Lehet hogy éppen a felsőbbrendű leszármazottaink ücsörögnek a csészealjakban, vagy nevezzük bárminek. Ha a jövőben képesek lesznek utazni az időben, vagy átlépni más idősíkba, akkor ez is elképzelhető. Nem?
Vagy ez már nagyon sci-fi kategória?

Egyelőre sci-fi. De bármi megtörténhet, kiderülhet. Tudomány és sci-fi kedvelőként vallom ezt, persze az ufo és más ilyen jellegű észleléseket azért fenntartásokkal kezelem. Nem zárható ki hogy lehet alapja, de egyértelműbb bizonyíték kell.

Fiatalabb éveimben jobban megérintett ez az ufo-s dolog. Ez a '80-as években volt.
Mert ugye jönnek az információk észlelésekről, lezuhant csészealjakról stb. Már állítólag boncoltak is fel ufonautát. Pedig ez elég kézzelfogható bizonyíték lenne.
De ezeket a híreket meglehetősen fenntartásokkal fogadom.

Itt aztán van agyalás a semmin. A világegyetem nyilván végtelen, mint a múlt vagy a jövő, vagy ahogy felosztható 1 útvonal, stb. Engem nem zavar a végtelen fogalma, sőt, inkább egyszerűsíti az életet az egyértelműsége. Találkozhatsz őnagyságával, ha a tükör elé tartasz 1 tükröt. Az ufós téma is 1szerű, mert ott az a lényeg, hogy hogyan lehet azonnal bevetni az atomfegyvereket, hiszen a legrosszabb forgatókönyvre észszerű készülni.

Pár apró kérdés:
Az álmodozás előtt Előbb ezekre a problémákra kéne választ és megoldást találnunk:

1.Ha felnézünk "az égre" és galaxisokat látunk, mivel azok fény több milliárd kmerről jön, ha elindulunk feléjük és mégha oda is jutnánk, már lehet nem azt találjuk vagy egyáltalán nem találnánk őket ott, mert most látott kép a több millió évvel ezelőtti állapotot mutatja.Mint amikor a sivatagban a délibábot szeretnéd elérni. Most kb annyi elképzelésünk van az univerzumról mint a tyúknak aki kinéz a 4x4es ólja kerítésén és próbája elképzelni a föld bolygó méretét és tulajdonságait, vagy bejárásának lehetőségeit.
2. Ha el is érnénk technológiában a fénysebességet és eljutnánk vele elég messze, visszatérve a földet nem találnánk itt, vagy ha igen a civilizációt sem ebben a formában, de a rokonainkat biztosan nem akik közben megöregedtek és már nem élnek.
3. A közelében sincs a tudomány annak a hajtóanyagnak ami a fénysebesség eléréshez szükséges.
4. Ha fénysebességgel eljutnánk egy másik tejútrendszer szerű galaxisba, mihez viszonyítva és hogyan találnánk vissza a földre?
5. Fénysebességgel hogyan irányítható bármely űrjármű anélkül hogy ne ütközne bele valamibe?
6. A kozmikus sugárzást hogyan lehet kiküszöbölni, amikor a "sima" űrutazás során is jelentős károsodás érte eddig az űrhajósokat, akik csak a föld közelében voltak, fénysebességel utazva a sugárzás többszörösét kéne kibírniuk...

Izgalmas kérdések

1 : nyilván visszafelé nézünk az időben ha millió, vagy milliárd fényévekre levő objektumokat vizsgálunk, "mai" állapotukra csak nagy vonalakban következtethetünk.
2 : a mai fizika szerint elvileg csak megközelíteni lehet a fénysebességet, elérni sosem. Fénysebességhez közeledve, hatványozottan nő a relativisztikus hatás, az időlassulás is, 99% esetén már kezd durván lecsökkenni a sajátidő, ha el lehetne érni a 99.99%- ot akkor gyakorlatilag annyira csökken a sajátidő, hogy látnánk körülöttünk a Világegyetem elmúlását, gyakorlatilag kiutaznánk a ma látható Univerzumból
3: 30-40-50% fénysebesség elérése elvileg lehetséges lesz. Evvel a saját Galaxisunkat, ha nehezen is de fokozatos terjeszkedéssel be tudjuk népesíteni. Az idődilatációk és az objektumok elmozdulása sem túl nagy mértékű ilyen sebességnél, elvileg már a mai számítógépekkel is kiszámolható, tehát visszatalálunk minden pontba.
4 : "hagyományosan" utazva fénysebességhez közel a 2. pontban leírtak jelentkeznek. A tudomány által még nem megoldott technikákkal lehet esetleg csak megkerülni, ha megtudják valaha is oldani e rejtélyeket. Térmanipulálás, hiperhajtómű, féreglyuk, stb, melyek egyelőre a scifi témakörei.
5: Fénysebességhez közel semmi nem irányítható, főleg nem emberi utast szállító űrhajó, ilyen sebességnél a legkisebb pályamódosítás esetén is olyan nagy lenne G erő hogy azonnal palacsintává lapulnánk
6: a kozmikus sugárzás elleni védelmen dolgoznak, ígéretes megoldások, kísérletek vannak, melyek a Naprendszeren belül akár meg is óvhatják az embereket. Nagysebességű csillagközi utazáskor azonban itt is valami varázslatra lesz szükség, a csillagközi ritka porral, részecskékkel való ütközés is nagyenergiájú sugárzást generálhat, valamint odakint még erősebb sugárzás szaladgál (neutroncsillagok, magnetárok, feketelyukak, szupernóvák és társaikból származók).

Nekem is lenne egy kérdésem: fénysebességgel utazva, ha az útvonalunkat keresztezi pl. egy bolygó, azon áthaladnánk vagy fénysebességgel nekiütköznénk? Valaki meg tudná röviden magyarázni mi (miért) történne?

Ezt egy kvantumfizikus pontosabban meg tudná mondani. Szerintem a fénysebességhez közel olyan naggyá válna az űrhajó tömege, (mivel itt a gyorsítási energia a tömeget növeli már csak) és evvel az energiája is, hogy óriási lenne a becsapódási energiafelszabadulás. Az egész bolygó a hajóval együtt tiszta energiává alakulna, annihilálódna. Nagyon nagy robbanás lenne ha egy bolygónyi tömeg energiává alakulna egy pillanat alatt, milliónyi hidrogénbombánál is erősebb lenne a lökéshullám.

Egy fénysebbésség közlére gyorsított tárgy porszemmel való ütközése is iszonyat energíákat szabadíthat fel.

Ha szerinted egy tárgy lehet Ő, akkor te is az vagy. Jó étvágyat evés előtt illik kívánni. A már evő embert ezzel étkezévében megszakítani igen nagy illetlenség.

