Hirdetés
- Mobilhasználat Ausztriában
- sziku69: Fűzzük össze a szavakat :)
- sziku69: Szólánc.
- iRiver: Prehistorik 2 - Retró Játékpercek! 1. rész
- Luck Dragon: Utazásra tervezve – Anker Zolo gallium-nitrid töltő
- Steven: Miért váltottam TV-ről projektorra?
- NASsoljunk: ZyXEL NSA-310 és az FFP
- D1Rect: Nagy "hülyétkapokazapróktól" topik
- Luck Dragon: Asszociációs játék. :)
- joghurt: frenda dsttöytoi
Új hozzászólás Aktív témák
-
A végtelen tágulás pedig elfogadott a jelenlegi tudás szerint, ha csak nem vétettek valami szarvashibát, de hogy a sok nagy koponya mindegyike tévedne, nem valószínű. Bár Einstein előtt a relatív időt sem tudták elképzelni, csupán egy ember kellett hogy megvilágítsa, nehezen is fogadták el...
(#99) sziku69 : az Interstellar jó film, de a tudomány része csak akkor ok, ha a felsőbbrendű leszármazottaink, általunk még nem ismert technikával segítették az utazókat. Már a Gargantua közelébe jutás is megsemmisítő lenne, nem még a belsejébe...
-
sziku69
őstag
-
bakgab
csendes tag
Hallottam már szétszakadó térről és a neutrínó struktúrákról amelyek nagyobbak lennének mint a mostani univerzum. Bármi lehet, valahogy mégse látom eléggé a végtelenségig kiterjeszkedő világegyetem lehetőségét.
Érdekes, hogy az idővel legtöbbeknek nincs ilyen érzetük, gond nélkül feltételezhető, hogy az idő végtelenül kiterjedhet. -
A megoldást már a Relativitás-elmélet is magában hordozza. A nagyon nagy energiaszintek befolyásolják jelentősen a téridő szerkezetét. Mindegy hogy a nagy sebesség vagy a nagy gravitáció, ez olyan nagy energiákkal való rendelkezést kíván, mellyel még sokáig nem fogunk tudni bánni. A nagy sebesség még elviselhető, hátránya a sajátidő nagyon nagy lassulása, a nulla felé tendál, tehát az utazó a fénysebességet nagyon megközelítve kilökődhet az ismert világegyetemből. A gravitáció pedig - egy fekete lyuk eseményhorizontjának megközelítése nem egészséges, az árapályerők részecskékre szaggatják az anyagot.
Olyan kiskapuk felbukkanhatnak melyet még nem is sejtünk, lehet hogy a relativitás egy héj, ha meghámozzuk láthatókká válhatnak a részei, lehet hogy találni fognak könnyítő effektusokat de lehet hogy soha nem lesz ilyen. -
Hipotézisek vannak, a nagykoponyák matematikailag is ki tudják számolni az elméleteket, a gyakorlatban még nyitott nagyon. A tér szerkezetét sem ismerik pontosan. Az is lehet hogy csak bizonyos tágulást bír ki mint a hétköznapi lufi, egy ponton valahol szétszakad. Oka állítólag a korai (nagyon korai) univerzumban bekövetkezett fázisátmenetben a túlhűlés, fagyás - igen, a milliárd fokokon is létezhet egy tulajdonságaiban homogénebb téridő mely egy bizonyos energiaküszöbön megfagy, de az alagút effektus miatt megmaradhat a fagyás előtti tulajdonság. És hogy ez meddig marad stabil, kérdéses. Ha viszont a végtelenbe tágul az Univerzum akkor is érdekes a sorsa. Ha már a protonok is elbomlanak, a még kisebb részecskék is alkothatnak szerkezetet egymástól nagy távolságban keringve is. Persze ez nagy időintervallumban létezhet esetleg, de az idő elveszti a jelentőségét, egy akkori szemlélő saját ideje szerint, normálisnak tűnhet. Gondoljunk bele hogy most mennyivel lassabban zajlanak az események mint a korai Univerzumban.
-
-
A saját 3+1 dimenziónkban tuti nem lapos a Föld. A látható Univerzum már más tészta, az sík/lapos, kozmológiai nyelven nyitott - a jelenlegi elfodadott álláspont. Bár ha körbenézünk gömbnek érzékeljük de mégsem zárt, ha zárt lenne akkor a nagy reccs lenne a vége, önmagába visszazuhanna, de a jelenlegi adatok szerint gyorsulva tágul.
-
Szevam
senior tag
Fánk alakú illetve lapos Föld teóriákkal kapcsolataban sokszor a halszem optika jut eszembe. Milyen rohadt nagyot torzít, kerekít azon is, amit mi síknak látunk. Mivel a mi szemünkben is a szaruhártya domború lencsét alkot ezért mi is kerekebbnek látjuk a világot (mint ami???). Tuti nem lehet lapos a Föld?
Ezek csak a saját gondolatmeneteim, a tudásom nem terjedt még ki mindenre (lehet nem is fog
) szóval ne kövezettek meg ezért a kérdésért. 
-
#91
DarthSun
Ármester
Zsoltika11
#89
válasz
Zsoltika11
#89
üzenetére
A mai modern fizika egyik általános törvénye hogy egy adott energiaértéken a részecskék mindíg az ahhoz igazított állapotban léteznek/létezhetnek. A gyorsítók egyre nagyobb energiával közelítik meg az ideális állapotot, mikor minden kölcsönhatás egységessé válik, csak közelítik, elérni nem tudjuk. Nagyobb energia, több ismeret/tapasztalás, közben kiderülhetnek kiskapuk, mert azok mindenhol vannak
, és itt lesz sztem a kulcs. Lehet hogy van olyan "hideg" manipuláció, mellyel akár az erős kölcsönhatás is befolyásolható, vagy a gravitáció, téridő-szerkezet. De hogy megtudjuk mit rejt a malacpersely, fel kell törnünk, és az itt nem porcelánból van. Lehet hogy 100 év, de lehet hogy holnapután találnak valamit, ami eddig megbújt, aztán csodálkozás hogy eddig nem jött rá senki. -
#89
Zsoltika11
tag
DarthSun
#88
Zsoltika11
tag
Én is nagyon kíváncsian várom. Vajon tényleg bele tudnak majd pillantani az adatok révén az ősrobbanás utáni első pillanatok körülményeibe? Sok új részecskét detektálnak? Meglátják végre az anyag legalapvetőbb, még kisebb összetevőit? A kvantumvilágot még inkább sikerül megérteni és rájönni több jelenségének az okára? Vajon tényleg keletkeznek mikroszkopikus fekete lyukak a nagy energiájú ütköztetések révén? Végülis egy pillanat törtrészére hihetetlen sűrűség, tömeg, és forróság fog koncentrálódni egy nagyon apró térrészben.
Szerintem az adatok feldolgozása közben/után olyan dolgokra derül majd fény, amit egy ideig, hosszú évekig nem fognak közölni a világgal. A gravitáció, tér, sőt az idő egymáshoz képesti viszonyukat is egészen biztos hogy új felfedezések és bizonyítékok fogják majd alátámasztani az eddigi feltevések alapján. Sőt, új dolgok is kiderülnek majd ezek tulajdonságairól. -
-
Kékes525
félisten
Nem, egészen másra, csak nagyon rosszul fogalmaztam. Olyan törvények vannak mikroszinten, amit makroszinten soha nem tapasztalunk. Egy részecske lehet több helyen is egy időben, Egy részecske saját magával interferálhat. A jövő befolyásolhatja a részecske tulajdonságát. Aztán ott van a kvantum-összefonódás. Az információ végtelen sebességgel terjedhet.
