E.R.I.
#320
Hunci
senior tag
válasz
Dr.F.E.R.I.
#320
üzenetére
Előfordulhat hogy esetleg már írtam
-
#319
Dr.F.E.R.I.
addikt
Hunci
#316
Dr.F.E.R.I.
addikt
Gratulálok a kiscsajhoz, mutasd is meg neki, ki a főnök
. Ha szigorúan nézzük a dolgokat, az ilyesmi is része az életnek, tehát szintúgy témánál vagyunk vele. Én ugyan még tudatosan hanyagolom ezt a területet, pl. ezért is: tavalyelőtt ősszel kicseréltettem az ablakokat, így a szobámban is el kellett mindent húzkálnunk onnan (ott van a böhöm számítógépasztalom, rögtön mögötte egy hátsó falig érő szekrénysor). Nos, a művelet után asztal, bőrszék vissza a helyére, ám felfedeztem, hogy most milyen remekül tudok a székkel forogni, lévén az első szekrényelemet - ami a szék mellett volt - kivontattuk a szoba közepére. Annyira megszerettem ezt a mozgási szabadságot, hogy a szekrény azóta is a szoba kellős közepén figyel, helyettem is ő üdvözli a betoppanó vendégeket. A mindennapos gönceim tárolására kértem anyámtól egy vesszőfonott ládát, de csak ritkán hordott ruhák vannak benne, mert rájöttem, mennyivel kényelmesebb, ha mindent előhagyok a rekamén (megjegyzem, aludni már évek óta nem aludt rajta senki). A döbbenetes Feng-Shui szellemet erősíti még egy fehér kartondoboz a fotel és a már említett szekrényelem közt, amibe a régi szakfolyóirataim vannak - ez is az említett esemény óta figyel ott. Magyarán azért nem nagyon hozok csajt haza, mert lehet sarkon fordulna a szobám láttán... -
#318
Hunci
senior tag
Dr.F.E.R.I.
#317
Hunci
senior tag
válasz
Dr.F.E.R.I.
#317
üzenetére
'' klassz lenne, ha minél többen leírnák röviden életük eddigi alakulását ''
Van benne valami.
Még egy dolog .
Miért pont Hunci ?
Mert mikor megláttam ezt az avatart s választani kellett ez a kiscsóka tetszett meg , s az a huncut tekintete .
Innen jött a név .
[Szerkesztve] -
#317
Dr.F.E.R.I.
addikt
Hunci
#315
Dr.F.E.R.I.
addikt
Tulajdonképpen szerintem sokmindenki felfedezhet hasonlóságokat az én, és a saját pályafutása közt, leginkább azért is írtam le, hogy lássák a népek, nincsenek egyedül. Közben Algieba is eszembe jutott néhányszor, az álmait és néhány napi tevékenységét leszámítva nem nagyon említette, milyen gyerekkora volt, hova járt suliba, mit tanult, stb... Ha egyszer leírná nagyvonalakban, akkor tisztább képet kaphatnánk róla, és talán a problémáira is hamarabb megoldást lehetne találni. Remélem hamarosan visszanéz...
Nos, igaz, hogy mostanában tényleg nem terveztem elutazni szülőföldedre, de így látatlanban egy relatíve sík, füves vidéket képzelek el, esetleg az öböl közelében kevéske erdővel. Vadászok látogatják előszeretettel ezeket a szavannás vidékeket, keresztapám is volt már ott a környéken, de már nem emléxem pontosan, melyik ország volt.
Filmet még nem láttam ebben a témában, de annyi cáfolatot olvastam már, hogy sok újat nemhiszem, hogy tudna nyújtani.
Egyébként, a topic szempontjából szerintem klassz lenne, ha minél többen leírnák röviden életük eddigi alakulását - azt gondolom, már ebből sokmindent tanulhatna mindnyájunk. -
Hunci
senior tag
Noss igen a kislány
Gyönyörűszép , bájos , kedves aranyos.
Középsuliban volt az osztálytársam , de nem voltunk egyáltalán jóban.
Kiment 1 évre amcsiba , s mikor visszajött akkor az a tipikus 2 fejű emberke volt .Középsuli után elment Pöstre tanulni , s olykor olykor láttuk egymást csak .
Tegnap egy szülinap alkalmával találkoztunk , elbeszélgettünk , elvoltunk .
Próbált volna választ kapni a kérdéseire ami így szólt :
Mi miért nem jövünk ki soha jól egymással ?
Az összes barátnőmmel elbeszélgetsz , de velem soha ?
Noss.
Erre nem igazán tudtam mit mondani , s mivel nem vagyok egy olyan embeke aki köntörfalazna , vagy egyáltalán terelné a szót .
Így megmondtam neki az igazat .
'' Sajnos Te sosem leszel a haverom.
Köztünk vagy kialakul egy viszony , vagy hanyagoljuk egymást.
Ez mindazért van mert : Tetszel nekem ''
Elmondtam neki s nem volt egyáltalán meglepődve .
Mindezekután a szülinapos brigáddal elmentünk egy táncos helyre , s jóléreztük magunkat.