Provokatív kérdéseim:

1. Ha sikerülne elérni a fénysebességet, milyen kozmikus sugárzás hatna az űrhajósokra?

2. Mindenki a fénysebesség eléréséről beszél, de arról senki, hogy ha elérjük, hogyan kell A MEGFELELŐ IDŐBEN kanyarodni (!?) lelassítani, vagy megállni? A star wars filmekben látott megoldást nem fogadom el válaszként

3. Fénysebességnél hogyan kerülné ki az űrhajó a bolygókat aszteroidákat, vagy akár egy űrporszemet, amivel ütközve elég lenne hogy megsemmisüljön?

Ha valaki azzal érvel hogy ki lehet számítani az útvonalon előforduló égitestek pályájuk alapján - a fény amit látunk már nem a valós hanem egy millió évekkel ezelőtti állapotot tükrözik, tehát a számítások pontatlanok lennének.Tehát ez olyan mintha a sivatagban a délibábra alapozva határoznád meg merre kell kimenni a sivatagból.

4. Másrészt hogyan kanyarodsz fénysebességnél hogy az űrhajós túlélje a rá nehezedő nyomást,ha nem halt volna bele addig az extrém kozmikus sugárzásba?

5. És még ha el is érnénk a fénysebességet és eljutnánk messzi messzi galaxisokba, majd kagylókat gyűjtve a tengerpartokról bevásárolva a szuvenírboltokban visszafordulnánk, mint valami sétakocsikázásról, vagy mint Iván aki jól végezte Olgát, nem lenne kinek elmondani hogy mit találtunk, mivel lehet már a földi civilizáció sem létezne, nemhogy a rokonaink akik rég megöregedtek és már nem élnek.

Nem akartam ünneprontó lenni.

Minden ugyanaz, másképpen
Ha nem vagyok indiszkrét, akkor majd leszek.

[ Szerkesztve ]

1.Űrhajót kilehetne fejleszteni úgy ,hogy olyan fémből legyen amiben víz vagy jég van ,hogy elnyerje a sugárzás vagy valamely más módszerrel
3. A fénysebesség lassú ahoz ,hogy millió fényévekre lévő égitestekhez elérjünk vele gyorsan egy ember öltő alatt

Többit nemtudom

Az is lehet ,hogy több faj technológiájára lesz szükség ,hogy behódítsunk galaxisokat lehet a mi galxisunkra képesek vagyunk egyedül de majd itt találunk még 1 fajt akivel közösen kijutunk innen vagy majd a Mesterséges Intelligencia kitalálja és nem is ember fogja hanem robotok kitalálni ezeket a dolgokat

[ Szerkesztve ]

A Legnagyobb áttörés az űrhajózásban egy másik intelligens életformával való találkozáskor valósulna meg meglátásom szerint

Lehet egy Ammónia Vagy Metán alapú élet teljesen máshogy gondolkodó Intelligens fajt alkotott

Szerintem Isten úgy alkotta meg a világot ,hogy a földön össze kellett fogni az embereknek az eredményekért a világűrben pedig majd a fajoknak kellesz

Mindíg okosabbnak hiszik a földön kívülieket pedig lehet fegyverkezésben mi leszünk jó űrhajózás terén ők Lehet nekünk lesznek robotjaink nekik nem

[ Szerkesztve ]

A probléma a fény, vagy legalábbis az a valami amit mi fényként érzékelünk.
Az univerzum úgy manipulálja a teret és az időt, hogy a fény minden megfigyelő szemszögéből azonos sebességgel tudjon haladni.
Ha képesek lennénk egy olyan űrhajót építeni ami a fénnyel semmilyen kapcsolatot sem tud kialakítani, azzal lehetne akár milyen gyorsan utazni?

Ha szerinted egy tárgy lehet Ő, akkor te is az vagy. Jó étvágyat evés előtt illik kívánni. A már evő embert ezzel étkezévében megszakítani igen nagy illetlenség.

Létezik egyébként idő? Mert szerintem nem. Ugyanakkor élünk mint a rómaiak csak a molekulák atomok helye változott sokat amelyet az ember által kitalált idővel mérünk Én meglátásom szerint csak tér van meg benne anyag

Én az eddigi elméletekből azt szűrtem le hogy az idő a térnek egy tulajdonsága, minősége. Valami olyasmi mint az anyag hőmérséklete.

[ Szerkesztve ]

Ha szerinted egy tárgy lehet Ő, akkor te is az vagy. Jó étvágyat evés előtt illik kívánni. A már evő embert ezzel étkezévében megszakítani igen nagy illetlenség.

Igen akkora tér ,hogy valahogy le kell mérni az atomok/molekulák helyét és változását ha valamit leteszek az asztalra mondjuk egy csokit (a térben) elveszem majd újra leteszem valamivel le kell mérni meddig nem voltak ott annak a csokinak az atomjai (ez az idő az ember által kitalált mértékegység)

Akkor lépjünk tovább, távolság sem létezik az is csak egy emberi megfigyelés ami valahogy mértékegységgel leírtak.
A térnek nincs kiterjedése, ugyan ott létezik, a mérete látszólagos.

Ha szerinted egy tárgy lehet Ő, akkor te is az vagy. Jó étvágyat evés előtt illik kívánni. A már evő embert ezzel étkezévében megszakítani igen nagy illetlenség.

Akkor ezek szerint mi egy helyben állunk mindíg és gyűrjük magunk alatt a teret a sebességgel és magunk alá gyűrjűk egy másik rendszer bolygóit és úgy ottvagyunk? Hmm Lehetséges...
Eközben mi nem teszünk meg semmit csak alattunk mintha felgyűrnénk a szőnyeget

Nem vagyok sajnos Albert Einstein csak érdekel a téma és szeretek filozófálni

Szerk: most szerintem ez amit írtam nem erre a kérdésre adott választ mert így is lennie kell távolságnak...

[ Szerkesztve ]

Habár nembiztos mert mi nem teszünk meg távot csak magunk alatt gyűrjük a teret a sebességünkkel és előbb utóbb ott lesz a másik naprendszer atomja és akkor ezekszerint egy futó szalagon élünk ami a tér és senki semmi nem mozog csak a tér Senki nem tesz meg távot csak a tér viszi oda ahoz az atomokat aki mozog tehát aki gyűri maga alatt

Ebbe belelehet gabajodni

[ Szerkesztve ]

Már bocsánat ,hogy ilyen sokat írok de legegyszerűbb példa erre talán mikor egy szőnyeg végén egy kupak (lehet csillagrendszer) van másik végén én állok (lehet űrhajó) és magam alatt gyűröm fel Így se a kupak nem tesz meg távot se én csak a szőnyeg hozza felém a kupakot

[ Szerkesztve ]

Sziasztok!
Most találtam rá a topikra,régóta foglalkozom a kvantumfizikával,de ezek a dolgok nem ilyen egyszerűek!
Ha csak abból indulunk ki hogy Einstein megmondta,hogy több mint 10 dimenzió létezik vagy csak alapvelő dolgokat vizsgálni,az elméleti fizika egy nagyon érdekes téma és rengeteg lehetőséget rejt magába!Rengeteg olyan dolog van a Földön és az egés ismert Univerzumba amiben nem működhetne a fizika és a kvantumfizika egyben,de mégis működik!