-
EmberXY
veterán
Arra gondolsz, hogy minél "nagyobb" valami, annál "lassabb"? Ha makroszinten (egyszerű paraszti logikával) gondolkodunk, akkor talán a tömeg és ebből adódóan a gravitáció az, ami egyre nehezebbé, tehetetlenebbé teszi a makrovilágban a dolgokat. Érdekes dolog, bár ez már bőven nem mikroszint, de ha pl ha egy hangyát sokszorosára nagyítanánk, biztosan nem lenne annak arányában gyorsabb, amennyivel nagyobb lett, egyszerűen szétszakadna, ha ugyanolyan gyorsan próbálna mozogni, ugyanígy egy repülő rovar sem tudna repülni, ha több mázsás lenne, legalábbis szerintem.
Viszont az is érdekes, hogy ha a gravitációt említjük, az a tömeg növekedésével nő, viszont két vasgolyó nem "tapad" úgy össze, mint a vasatomok, amikből a golyók épülnek fel.
Tulajdonképpen meg is cáfoltam magam.
-
Kékes525
félisten
"Ez is egy szép téma, és itt látszik igazán, hogy halvány fogalmunk sincs a tágabb környezetünk működéséről, és keletkezéséről..." Az egyik alapvető talány, az hogy hogyan épülhet fel a világ úgy, hogy a mikrovilágban uralkodó törvények alapvetően különböznek a makrovilág törvényeitől. A mikrovilágban (részecskeszinten) egy csomó dolog van ami nem létezhet makroszinten. Vegyünk csak egy elemi részecskét és egy labdát. Nézzük meg a helyét, sebességét, időben való mozgását stb.
-
EmberXY
veterán
Ez is egy szép téma, és itt látszik igazán, hogy halvány fogalmunk sincs a tágabb környezetünk működéséről, és keletkezéséről...
Még ha a létezésünk véletlenszerű is (ha idekeverjük a végtelent, akkor érthető, hogy előbb-utóbb minden kombinációja előfordul az elemeknek valahol), de honnan jöttek az elemek, amikből felépülünk, és minden más is?
-
A másik véglet melyen elmélkedni szoktam hogy miért létezik bármi is, gyakorlatilag semminek sem szabadna léteznie. Az ősrobbanás elmélet sem magyarázott mindent, Alan Guth kiterjesztette a felfúvódó modellel, mely sok látszólag véletlen paramétert a helyére tett. Azonban a felfúvódó modell okát/kiindulását is magyarázni kellett valamivel, a 10+1 dimenzió matematikája sejteti az egymáshoz közeli bránok ütközését, nagy időintervallumban, de honnan/miért léteznek a bránok, és így tovább....
-
#79
EmberXY
veterán
mefistofeles
#78
EmberXY
veterán
válasz
mefistofeles
#78
üzenetére
"Nincs elme és eszköz ezen dolgok ellenőrzésére."
Én úgy fogalmaznék, hogy jelenleg nincs. Az emberi civilizáció még nem elég fejlett ennek megértéséhez, több ezer év alatt hiába jöttünk rá alapvető törvényszerűségekre a különböző tudományágakban, mégsem tudunk szinte semmit még magunkról se.
A végtelen fogalma is érdekes, én például elméletben el tudom képzelni (pl minden számnál van nagyobb), de a gyakorlatban nem (ami kézzel fogható, azt meg is lehet számolni, és a hely is véges, ahol tárolhatunk dolgokat), pedig ha gyakorlatban nincs végtelen, akkor a tér is véges, előbb-utóbb elfogy, vagyis az egyenes sem tud a végtelenbe menni, és egy idő után nem tudunk nagyobb számot előállítani, mert nincs hova, stb. Akkor ez egy paradoxon, vagy csak simán hülyeséget írtam?
Jó ez a topik, csak nem nagyon pörög...
-
#78
mefistofeles
veterán
Huh ..... jó ez a topic!
Szerintem mind vakvágányra futhatunk a végtelen fogalmával.
Egyszerűen befoghatatlan és legkissebb mértékben sem kiszámítható, pont végtelensége okán! Azt mondjuk nagy bumm? Ha végtelenben próbálunk gondolkodni akkor miért ne lehetett volna már végtelen számú nagy bumm, természetesen párhuzamosan is egymás mellett? Van a mi táguló univerzumunk. és lehet (miért ne lehetene, hisz ott a végtelen) még számtalan éppen a bumm fázisban vagy a -feltételezett- összeroskadás állapotában, és minden köztes állapotban leledző univerzum. Nincs elme és eszköz ezen dolgok ellenőrzésére.
Egy elektron esetleg eljuthat odáig, hogy elméletben felfedezi, hogy ő egy kockacukor kristály univerzum "lakója". de vajon valaha is, tudomást szerezhet Koppenhága létezéséről? Gyanítom nem.Huh.... jó ez a topic!
-
Olvasd el ezt : Michio Kaku ; Párhuzamos világok . Az átlagember számára is érthető formában leírva, a tudomány, fizika, kvantumechanika, kozmológia legújjabb felfedezései, elméletei, erről a témáról. EBook olvasóba töltve 800 oldal, de nem tudtam letenni, annyira jó könyv.
-
EmberXY
veterán
"Ezek szerint nem csak az aktuális pillanatnak van megfelelője, hanem megelőző állapotnak is, ami csak az eltelt időben különbözik."
De a különböző időpillanatoknak megfelelő elemvariációk (amik csak az időben különböznek) pontos helyét honnan tudjuk meg? Az rendben van, hogy X idővel korábban érkezünk, de hova, a tér mely területén és hogyan találjuk meg azt a variációt, ami nekünk kell? A többi még csak-csak logikus, HA valóban végtelennek tekintjük a világűrt.
-
Cartevo
őstag
A NatGeo szerint az űr végtelen, de alkotóelemeinek variációi végesek, tehát minden ismétlődik, valahol mindennek van másolata.
Ezek szerint nem csak az aktuális pillanatnak van megfelelője, hanem megelőző állapotnak is, ami csak az eltelt időben különbözik. Tehát létezhet időutazás, és ha van Isten, akkor ez nem csak elmélet, hanem gyakorlat. -
#72
Cyberpunk
félisten
Zsoltika11
#70
Cyberpunk
félisten
válasz
Zsoltika11
#70
üzenetére
Igen az idő relatív, s nincs abszolút idő! A vicces az, hogy a legtöbben teljesen hibás idő fogalom szerint, egyfajta abszolút idő szerint él, úgy tekint az időre mint egy folyamatos állandó egységre.
Nem könnyű megfogalmazni, de az idő lényegében a minket körülvevő dolgok történései, egy bizonyos intervallumban mérve.Igen a fénysebesség elég érdekes jelenség, s izgatja az emberek fantáziáját. Főként a határsebesség mivoltjából adódóan. Mint egy misztikus fal, amit képtelenség áttörni, vagy megmászni. A felmerülő idődilatáció csak az egyik jelenség fénysebesség közeli sebességeknél, igazából kis sebességeknél is jelen van, de nem kimutatható, bár a műholdak eseteben már számolni kell vele. A másik probléma a relativisztikus tömeg növekedés. S leginkabb ez a gátja annak, hogy nyugalmi tömeggel rendelkező objektum nem érheti el. Mivel a tömege a végtelenbe nőne, s végtelen nagy tömeget végtelen nagy energiával lehetne csak gyorsítani, szóval ez egy ördögi kör. Persze érdekes eljátszani a gondolattal mi lenne ha c-vel utazhatnánk.