Mi a bejáratnál elbeszélgettünk , s igen elcsattant az első csók
( Valójában nem a első , mert mikor másodikosok voltunk akkor is volt egy misztikus éjszakánk együtt , de annak nem volt folytatása )
Kicsit berúgtunk , táncoltunk ( a cigifüstös helyen
--> énis cigizek olykor olykor de utálom azt az érzést amikor másnap felkelek , s mindennek olyan szaga van mint a kéménynek )
Hajnali 5 ig beszéltünk s nagyon jólesett valakivel együttlenni
Bocsánat de én ilyen nyers ember vagyok nem igérem oda a napot , s általában a racionalitás határain belül maradok ( máramikor )
A szépséget meglátom az emberekben , s nem vagyok olyan hogy birtokolni akarom , mert az szerintem magában úgy ahogy van úgy teljes.
Mindezekmellett a kislányért rajongok , mert tetszik , s szeretnék szeretni , s nem csak magamnak élni. -
#315
Hunci
senior tag
Dr.F.E.R.I.
#313
Hunci
senior tag
válasz
Dr.F.E.R.I.
#313
üzenetére
Nagyon szépen kifejtetted a dolgokat . Kerek egész a mondanivalója az irományodnak , s a vég összegzésből következtetek arra hogy nagy túllő vagy .
Lényeg a lényegben , hogy olvastál Nigériáról , s nem voltál kinn
Noss.
Lehet jobbis így . ( Sosem tudod mi ért volna ott , mert a közbiztonság az tudom hogy nagyon rossz )
Azt ugye tudod hogy az időszámításunkban van egy cirka 280 éves csalás , láttam egy filmet erről--> csak válasz arra hogy a Carolingok léteztek-e vagy sem -
#313
Dr.F.E.R.I.
addikt
Dr.F.E.R.I.
addikt
A nagybetűs életbe kilépve itt tapasztaltam meg azt az érzést (pontosabban annak hiányát), amit az iskola biztos jelenléte, kiszámíthatósága nyújtott. Nehéz úgy lépnie az embernek, hogy míg egyik lába elhagyja a biztos talajt, a másikat pedig még nem látja, hová is fogja letenni - ez azt gondolom, legtöbbünknél így van/volt. Egyik legelső gondolatom az álláskeresés volt, szerettem volna szakmába vágó, vagy bármilyen informatikai vonatkozású állást találni, hogy minél több gyakorlatot szerezzek. Nos, szembesülnöm kellett vele, hogy ez nem is olyan egyszerű dolog, közben megkeresett egykori alkotótársam, hogy ők menni akarnak egy könyvelői tanfolyamra, nem-e lenne kedvem nekem is. Jobb híján belementem, bár nem vonzott nagyon a téma. Másfél évig jártam a nyóckerbe, napi néhány órákat, közben odahaza linuxoztam, angolt gyakorolgattam, meg persze a napot loptam a játékaimmal. Sajnos a sulit minden eredmény nélkül zártam, mert számvitelen mindig elvéreztem (az összes többi tárgyat gond nélkül leraktam), így elkönyvelhettem életem első, tartós sikertelen periódusát.
Nem volt mese, munkát kellett találni. Visszatértem az informatikai szálhoz, majd több hónapi keresgélés/érdeklődés után állást kaptam az ántsz-nél, egy ismerős ismerőse révén. A lóvé nagyon halovány volt, és sokat is kellett utaznom hozzá, dehát meg kellett alkudnom. A kerületi intézetek gépparkját kellett pofozgatnom, közben rájöttem, hogy az ántsz a legmocskosabb hely az egész országban. Lepukkant épületek, csótány az irodámban, stb. Egyszer rákérdeztem az osztályvezetőnél, mireföl az udvarban az a mendergető sok macska. A válasz az volt, hogy az egerek miatt. Elmondta, hogy egyszer egy hölgy úgy jött fel az alagsori irattárból, hogy a bokáján a harisnyája feketéllett a bolháktól. Na mondom, szép... Közben beiratkoztam Fekete Feri bácsi konditermébe, hogy kicsit formába lendítsem a testem; kicsit furcsa volt elsőre, hogy a plakátokról visszaköszönő arcok közt flangálok, de megszoktam. Első napon szegény Bajza Gabinak sikerült a hüvelykujjára ejtenem egy súlyzórudat; álltam némán, várva, mikor nyír ki, de hál'istennek jófej volt a srác. Tíz hónap elteltével közölték melóhelyen, hogy nem hosszabítják tovább a szerződésem (korábban már kétszer meghosszabították), úgyhogy otthagytam munkaadómat, és az edzőtermet is. A súlyzózást odahaza folytatom a mai napig is, a tanultaknak egy magamra specializált változatával.