Killed by WhozZy!

Ehez mit szóltok?

Az űrkutatás és a tudományunk jelenlegi állása szerinti legfrissebb kutatási eredmény 2018:

Nagyon valószínű, hogy egyedül vagyunk az Univerzumban

A Világegyetem milliárdnyi galaxissal van tele, és minden egyes galaxisban további milliárdnyi csillag és bolygó kering. Az ember azt hihetné, hogy ennyi világban viszonylag nagy számban alakulhattak ki értelmes civilizációk. Egy új kutatás azonban épp az ellenkezőjét mutatja.

Hol van mindenki?

– tette fel a kérdést 1950-ben az olasz fizikus, Enrico Fermi, miközben kollégáival, feltételezhetően Teller Edével, Emil Konopinskivel és Herbert Yorkkal ebédelt. Fermi ezzel arra az ellentmondásra utalt, hogy elvileg nagy az esély az intelligens idegen civilizációk létezésére, mégsem azonosítottuk eddig az értelmes földön kívüli élet nyomait.

Az új kutatásban a szakértők a Drake-formulát használták fel. Az egyenlet egy adott csillagközi térrészben levő, egymással kommunikálni képes civilizációk számát adja meg. A csapat eredményeit az arXiv-n mutatta be.

A kutatók becslése alapján 53-99,6 százalék a valószínűsége annak, hogy egyedül vagyunk galaxisunkban, és 39-85 százalék, hogy az egész Univerzumban.

Anders Sandberg, a csapat vezetője szerint nagy eséllyel nincs más értelmes civilizáció a Tejútrendszerben, és talán az általunk megfigyelhető Világegyetemben sem.

A szakértők a vizsgálat során a lehető legjobban lecsökkentették azokat a bizonytalanságokat, amelyek a Drake-formula egyes faktorait érintik. Ehhez a szakértők a valószínűség-eloszlásra támaszkodtak.

Fontos kiemelni, hogy Sandbergék eredményei csak tudományos valószínűséget jelölnek, és egyáltalán nem biztos, hogy valóban az emberek alkotják az Univerzum egyetlen értelmes civilizációját. Éppen ezért nem szabad feladni az idegen intelligencia keresését.

Ehez a hírhez ajánlom az utazók című több oscar jelölést kapott elgondolkodtató filmet, ami a hosszútávú űrutazás során felmerülő technikai és emberi problémákat próbálja modellezni, (a földről 120 évig hibernálva visznek 5000 embert egy lakható bolygóra, a poént nem lövöm le mi lesz a vége) mindezt a legújabb technológiai eredmények figyelembevételével: [link]
A zenéje is jó: [link]

[ Szerkesztve ]

A csillagok között című mély és szomorú film az idő és az űrutazás kapcsolatának problémáját modellezi, miszerint az űrhajós kislánya már nagymama lesz unokákkal mire visszaér az apja, aki még fiatal maradt: [link]
Bemutatja mennyire reménytelenül messze vagyunk technológiailag, hogy felfedezzük akár csak a naprendszerünket is. Utalás van benne a párhuzamos idősíkokra és a multidimenziós térre is. Érdemes pár fényévnyi utat vállalni azért hogy míg pár évig űrutaztunk közben itthon mindenki megöregedett és visszatérve a gyerekeink lesznek a saját nagyszüleink korban? Szürreális.

Minden ugyanaz másképpen

[ Szerkesztve ]