Szóval a vonatos példa eseteben is ugyan ez játszódna le, hiszen te meg a vonat egy rendszert képeztek, a látszólagos nyugalmi helyzeted csak illúzió. -
#71
EmberXY
veterán
Zsoltika11
#70
EmberXY
veterán
válasz
Zsoltika11
#70
üzenetére
A fénysebesség egy valóban érdekes témakör, hogy még bonyolultabb legyen elmélkedni rajta: nem csak az idő múlása változik, hanem a távolság is rövidül, vagyis ha fénysebességgel utaznál x távolságig, odaérnél, de valójában kisebb távolságot kellett csak megtenned.
"Mintha "tudná" az Univerzum... tudná, hogy az idő extrém módosítását, múlásának jelentős mértékben való megváltoztatását "magas lécre" kell tenni."
Magas lécen van, de azért előfordul szép számmal, szerintem inkább csak szerencsénk van, hogy mi "biztonságban" vagyunk (jelenleg).
Ami számomra hátborzongató, az az, hogy egyre több olyan elméletet bizonyítanak manapság, aminek a megalkotói súlyos évtizedekkel ezelőtt éltek, vagy akkor alkottak meg valamit, pl Higgs, Einstein, stb. Régen még nem állt rendelkezésre ilyen fejlett technika, és mégis rámutattak valamire, ami akkor csak elméletben létezett, most meg bizonyított ténynek számít, kérdem én, honnan a fenéből tudták?
-
#70
Zsoltika11
tag
Cyberpunk
#69
Zsoltika11
tag
válasz
Cyberpunk
#69
üzenetére
Szerintem az idő számunkra, átlagos élőlényekre nézve nem jelent túl sok mindent. Viszont tudjuk, hogy mi csak egy végtelenül apró pont vagyunk a Világegyetemben, ahol számos olyan körülmény található, amelyek valóban befolyásolják az időt. Akár extrém mértékben. Ugye tudjuk hogy a tér és az idő együtt létezik, tehát ha a tér hajlik, az idő is. Vagyis az idő jelentősebb gravitációs környezetben (görbült térben) változik, más sebességgel telik mint egy másik helyen.
Az idő valóban egy relatív fogalom, a múlása attól függ hol vagyunk, és milyen sebességgel mozgunk. Nagyon érdekes. Sokszor elmélkedem ezen. Ahogy azon is, hogy mintha a természet nem engedné hogy az időnek extrémebb hatása legyen ránk nézve. Az idő lelassulása csak fénysebesség közelében jelentős, vagy óriási gravitációs térben pl. egy fekete lyuk közelében, amelyeket képtelenek vagyunk megvalósítani, mert olyan aprók vagyunk. Mintha "tudná" az Univerzum... tudná, hogy az idő extrém módosítását, múlásának jelentős mértékben való megváltoztatását "magas lécre" kell tenni.
És annyira védi a törvényeit, például a fénysebességet, hogy nem enged semmit ennek áttörésére, vagy csak az elérésére. Ahhoz 0 tömeggel kellene rendelkezni.
Ha egy vonat, amely a fénysebesség 99,99%-ával közlekedik, és én a vonaton egy motorral a menet irányába kezdenék haladni, akkor nem léphetem át a fénysebességet? A tudósok szerint nem. A természet válasza erre az lenne hogy számomra megállna az idő. Nem lelassulna nagy mértékben, hanem konkrétan megállna. Minél jobban közelítem a fénysebességet, annál jobban lassulna az idő, ha esetlegesen elérném, vagy átlépném (igen, nem lehetséges) akkor elméletileg megáll az idő számomra. Olyankor mi történne velem? "Kimerednék"? Az én szemszögemből mit látnék? A külső szemlélők mit látnának?Lehet picit elkalandoztam, bocsánat érte, de örülök hogy rátaláltam erre a topic-ra. Sajnos a környezeteben nem sok mindenki foglalkozik ezzel. Sok-sok kérdésem és elmélkedésem van még az univerzumról, kvantummechanikai jelenségekről, de egyszerre nem zúdítok ide mindent.
-
#68
somogyib
őstag
Naturalist
#67
somogyib
őstag
válasz
Naturalist
#67
üzenetére
Igen, azt értem alatta, hogy a kvantummechanika nem determinisztikus.
Einsteinnek a furcsa távolra hatással is volt problémája, ahogy írtad ez az a bizonyos EPR "paradoxon".
Viszont a korábbi, Bohr-ral történő levelezései is arról szóltak, hogy megpróbált gondolatkisérleteket kitalálni, amikkel cáfolni tudná a Heinsenberg féle határozatlansági elvet (miszerint minél jobban meg tudjuk mérni egy részecske egyik tulajdonságát, annál jobban nem ismerjük a másikat).
Bár szerintem nem magát az elvet akarta cáfolni - mivel az egy matematikai leírása a dolognak - hanem az a mögött rejlő fizikai következményeket, ami azt jelenti, hogy a kvatntumfizikai folyamatok előre nem kiszámíthatóak. Azt hiszem ezzel kapcsolatban mondta elhíresült szavait, miszerint: "Isten nem kockázik"
"Mert van a kvantummechanikának determinisztikus értelmezése is."
Erről még nem hallottam. Én úgy tudom, hogy csak a Newtoni/Einstieni fizika determinisztikus.
-
#67
Naturalist
tag
somogyib
#61
Naturalist
tag
És ott tartunk most, hogy semmi sem "kiszámítható", mivel minden véletleneken múlik. Ez ellen sok tudós - köztük Einstein - is hadakozott, feltételezve, hogy hiba van az elméletben (legalábbis kell egy konstans).
Itt a véletleneken azt érted, hogy nem determinisztikus a kvantummechanika? Mert van a kvantummechanikának determinisztikus értelmezése is. Legjobb tudomásom szerint Einsteinnek a furcsa távolra hatással volt problémája és nem a determinisztikusság esetleges hiányával. Például kvantum összefonódáskor az egyik részecskére gyakorolt hatás rögtön megváltoztatja a másik részecske állapotát, függetlenül a köztük lévő távolságtól. És ez nem felelt meg az általa, valamint Podolsky és Rosennel közösen publikált írásuknak, amiben a fizikai törvények teljesnek tekinthetőségéről írnak. Itt elolvasható a híres EPR publikáció [link] csak 4 oldal
A fizikai valóság kvantummechanikai leírása nem EPR lokális.
Pl: Ha egy pohorat lelökök az asztalról, akkor leesik és széttörik, és ezzel mozgási,- hő,- és egyéb energiát termel. Viszont, ha ezeket az energiákat visszaadom a törött pohárnak, akkor nem fog összeállni és visszaugrani az asztalra
Valószínűleg nem áll össze. Mert amúgy semmi sem akadályozná meg, hogy megtörténhessen. Egyébként lokálisan csökkenhet az entrópia, ha eközben a tágabb rendszernek nő az entrópiája.
-
EmberXY
veterán
A fénysebesség elérése a fényen kívül másnak természetesen "lehetetlen", legalábbis a normál fizikai törvények között, nekem valami olyasmi rémlik, hogy ha tömeged van, már buktad, vagy csak a végtelen nagy energiával lehetne, ahogy említetted, vagyis sehogy.
Engem a hipertér érdekelne, hogy az mennyire lenne áttörés, mert elvileg ott akár többszörös fénysebesség is elérhető.
-
somogyib
őstag
Két egymáshoz viszonyított rendszer között a sebsségkülönbség lehet 1 km/h, vagy 299.000 km/s is. Mindkét esetben van idődilatáció, mégsem mondjuk 1 km/h különbségnél, hogy a jövőbe utaztunk (mert nem is
)Tehát itt szerintem bukik az "utazzunk a jövőbe fénysebességgel" verzió.