Két hónapig voltam munkanélkülin, majd beiratkoztam a győri egyetemre műszaki informatika karra (épp abban az évben lett a szif egyetem). Összeverődtem néhány jó arccal, bár összességében véve nem voltam elégedett, főleg az oktatás színvonala miatt. Szombatonként jártam be, mert távoktatásos voltam, azonban nehezítette a helyzetet, hogy az anyagiak miatt megintcsak munkát kellett keresnem. A második hely könnyebben meglett, egy fővárosi számtech cég raktárában szereltünk össze sulinetes PC-ket, naponta 100-150 darabot. Ez már jobban fizetett, viszont nem térítették az utazási költségeimet, ami már akkoriban is egy kisebb vagyont tett ki . Így hát be kellett járnom szombatonként is, amikor zsebből fizettek kétszer annyit az extra műszakért. Kemény öt hétig maradtam, mire eldöntöttem, hogy ez így nagyon nem lesz jó. Kora reggeltől vacsoraidőig távol vagyok a sok utazgatás, és a nem megfelelő járatidőzítések miatt. Egyik novemberi hazamenetelemkor (du. 5-kor már öreg este van) egy kocsi megfordult a Lehel úton, és olyan aranyosan telibe kapta a villamos, hogy elzárta mindkét irányban a pályát. Bokáig érő hóban, sötétben bandukolhattam el a Lehel térig, onnét metró-> villamos-> volánbusz. A vizsgáim is felemásra sikerültek, máig sem értem, mi köze a műszaki rajzolásnak az informatikához. Rájöttem, hogy ez így nem járható út: ha tanulok, nincs időm pénzt keresni, ha Pestre bejárok dolgozni, az meg megeszi az összes szabadidőmet. A PC összerakást követően tehát felhagytam az egyetemmel is (említett hallgatótársaimmal összhangban), ideje volt taktikát váltani.
Egyik előző hsz-hez kapcsolódó ''kis'' sztori, ami szintén ezalatt az időszak alatt esett meg: akkoriban járattam az újraindított IPM magazint, amihez egyszer kiküldtek egy kérdőívet is, mennyire tetszik az újság, amolyan ikszelős fajtát. Mivel eleve voltak a lappal kapcsolatos fenntartásaim, és az általam adandó válaszok túlmutattak az egyszeri rubrikaikszelésen, úgy döntöttem, írok wordben egy véleményezést a szerkesztőségnek, amit majd e-mailezek. Nos a levél nem lett éppen rövid, egy gond volt, hogy nem tudtam otthonról elküldeni, ekkor még nem volt meg a mobilnetem. Kicsit kérdezősködtem a szomszédoknál és tanácsolták, hogy menjek el egy néhány házzal felettem lakó hölgyhöz, aki történetesen műfordító és rendelkezik egy ISDN vonallal, mert kell a munkájához. Bekopogtattam hozzá, elmondtam mi a helyzet, majd az ő gépén írtunk egy levelet, amihez mellékelten elküldtük a doksit. Még aznap estefelé felhívott a hölgy a szerkesztőségből, és telefonon hosszasan elbeszélgettünk a lap jelenéről/jövőjéről. DE: másnap bekopogott a jótevőm is, hóna alatt egy tízcenti vastag dossziét szorongatva, ami dugig volt tömve telenyomtatott írógéplapok látszólag kaotikus halmazával. Elmondta, hogy otthon belekukkantott az IPM-nek írt levelembe, és mennyire megtetszett neki az éleslátásom, a szellemes kifejezésmódom, stb. Történetesen ő is egy könyvön dolgozik, amihez kikérné az én véleményem is. A papírhalmazt átvéve mondtam, hogy laikusként megpróbálok vmi véleményezést írni róla. A könyvtervezet amúgy a tömegek manipulálásának, ősi jelképrendszerek feltérképezésének egyfajta különös turmixa, háromszor is átolvastam, hogy teljesen felfogjam. Mikor átvittem hozzá a kész anyagot, kicsit beszélgettünk erről-arról, közben a kezembe akadt ''Heribet Illig: Kitalált középkor'' című remekbeszabott alkotása, amit kölcsönkértem tőle elolvasni (egyik IPM-ben is cikkeztek róla, onnét hallottam a fickóról). Nevezett emberkének az a rögeszméje, hogy a Karolingoknak a történelemkönyvekben olvasható virágkora csak a középkori egyház világméretű összeesküvése, amely során kitaláltak nekik egy ''virágzó'' háromszáz éves periódust, mialatt régészeti leletek szinte nem is kerültek elő abból a korból. Első olvasatra elég nagy hülyeségnek tűnt az egész (másodszorra még nagyobbnak), őszintén érdekelt, vajon miért vevő a nép a hasonló parasztvakításokra. Aztán eszembe jutott Däniken is, akitől nekem is, faternak is vannak könyveink. Az ipse egy ártatlan sziklarajzba, hieroglifába is képes belelátni a nemzetközi űrállomás ókori változatát, amiről rögtön kiad egy könyvet, a nép meg ráugrik, mint tyúk a meleg takonyra. Meg is osztottam a hölggyel ezirányú észrevételem, Illig fotóját mutattam a hátsó borítón (hülye vigyor, fején korona, kezében kardot tart), mondtam neki, mennyire jó lenne marketinges szempontból Önről is valamilyen ''érdekes'' fotót reprezentálni, mire mondta, ez nem az ő stílusa. Abban egyetértettünk, hogy a könyve nem a nagyközönségnek készül, marketingre pedig anélkül is vagyonokat kellene költenie, amire nincs kerete. Azonban megmutatta nekem egy másik kutatónő lelkes levelét, aminek nagyon örültünk. A könyvnek sikerült kiadót találnia, én pedig megkaptam belőle az egyik első példányt, természetesen dedikálva. Azóta van némi fogalmam arról, hogy aki profi írásra adja a fejét, a könyvének nem csekély mértékű akadályt kell legyűrnie a publikálásig vezető úton - és ekkor még az emberek kézbe sem vették...