Borzasztóan érdekes téma ez. Ma már tudjuk hogy az élet megjelenése nem is olyan ritka dolog, illetve nem lehet ritka, hiszen milliárdnyi bolygó van csak a mi galaxisunkban is éppen megfelelő, távolságra a csillagától ahol folyékony víz lehet jelen, üstökösök, aszteroidák által pedig szerves anyagok is jelen lehetnek. Ezeken a bolygókon adott lehet minden feltétel az élet kialakulásához. Meggyőződésem, hogy több, sőt, milliónyi helyen létrejöhetett egyszerű létforma.
Ami a továbbiakat illeti, egész pontosan azt hogy a már meglévő egyszerű élet fejlődik-e tovább. És meddig. Ha valóban adottak a körülmények, az alapkörülmények, akár egyszerű, állatszerű létformák is létezhetnek. De ahhoz hogy valóban eljusson egy adott bolygón egy létforma addig hogy értelmes, civilizált legyen... nos.. szerintem elég kevés esélye van. Előfordulhat. De kevés eséllyel. Ahhoz már tényleg véletlen események sora szükséges. Nézzük meg a mi bolygónkon a történetet. Az élet többször "indult újra". Több, nagy kihalási esemény történt a jelenlegi bizonyítékok alapján. Hol egy közeli szupernóva, hol pedig meteorit/kisbolygó becsapódás. Az iylen események mindig újraírják az evolúció történetét. Legutóbb a dinoszauruszokig fejlődött az élet. Az alapfeltételek, az evolúció külső esemény és behatás nélkül "eddig vitte". Pedig volt majdnem 200 millió év rá. Azok az ősgyíkok csaknem 200 millió évig léteztek. De nem értek el ennyi idő alatt sem a fejlettség olyan fokára, hogy valóban intelligens, civilizált élőlények legyenek. Aztán ugye történt egy külső behatás a világűrből, az ominózus eset. Eltörölte ezeket a lényeket, sok más fajjal együtt. Így a túlélők, főleg az emlősök zöld utat kaptak az evolúcióra. "Mindössze" 65 millió év után itt vagyunk mi. De ehhez valójában az élet megjelenése után bő 3 milliárd év kellett, és egy sor véletlen esemény. Ismétlem: véletlen. Az előző nagy kihalási események után is sok-sok millió, százmillió év telt el mindig, és sosem alakult ki valóban intelligens élet. Most többszöri "próbálkozás után igen". Ha 65 millió éve nem történik meg a katasztrófa, nagy eséllyel még mindig a dinoszauruszok, vagy leszármazottai lennének a domináns faj. De intelligencia nélkül. Mármint csillagközi értelemben vett intelligencia nélkül. Tehát csak ennyin múlott hogy mi megjelentünk és eddig fejlődtünk.
Tehát valóban ritka, és szerencsés eset az, ha egy bolygón értelmes civilizáció jelenik meg. Sőt, talán különleges.
De ha onnan közelítjük meg a dolgot hogy mi játszódik le egy naprendszerben... mint itt is, más naprendszerekben is sok a törmelék, üstökös, aszteroida, stb, amik egy bizonyos pályán keringenek, időnként keresztezve a belsőbb bolygók pályáját. Ott is ugyanúgy bizonyos millió évenként egy találkozhat a belső bolygók egyikével. (Tegyük fel hogy megfelelő távolságra van a napjától, stb, tehát alkalmas az életre, sőt egyszerűbb létformák is léteznek.) Ugyanúgy eltörlődhet egy kezdetleges élet mondjuk 80-90%-a ott is, majd az evolúció ismét dolgozni kezd. Idő van rá, főleg ha egy kisebb csillag körül keringő bolygóról van szó. A kisebb csillagok ugye tovább "élnek". És mint tudjuk, a becsapódások egy bolygókkal rendelkező rendszerben természetes jelenség. Tehát a miénkhez hasonló események máshol is bekövetkeznek. Szóval innen nézve viszont gyakoribb lehet egy intelligensebb életforma megjelenése. Bár a mi esetünkben más, általunk még esetleg nem ismert tényezők is behatással lehettek a fejlődésünkre. Hiszen ez szédületes sebességgel történt hogy az ember mint faj valóban intelligens legyen. Mi játszhatott még közre vajon? Az hogy az evolúció úgy határozta meg a felépítésünket, hogy testünkhöz képest hatalmas agyunk legyen? Pont a megfelelő "kombináció" vagyunk? Vagy mi lehet az oka annak hogy pont a fajunk vált intelligenssé?
Az biztos, hogy az univerzum olyan hatalmas, hogy százmilliárdszor millió életre alkalmas bolygó létezik, és ez az óriási méret és szám azt mutatja hogy bizonyos események ismétlődhetnek, előfordulhatnak máshol is. Én biztos vagyok benne, sőt mondhatni "tudom". De azt még elképzelni sem lehet egyelőre hogy hogyan lehet kommunikálni más értelmes lényekkel. Olyan távolságok vannak a kozmoszban térben és főleg időben, hogy két közel azonos fejlettségű faj nem kommunikálhat egymással. Sőt, egyidejűleg lehet nem is létezhetnek/létezhetnének. A világegyetem "gondoskodik" dolgokról. Gondoskodik, hogy mit lehet és mint nem univerzumon belül. Például a fénysebesség. Annyira védi ezt a sebességet, hogy minden mást csavar, összenyom, széthúz, még az időt is, csakhogy a fény sebessége minden irányból szögből és helyzetben fénysebesség maradjon, és még véletlen se lehessen átlépni.
Olyan óriási ez az egész háló... térben, és ezért főleg időben olyan hatalmas ez a komplex univerzum, hogy két értelmes civilizáció egyidejűleg valószínűleg nem is létezik. Ezért vagyunk jelenleg talán egyedül. De mi csak egy apró villanás vagyunk a kozmosz történetében, úgy mint más lényeg is, más időben. Mennyi az esélye hogy két villanás egyszerre villanjon fel? A civilizációk csak rövid villanások. Mint a szubatomi részecskepárok, melyek a világűrben keltődnek, majd eltűnnek. Milliárdod másodpercre léteznek csak. Mi is ezek vagyunk az univerzumban... talán.

[ Szerkesztve ]

Sőt még viszonylag nem annyira régmúltban is volt egy véletlen mely a kialakulásunkhoz vezetett. Nem is emlékszem hogy mikorra teszik, de "csak" olyan néhány 100e éve kezdett kiemelkedni a Kelet Afrikai hegylánc mely elzárta a csapadékot a belső őserdőktől, szavannává alakítva azt. Le kellett jönnünk a fáról ha élelemhez akartunk jutni. Egyre nagyobb ügyesség kellett, a nagyobbodó agy élte túl, az egyre nagyobb agynak egyre több fehérje és így tovább. Szépen gerjesztette a folyamatot a Homo Sapiensig. Ha ez nem történik, itt vagyunk vajon, vagy még a fán ?

A nagy távolságok és idődilatációk az esetleges értelmes lények között nagyon megnehezítik a kapcsolatot. De gondoljunk bele ha ezt a mostani bizonytalan korszakunkat átvészeljük mivé tudunk válni ? Hiszek benne ha így történik hatalmas jövő állhat az emberiség előtt. Minden lehetséges, most még elképzelhetetlen technikák is a fényévek legyőzésére. Akkor pedig lehet esély a saját és akár más galaxisok benépesítésére is, bár akkor már nembiztos hogy hasonlítani fogunk a mai biológiai testünkre.

Minden elképzelhető. Bár nem hinném, hogy az emberiség túlélné saját magát.

Max. akkor lenne erre esély, ha minden emberi faj összefog és együtt alkotunk egy nemzetet és egy világnyelv lenne.

Amíg ez nincs meg, addig csak vállalatok fognak egymással versengeni és ezzel is háborút generálva.

Kicsi az esélyünk, de nem elhanyagolható. A kartellezés tiltott. De pld az Alien univerzumban 1 kartell, a Veiland, ok kicsit komor kép, de mégis eljuttatta az embereket a csillagokig. Soha nem tudjuk mit hoz a jövő, az sem kizárt hogy túlélünk hosszútávon.