Továbbá:
Fénysebességre semmit nem lehet felgyorsítani, mert ehhez végtelen sok energiára lenne szükség, de vannak olyan elktromágneses részecskék (pl. fotonok), amik "alapból" ilyen sebességgel rendelkeznek.
Na itt kezdődnek a gondok!
Mert mi van ha egy ilyen foton szemszögéből nézem a világot?
Szerintem akkor arra jutnék, hogy minden más részecske áll, tehát nem mozog, és én lennék az egyetlen részecske az Univerzumban amelyik létezik.
De lehet, hogy egy kicsit túldramatizáltam...
Mindenesetre ajánlom mindenki figyelmébe az - ezen témákat boncolgató - alábbi könyveket:
John Gribbin: Schrödinger macskája
Roger Penrose: A császár új elméje
-
EmberXY
veterán
Ha a relativitást figyelembe vesszük, akkor talán lehetséges olyasmit elérni, mintha előre utaznánk, pl. ha fénysebességgel megyünk egy darabig, akkor számunkra lassabban telik az idő, míg a környezet számára gyorsabban, így azt mondhatnánk, hogy a "jövőbe érkeztünk", de így sem az időt pörgettük, ráadásul visszafelé ez nem működik.
Eszerint csak a "jövőbe" lehetne menni, viszont olyasmit hallottam régebben, hogy bizonyos elmélet szerint csak a múltba lehetne utazni, mert az már megtörtént és ismert, szóval ez méginkább összezavar. -
-
EmberXY
veterán
"Viszont, ha ezeket az energiákat visszaadom a törött pohárnak, akkor nem fog összeállni és visszaugrani az asztalra..."
Hasonlóan látjuk, sőt én még azt is hozzátenném, hogy szerintem nem csak a pohár darabjairól van szó, és az energiákról, hanem az összes olyan kölcsönhatásról, ami attól függetlenül jött létre az univerzumban, hiszen ha visszatekerem az időt, nem csak a pohárnak kell összeállni, hanem minden másnak is az akkori állapotra kéne visszaállni.
A másik érdekes dolog, amit nem értek, hogy ha én visszamegyek az időben, akkor lényegében az időt visszapörgetem az univerzumon, de én "ugyanaz" maradok, vagyis magamon ezek szerint kikapcsoltam az idő hatását, de hogyan? Ellenkező esetben pl. csecsemő korban találnám magam, és nem is tudnék róla, hogy utaztam az időben, de akkor eleve mi értelme az egésznek?
Már én is belekavarodtam. -
somogyib
őstag
" Az ismert paradoxonokból egyet kiemelve, ha valamit megváltoztatok a múltban, az az összes ilyen részecske "állásra" kihatással lenne?"
Ez a kalsszikus fizika megközelítése. Ok-okozati összefügésseket látunk: "Ha ez történik, akkor az fog történni" (ez megfelel a programozásban az IF...THEN...ELSE ciklusnak
)Viszont a kvantumfizika megváltoztatta ezt a nézetet, mivel ott olyan jelenségekkel találkoztunk, melyek nem írhatóak le a klasszikus fizikával. És ott tartunk most, hogy semmisem "kiszámítható", mivel minden véletleneken múlik. Ez ellen sok tudós - köztük Einstein - is hadakozott, feltételezve, hogy hiba van az elméletben (legalábbis kell egy konstans).
"Én úgy látom, hogy az idő abból adódik, hogy a részecskék mozgásban vannak"
Ez szerintem is így van. Maga az idő nem létezhet mozgás nélkül.
Összegezve:
Szrintem az időutazás elmélete abból adódik, hogy az einsteini elméletet tovább bogozva - és bizonyos feltételeket figyelembe véve - elméletben elképzelhető az időutazás.
Az a kérdés, hogy amit tettél a múltban, az megváltoztatható lenne-e. És ez leginkább az entópia fogalmára vezethető vissza: minden folyamatnak van egy meghatározott iránya. Pl: Ha egy pohorat lelökök az asztalról, akkor leesik és széttörik, és ezzel mozgási,- hő,- és egyéb energiát termel. Viszont, ha ezeket az energiákat visszaadom a törött pohárnak, akkor nem fog összeállni és visszaugrani az asztalra (ez borzasztó pongyola megfogalmazás, de az entrópia kb. ezt jelenti
)Ahogy én gondolom...
-
EmberXY
veterán
válasz
Cyberpunk
#58
üzenetére
Az időutazás témáját én valahogy nem tudom befogadni, nálam sehogy se áll össze. Az oké, hogy számos elmélet "alapja", de számomra mégsem "kézzel fogható". Én úgy látom, hogy az idő abból adódik, hogy a részecskék mozgásban vannak, egymással kölcsönhatásba lépnek, és amíg hat rájuk valamilyen erő, addig (és azért) mozognak, ezért tűnik úgy, hogy halad az idő. De azt nem tudom felfogni, hogy ha én "visszautaznék", akkor ugyebár egy olyan pillanatba érkeznék vissza, ahol ennek a részecskemozgásnak egy korábbi állapota lenne a jellemző, de ez az univerzum összes részecskéjét érintené.
- Honnan vennék én akkora energiát?
- Mi "tárolja" ezeket az állapotokat, amik között váltogatnék, visszamenőleg vagy a jövőt illetően?
- Az ismert paradoxonokból egyet kiemelve, ha valamit megváltoztatok a múltban, az az összes ilyen részecske "állásra" kihatással lenne?, mi frissítene egy ekkora "adatbázist"?
Ez egyszerűen számomra nem áll össze, a térrel (téridővel?) lehet játszani, de az időbe nem tudom elképzelni, hogy bele lehetne nyúlni, egyáltalán mi alapján próbálnánk meg? Még részecskéje sincs, amire hatást lehetne gyakorolni...
Aztán lehet, hogy nagy hülyeségeket írtam, de én valamiért így látom, de érdekel ez a téma, szívesen agyalok rajta. -
somogyib
őstag
válasz
Cyberpunk
#58
üzenetére
"A másik probléma, hogy mondjuk el akarok utazni tegyük fel 1000 fényévre egy másik rendszerbe, ez mondjuk nehány óra féreglyukas utazással kivitelezhető lenne, meg vissza is ennyi idő, ez idő alatt az idődilatáció ugyan úgy érvényesülne rajtam is"
Az idődilatációból származó eltérések azon múlnak, hogy a két inerciarendszer egymáshoz viszonyított sebessége között mennyi az eltérés. Az "iker-paradoxon" nem lenne paradoxon, ha a Föld és az "elutazó" sebességkülönbsége elhanyagolható lenne. De ott éppen arról van szó, hogy mi van akkor, ha az utazó a fénysebességhez közeli sebességgel halad.
A féreglyukas utazás (
) arra adna lehetőséget, hogy a két inerciarendszer (itt maradtak vs. utazó) között az utazást tekintve nem kellene különösebb sebességkülönbséget produkálni és így is elérhetnénk távoli helyeket.Ha jól gondolom...