Ezután vette kezdetét egy féléves periódus, amikoris otthon tengettem mindennapjaimat, könyveket bújva, az angolt gyakorolva és persze kutakodva újabb állás után. A fővárosi munkavállalást elvetettem a sok utazgatás miatt, tehát úgy döntöttem, inkább a környéken nézek szét. Egyik falumbéli megkérdezte, hogy nem-e akarnék elszegődni a fehér alapon kék csíkos céghez raktárosnak, aminek a központja egy köpésre van csak a lakóhelyemtől. Belementem, afféle ''majd meglátjuk''-alapon, másfél havi huzavona után munkába is állhattam. Furcsa volt a környezet, a nagy tágas tér, de az iskola után ez az első hely, ami újra biztos kapaszkodót nyújt az életemben. Lerakattak velem egy targoncavizsgát, azóta tizenkét órában nyomatom az ipart hol nappali, hol éjszakai műszakban. Ez most már így megy több, mint két és fél éve, újra tudok hosszú távon is terveket szőni. A kollégákkal jól kijövök (lásd egy előző hsz-t), sajna a főnökök ''kissé'' ágálnak a kinevezésem ellen, vsz a szókimondásom miatt. Közben addig sem tétlenkedtem, egy évig jártam angol tanfolyamra, ahol tudásom még tovább tudtam csiszolni - a hetekben vizsgáztam középfokból, bár az eredményekre még sajnos várni kell.
Közben újabb válasz egy másik kérdésre: mivel az anyagi dolgaim rendeződtek, lehetőségem nyílt rá, hogy belefogjak a családi ház lassú, de biztos felújításába. Legelőször is a hőszigetelést szeretném kiépíteni, a nyílászárókat már kicseréltettem, és a födém is modern szigetelést kapott. Jövőre a falakat is szeretném befedni, majd később le szeretném cserélni a teljes fűtésrendszert valami korszerűre. Ennek okán nyomozni kezdtem és belecsöppentem az alternatív megoldások, a hullámzó energiaárak, a szövevényes energetikai szektor és a fenntartható környezet útvesztőibe. Eljátszottam a gondolattal, hogy veszek napkollektorokat is, de aztán megkérdeztem magamtól, miért adnék ki másfél millát egy olyan dologért, ami csinál nekem naponta három hektó meleg vizet (a családnak ez egy hétre is elég volna). Aztán a fűtés: gáz, vagy villany? Mivel egyik a másiktól függ (az áram jó részét fosszilis tüzelésű erőművek termelik), utánanéztem, miért ilyen marha drágák ezek. Feltárulkozott előttem az olajipar misztikus világa. Oroszország, USA, Norvégia, OPEC államok (Venezuela, Nigéria, Közel-Kelet...). Az olajvagyon maréknyi ember kezében összpontosul, a kitermelés így inkább az ők, semmint a környező lakosság érdekeit szolgálja. Venezuela államosítani készül a betelepült olajcégeket; Nigériában egész falu égett porrá többszáz emberrel egy illegálisan megfúrt vezeték miatt; a Közel-Kelet még mindig a világ egyik legbizonytalanabb területe. Érdekes, de könyörtelen világ, magam részéről kíváncsian bújom a híreket róla. Az energia a világ mozgatórugója, nem tartom haszontalannak kicsit jobban elmerülni a részletekben...
''Dióhéjban'' ennyit magamról, saját tapasztalataim alapján a következő tanulságokat vontam le: mivel egyértelmű, hogy a hazai körülmények közt senki nem válhat a huszas évei közepére milliárdossá, a fokozatosságra kell törekedni. Ennek lényege, hogy mindig rövidebb távra kell egy meghatározott célt kitűzni, és lehetőleg teljesíteni. Pl. ''egy év múlva nyelvvizsgát teszek''; ''a következő évben kitatarozom a házat'' stb. A túlélőműsorok is uezt a túlélési stratégiát javasolják: ha lezuhansz egy repülővel a dzsungelban és túléled, ne az legyen az elsődleges célod, hogy eljutni mihamarább egy tízcsillagos szállodába, hanem 1,kikeveredni a roncsból 2,ellátni a sebeket 3,vizet/élelmet/átmeneti hajlékot szerezni 4,terepet felmérni/segítséget keresni stb. (szerencsére nem volt részem ilyen ''kalandban'', de a lényeg azt hiszem, érthető). Magam is ennek a módszernek a híve vagyok, és bár lassú, de észrevehető változást hozott az életemben. Híve vagyok annak is, hogy folyton továbbképzem magam, ehhez pedig óhatatlanul pénz kell (nem is kevés), így elsődleges célnak egy biztos munkahely keresése szükséges, amiről megintcsak tudom, hogy tortúra, de ezt a lépést az elsők közt kell megtenni. Ha már van pénzed, és lehetőséged, hogy fejleszd magad, a többi már csak egyéni hozzáállás kérdése. Na mostmár tényleg ennyi, ha van esetleg olyan kérdés, amit nem érintettem, de tudok hozzá érdemben szólni, csak írjatok.