Mondjuk az 1400-as években, Mátyás király idejében ha azt mondjuk az embereknek hogy autó, laptop, GPS, műhold, holdraszállás, milliárdnyi bolygó, galaxis, valószínűleg élve elégetnének. Azt mondanák hogy mégis miről beszélek, én egy igazi élő bolond vagyok. Ezeket még a legvadabb képzeletükben sem gondolták akkor. Most is itt tartunk, csak a csillagközi utazással vagyunk így, az idő és tér kicselezése, legyőzése a téma. És annyira nem is elképzelhetetlenek, számtalan elmélet van erről a megoldásra. Csak technológia kell még.. fejlettebb. Bár ha iylen ütemben fejlődik a technológia, 200-300 éven belül bármi megtörténhet. Akár a világegyetem szövetét is képesek leszünk bizonyos fokig manipulálni, és az időt is. Ha ez megvan, akkor a nagy távolságok lerövidülnek. Ezekben a percekben is folynak a kutatások és kísérletek, mélyen a NASA laborjaiban, illetve máshol, hogy miként lehet más sokkal nagyobb energiaforrást hasznosítani, összpontosítani, és alakítani a teret. Azt csak kétféleképpen lehet. Tömeggel, tehát gravitációval, vagy óriási, összpontosított energiával. Az emberiség valószínűleg az utóbbin dolgozik inkább.
Szóval igaz, a ma még elképzelhetetlen dolgok idővel valósággá válhatnak. Elutaznék szívesen 2318-ba, és megnézném mi újság, hol tartunk. Szerintem a szememnek se hinnék. Felfogni is nehezen lennék képes amiket látnék és tapasztalnék. És ez csak 300 év. Mernék-e elutazni mondjuk 2818-ba? Vagy 3018-ba? Akkorra már biztosan lesznek marsi kolóniák is. Emberekkel. De milyenekkel? Genetika útján ellenállóbb bőrrel, tüdővel? Ha az írásod utolsó mondatának második felére mondjak valamit De elutaznék a múltba is. Mondjuk az 1500-1600-as évekbe. Mutatnék okostelefont, 1-2 kütyüt... és beszélnék arról hogy mi van 2018-ban. Galilei biztosan hinne nekem
Szerintem ha legyőzzük a fényéveket, az idővel ugyanott tartunk majd. Bármiylen gyorsan utazunk, vagy a teret manipuláljuk, mire eljutunk egyik helyről a másikra, vagy tegyük fel a Földre, már teljesen más idők fognak járni. Elkerülhetetlen ez bármit teszünk. Ha a fénysebesség csak felével utazunk, már akkor is viszonylag lassan telik az idő számunkra. Ha pedig a teret manipuláljuk, azzal együtt manipuláljuk az időt is. Tehát ha az utazók számára eltelik 30 év, addig mindenki másnak eltelik 100-150 év. Feltéve ha az utazás a visszautat is tartalmazza. De ha önfentartó kolóniaként utaznak és élnek, akkor abban az esetben már nem számít hogy a Földön mi történik és mennyi idő telik el. Annyira érdekes ez.. miért van az ha óriási sebességgel utazunk, akkor az idő egyre lassabban telik? Igen, a fénysebesség miatt, hogy ne lehessen elérni..ezért az idő lassul le. De ez miért van? El fogok gondolkodni rajta

Túlmenve a technikai fejlődésen, filozófiai irányból megközelítve, mivel mi is az univerzumban és az univerzumból vagyunk minden bennünk van ami benne is. EGYek vagyunk. Atomi szubatomi és minden szinten. Nem hogy függetlenek vagyunk tőle, nem kívülről szemléljük és vizsgáljuk a környezetünket, nem benne utazunk, hanem szélválaszthatatlan részei vagyunk. Mintha egy élő szervezetben a sejt vizsgálná azt amiben él.

Olyannyira szerves részei vagyunk, hogy:
Fejlődésünk az ő fejlődése. Tudatunk az ő tudata. A kérdéseink az Ő kérdései. A motivációnk az Ő motivációja. (?)

Mint cseppben a tenger, sejtjeinkben és atomjainkban hordozzuk a kérdéseket és a válaszok is bennünk vannak, előbb MAG-unkban kell megtalálnunk, nem fényévekre a messzeségben. (?)

A svájci hadron ütköztetőben elért eredmény: a fénysebességgel ütköztetett részecskék olyan kicsire bomlanak hogy már nem is anyagok hanem hullámok keletkeznek. Itt elértük a fizika határát és valami más következik.

A létezés titkának kutatására nincs végső válasz, de lehet hogy itt van az orrunk előtt és egyszerűbb mint gondolnánk. Talán csak nem az, hogy legyen célunk ami felé megyünk.(?) Semmi más. Ötvözni kell/érdemes a technikát, fizikát, kémiát, a kvantumfizikát, a filozófiát spirituális tanokat, minden tudományágat, minden rendelkezésünkre álló és felhalmozott információt és tudást, amit eddig az emberiség elért, hogy szintézishez érjünk.

És végül:

Talán provokatív de,

Lehet hogy az élet lényege semmi más csak hogy a tudattal rendelkező létező élet önmagát és a környezetét a saját létét vizsgálja. Boldogabb az aki nem vizsgál "csak él?" Cseppben a tenger, mikor és makro szinten figyeljük meg: Vannak tudatosan élő boldogtalan emberek és tudattalanul élő boldogak.

Emelem a szintet:

Ha megtalálnánk a "létezés titkát", és tudnánk az univerzum méretét, vagy "végét" és/vagy a működésének minden részletét? Mi történne másnap?

Az átlagember személyiségfejlődése megérett ezekre az információkra?

Nem lehet hogy az univerzum csak akkor "adja oda", engedi meglátni a végső, vagy magasabb összefüggéseket, ha érdemesnek talál rá? "Érdemesnek találja magát rá"?
Ha a törzsfejlődésünk elérte azt a szintet, hogy az eszközeinkkel atommáglyán nem rántottát sütögetünk?
Amíg agyunk 80-90%-ban kihasználatlan?
Egy példával élve, érdemes odaadni egy majomnak egy okostelefont?
Egy pár éves gyermeknek egy csőre töltött géppisztolyt?

Egy elmélet szerint a magát fejlett civilizációnak tartó EMBERISÉG, az egyre bővülő technológiai fejlettség ellenére jelenleg rovar szinten van.

Mi is az emberi faj legmagasabb tudományos szintű kitűzött célja?

Elérni lakhatásra alkalmas új bolygót, (pl: mars expedíció) és ott folytatni ugyanazon a tudatszinten amit a FÖLD anyával eddig műveltünk. Túlszaporodás, élőhely és energiaforrások felélése, majd ha az kimerült újabb és újabb lakóhelyre kirajzás. Ez jelenleg rovar szintű életmód.

MIND-EGY

Minden ugyanaz másképpen

A lefelé tartó spirál annál sokkal meredekebb, minthogy 300 év múlva a Földön az emberesiég még itt legyen.

Háromszáz év nagyon nagy idő. Belegondolva, hogy mennyi minden történt az utóbbi 20 év alatt. Ha nem oldjuk meg hamarosan a környezetszennyezési problémákat, amit terhel még a túlnépesedés léptéke is, nem tudom mennyi időnk van még.
Jön Wally E világa.

Igen, nagy idő, de azt vegyük figyelmbe, hogy a technológiai fejlődés lassul. Míg az utóbbi kétszáz évben exponenciálisan megugrott a találmányok, felfedezések száma, óhatatlanul lassul már az utóbbi évtizedekben, és fog a következő pár száz évben.

Egyre fogy ugyanis a világról alkotott képünkből az, amit még nem ismerünk.

Ez attól is függ hogy jön-e nagyobb áttörés. Az anyag legrejtettebb titkait ugyanis még korántsem ismerjük. Éppezért az LHC- t sem játszásiból építették, milliárdokért. Ha jön egy igazán nagy ismeret akkor jöhet a fejlett technológia kora (ma még nem járunk a fejlettben, csak esetleg azt gondoljuk). Egy hipotetikus példa - ha elcsípnénk a gravitonokat és gerjeszteni is tudnánk akkor egy 4.5V- os elemmel olyan 100 tonnát tudnánk emelni, az űrbe juttatni. Ez mondjuk mekkora lökést adna a fejlődésnek ?

