Új hozzászólás Aktív témák

  • nyesteb

    tag

    Sziasztok!

    A segítségeteket szeretném kérni kutyámmal kapcsolatban. Hosszú lesz a bejegyzés, de sajna minden körülményt leírnék, hogy látható legyen a probléma.

    A kutyám egy kidobott kiskutya volt, a doki szerint kb 5 hetesen találták az erdőben egyedül. A befogadóktól került hozzánk egy hét után. Mi akkor költöztünk (volna) életünk első házába, falura, feleségemmel. A kutyus is az első kutyánk, kutyám. Mindketten végig városi gyerekek voltunk, előtte én csak társasházban laktam, páromék családiban, de kis telekkel. Erre vettünk egy fél hektáros telket egy felújítandó házzal. Ezt csak azért írtam, hogy lássátok, a kutyának volt helye, jó helye (vizsla-labi mix a kutyus, szeret futni nagyokat), csak mikor végre ki tudtunk ide költözni, akkor még nem volt kerítés sem az első telek körül se, így a kutya bentlakásos lett. 2 hétig a nappaliban aludt a hordozójában (nagy méretű hordozó volt), majd kikerült a külső szobába, ami korábban garázs volt, de legalább fűtés volt benne, így nem fázott. Mivel télen költöztünk, így a kerítést csak márciusban tudtuk megcsinálni, akkor engedtük ki Roxyt először póráz nélkül. Akkor még nem tartottuk kint a hideg miatt, csak májustól, amire megjött a szigetelt háza. Azóta kint van, időnként jön csak be hozzánk, de nem sokáig, csak látogatóba.

    A problémásabb rész most jön. A szomszédaink nagyon segítőkésznek bizonyultak az elején, több éve kutyát tartottak, a férfi a katonaságnál kutyás katona volt, így nem kérdőjeleztem meg a hozzáértését, elfogadtuk a tanácsaikat. Falun élnek születésüktől fogva, így ebben sem kételkedtünk. Az első telekrészünk mögött van egy cirka 3800nm-es hátsó gyümölcsös, amit korábban csak villanypásztorral kerítettek körbe, de 3 szomszéd csinálta, így nem csak a közvetlen szomszédommal, de a mellett lévővel is közös volt a telek. Itt kezdődött a gond. Mivel a mienk a legnagyobb, az elődöm nem is foglalkozott a hátsó résszel, így ez egy kihasználatlan nagy telekrész volt. Mindkét szomszéd kutyája ide járt hozzánk elintézni dolgaikat, a 2. szomszédom ide is terelte két egerét (bocsánat, tényleg ilyenek azok a csivavák, még a színük is arra utal, nem beszélve a modorukról), így eldöntöttük párommal, hogy ebből elég. Főleg, miután az egyik kiskutya rám támad, majd a nagy darab „gazdája” is, hogy ne merjem megállítani a kutyát, mert ez egy drága kutya. Keverék, hagyjuk. Persze az én kutyám fél éves volt még csak és védeni akart, megértem megállítani, de nem lett gond. Azután elsőre villanypásztorral, tavaly pedig végleges kerítéssel lekerítettük magunkat. De ekkor már 2 és fél éves volt Roxy. Mivel senki sem tartotta be a határokat velünk szemben, így a kutyám is ezt látta. Sőt, a szomszédomék még rá is játszottak, mert amikor én behívtam a kutyám, hogy megyünk be, ők akkor visszahívták és elkezdték simogatni, etetni. Persze elborult az agyam, rájuk szóltam, de egy kölyök kutyának a simogatás és a jutifalat az első.
    Utána többször átjártak hozzánk a szomszédék mindenféle ok nélkül, megnézni a fű növését, vagy nem tudom, miért, de átjártak. Mi ennél intelligensebbek vagyunk, nem megyek át sehova hívás nélkül, még a családtagokhoz sem állítok csak úgy be. Ők megcsinálták, hogy felhívtak, hogy megmentették a haláltól a kutyám, adtak neki vizet, mert üresen hagytam itt a tálját reggel, mikor dolgozni mentem. Persze ilyen sosem történt, minden reggel friss vizet kapott, 1 tálja van és 2 vödör, amiben esővíz van, a 2 vödör tele volt. De ők átjöttek.
    Nem vettem komoly dolognak még akkor, de az utóbbi időben nagyon elkezdett félni mindentől a kutyám, nem csak a villámlástól, mindentől, ezért elvittem egy specialista bentlakásos terápiára, ahol elmondtuk ezeket, de már a beérkezéskor tesztelték a kutyám és a mi kapcsolatunkat, kiderült, hogy a kutya tojik ránk magasról. Nem vagyunk a falkája, a kiképző szerint a szomszédokat tekinti annak, mivel bármikor idejöhettek, etették, stb, így ők a falkája, minket elvisel. Voltam a kutyámmal 5 kutyasulis képzésen, de egyik sem segített, bár nem is tudtam akkor még a problémáról.