-
Cyberpunk
félisten
Én egy fekete lyukhoz hasonlítanám az ősrobbanás előtti állapotot, nevezzük csak szingularitásnak ezért. Habár az elméletben akkor nem létezett még a négy kölcsönhatás, s az ősrobbanás után rövid ideig még egy úgynevezett szuper erő létezett csak, ez vált szét a ma ismert 4 kölcsönhatásra ami ugye a mű elektromágnesesség, erős, gyenge kölcsönhatás, meg a gravitáció. Nos ezek érvényesek lehetnek a ma ismert szingularitásokra is, még ha a téridő erősen torzul is ott. Bár az ősrobbanás ma is zajlik, hiszen a világegyetem gyorsulva tágul, noha lassul ia kéne, s pont. gravitáció miatt össze kéne egyszer roskadnia önmagába. Az említett sörét energia itt jön a képbe. Jelenleg úgy tűnik hogy a nagy reccs elmelet a valószínűbb forgatókönyv az univerzum sorsát illetően, noha maga a tér nem szunik meg csaj az anyagi világ.
A féreglyukakkal meg egy gond van negatív anyag kéne, ami antigravitációs hatással van. Mesterséges féreglyuk nem valószínű, hogy stabil tudna maradni, de elméletileg vannak spontán "termeszetes" féreglyukak is, na azokat elméletben stabilá lehetne tenni ezzel az egzotikus negatív anyaggal, már ha létezik. Viszont az utazó az időben is tudna ezen át utazni, itt meg a klasszikus időutazós paradoxonokba ütközünk. Igaz egyszerű a probléma megoldása nem lehet vissza utazni azt kész, de a féreglyuk elmelet szerint igen is lehetséges lenne. A másik probléma, hogy mondjuk el akarok utazni tegyük fel 1000 fényévre egy másik rendszerbe, ez mondjuk nehány óra féreglyukas utazással kivitelezhető lenne, meg vissza is ennyi idő, ez idő alatt az idődilatáció ugyan úgy érvényesülne rajtam is, s mire megfordulnak lehet több száz év is eltelik itt a Földön. Éppen ezért ez egy időutazás is lenne. Akik elindítottak már rég nem élnek mire vissza jövök pedig csak pár napra mentem el.
-
#57
EmberXY
veterán
Naturalist
#56
EmberXY
veterán
válasz
Naturalist
#56
üzenetére
Én sem ragaszkodom ehhez az állásponthoz, csak erre emlékeztem.
-
#56
Naturalist
tag
EmberXY
#55
Naturalist
tag
-
EmberXY
veterán
"Majd ha ott tartunk majd, mint a csillagok háborújában..."
Szerintem az a film pont a leggagyibb viszonyítási alap, már a hangot kiadó lézerfegyverekkel ellőtték a "realitást". A Star Trek már közelebb jár, vagy a Csillagkapu... A lényeg talán a hipertéren van, ahol nem a normál tér fizikai törvényei érvényesek, így lehetséges a fénysebesség többszörösének elérése, vagy talán a féregjáratok elmélete. Enélkül nem tudnánk soha "messzire" jutni, hiszen kőkemény fényévekről van szó, és bár a gravitációt lehet helyettesíteni, az idő múlása komoly probléma, éppúgy mint az élelem vagy a kozmikus sugárzás (amitől jelenleg a Föld mágneses tere véd minket, "odakint" ezt is el kéne viselni valahogy, és nem csak az embernek de a technikának is), és a hibernáció sem biztos, hogy megoldást jelent, ha több száz/ezer évet kell utazni. Így a normál térben szerintem soha nem fogunk mi a mélyűrben tevékenykedni.
#28, Cyberpunk: ha a matematikában értelmezhető a végtelen, miért ne lehetne az a fizikában is? Az ősrobbanás előtt mi volt? Amire én emlékszem az iskolából ebben a témában, az az, hogy végtelen nagy tömeg végtelen kis helyen zsúfolódott össze (a tömegvonzás miatt), ez szétrobbant, és így jött létre az univerzum, aminek elemei előbb-utóbb ismét összevonzzák egymást, az lesz a nagy reccs, majd kezdődik az egész előlről. A végtelen tömegből adódik, hogy a térnek is annak kell lennie, hogy elférjen benne. Hogy jelenleg mi a legutóbbi kutatás/nézet ebben a témában, azt nem tudom, bennem ez maradt meg.
Amúgy jó kis topik ez, kár lenne veszni hagyni, nagyon izgalmas ez a téma.
-
Dorian
félisten
válasz
wednesday
#48
üzenetére
A saját univerzumunk nagyobb, de nem sokkal, mint amit beláthatunk. Hogy azon túl mi van, azt pont úgy nem tudhatjuk meg, mint ahogy a penész a befőtt felszínén sem tudhatja, mi van a kamrán túl. Valószínű, hogy számtalan hasonló és különböző univerzum létezik.
Ill. Kvantummechanika kezdi pedzegetni, hogy valószínűleg egy szimuláció az egész világegyetem, ami nagyon egyszerű elven, valószínűségi alapon működik.
Szóval karakterek vagyunk egy bazi nagy Simsben.
-
-
wednesday
őstag
válasz
Cyberpunk
#50
üzenetére
Ha nem tudjuk az inflációs hatás mértékét, intenzitását (már ha volt ilyen), akkor nem olyan könnyű meghatározni a méretét az Univerzumnak. Vagyis az eltelt idő annyira nem korlátozta a jelenlegi kiterjedést.
Ha volt inflációs időszak akkor akkor annak a gravitációs hullámot kelthetett és azt meg lehetne mérni (már ha lesz olyan érzékeny műszer).
-
wednesday
őstag
Ennél jóval nagyobb lehet az Univerzum, csak mi eddig látunk el. Olyan becslést is olvastam kb olyan arány lehet, mint egy proton mérte és a Föld mérete. A proton a látható rész. Az alakja meg a benne található anyagmennyiségtől függ. Az eltérő alakok egy egy verzió erre a kérdésre.
-
keIdor
titán
válasz
Cyberpunk
#25
üzenetére
Sok tudós abban sem biztos, hogy gömb alakú az univerzum. Valaki szerint ovális, valaki szerint fánk alakú. 13 milliárd fényévet "látunk át" jelenleg, de az jó kérdés, hogy az átmérője is ekkora lehet-e, vagy nagyobb. Sajnos szerintem előbb hal ki az ember, minthogy ezekre valaha is választ kapjunk.
-
#45
Hasaggymeg
veterán
Cyberpunk
#44
Hasaggymeg
veterán
válasz
Cyberpunk
#44
üzenetére
Úgy értem,hogy világos az,hogy 1500 fényév az ezerötszáz év fénysebességgel,de ha én mondjuk 75000 "utazó" évet élek ki nem sz@rja le? Vagy fordítva,világos,hogy 1500 x 9,5 billió km kicsit több mint leugorni a sarki boltba,de ha én görbítek egyet a tér szövetén akkor a torzult kilométerek "normális" térbeli pikométerekké is vetemedhetnek. Vagy nem? Én legalábbis így képzelem el.Egy torzított térben a méteretalon sem annyi mint éppen most.
-
#44
Cyberpunk
félisten
Hasaggymeg
#43
Cyberpunk
félisten
válasz
Hasaggymeg
#43
üzenetére
A fénynek van egy olyan tulajdonsága, hogy a sebessége állandó (noha egyes közegek lassíthatják, ezért használjuk a vákuumban mért sebessége fogalmat) és a megfigyelőtől független. Ha más mértékegységet használok az idő mérésére akkor nyilván más lesz a sebesség értéke, de ha azt átváltanánk a mi mértékegységünkre ugyan azt kapnánk.