Üdv: Fecó -
#312
Dr.F.E.R.I.
addikt
Dr.F.E.R.I.
addikt
Nnna, itt vagyok... Visszatértem, mint ígértem, bár látom közben nem kerestél. Hogy talán a legkardinálisabb kérdéssel kezdjük: ''Olvastad , vagy megélted azt amit tudsz?''. Ezt fontosnak tartom kiemelni, hozzászólást (és annak folyományait) csak olyan személy vállaljon fel, aki ilyen-olyan okokból rendelkezik hasznosítható információval egy adott témában. Magam is ilyen személynek tartom. Mint a fórumprofilomból látszik, a regisztrációm óta nem sok dologhoz szóltam hozzá, bár igaz, hogy csak az utóbbi egy-két hónapban fordítottam nagyobb figyelmet ennek a felületnek, és az időmből sem futja, hogy százával gyártsam a hsz-eket, sajnos
. A kérdésre adott válaszom pedig: is-is. Vannak dolgok, amiket magam éltem meg személyesen, vannak, amiket első kézből ismerek és persze van sok olyan is, amit médián (TV, sajtó, rádió) keresztül. Röviden megpróbálom - bár sztem ez igen hosszú hsz lesz - felvázolni magam nagyvonalakban, közben elővillantva ''egy-két'' rövid sztorit is, amik talán kapcsolódnak ezen topikhoz.
Falun élek, ahol tősgyökeres vagyok, a helyi általánosban tanultam. Jó és okos kis fickó lévén hamar felfigyeltek rám a tanáraim is, akik megpróbáltak - többnyire sikerrel - beszervezni különféle tanulmányi versenyekre, ahol nem is szerepeltem rosszul. Másodikban kitűnő voltam, később már ''csak'' jeles, alapjaiban véve éltem a magam vidám gyermekkorát. Kedvenc elfoglaltságom a legózás volt, rengeteget olvastam, és a kártyanaptáraktól a kihullott tejfogaimig (ezeket anyám egyszer takarításkor kidobta) bezárólag minden hasznos cuccot gyűjtöttem - mára már csak az érdi lengyelpiacon vásárolt ásványköveim és a terebélyes kaktuszgyűjteményem maradtak meg. Nem sokkal ballagás előtt jött meg a kedvem a számítógépekhez, úgyhogy jött a köv. állomás.
Bp-re mentem tanulni számtech suliba, ahol az első évem elég gyászosra sikerült - az év végi átlagom (ha jól emlékszem) ~3,2 lett, pedig az eredményeim után felvételi nélkül kerültem be. Munkásságom mélypontja volt az Ödüsszeuszról írt fogalmazásom, aminek három osztályzatából kettő karó lett, mert anno nem kaptam kiképzést esszéírásból, az írásom olvashatósága pedig a II. világháború titkos kódjaiéval vetekedett (csak azért nem lett karó a harmadik jegy, mert helyesírni speciel jól tudtam). Tanári tréning + akaraterő -> a pótdolgozat négyes lett, onnét a tanulmányi eredményem magasan ívelni kezdett (negyedik félévkor 4,4 volt, a negyedik legjobb az osztályban). Szakközepes tanáraim is felfigyeltek rám, bár az egyetlen verseny, amire ''elmentem'', az egy sakkverseny volt (jópofa sztori, talán lentebb írok róla). A legót számítógépre cseréltem, és szinte függővé tett. Először azt sem tudtam egy iskolai gépen megnézni, hogy van-e a vinyóján játék (15 éves koromig kétszer láttam számítógépet, a helyi orvosi rendelőben), ma már a fél falu gépét én berhelem, inkább szívességből, mint megélhetés gyanánt. Az osztálytársak külön sztori, egyikükkel hülye képregényeket firkáltunk, azon röhögött mindig a fél osztály, marha mák, hogy sose buktunk le. A nem túl magvas történet, hogy cimbi robottá, én egy égű hátú, drabál fejű rendőrré (alias Mr.Morgan és Dr.F.E.R.I.) változunk ''kényes szitukban'', majd a lefűrészelt csövűvel és a fejszével ''rendet rakunk''. Természetesen a tanároktól a Backstreet-boyson át az emberrabló idegenekig (akik pechjükre épp minket raboltak el) mindenki megkapta a magáét (persze csak papíron) - tetszik/nem tetszik, ez is az életem része. Ja azt elfelejtettem írni, a fogalmazásokba annyira belejöttem, hogy több esszém azóta is a sulikönyvtár része. Két nap tanulás érettségire -> négyes érettségi -> technikum. Ja, de még előtte:
Érettségi után rögtön lehetett jelentkezni egy szoftverüzemeltetői vizsgára (OKJ-s), amit még a sulink szervezett, viszont a népet azzal riogatták, hogy akinek sikerül, annak a technikumra súlyos pénzt kell fizetni, mivel akkoriban csak az első szakma volt ingyenes. Persze mindenki visszatáncolt, az osztályból csak négyen mertünk vállalkozni amolyan lesz-ami-lesz alapon, természetesen ennek megfelelő hozzáállással. Ekkor csöppentem életem azon egyetlen paradoxonába, hogy két választásom van, és mindkettővel nyerhetek: ha levizsgázom, lesz még egy ilyen papírom is, ha meg nem, legalább nem kell a technikumért pengetni. Nosza rajta a vizsganap: jövök a magam megszokott ruházatában - adidas csíkos tréning+adidas cipő+adidas nylon esőkabát -, majd összefutok a három társammal, akik a suli előtt szívják. Józsi a szokásos kapucnispulcsi+zseléhaj+walkman kombóban feszít, Tamás a cigifüstös farmernadrágját és legendásan bűzlő bőrdzsekijét öltötte fel, Szabi, az osztály kopasz militaristája pedig jól bejáratott angyalbőr szerelésben + ejtőernyős hátizsákjával érkezett, amiben a tancuccait is hordta. Együtt a mezőny, megyünk fel a lépcsőn, útközben egy idegen fickó megkérdi tőlünk, merre lesz a vizsga, erre elcsodálkoztam magamban, hogy más suliból is ide jönnek vizsgázni (persze utóbb kiderült, hogy ő volt a vizsgabiztos). Felértünk, a terem előtt kis tömeg, mindenki kiboxolt fekete cipőben, öltönyben, szoknyában feszít, mitmondjak, kicsit meglepődhettek a kvartettünkön. Mákunkra csak az igazgatóhelyettes kérdezte meg tőlem, hogy nem-e tudtam volna kicsit jobban kiöltözni, úgyhogy levizsgázhattunk. A poén, hogy mivel ilyen kevesen mentek el rá, az iskola utóbb eltekintett a részünkről a technikusi tandíját illetően, úgyhogy potyára lett egy ilyen OKJ-s papírom is a többi mellé (azt nem részletezném, hogy az osztálytársainktól mit kaptunk mindezért verbálisan)...