    Még egy adalék, a macskák. A szomszédnak van dögivel, az orvosokat azok nem látták életükben, szaporodnak, mintha muszáj lenne. Persze a kutyám vadászkutya, ismerkedni akart a macskákkal, akik odakaptak neki, ezért ő azóta vadássza őket. Engem nem zavar, nem utálom a macskákat, de kutyás vagyok. Megölni nem engedem neki, de kergetni kergetheti. Szerencsére a macskák megtanulták a rendet, nem járnak már ide át, csak évente egyszer próbálkoznak, de akkor nagy futásban van részük.

    Van egy része a házunknak, a hátsó rész, ahol egy pince/terasz van, a szomszédoknak ez a házukból kijárati része, mármint ebben a magasságban van náluk a kijárat. Nekünk a hálószobánk. A kutyánk nagyon sokat áll itt és néz át a szomszédba, illetve most már nem néz, mert sötétítettük, de a kiképző mondta, hogy ő az orrával lát, keríthetek én akármit, akkor is érzi. A szomszédnak itt van a belső udvara is, a macskák és a kutyája, ami egy berni pásztor – németjuhász keverék, idős kutya. A kutyáink jóban vannak, Roxy vele nőtt fel sajna. A kutyánk sokat áll itt a kerítésnél, eleinte azt hittem, hogy a meleg elől menekül ide, de a szomszédok miatt. 2 éve itt látta, hogy a szomszéd kislány lóbálja előtte a macskákat, a kutyám meg habzó szájjal ugrált a kerítésen, aznap este teljesen kikészülve zihált a padlón fekve, ennyire belement. Azóta is, ha itt áll és nézi a macskákat, vagy csak a szomszédokat, nem hallja a behívást, ide kell jönnöm érte és megérinteni, hogy vegyen már észre. A mostani ismereteimmel azt mondom, hogy mintha vágyakozna át a szomszédba. Ja, régen rossz volt a közöttünk lévő kerítés, néha átszökött a kutyám. Persze etették, a vihar elől remegő kutyájuk mellé fektették a házba, stb.

    A kérdésem az, hogy szerintetek mit tudok tenni az elköltözésen kívül? Később is akarok kutyát tartani, persze a szomszéd kihagyásával, de már most szeretném elérni, hogy a falkája legyünk. Már elvileg csak mi etetjük, többször rászóltam már a szomszédra, talán már megértette és nem eteti. De sajna a kerítésen keresztül még mindig simogatják, amikor nem látom. Elöl már a kerítésre kihúztam ilyen 100% belátásgátlót, de hátul még nem.
    Köszi és bocsi a hosszú leírásért, de így keret a történet. Most még közel 2 hétig a bentlakásos helyen van a kutyus, utána kezdem újra a tréninget előröl. Szerencsére vállalkozó vagyok, itthonról dolgozom, így meg tudom tenni, hogy napközben néha kimegyek vele gyakorolni.

    Nagyon hosszú lett, köszi a végigolvasást!

Új hozzászólás Aktív témák