Új hozzászólás Aktív témák

  • Cray Tyler

    támogató

    Végigtoltam, 71% körül indítottam rá a last missionre, kb 70 óra játék után. Most visszatöltöttem, és kimaxolom amennyire lehet, majd megint elindulok a last missionre.

    SÚLYOS SPOILEREK KÖVETKEZNEK (tag mögé rejtve)

    DE TÉNYLEG

    Általános fíling: ez egy Mass Effect 1 reboot. Annak is egy deluxe verziója, ami alatt azt értem, hogy ami ott idegesítő játékelem volt, abból itt élvezetes játékelem lett (pl Mako helyett Nomad, meg úgy általában a bolygókon való jövésmenés-kalandozás-lövöldözés, ami itt ugye sokkal jobb-több-szebb).
    A Mass Effect 2-ből áthozott bolygószkennelés tök fasza lenne, ha nem kellene 30 másodpercet várni "bolygóváltáskor". A szintén onnat hozott bányászat beépült a bolygón történő offroad-ozásba, szerintem ezzel nincs gond, engem nem idegesített (de csak miután megpimpeltem a Nomad-ot, mert alapkivitelben eléggé béna kacsa).
    Ezen a ponton vettem észre magamon, hogy akaratlanul is hasonlítgatom a játékot, főképp az előző részekhez, és a Witcher 3-hoz (Dragon Age-ekkel nem játszottam, de tudomásom van arról, hogy akinek azok is megvoltak, azokkal is össze szokták vetni fejben). Szóval mindent úgy értékeltem, hogy "hmm, ez jobb mint.... avagy, rosszabb mint.... avagy, ugyanolyan/hasonló mint..." Később ez átalakult***

    Sztori:
    Ötletes elem, hogy párszor kinyírják a főszereplőt. Meg az ikerpár ötlet is elég eredeti nekem. Továbbá nagyon átjön a hangulat, hogy abban a galaxisban mi vagyunk az alienek. És vannak az őslakók.
    Az is nagyon átjön, hogy bizony a nagy vándorlás nem úgy sikerült, ahogy terveztük, és most küzdünk a szaros életünkért, mint disznó a jégen.
    RENGETEG SZÖVEG, ííííírdatlan mennyiségű szöveges tartalom, már csak ezért is évjátéka: a legapróbb kis bizbasz elcsípett beszélgetés is hozzátesz. Ha akarod akkor rengeteg "utcaemberét" kérdezhetsz meg róla, hogy mi a rákért indult el az új galaxisba, végre nem csak kulcsszereplőkről lehet 2 mondatnál többet megtudni. Így nagyon jól el tudtam merülni a világban, akadtak szimpatikus és kevésbé szimpatikus történetek, de volt mihez kapcsolódni.
    A data padok továbbra is szuperül betöltik a szerepjátékokból jövő "infókat találsz kalandozás közben az eldobált tekercseken" funkciót. Hozzátesznek a sztorikhoz.
    A fő sztori olyan, mint az első részben. Lassan jönni rá, hogy itt prothean helyett remnantok vannak (+az értük bolonduló asari tudós is a helyén van), és mass relay-ek (mint a lemásolhatatlan szupertechnika ami élhetővé teszi a galaxist) helyett vaultok vannak meg Meridian. Közben haloványan felsejlik a fíling (ME3-ból) miszerint "jóban kéne lenni minden frakcióval, és mindenki baját megoldani, hogy ha a végén bedörren a szarvihar, akkor jöjjenek majd segíteni". És így is van. Ments meg mindenkit, akit csak tudsz, tegyél el mindent, spejzolj a nehéz időkre, kötelezz le mindenkit. Főleg a csapattársaidat.***
    A végső harc meg ME2+ME3 mix (Nyírd ki a csak időnként nyitva lévő Human Reaper érzékeny részét + Londonban kapcsolgasd be sorba a bizbaszokat). Az Archon megalomániáját kicsit talán túltolták a végére, és legalább jelképesen beleeresztettem volna 1-2 sorozatot, de ez apróság. Az epilógus viszont egyszerűen tökéletes. Nincs rá jobb kifejezés. És kiválóan fel van vezetve a következő rész.