De pont azt mondom, hogy olyan nagyon nagy áttörés, mint az elmúlt néhány száz évben, vélhetően már nem jön.

Az utakon egyre több elektromos autót látok. Szerintem hamarosan lesz egy hatalmas áttörés megint. 30 évet adok neki.

Abban reménykedek hogy jön, különben az emberiség elbukik.

Az elbukik igy is, ugy is. Szerintem jo esetben max 100 eve van hatra...

Abban az esetben ha meg tudja vetni a lábát más bolygókon, valamint főleg más naprendszerek bolygóin, már sokkal kisebb lesz a kihalás veszélye.

Igen, bár ettől még nagyon messze vagyunk, Elon Musk ide vagy oda.

Pedig most is vannak nagy áttörések. Pl.: Higgs-részecske (2012), gravitációs hullámok (2015).

+1, és ezek azok a kezdő lépések, melyekből akármi is kisülhet, a kvantumfizika és a kozmológia egyre mélyebb ismeretei meghökkentő áttörést is hozhatnak, talán olyan a technikában is használható ismereteket, melyek gyökeresen megváltoztathatják az emberiség sorsát. Nyilván evvel teljesen tisztában vannak a tudósok is, tehát nem csak hobbiból keresik ezt a tudást, mint fentebb írtam, az LHC- t sem játszásiból építették.

A gravitációs hullámok detektálásának képessége inkább tudományos eredmány, semmint hasznos találmány az emberiség számára.

Ha úgy vesszük a Higgs-részecske detektálása is az volt, mert ott is "csak" egy több évtizedes elméletet sikerült kísérletileg bizonyítani. De én úgy gondolom, hogy ha még nem is látjuk ezeknek az emberek mindennapjaira való hatásukat, a jövőben ez megváltozhat.

A XIX. század végén is sokan úgy gondolták, hogy a fizikai tudomány betetőzött: a Newton-i mechanika szinte minden jelenséget leírt, az elektromágnesességre meg ott voltak a Maxwell-egyenletek. Aztán a XX. sz. elején igencsak nagyot fordult a fizika (kvantumfizika, relativitáselmélet).

Szóval én hiszek abban, hogy ezek az előrelépések a jövőben hatással lehetnek a mindennapjainkra.

Egy kis humor:
Ha a gyarmatosítók birtokba veszik a Holdat, majd új fogalmakat kell bevezetni:
Volt tíz föld holdam, de elkártyáztam, így a hold alá süllyednék szégyenemben, teljesen holdonfutó lettem. viszont jól járt a holdasúr...nem baj, majd elszegődöm holdművesnek a holdimogyoró-ültetvényre.
Aki aztán holdkóros helyett, földkóros lesz.
Milyen szép a nyelvünk:
Egyszer nekem is lesz egy hold földem a Marson.

[ Szerkesztve ]

Akkor én holnap veszek egy Mars Holdat a Földön.

A tér véges, mert a világegyetem tágul, nem végtelen. (Edwin Hubble, vörös eltolódás)
Mi tud tágulni? Az ami véges.

Steam: szedibatta | EA, Battlenet: Szedi90

Sziasztok,

Abszolút (nem átolvasva) a topicot. Volt már róla szó, hogy mi hol helyezkedünk el a világegyetemben? Mármint, ha az ősrobbanást 1 pontba eredeztetjük a tágulást pedig (mint a lufi) gömb formában képzeljük el, akkor...

1.) Ennek a gömbnek a közepe vagy pereme felé helyezkedünk el vajon?
2.) Van-e bármi is a közepén? Vagy minden anyag ennek a gömbnek a "peremén" távolodik?
3.) Az, hogy a tudósok szerint 13,6 mrd fényévre "látunk vissza az időben" azt jelenti, hogy gyorsabb a világegyetem tágulása, mint a fény terjedése?

Más...

A világegyetem tágulása a Galaxisokban lévő csillagokat is érinti? Azokban is nő a távolság közöttük? Nem úgy van, hogy mindegyik (spirál) alakban a belseje felé áramlik?

Vannak a galaxisok közötti térben is elvétve csillagok csak úgy önmagukban?

Az ügyvédem nélkül nem írok alá semmit...

- a téridő érdekes geometriájú, úgy képzeld el hogy a lufi felületén vagy, tehát nem tudni hol van a középpont, minden irányban tágulás, mi is távolodunk, ha a világegyetem távoli pontjából figyeli valami értelmes faj.
- csak a nagyon korai időben, a felfúvódás ideje alatt (10 a mínusz sokadikon mp) haladta meg a tágulás a fénysebességet.
- A galaxisok belseje más mechanika, ott nem érvényes az általános tágulás, a gravitáció dönt, de az kevésnek bizonyult a látható anyag alapján, tehát kell lennie +tömegnek, ezt nevezték el sötét anyagnak. Csak nagy léptékben, a galaxishalmazok távolodnak egymástól.
- vannak magányos vándorok, kettős, vagy több csillagú rendszerekben, a bonyolult pályamozgások, bolygókat, csillagokat is kilökhetnek a csillagközi térbe, ahol sok százezer/millió éveket utazva elhagyhatják akár a galaxisukat is (feltéve ha nem fogja be őket egy másik nagy tömegű objektum gravitációja, de ennek viszonylag kicsi az esélye).

Az ügyvédem nélkül nem írok alá semmit...

Hátha valaki követi az eseményeket...
Nagyon sok dolog van, ami miatt nem túl jók a kilátásaink...

-Amíg nem lépünk egy óriásit - vagy sokkal több óriásit - a részecskék mikrovilágában, addig az egész emberiség tudományos munkája egy helyben álldogál, nem ér semmit.