-
#43
Hasaggymeg
veterán
Cyberpunk
#42
Hasaggymeg
veterán
válasz
Cyberpunk
#42
üzenetére
Én is azt gondolom,hogy amíg nem tudjuk ezt a tér-idő szövetet (zselét) valamilyen módon kijátszani,esélyünk sincs eljutni komoly távolságokra. Ha kevés az időnk azt meg biológiailag nem tudjuk számottevően módosítani,akkor az időn kell változtatnunk,és ugyanez érvényes a térre is.Véges energiáinkkal nem tudunk komoly sebességet generálni,így a térrel kell valamit kezdenünk. Valahogy úgy gondolom,hogy meglehet a fény nem tehet meg többet 299793 kilométernél másodpercenként,de nem is kell mert ez földi kilométer és itteni másodperc.
-
#42
Cyberpunk
félisten
Hasaggymeg
#41
Cyberpunk
félisten
válasz
Hasaggymeg
#41
üzenetére
A valódi probléma a nagy távolságok. Vegyük csak a nemrég felfedezett exobolygót, ami földszerű 1400 fényév távolság. A rádiójelek is fénysebességgel terjednek, tehát ha küldenénk oda egy üzenetet, hogy mondjuk "Hello", ők meg visszaszólnak, hogy "Hii" akkor ez az üzenetváltás 2800 évbe tellene, ennyi idő alatt viszont bármi megtörténhetne, akár eltűnhetne az egész civilizációjuk, vagy aminek is ugye. Minden mozgásban van, maga a világegyetem is tágul, ezért maga az eltérés időben nem igazán számottevő, nem beszélve arról, hogy ők lehet máshogy mérik az időt. Amúgy igen erős gravitációs térben valóban jelentős lehet az idődilatáció mértéke, ez egy fekete lyuk mellett tapasztalható lenne, ugye gondoljunk csak a Csillagok-között című filmre.
-
#41
Hasaggymeg
veterán
Hasaggymeg
veterán
Emberi léptékben kis eltérések,de evolúciós léptékben már számottevő lehet.Pár ezer éves eltérés akár egy kozmikus kommunikációra képes civilizáció felemelkedését,majd eltűnését is jelentheti.
-
#40
Cyberpunk
félisten
Hasaggymeg
#38
Cyberpunk
félisten
válasz
Hasaggymeg
#38
üzenetére
Bolygó, naprendszerek, csillagrendszerek esetében a mozgás, és abból adodó idődilatáció mértéke elhanyagolható. Persze ha találnánk egy fix pontot, ami nem mozog ahhoz képest tényleg máshogy múlna az idő a szemlélőnk számára. A Newtoni fizikában van ilyen, de Einstein megkavarta a dolgokat. Azóta tudjuk, hogy nincs abszolút nyugvó inerciarendszer! Mindig csak a másik rendszerhez képest tudunk viszonyítani! Így ennek az okfejtésnek nem sok értelme van.
-
#39
wednesday
őstag
Hasaggymeg
#38
wednesday
őstag
válasz
Hasaggymeg
#38
üzenetére
Ezek a keringési sebességek nem olyan hatalmasok, hogy érezhetően befolyásolják az idő érzékelésünket. A Föld 30km/s sebessgel kering a Nap körül, a Nap meg 224km/s-sel kering a Tejútrendszerben. Ez talán pikoszekundumban vagy mégisebb léptékben torzíthatja az idő múlását?
Jó, önmagában érdekes, hogy több, mint 800.000 Km/h-os sebességek mozog a Naprendszerünk, de még a fénysebességnek még nem is csak egy ezreléke.
-
#38
Hasaggymeg
veterán
#56573440
#24
Hasaggymeg
veterán
válasz
#56573440
#24
üzenetére
Na és ha ehhez még egy ismeretlent biggyesztünk,számolva azzal,hogy az idő relatív,akkor még árnyaltabb képet kapunk más civilizációval való találkozásunk esélyeiről.Földünk száguld az űrben,így már önmaga is torzítja az idő/tér szövetét (én inkább zselének képzelem el),ugyanakkor naprendszerünk még gyorsabban száguld itt a Tejút peremén,és a Tejút mozgási sebességéről akkor még nem is beszéltünk.Továbbá számolhatunk a különböző óriás tömegű és gravitációjú égitestekhez közel található,talán élhető bolygókról,vagy a fekete lyukak szomszédságában levőktől ahol az idő akár nagyon másként is telhet. Egy civilizáció is elmúlhat pár hónap,év alatt.
-
#37
Hasaggymeg
veterán
Cyberpunk
#36
Hasaggymeg
veterán
válasz
Cyberpunk
#36
üzenetére
Végül is belőve a centrifugális erőt egy óriási állomáson,már nem tudnád megkülönböztetni a gravitációtól.Szerintem.Ami pedig az űrállomást illeti értem én,hogy már építettünk,csak ez nagyságrendekkel nagyobb kellene legyen ahhoz,hogy komoly,mondjuk generációkon átívelő,utazást lehessen vele tenni az űrben.
-
#36
Cyberpunk
félisten
Hasaggymeg
#35
Cyberpunk
félisten
válasz
Hasaggymeg
#35
üzenetére
Nem ugyan az, de igen előidézhető az űrhajósnak egyfajta gravitációs érzet vele, a lényeg, hogy terhelődik, a súlytalanságban a legnagyobb gond az, hogy elsorvadnak, leépülnek az izmok.
Már most is csinálunk ilyet pl. Nemzetközi Űrálomás is így épült.
-
#34
Cyberpunk
félisten
basaharc502
#33
Cyberpunk
félisten
válasz
basaharc502
#33
üzenetére
Részben igaz az, amit írsz, noha az Apollo program már 72-ben leállt, akkor még dúlt a hidegháború. Sokba került, a népnek már nem sokat számított, a Szovjetunió meg verve volt.
A gravitáció hiánya tényleg problémás, és ez még mindig további kutatásokat igényel, de forgással például előidézhető némi gravitáció szerűség, és bizony mozogni kell, terhelni a végtagokat. ez inkább részletkérdés.
-
#33
basaharc502
aktív tag
basaharc502
aktív tag
Azért a témához hozzátartozik annyi, hogy a mai értelembe vett modern űrkutatás a hidegháborúval kezdődött el. Ebből kifolyólag a közelebbi világűr megismerését kizárólag katonai célok motiválták. Az első műholdak fellövése, a Holdra szállás mind preztizskérdés, ideológiai harc volt a Szovjetunió és az USA között, abból a célból, hogyha valamikor háború törne ki a két szuperhatalom között, akkor a világűrből is lehessen zúdítani az égi áldást az ellenfélre. Mindennek persze lett tudományos hozadéka is nem is kevés, azonban ahogy a hidegháború csitult majd végleg kihűlt, az űrkutatás sem lett már prioritás legalábbis nem olyan mértékben, mint előtte. Ezért van az, hogy manapság nem érezzük, hogy fejlődne valahova az űrkutatás, hiszen elképzelhetetlen mennyiségű pénzt kellene belepumpálni ellenben a siker valószínűleg csak több emberöltő után mutatkozna 1-1 nagyobb projekten.
A másik dolog pedig, hogy az emberi szervezet nem a 0 gravitációs, légüres térhez alkalmazkodott az evolúció során, hanem a földi környezethez. Ebből kifolyólag márcsak biológiai szempontból sem lenne az ember képes akár éveket eltölteni egy űrhajóban legyen annak a sebessége bármekkora is, gravitáció hiányában a szervezetünk nagyon hamar feladná.. Ez már önmagában kizárja annak a lehetőségét, hogy: eljussunk egy másik élhető bolygóra - gyarmatosítsunk, találkozzunk másik létformával, körbeszimatoljuk a távolabbi bolygókat, csillagokat. Persze nem tudjuk, hogy mit hozhat a jövő, de a gravitációt nem lehet csak úgy pikkpakk összehozni egy kisméretű, elenyésző tömegű űrhajóban...talán ma ez a legnagyobb kérdőjel nem is a sebesség. -
#56573440
törölt tag
az a baj hogy kb ezeket annyira tudjuk értelmezni mint a hangya a bolygónkat. vagy még annyira se. van fogalmunk a térről a jelenlegi környezetünk alapján, de az nem biztos egyáltalán hogy jó. ahogy az időre is van , csak ki tudja az hogy viselkedik máshol. arra is van elképzelésünk, csak az se biztos hogy jó.