Technikumi egy évem maga volt a pokol, a lelkét kihajtották az embernek (azóta két évre bontották). Leraktam a ''B'' jogosítványomat, amit elsősorban egy vadembernek köszönhetek (ő oktatónak nevezte magát), és elkezdtem komolyabban az angol nyelvvel foglalkozni egy idős angoltanár néni révén, aki ragaszkodott a komoly nyelvtanuláshoz, amit az előző négy évben hanyagoltunk. Topiktéma: szokott mesélni magáról (nagyon penge volt a nyelvből az öreglány), a legmegdöbbentőbb története egy vizsgára való felkészülése volt még fiatalkorában, ami hosszas tortúrába csapott át. Annyira próbált a szigorú vizsgán megfelelni, hogy heteken át szinte nem is aludt, állandóan kávét ivott, tanult otthon, tanult a villamoson, majd (ha jól emléxem), egy reggel a villamoson összeesett és mentőt kellett kihívni hozzá. Az orvos krónikus alváshiányt állapított meg, majd szigorú ''alvás-kúrára'' fogta némi gyógyszerezős felhanggal; ez röviden abból állt, hogy állandóan aludnia kellett, egy-két óránál nem lehetett fenn többet két alvás között, közben a gyógyszerekkel kellett visszaállítani a felborult hormonháztartását (asszem). A doki később elmondta neki, hogy az ilyen ''játék'' akár halálhoz is vezethet, a dolog pikantériája, hogy a kúra miatt le sem tudott vizsgázni, ui át kellett aludnia. A tanárnő egyébként nyíltszívű, becsületes hölgy, biztosan nem kamuzott ezzel a ''mesével''. Az egészséges alvásnak sztem is megvan a maga menete. Vissza, a szakdolgozatom, amit egy szabadon választott vállalat gazdasági tevékenységéről és egy általuk használt készletnyilvántartó program bemutatásából írtam négyes lett, a záró vizsga szintén, újabb OKJ-s papír a fiókba.
(ígértem egy kis sakkos sztorit, rövid leszek. Harmadikas(?) voltam, vmiért ott maradtam a teremben tanítás után, lapozgattam valami újságfélét. Odalép hozzám két pufókabb srác, akiket csak látásból ismertem:''Figyu, te tudsz sakkozni?'' Kissé megilletődve, nyögtem vmi olyasmit, hogy igen, erre a hónom alá nyúltak, úgy kaptak fel a székről és robogtak velem át a folyosókon egy másik terembe (közben nem emléxem, hogy a lábaim egyszer is leértek volna a földre), ahol a tornatanár, egy amatőr sakkozó fiú és még néhány szerencsés ''kiválasztott'' fogadott. Mint kiderült azért kellettem, hogy páros legyen a létszám, a tippet pedig egy osztálytársam szolgáltatta, akivel játszottam egyszer-kétszer, ált. lyukasórákon. Párok kisorsolva, játszottunk egy kört, amiben gyilkos küzdelemben megvertem az amatőr fiút (talán öt bábu ha maradt a táblán, mindössze a királyaink kergetőztek két-három paraszt között). Megvolt az x ember, a tornatanár közölte, hogy akkor most átmegyünk egy közeli gimibe, ott lesz a II. kerületi sakkverseny.
Átvillamosozunk, rengeteg ember, sorsolás, első meccsemet egy ~12 éves forma kislánnyal vívtam. Szegényt úgy elvertem, ahogy illett (ma már nem hiszem, hogy le mernék ülni ellene), a következő meccset egy púpos, paripamosolyú, vaksi sráccal játszottam, akivel semmi másról nem tudtak beszélgetni, csak a sakkról - na ő kért sakkórát is, mert az időre sakkozásban ász volt, el is vert. Játszottam egy másik tehetséggel, meg pont az egyik sulimbeli sráccal, aki felcipelt, szoros játszmákban ők is elpáholtak. Aztán hogy-hogy nem, az ünnepélyes eredményhirdetéskor végül kiderült, hogy a II. kerületi sakkverseny 4. helyezettje lettem, pedig a kiscsajon kívül mindenki elvert. Bár utólag kiderült, hogy őket meg olyanok verték el, akik a pontozásban kisebb előnyben voltak + a társaimat is jobbára elpáholták. (a részletekre már annyira nem emléxem sajna). Másnap angolból felelnem kellett volna, de mondtam is rögtön, hogy sakkozni voltam, így nem tudtam készülni. A tanárnő kérdezte, hogy hányadik lettem? Erre büszkén kihúzva magam közöltem (a részletekről hallgatva), hogy a negyedik, mire mondta, hogy nagy szerencsém van, mert egy esetleges gyenge teljesítményt sima lógásnak tekintett volna, így megúsztam a felelést. Na ennyi haszna legalább volt a dolognak...)