-Éppen ezért addig a Quantumfizika is csak áll egy helyben..
Abban a pillanatban, hogy a quantum világát megismernénk, gyakorlatilag egy csomó minden azonnal más megvilágításba kerülne. Mondjuk a tér és az idő pont ilyen lenne. A távolság nem lenne távolság többé. Mert éppen most pl. pont a távolság az, ami miatt kimaradunk minden komolyabb buliból. A földünk a naphoz képest méretileg, energiáját tekintve a vicc kategóriába esik. De ha annyi energiát tudnánk mozgósítani, mint a nap energiája, sem lennénk még önmagában sehol sem vele.. És akkor még nem említettem, hogy ha a fény sebességével tudnánk közlekedni, vagy közlekedtetni dolgokat sem lennénk sehol. Ide valami komolyabb cucc kell, mondjuk a qauantum világából majd..
A szondáink, amik 40 éve távolodnak a földtől, manapság járnak a naprendszer peremén. Ez a távolság nulla. A tejutunk legkeskenyebb részén - mintha csak át akarnánk szaladni az úton, ahol a legrövidebb az átkelés - tízezer évig kellene hasítanunk fénysebességgel ahhoz, hogy azon a kis szakaszon átérjünk. Ugye, mondanom sem kell, hogy ez "hosszában" mekkora cumi lenne. .
És akkor sehol nincs még attól a távolságtól, ami mondjuk egymásik galaxistól választja el a miénket. És még mindig csak két közeli galaxisról beszélünk.
15 milliárd fényév. Ennyi most az univerzum életkora, és mondjuk úgy ezzel már a méreteit is lehet érzékeltetni. Persze ráadásul ez nem egy fix valami, azaz ha most elindulnánk egy adott irányba, a cél nem vár meg, folyamatosan távolodik is, tehát könnyen lehet egy 15 milliárd fényéves utazásból a duplája is. .
Ha megnézzük, a mi galaxisunk sem annyira picur, van benne pár csillag... A galaxisban a finomabb becslések szerint is lehet olyan 800 milliárd galaxis...khm..
800 milliárd - mondjuk pl. akkora, - mint a miénk.

Einstein több - főleg önéletrajzi ihletésű művét olvasgatva nekem az jött le, hogy Albert barátunk feladta..
Szép lassan tudatosult benne az, hogy mennyire messze vagyunk bármitől is. Szörnyű dolog erre rájönni. Mint amikor elkezdesz valamit tanulni, és hosszú évek múlva eljutsz arra a szintre, amikor már átlátod, hogy mennyire nem tudsz még semmit.. Mert annyira komplex, annyira szerteágazó. Megoldasz egy problémát, rögtön jön vele két kérdés. Megválaszolod, lett belőle újabb négy..és így tovább.

Mert hiába akarunk elmenni messze és ehhez minden követ megmozgatunk, könnyen lehet, hogy sehova nem kell mennünk, mert amit keresünk, az nem távolságban mérhető és nem is kell hozzá menni sehova, hogy elérjük. Üzeneteket küldözgetünk az űrbe gyakorlatilag zéró energiával. Még akkor sem biztos hogy lenne értelme, ha egy neutroncsillag energiája állna egy üzenetünk elküldése mögött.
Az a távolság, ahova egy ilyen üzenet tőlünk eljuthat az annyira kicsi, hogy vicc az egész.
És ha el is jutna messze? Mi értelme lenne? Ha "csak" ezer fényévre kellene elküldeni, tegyük fel meg is kapná valaki és válaszol - mi lesz itt 2000 év múlva? És mi ezer fényév távolság? Semmi.
És hova mennénk? Minek?

Más értelmes lényekkel akarunk kapcsolatot teremteni, amikor egymással sem megy még ennyi idő után sem? Amikor az első gondolatom a másikkal kapcsolatban az, hogyan lehetne az enyém, ami az övé még akkor is, ha nekem éppen semmi szükségem sincs rá? Amikor valakit csak azért képesek vagyunk elpusztítani, mert más a vallása, vagy csak úgy általában a véleménye? Ha egy kicsit is mélyebben magunkba tekintünk, láthatjuk, hogy velünk ki az az ökör, aki szóba állna? Válaszolna, amikor csak a kínt, a pusztítást és a háborút látja?
Én bizony ha éppen most mennék el a föléd mellett, felhúznám az ablakot, lekapcsolnám a belső világítást, még a magnót is lehalkítanám, hogy még csak észre se vegyenek és olyan messze elhúznék, hogy soha vissza se találhassak. Ha nem ember lennék.
Az emberiség egy parazita faj, jól tudják azok, akik esetleg beleraktak minket ebbe a nyomorult 3 dimenzióba, - gondolják, jó helyen vagyunk mi itt is.

Az ember a saját korlátai miatt is csak abból tud kiindulni egy probléma megoldását tekintve, mint egy ember. Saját magunkból indulunk ki.
Hiába rajzolnám le egy kakasnak a baromfi udvaron Pitagorasz okfejtését, ha nagyon komoly nagyságrendbeli különbség van köztem és a kakas közt fejben. Na most elég, ha egy földönkívüli intelligens faj és köztem is csupán ennyi a difi, már végünk van.

Vannak dolgok, amin egyszerűen nem szabad agyalnunk, mert befordulunk, mint az utcasarkon Einstein..
Annyira rövid ez a szaros kis életünk, hogy a legjobb, ha a mának élünk. Mert ki tudja, hogy lesz a holnap?
Boldog új évet. .

Jól látod, nem túl jók a kilátásaink. Mindenképpen ki kell lépnünk valahogy legalább a csillagközi távolságokba hogy legyen túlélési esélyünk, feltéve ha átjutunk a rövidesen bekövetkező kríziseken (olajválság, klímakatasztrófa, túlnépesedés, stb).
Kisebb hibák : az Univerzum jelenlegi korát nem 15 hanem 13.7 milliárd évre becsülik.

A galaxisban a finomabb becslések szerint is lehet olyan 800 milliárd galaxis - a Világegyetemben van kb ennyi galaxis.

Jól látod, a quantumvilág megismerése, tehát az anyag legmélyebb titkai hordozhatják a megoldást, melyet azért kutatnak gőzerővel, ez pozitívum, a Nagy Hadronütköztetőre sem véletlen költöttek milliárdokat.

Vagy bebizonyosodik a holografikus univerzum feltételezés (új elmélet, vagyis már nem egészen, csak most kezdik komolyan venni), akkor pedig csak egy szimuláció az egész világunk, mint a Mátrix- ban, csak sokkal nagyobb léptékben. Persze ennek is lehetnek előnyei, ahogy Morpheus mondta, a szabályokat megkerülheted, ha nem tudod megkerülni akkor megszegheted. Pld ha valóban holografikus az univerzum, akkor a teleportáció alapból lehetséges.

BÚÉK !

"akkor pedig csak egy szimuláció az egész világunk, mint a Mátrix- ban, csak sokkal nagyobb léptékben. "

Nem szükségszerűen kell sokkal nagyobb szimuláció, mert úgy is lehet szimulálni a világegyetemet, hogy a mindenséget csak annyira, csak olyan mélységeben szimulálják, mint amennyire egy értelmes elme megismeri, illetve csak azt a részét, amit az értelmes elme éppen észlel. (A kvantummechanika hullámfüggvény összeomlása is valami hasonló.) A többire "felesleges" energiát pazarolni.

[ Szerkesztve ]

Minden számítógép füsttel működik, ha kimegy belőle, akkor nem működik.

