Új hozzászólás Aktív témák

• #38872 DRB senior tag H-Zol #38871

  Új Válasz 2025-04-27 14:33:46 #38872

  Új hozzászólás

  Összes hozzászólása itt Válaszok az összes hozzászólására itt Válaszok erre a hozzászólásra

  Privát üzenet küldése

  

  DRB

  senior tag

  válasz H-Zol #38871 üzenetére

  Igen, a hiányérzet az nagyon rossz, nagyon összenőttünk, egész pici volt amikor hozzám került, és hamar, a legelején kialakult a kötödés, ami az évek során egyre-egyre csak erősebb lett. Nem is igen tudnám leírni mit érzek, nincsenek erre szavak. Alig tudok hazajönni, aztán meg menekülök itthonról, itt minden rá emlékeztet, de valójában a menekülés sem segít, mert egész életében velem volt a kis Barátom, úgy értem, hogy szinte mindig jött velem mindenhová. Beültünk a kocsiba és bejártuk fél Európát, voltunk Németországban autóért, vagy éppen Dániába szállítottunk egy haverommal folyadék hűtőt, de mentünk Milánóba esküvőre, kétszer is, vagy csak elugrottunk Érdre egy autóért, vagy csak itt a környéken elszaladtunk valahová, pl. vásárolni. A jobb egyen volt az ő helye. Ráadásul a hiányérzetnél is jobban nyomaszt(és ezzel nagyon óvatosan fogalmaztam) valami(több is), nem tudok erről sem nagyon írni(vagy beszélni) még, mintha valami nagy marok szorítaná a gyomromat, egyre jobban és jobban, a tehetetlen düh, hogy nem tudok változtatni a rossz döntésemen. Bármit megtennék, de tényleg bármit, de nem tudok... ez egész életemben fájni fog. Mindig is a logika vezérelt/vezérel, kivéve az utóbbi időszak, pedig végig mondogattam magamnak, hogy hogy meg fogom hozni a jó döntés, de akkor amikor kellett volna, megzavart és elbizonytalanított valami és nem sikerült, még az utolsó pillanatban is reméltem, hogy jobban lesz, de becsaptak az érzelmeim. Basszus megint elszakadt a cérna, sikerült kikészülnöm, pedig próbálom tartani magam, nem is írok többet, inkább elindulok valamerre, bár mint ahogy írtam, nagyon ez sem segít, talán maga a vezetés ami megnyugtat valamennyire.

Új hozzászólás Aktív témák