Azt hiszem, itt félbehagyom a dolgot, mert aludni is kéne valamikor... majd holnap folytatom onnét, amikor leszereltem a sulitól. -
#311
Dr.F.E.R.I.
addikt
Hunci
#308
Dr.F.E.R.I.
addikt
Szia Hunci!
Tulajdonképpen jogos az igényed, hogy megosszam veletek a ''profilomat'', tekintve hogy kezd a topic egyfajta ''édeshármasra'' szűkülni, ti pedig már azért valamit villantottatok magatokból. Csak előtte még le kell zuhanyoznom, most estem haza melóból...rövidesen újra itt -
Hunci
senior tag
Ez annyira aranyos ahogy elmondtad a dolgaidat .
Látom most a napfény tégedis megfogott , kicsit felvidított , életrekeltett
Jó neked van keret , de ilyenkor felmerül bennem egy ostoba , de nem mellékes kérdés
Van olyan törpéd , mint ami a HVG elején szokott lenni ?
Tudod a törpe a letolt gatyával , s vilantja az okosabbik felét
-
Algieba
őstag
Szia!
Álmos vagyok, így értelmes hozzászólásra nem futja erőmből. (Reggel felé aludtam el és még a délelőtt folyamán kimásztam az ágyból. Voltam a pszichológusnál is. Csodálkozott, hogy mennyire komoly témák foglalkoztatnak, és reméli, hogy időnként azért egyszerű dolgok is át-át bóklásznak az elmémen.)
A magány nem életstílus. Nem lesz tőle az ember cool, és nem érzi magát többnek.
Ez hibás elképzelés.
Önimádó lennék?
Csak annyira vagyok narcisztikus, mint az átlag.![[kép]](http://www.filippaflowers.dk/images/narcissus_barret_browning.jpg "[kép]")
Az egyik kedvenc virágom a nárcisz.
Na, megyek és megnézem az időjárási oldalakat. Ki kell okoskodnom, hogy mikor vegyem rá magamat a lemosó permetezésre. Fárasztó munka lemosni 18 darab, átlag 3 méter magas gyümölcsfát.
Aztán ások, ágyásokat jelölök ki, és veteményezek. Megvettem az alapvető vetőmagokat, néhány virágét is, melyeket márciusban lehet vetni, pl. körömvirág, estike, díszpipacs. A zöldségek: borsó (végelgyengülésig vetem a Rajnai törpét ), nanti répa, petrezselyem, retek, cékla. Szombaton a piacon veszek egy marék dughagymát. Mert hagyma is kell.
Vettem talajfertőtlenítőt, remélem, használni fog. Nyugi, direkt rákérdeztem, hogy a talaj hasznos munkásait, a gilisztákat nem károsítja. Rájuk nem hat.
Kezdődik a kerti szezon. Jól megleszek a kertben.
Üdv!
Andrea -
#308
Hunci
senior tag
Dr.F.E.R.I.
#305
Hunci
senior tag
válasz
Dr.F.E.R.I.
#305
üzenetére
O.K.
Látom értesz az emberek nyelvén .
S látom hogy ismered hogy hogy kell a dolgokat szépen megfogalmazni.
Az a kérdésem hogy :
Te hogyan keveredtél ide ?
Te mit kezdtél az életeddel ?
S nemutolsósorban : honnan tudsz ennyit Nigériáról ?
Olvastad , vagy megélted azt amit tudsz ?
Ezek csak kellenek hogy mi is kialakítsunk egy képet rólad -
Hunci
senior tag
Fogalmazódik bennem valami a magánnyal kapcsolatban ( Ezt értsd pártalanságnak
)
,de nem szeretném sértően , félrerthetően tálalni , ezért még kivárom hogy kerek egész legyen a gondolat a fejemben
Valami olyasmit akar magábafoglalni , hogy miértis fordul a magány titkolt önimádatba ,a világot miértis szemléli egy ilyen ember kívülről , s helyezi magát az átlag , csak '' nyüzsgő '' emberkék felé , s hogy egy ilyen léleknek mi jelenti a fejlődést -
#306
Hunci
senior tag
Dr.F.E.R.I.
#305
Hunci
senior tag
válasz
Dr.F.E.R.I.
#305
üzenetére
-
#304
Dr.F.E.R.I.
addikt
Algieba
#301
Dr.F.E.R.I.
addikt
Sokan örülnének sztem, ha csak feleilyen írásokat ki tudnának izzadni magukból - magam részéről sajnálnám, ha a problémáid miatt nem tudnád érvényre juttatni a tehetséged. A sikeres írók egyébként elsősorban remek üzletemberek, csak ''másodsorban'' kiváló írók. Már csak emiatt is érdemes lenne nyitnod.