    Harcrendszer:
    Szokni kell. A jetpack elvitt egy plusz gombot, a dash meg egy másikat. Nem mondom, hogy csak Razer Nagával játszható, de ha nem nyomtál sok MMO-t/MOBA-t (ahol sok keybind kell az akciózáshoz), akkor szokni kell.
    A képességek jók, a multi-class rendszer szerintem fejlődés (de nem javulás, mert az ME3 rendszere is nagyon jó volt). Fejlettebb, de ugyanolyan jó rendszer, lehet vele élvezetesen harcolni.*** És több kombináció kipróbálására ösztönöz.
    Ami szar, hogy nem addig fut, amíg nyomom a shiftet. Na az sokáig zavart.

    Karakterek és románc:
    Female salarianok és turianok (bár female turian volt ME3 multiban), végrevalahára! És a visszatérő komfortérzet: minden csapattárs a helyén. A nagy benga kiégett ősöreg veterán krogan motherfucker. A jófej laza feka haver (biztos brazil, azért szervez focimeccset). A badass turian (nagy-nagy-nagy puszi, amiért bevállalták, hogy NŐi nemet adtak egy ilyen habitusú karakternek, standing ovation, végre), aki a húgocskáért aggódik (mint Miranda). Az idegen technológiáért bolonduló asari "tudós". A zseni pilóta gyönge fizikummal, a törődő dokinéni (apróbb elhajlásokkal). Cora nekem új típus (de tetszett, jó szín), Jaal meg egyértelműen PC karakter, ő tölti be a "tolószékes meleg indián" szerepét ("hoztam az útra parfümöt meg kézkrémet" LOL).
    A pathfinderek is mindegyszálig nagyon eltalált karakterek. Még egy párhuzam: Aria vs.Sloane, de Aria megint csak fokozhatatlan, így Sloane alul marad, és nem, nincs túljátszva Sloane, hacsaknem annyira mint annó volt Aria is.
    A románccal viszont vannak gondjaim, mert bár van végre bimbi, de nem mindenhol. A sztorim az, hogy én ugye (hapsiként) mindig női karakterrel játszom minden játékot. Ennek oka, hogy nem nagyon tudok karakterekkel azonosulni, így inkább nézek egy női segget játszás közben. Lépjünk túl ezen. A lényeg az, hogy nekem ebből kifolyólag csak leszbikus románcaim lehetnek. A Mass Effect kánonban ez nem nehéz, erre valók az asarik. Viszont Peebee hogyismondjam... szóval ki van zárva. Vetra/Cora/Suvi maradt, és messze legutóbbi volt a legkedvesebb, így arrafelé tereltem a viszonyt (Kallo reakciója a hídon már önmagában megéri). Suvi-val viszont nincs ágyjelenet (Peebee-vel bezzeg van!). Egy kúrást igazán renderelhettek volna Suvival is na. Bár információim szerint Vetrával sincs ágyjelenet, ami szintén felháborító. Hogy Cora mit reagál, ha Sara Ryder közelítene hozzá, azt nem tudom.

    Zene: itten visszalépés van, de nem azért mert szar (mert kifogástalan a hangmérnöki munka), hanem azért, mert a korábbi részek atombaszom-über-epic trackjeit már nincs nagyon hova felülmúlni (nedves álmaimban Hans Zimmer készíti a következő részek zenéit, mert max ő tudná tromfolni pl az ME2 Suicide Mission trackjét). Nálam sajnos még az is nehezíti a játékzenék helyén való értékelését, hogy az ME main trackjét élőben hallhattam rendes szimfonikus zenekar előadásában. Azóta halhatatlannak képzelem magam.

    ***Megjegyzés a közepére is, meg a végére is: nekem az előző részekből átsejlő mechanikák, elemek, mintázatok, ötletek NEM "eztisláttammár, kúdekurvaunalmas" hatást váltottak ki. Hanem inkább egy megnyugtató komfortérzetet biztosítottak. Úgy volt új az élmény, hogy ismerős volt a mesélő stílusa. Aki RPG-zett papíron, az érti amit mondani akarok ezzel.

    És csak a történelmi hűség kedvéért: igen, vannak benne szarul animált arcok-mozgások. És? Engem kurvára nem akadályozott a műélvezetben. Bugok is vannak (kedvencem a remnant shipben a fal mögötti lőhetetlen turret, ő bezzeg ki tud lőni), de ezek csak pillanatnyi bosszúságok nekem.

    Nekem 10/10. Méltó a kánon eddigi részeihez, szép munka, nagyon jó vele játszani. Annó sem több élményért lettem fan az első részt végigtolva. Hát ennyi, szívesen olvasom a reakciókat.

Új hozzászólás Aktív témák