Aktív témák

• #160 guga Közösségépítő

  2006-05-27 05:55:47 #160

  Összes hozzászólása itt Válaszok az összes hozzászólására itt Válaszok erre a hozzászólásra

  Privát üzenet küldése

  

  guga

  Közösségépítő

  Péld 3,6
  Minden te útaidban megismered őt; akkor ő igazgatja a te útaidat.
  
  
  Mostanában sokat vívódtam magamban, hogy Isten szerinti helyes hitem van, vagy csak egy Istenhitem, amihez Istennek semmi köze? Sokszor feltettem magamnak ezt a kérdést s naponként arra vágytam, hogy Isten egy élethelyzettel ismertesse fel számomra a válaszát. Minden nap figyeltem a történéseket, az emberek szavait s vártam, hogy felismerhessem a választ, ez ment már hetek óta, bizonytalankodtam és liftezett a hitem a padlótól a mennyezetig.
  Ma éjszaka azonban álmodtam egy igazán különlegeset. Abban a házban voltam, amelyikben gyerekeskedtem, s az a ház amúgy is visszatérő eleme az álmaimnak. Bent voltam a szobában az ágyon és a fejemre húztam a paplant és először próbáltam tettetni Isten előtt, hogy sírok és választ várok, próbáltam előtte színészkedni, hogy válaszadásra bírjam. Arra gondoltam, hogy ha Isten elé állok, akkor bűnösként fogok elé állni vagy igaz emberként, akiben már most Szent lélek van? Megpróbáltam elképzelni, hogy egy fekete lélek vagyok Isten tisztasága előtt, de nem ment. Aztán arra gondoltam, hogy erősítsen meg Isten a hitemben és ha valóban megváltott ember vagyok, Isten gyermeke, akkor ha kibújok a takaró alól, jelenjen meg az ablakban egy Angyal. Kinéztem de nem volt ott semmi, próbáltam odaképzelni szándékosan egy hatalmas Angyalt, de hiába erőlködtem és hiába láttam ott valamit, biztosan tudtam, hogy csak én találtam ki. Aztán egy szemvillantás alatt elment az ablakom előtt egy férfi (még most is kiráz a hideg ha arra az érzésre és látványra gondolok, amit az álom akkor okozott).
  
  Kinéztem az ablakon, mert nagyon megijedtem, lejegesedtem teljesen. Kinéztem és kiabáltam egy nagyot, hogy ki van ott? Aztán a ház sarkától visszalesett, épp csak a feje egy részletét láttam és a szemét, mondtam neki hogy várjon és kimegyek. Próbáltam kemény hangon beszélni és határozottan, hogy megfélemlítsem. Ahogy kimentem a ház elé, látom három férfi van ott, mindhárom sokkal alacsonyabb volt nálam. Mindhárommal kezet akartam fogni úgy, hogy nagyon határozottam megszorítom a kezüket, hogy ezzel is megfélemlítsem Őket. De én voltam az, aki nagyon félt és mint kiderült Ők voltak azok, akik megakarták fogni a kezemet. Mindhárom férfinak acélos kézfogása volt, mint a satu, pedig nagyon erőlködtem, hogy megszorítsam a kezüket. Felelősségre vontam Őket, hogy mit keresnek ott, mindhárman azt válaszolták, hogy egy kisfiút keresnek, akit végül megtaláltak csak már nem láttam. Végig nagyon keményen bántak velem és szigorúan, semmi barátságos hangulat vagy közvetlenség.
  Aztán váltott az álom és egy színpadon találtam magam és az egész gyülekezetünk ott volt. Az egyik hölgy arról panaszkodott, hogy nagyon nehéz ruhákat adtak rá, nem bírja a súlyát és ráadásul majdnem az összes ruha rajta volt, a cipője is nehéz és kényelmetlen.
  Utána egy fotelban ülve láttam, ahogy alszik egy teáscsészével a kezében, elbóbiskolt és nekem egyből eszembe jutott a tévéreklám és a feleségemnek röhögve mondtam, hogy hoppá ott a gomb. S akkor felébredt a hölgy és mosolygott. Elindultunk egy aluljáró felé és javasoltam a hölgynek, hogy menjen haza az egyik férfival a gyülekezetből. Ott elváltunk, de még arra lettem figyelmes, hogy az aluljáróban egy férfi tyúkokat árult és azoknak össze volt kötözve a lábuk, mint ahogy a piacokon szokás, de három tyúk természetellenesen nagy volt, megálltunk a lépcső tetején és láttam mindhárom tyúkot, kendermagos volt mindegyik, fekete és barnásvörös. De mindegyik akkora volt, mint egy strucc.
  Mivel nem volt közlekedés így taxival kellett kimennünk a nejemmel a tanyára, ez már egy másik ház volt, ahol később laktam gyerekkoromban. Otthon jöttünk rá, hogy elfelejtettünk kenyeret venni és a feleségem engem tett ezért felelőssé.
  Megint váltott az álom és egy ágyon feküdtem, választottam magamnak egy könyvet, hogy lekössem magam. Kinyitottam és az ágyra fektettem, képek jelentek meg benne és tudtam, hogy ez a könyv engem nem érdekel, mert a lovagi korról szól és nem vagyok kíváncsi a lovagokra. Arról volt szó könyvben, ami végül is filmként futott le előttem, hogy valaki gonosz lények dupla magas kerékpárt építtettek és azt a kerékpárt kutyákkal húzatták, hogy sebesen tudjanak közlekedni. Nagyon messzire elláttak és betörtek az emberek házaiba, nem lehetett ellenük védekezni.
  Álomváltás után a fiamat láttam egy furcsa épületben, gyerekként közlekedett, felmászott minden kiszögellésre és egyáltalán nem a lépcsőn ment, ahol mindenki, s ráadásul észrevettem, hogy én sem azon az úton járok, amit az emberek kijelöltek, hanem idétlenkedve felmásztam a ház sarkára, majd a díszelemeken leereszkedtem. Egy ember, aki ott magas beosztású főnöknek számított, felelősségre vont, hogy miért nem dolgozom, mint mindenki más? Mondtam neki, hogy hülye lennék vasárnap dolgozni és mindezt úgy mondtam neki, hogy pontosan tudtam, hogy hétköznap és munkanap van. Szerettem volna elhitetni vele és bebizonyítani, hogy Ő téved, de rám pirított keményen, hogy hétköznap van. Erre azt válaszoltam neki, hogy nekem meg minden nap vasárnap van és ott hagytam.
  
  
  Mk 10,15
  Bizony mondom néktek: A ki nem úgy fogadja az Isten országát, mint gyermek, semmiképen sem megy be abba.
  
  
  
  [Szerkesztve]

Aktív témák