Amiről elfelejtettem megemlékezni, és már korábban is írtál róla, az a rendszertelen életviteled és az abból fakadó gyakori alváshiány. Erősen javallom, hogy mutasd meg magad egy szakinak, mert az ilyesmi qrvára nem gyerekjáték. Addig is fel a fejjel. -
#302
Hunci
senior tag
Dr.F.E.R.I.
#298
Hunci
senior tag
válasz
Dr.F.E.R.I.
#298
üzenetére
Köszike .
Ez jutott nekem s próbálok élni vele .
Most egyellőre alakulnak a dolgaim .
Tudod valahol már életfilozózia nállam , hogy ami rossznak indult az megpróbálom kicsit módosítani , kicsit jobbátenni , s ez van az életemmel is .
Nigériából azért jöttünk el mert itt sokkal jobb a közbiztonság , s azt akarták szülők hogy itt felyezzük be a sulit.
Egyébként 5 éves koromban voltam tt utoljára , de amint nay leszek vissza akarok nézni
Mndezekmellett : Helyed gondolatnak tartom azt amit mondtál ,hogy az emmberekkel ismerkedni kell --> itt egy példa :
Azok az emberek akik már tetemes vagyonra tetek szert mit csinálnak ?
Elmennek a világ eltérő tájaira , hogy megismerni más kultúrákat , s ez csak az emberek megismerése által valósulhat meg .
Egyébként ez nem igaz nem lettem volna semelyik sem :
'' Ha maradtál volna, talán már te is valamelyik gerillahadtest kötelékében szolgálnál, vagy csatlakoztál volna a sok nincstelen halászhoz, akiknek a vizeit az olajkitermelés teljesen tönkretette ''
Azért ennél kicsit többet ér az életem .
Legalábbis remélem -
Algieba
őstag
Megint elnehezült a tökfejem, a bal karommal támasztottam ki.
Azonban hiába fekszem le, nem tudok aludni.
Tegnap hajnali ötkor dőltem ki, majd fél tízkor kikúsztam a takaró alól, hogy meg tudjam tenni a szomorú ''örökség védelmet'', magamhoz venni a halott nagynéném pár könyvét és virágát.
Estére már kedvtelen és fáradt voltam, közben elkezdődött a holdfogyatkozás. Álmosan eldőltem fél tizenegykor, de fél tizenkettőkor már idegtől reszketve nyúltam a gép bekapcsoló gombja felé... Nyomasztott a sötétség, holott szédültem az álmosságtól. Végül ma hajnali fél négykor dőltem ki. Egész nap aludtam, délután fél négykor öltöttem ismét emberi alakot.
Begyújtottam a kazánba és elültettem a nagynénémtől elhozott virágokat.
Értéktelennek érzem magamat. Bután forgatom a fejemet, keresve a megoldást a tehetetlenségemre.
Be kell látnom, hogy annyira pöpec alkotó zseni nem vagyok. Tulajdonképpen az írásaim, már rég lerágott csontok felöltöztetése.
Ja, akkor írjak az életemről, arról, amit úgy ismerek és ''szeretek''...
Hogy a fenébe lehetek ennyire panaszkodós, lusta, ostoba ember???
Aránylag szerényen éldegélek, igyekszem minél kevesebbet fogyasztani; gondolok itt az áramra, gázra, vízre. Majdnem minden ételt saját magamnak készítek el az alapoktól kezdve, amit pedig nem tudok elkészíteni, azt többnyire meg sem veszem a boltban. Így jóval kevesebb szemetet termelek.
és már megint matekozok és variálok 
![;]](http://cdn.rios.hu/dl/s/v1.gif)
Bármi lehetséges.
--> énis cigizek olykor olykor de utálom azt az érzést amikor másnap felkelek , s mindennek olyan szaga van mint a kéménynek )
Új hozzászólás Aktív témák
Hirdetés
- Fejhallgató erősítő és DAC topik
- exHWSW - Értünk mindenhez IS
- Akciókamerák
- NVIDIA GeForce RTX 5080 / 5090 (GB203 / 202)
- AliExpress tapasztalatok
- Pécs és környéke adok-veszek-beszélgetek
- AMD Ryzen 9 / 7 / 5 / 3 5***(X) "Zen 3" (AM4)
- Ubiquiti hálózati eszközök
- Musk és az xAI beperelik az Apple-t
- Milyen légkondit a lakásba?
- További aktív témák...
- Készpénzes / Utalásos Videokártya és Hardver felvásárlás! Személyesen vagy Postával!
- BESZÁMÍTÁS! Asus B760M i7 12700KF 32GB DDR4 512GB SSD RX 7700XT 12GB Zalman Z1 Plus CM 750W
- BESZÁMÍTÁS! Microsoft XBOX Series X 1TB SSD fekete játékkonzol garanciával hibátlan működéssel
- Felsőkategóriás merev csöves Gamer PC-Számítógép! I9 11900K / RTX 3090 24GB / 64GB DDR4 / 1TB SSD
- Gamer PC-Számítógép! Csere-Beszámítás! I5 12400F / RTX 3070 8GB / 32GB DDR4 / 1TB SSD
Állásajánlatok
Cég: FOTC
Város: Budapest