és van egy érzésem, hogy kb úgy fog az 1-2000 évvel idősebb emberiség nézni a tudományos téziseinkre, ahogy mi nézünk az ennyivel korábbi civilizációkra...
annyira nem volt régen az amikor még a föld lapos volt, meg a felhők fölött még istenek egyengették a holdat és a napot
-
sziku69
őstag
válasz
Cyberpunk
#28
üzenetére
Rendben, akkor legyen véges.
De akkor.....Ezt már tényleg nem tudom másképp elképzelni, csak úgy ha megváltoztatjuk az arányokat. Mégpedig úgy, ha lemodellezzük az ősrobbanást.
Tegyük fel, hogy a tenger alatt egy robbanás következik be. A nyomás hatására tágulni fog minden irányban, tegyük fel hogy egyformán. Persze itt a tizedmásodpercek, az ősrobbanásra átvetítve milliárd évek. Tehát folyamatosan tágul, és a nyomás hatására "gömb" alakban tolja szét a vizet. Van határa, de mégsincs, mert nem állandó, hiszen tágul.
Nagyjából így tudnám elképzelni. -
#29
Cyberpunk
félisten
Black-core
#27
Cyberpunk
félisten
válasz
Black-core
#27
üzenetére
Igen színkép elemzésnek hívják. Hubble óta használjuk.
Nos ő fedezte fel, hogy tágul az univerzum. Igazából A tipusú szupernovákat használunk, azok mindig ugyanolyan fényesek. -
-
#27
Black-core
aktív tag
sziku69
#11
Black-core
aktív tag
Szvsz.
Én úgy tudom, hogy a megállapítás a fénynek a színváltozásával történik. "Pirosból" indulva minél nagyobb utat tesz meg a fény annál "kékebb" lesz,persze ez nem szemmel látható színelváltozás hanem valamilyen frekvenciás.Úgy lehet elképzelni mint egy zsinórt amit elkezdesz húzni egyre jobban kinyúlik,úgy a fény is. Alig várom, hogy megválaszoljuk ezeket a kérdéseket,a fekete lyukak rejtélyeivel együtt, de lehet hogy ez nem a mi időnkben jön el. Az is lehet, hogy ezekre a kérdésekre nem is 1 végső igazság van.Ha Einstein relativitás elméletét nézzük akkor ezen kérdések megválaszolására annyi válasz van ahány kérdező egyén. A kvantum mechanika is igazolja, hogy a kísérlet végkimenetét befolyásolja a megfigyelő.Érdekes gondolati játék hogy ha egy repülőgépen az ülésedben ülve elkezdesz pattogtatni egy ping pong labdát az a repülőgép utasteréből nézve látszólag egy helyben történik. Le s fel pattog a labda.Viszont ha ugyan ezt valaki a földről nézi, akkor azt tapasztalhatja, hogy a labda minden egyes földet érésnél,a térben több száz méterrel távolabb érintkezik az utastér talajával. -
sziku69
őstag
válasz
Cyberpunk
#23
üzenetére
Elképzelem, de belülről, nyilván. A belső "határon" "sétálnék" és mindig visszatérnék "ugyanoda". Persze ez a séta millió/milliárd fényév. Tulajdonképpen ez azt jelenti, hogy a sötétben tapogatózunk, mert nem bizonyítható az ellenkezője. Ennek a bizonyításnak pedig sokkal kisebb a valószínűsége, mint annak, hogy egy amőba heckerkedjen itt a PH-n.
-
#56573440
törölt tag
válasz
Cyberpunk
#23
üzenetére
és a gömb tágul jelenlegi ismereteink szerint, de hova? és a gömbön túl mi van? és az meddig ?
ez nekem mindig olyan mint a van e rajtunk kívül értelmes élet máshol is jelenleg. a jelenlegi tudásunk alapján ez az egész történet vagy 14 milliárd éves. mi meg itt vagyunk 5-600.000 éve. és csak optimista becslések szerint hívhatjuk magunkat értelmes fajnak további 5-600.000 évig. ebben a kis "ablakban" ami az univerzum életében egy villanás, elég kis esélye van. hogy volt vagy lesz, az megint más kérdés. az simán benne van a pakliban. meg az értelmes is elég tág fogalom, szerintem mi se vagyunk azok de ez a sokadig problémám
-
-
sziku69
őstag
válasz
Cyberpunk
#21
üzenetére
Még nem néztem bele a linkelt oldalba. De az hogy a "tér véges", ez is csak egy elmélet. Inkább csak a tudásunk, a végtelen fogalmával szemben, véges.
Ebben ez az érdekes, és egyben félelmetes, hogy ha próbálod (hangsúlyozottan) elképzelni a végtelen teret, akkor abba beleőrülsz. De mivel valós, anyagi világban (?) élünk, kell lennie erre is magyarázatnak, csak azt a mi tudásunk nem fogja fel.
-
Cyberpunk
félisten
Jelenlegi tudásunk szerint a tér véges, az időről meg nos lehetne beszélni bővebben, mert gyakran félreértelmezik, nagyon ködös fogalom. De idő nem létezhet tér nélkül, ezt Einstein óta tudjuk, tehát téridőről beszélhetünk. Kezdet volt, Ősrobbanásnak nevezzük gondolom mindenki ismeri legalább is hallott már róla, az is valószínű, hogy egyszer a ma ismert univerzumunknak vége lesz, erről is több elmélet van.
Az is biztos, hogy az emberi tudás véges, sosem fogunk mindent tudni! És itt most a világunk tökéletes ismeretére gondolok, a galaxisoktól kezdve az utolsó atomig mindent!
Témába vág, ajánlom mindenkinek, akit érdekel a tudás határa. -
sziku69
őstag
Igen. Olyannyira jár gyerekcipőben, hogy igazából még csak a határáig jutottunk el. Jó, állítólag egyszer már jártak a holdon is. Ha ez valóban igaz. Az utóbbi időben sorra vallottak kudarcot a kilövések például. Valamint ahogy hallom, az Űrtúrizmus is nagyon rizikós még.
Ahogy írod, a meghajtás is elég gáz. Szóval bőven kell még fejlődni.
Majd ha ott tartunk majd, mint a csillagok háborújában, ahol úgy repkedtek egyik bolygóról a másikra, mint mi amikor egyik kerületből átmegyünk a másikba. Na. az lesz az áttörés. Addig csak beszélgetünk róla.
-
batai15
félisten
rendben,de szvsz az űrutazás gyerek cipőbe jár .
Jelenleg annyiból áll a dolog , hogy lentről kémleli az eget a nasa, meg a műholdakra hagyatkozik.
Nem vagyunk képesek messzire jutni, és vissza , meg hasonló dolgok.
Hatalmas elő készületetek kellenek egy űrbe kilépésre.
Szvsz ezekre bőven kell idő, mert a mostani fizikai alapokkal ez szerintem meg oldhatatlan.
Ha pl csak azt nézzük hogy nem megoldott a meghajtás is, vagy mondjuk a hibernáció sem. -
sziku69
őstag
Ebben az az érdekes, hogy mindig a jelen technológiáját stb. vesszük alapul. Vagyis amit látunk a sci-fikben, és mondjuk 300 év múlva mi lesz a valóság.
