Új hozzászólás Aktív témák

  • Ghostface

    senior tag

    Pontosan megértem amit [oWn]f4te érez. Ezt az érzést senki nem akarja magának, sőt mindenki túl akar lenni rajta, de állandóan jönnek ezek a bevillanó képek az agyamba. Bármerre megyek a városba mindenhol azt látom hogy hol voltunk, mit csináltunk. Próbálok tőle szabadulni, mást keresni de nem megy, most valahogy semmi nem jön össze és ez a pár kudarc csak növeli a depressziót. Ráadásul attól félek hogy Ő utána ha lenne valaki más azt már nem lennék képes úgy szeretni. Most még a testvére is mellém állt megpróbál segíteni újra összehozni a dolgot hátha sikerül. Ha nem fog menni akkor kénytelen leszek végleg feladni, de nem tudom hogy azt hogyan fogom megtenni és mi lesz akkor. Volt már több barátnőm, de benne valami olyat találtam, tőle valami olyat kaptam amit még soha nem éltem át mással és félő hogy nem is fogom megtapasztalni újra. Nem vagyok az az önmarcangoló típus, se mazohista, legszívesebben túllépnék rajta de egyszerűen nem megy. Ezt nem lehet elmagyarázni...

Új hozzászólás Aktív témák

Hirdetés