Egy hülye példa. A csillagok háborújában sem voltak mondjuk érintőképernyős cuccok, pedig csak 30 egynéhány év telt el azóta.
Ezzel csak azt akarom mondani, hogy ami most még elképzelhetetlen, az lehet hogy pár éven belül már elterjedt dolog lesz.
Jön egy forradalmi újítás, és elsöpör mindent. -
sziku69
őstag
"Hol vagyunk mi? Hol a helyünk a világmindenségben?
A nap és a föld távolsága 150 millió km ez kb. = 0,000 015 fényév (a fény sebessége közel 300.000 km/sec) 1 sec alatt ér a fény a földről a holdra, 8 perc alatt ér a fény a napról a földre. Ehhez a Voyager 2 űrszondának 3 hónap kell, egy sugárhajtású repülő 17 év alatt tenné meg.A Voyager 2 sebessége 13,8 km/sec, (Bp-Miskolc 13 sec) 50.000 km/h, 1 nap alatt 1,2 millió km-t tesz meg.
A Plútó a Naptól 5.900 millió km-re van. A fény a napról a plutót 333 perc = 5,5 óra alatt éri el, ez 0,000 6 fényév (1 fényév = 9,5*1012 km) a Voyager 2 űrszonda a naptól 13,4 év alatt ért volna oda."
"Milyen messze van a legközelebbi csillag?
A Proxima Centauri távolsága 4,2 fényév, a Voyager 2-nek 92.000 év kell ehhez a távolsághoz.Ebből azért érzékelhető, hogy az ember egyhamar nem fog más naprendszerekben látogatást tenni, még űrszondával sem."
"Csak 100 fényéven belül több mint 1.000 naphoz hasonló csillag található.
Hogy az 1.000 fényév milyen hatalmas távolság, úgy tudjuk érzékeltetni, hogy az egész naprendszert a nappal és a bolygóival együtt lekicsinyítjük egy gombostű fejébe, akkor ettől a gombostűtől 100 méteres sugarú körön belül van minden, ami az 1.000 fényév távolságon belül van."
-
sziku69
őstag
Igen, ez lehet, viszont a kérdés ezzel nem oldódik meg. Az ember a saját lakásában is el tud tévedni.
(#5) Hieronymus: Nyilván a jelenlegi tudásunk, csak ennyit enged meg. Ha elméleti síkon gondolkodunk akkor sem jutunk előbbre. Vagy ha előbbre akarunk, akkor előbb utóbb ránk húzzák a kényszerzubbonyt.
Viszont magyarázatnak létezni kell. Hiszen ennek az egésznek, részei vagyunk mi is.
A távolságok körülöttünk valósak. Föld- hold-nap. stb. 8 perc alatt ér ide a fény a napról. Az is eszméletlen távolság. Persze emberi léptékkel. Akkor hol vagyunk még a galaxis határához. Vagy az ezermillió, akárhány galaxishoz.
Egyáltalán milyen módszerekkel állapítják meg, vagy bizonyítják ezek nagyságát, vagy létezését? Hiszen millió fényév távolságok vannak. Állítólag.
-
sziku69
őstag
Mivel, ez az egész, emberi ésszel felfoghatatlan, ezért semmi sem lehetetlen.
Lehet hogy valóban létezik egy felsőbbrendű életforma? Mindegy hogy milyen jellegű. De mindenképpen tudatos.......Ha kapnál végtelen időt, és lehetőséget hogy elindulj megkeresni a határokat....Ha a galaxisok úgy mennének el melletted, mint a kilométert jelző oszlopok, valamint tegyük fel, hogy egyenes (mihez képest) irányban haladsz. Nem érkeznél sehova? Soha? Számomra ez a felfoghatatlan.
-
#5
Hieronymus
veterán
sziku69
#1
Na, de mi van a dunsztos üvegen túl??
Legjobb megközelítés, ha egy gömböt veszel a kezedbe.
Ha csak a felületét nézed, akkor egyértelműen megállítható a felület nagysága, viszont nincs határa a felületnek. Nem lehet értelmezni a véges felületen túl fogalmát.Nyilván sokkal bonyolultabb módon, de hasonlóan értelmezhető a világegyetem határa is. Hiszen még "semmi" sem lehet mögötte. Hiszen a semminek legalább térbeli kiterjedése van, ezáltal már nem lehet semmi. Legalább egy, a tér tulajdonsága, valódi tulajdonság, tehát már van valamija a semminek is.
Tovább bonyolítja a dolgot, hogy számunkra a világegyetemnek legalább kettő, gyakorlatilag átléphetetlen határa létezik.
Az egyik a teljes világegyetem határa, a másik körülöttünk kialakult információ gömb.Az információs gömb méretét az elektromágneses hullámok terjedési tulajdonságai határozzák meg.
Az eltérő frekvenciákon eltérő, méretű lehet ez a gömb. Ami azon túl van, arról képtelenek vagyunk információt szerezni. Tehát számunkra a világegyetem határát jelenti. Jelenleg. -
sziku69
őstag
Végtelen tér. Végtelen idő.
Létezik a végtelen?
igen. Időben biztosan.
És térben?
Túl kevés vagyok ahhoz, hogy ezt felfogjam.
Szerintem nincs ember a földön, aki erre választ tudna adni.Édesapám, amikor már túl fáradt volt, és nem tudott mást kitalálni, mindig ezt taglalta. Ilyenkor dunsztos üvegeket rakott az asztalra, és azokkal modellezte le a helyzetet.
Először a mi naprendszerünket illusztrálta, aztán a galaxisokat, majd sok sok galaxist egymás mellett.
Persze annyi dunsztos üveg már nem volt, hogy betöltse az egész asztalt. Nem is lett volna értelme, mert nem gyártanak annyi dunsztos üveget a világon, mint amennyi galaxis van.
Mindegy.Az illusztráció végén mindig ezt mondta:
- Most képzeld el, hogy ezekből a galaxisokból nagyon sok van. Képzeld el azt a nagyon sokat, és tedd bele (képletesen) egy dunsztos üvegbe! - majd folytatta. - Na, de mi van a dunsztos üvegen túl??
) szóval ne kövezettek meg ezért a kérdésért. 
, és itt lesz sztem a kulcs. Lehet hogy van olyan "hideg" manipuláció, mellyel akár az erős kölcsönhatás is befolyásolható, vagy a gravitáció, téridő-szerkezet. De hogy megtudjuk mit rejt a malacpersely, fel kell törnünk, és az itt nem porcelánból van. Lehet hogy 100 év, de lehet hogy holnapután találnak valamit, ami eddig megbújt, aztán csodálkozás hogy eddig nem jött rá senki.
Új hozzászólás Aktív témák
- Apple iPhone 14 Pro 128GB, Kártyafüggetlen, 1 Év Garanciával
- LG 27GS95QE - 27" OLED / QHD 2K / 240Hz & 0.03ms / 1000 Nits / NVIDIA G-Sync / AMD FreeSync
- AKCIÓ! MSI B450M R5 5600X 32GB DDR4 512GB SSD RX 6700XT 12GB AIO Enigma XL Seasonic 650W
- 122 - Lenovo Legion Pro 5 (16ARX8) - AMD Ryzen 7 7745HX, RTX 4070 (48 hónap garancia!)
- LG 25GR75FG - E-Sport Monitor - FHD 360Hz 1ms - NVIDIA Reflex + G-sync - AMD FreeSync - HDR 400
Állásajánlatok
Cég: Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem
Város: Budapest