Elgondolkodtató. Ha a szimuláció véges, akkor megismerhető minden, egy benne élő értelem számára. Persze nem tökéletesen, részecskeszinten, mivel egy univerzum kiszámolásához mindig több bit kell, mint a benne található részecskék száma.
Azért érdekes hogy mennyire elrugaszkodott az elméleti kozmológia. Komolyan is veszik, vmelyik műholt, most nem is ugrik be a neve, már jelenleg is keresi a hibákat (holografikus fedéseket, kioltásokat), ha ilyet észrevennének, az már komoly bizonyíték lenne.
A sima 2D->3D hologramban mindíg láthatunk hibákat (a technológia velejárója), a síkmembrános, valójában sokdimenziós kivetítőből származó hologramban viszont csak speciális esetben látni egy 3D- s megfigyelő számára. Nem semmi lenne egy ilyen észlelése.
Mondjuk én elképzelni sem tudom, nem is értek mélyen a fizikához, matekhoz, csak próbáltam felidézni, amit hallottam róla.

"már jelenleg is keresi a hibákat (holografikus fedéseket, kioltásokat), ha ilyet észrevennének, az már komoly bizonyíték lenne."

Annak, hogy hibát találjanak szerintem nagyon kicsi a valószínűsége, mert aki ilyen szimulációt tud futtatni, annak nagyságrendekkel nagyobb a technikai fölénye mint nekünk és ha mégis találnánk valami anomáliát, arról valós időben nekik is tudomásuk lehet és mielőtt mi érzékelnénk már be is avatkoztak abba, hogy ne vegyük észre a hibát. Vagy kijavítják a hibát és/vagy hozzáigazítják az univerzumot és/vagy az észlelésünket írják át.

[ Szerkesztve ]

Minden számítógép füsttel működik, ha kimegy belőle, akkor nem működik.

Ebben is van igazság. A variációk száma rengeteg lehet. Elgondoltam egy speciálist. Mi van akkor, ha mondjuk elindították a programot, aztán nem is foglalkoznak vele, magára hagyták...

Nincs jelentősége mert ha értelmes élőlényeket is tud szimulálni, akkor maga is szuper intelligens lehet.

Minden számítógép füsttel működik, ha kimegy belőle, akkor nem működik.

sziasztok,
Jelenleg az univerzumban található építő anyagok ~20%-át tudjuk detektálni, ezáltal empirikusan vizsgálni.
A többi anyag jelenlétét az egyik általunk ismert alapvető kölcsönhatás révén (gravitáció) ki tudjuk mutatni.
Tehát ott van ~80%, amiről annyit tudunk, hogy létezik és ennek a tudásnak a gyökere az, hogy a ~20% ismeretével felállított fizikai ismereteinket vonatkoztatjuk az teljes egészre.

Ezzel nem akarom cáfolni vagy megkérdőjelezni a hatalmas elméink milliárdnyi óra befektetéssel felállított fizikai törvényszerűségek jogosságát vagy pontosságát, csak rámutatnék: a felfedezések kora közel sem jár a végénél.

Az emberi faj eddig a felmerülő problémákat többségében megoldotta. A problémáink pedig az igényeink kielégítésére vezethetőek vissza.
Az ősembernek első körben csak a fajfenntartás volt az egyetlen igénye.
Fejlesztették az étkezéshez kapcsolatos vadászat, gyűjtögetés, élelmiszer-feldolgozás megoldásait, javítottak a lakóhelyük biztonságán, természeti hatásoktól való védettségén. Az utódok és a nemző egyedek biztonságán. És természetesen a kommunikáció összetettsége is fejlődött.

A fejlesztések eredménye a szaporulat növekedése lett, ami hozta magával a következő problémákat és azok megoldásait: községek kialakulása,földművelés, utazás, szállítás, fegyverkezés.
És nem utolsó sorban - mivel nem kellett mindenkinek az élelemszerzéssel, feldolgozással, felügyelettel foglalkoznia létjogosultságot kapott az "elméleti" szakemberek megléte is.

Erről többet nem írnék, mert ez nem a végtelen kisregények topikja.

A hozzászólásokban egy helyen találkoztam a felfúvódásra utalással.
A felfúvódás (infláció) alatt értem az ősrobbanást követő 10−36 másodperctől 10−33 - 10−32 másodpercig tartott.(10 a mínusz harminc...).

És ezt egy dolog miatt hozom fel: a tágulás "sebessége" meghaladta az elérhető sebesség-maximumot. Azt mondják, azért lehetett, mert a tér tágult így nem "klasszikus" értelemben nőtt a távolság az elemi részecskék között.

Mindegy is, hogy ez azért történt, mert esetleg bizonyos körülmények hatására a gravitáció hatása irányt vált, mindegy, ha a sötét energia a felelőse a felfúvódással vagy valami teljesen más volt az ok. Ebben nekem az a lényeg, hogy megtörténhet.
Azaz van lehetőségünk elérni ezt a technológiát, majd akkor, amikor ténylegesen szükségünk lesz rá, mint amikor kellett a meleg és tüzet gyújtottak őseink, vagy le kellett pattintania követ, hogy hatékonyabb eszközzé váljon.
És mitől vagyok biztos abban, hogy "ha" tényleg ősrobbanás volt 13.8 milliárd éve, akkor volt felfúvódási fázis? Azért, mert jobbról is, balról is, alulról és felülről - minden szögből érkezik fény, ami 13.8 milliárd éve indult el valahonnan.

És amikor ez a technológia a rendelkezésünkre fog állni (vagy valami más, valami jelenleg teljesen elképzelhetetlen) akkor már nem lesz probléma, ha valami 2-3-20-20000 ezer fényév távolságra van.

[ Szerkesztve ]

Lehet becsléseket adni a civilizációk számáról, de azért elég sok a bizonytalanság ebben. Másfelől mit tudna kezdeni az emberiség azzal a hírrel, hogy mondjuk tőlünk 3000 fényévnyire van egy másik civilizáció? Miképp viszonyulnánk, hisz elég valószínű, hogy nem volnának vevők semmiféle termékünkre és ebből következően mi sem tudnánk fizetni nekik az ő termékeikért. Meghallgatnánk a ő 3000 éves zenéjüket? Már ők sem azt hallgatják és mire megmondjuk tetszik-e nekünk ismét eltelik 3000 év. Érdektelen lenne a tudományok cseréje is, amennyiben hajlanának rá, ugyanez okból. Lehetséges, hogy emiatt nem is keresik egymást a civilizációk.

Az lenne az emberiség legnagyobb felfedezése. Átalakítaná a teljes életünket, filozófiánkat, vallásainkat. Eddig az ember volt a teremtés koronája, mindent az ember szemüvegén keresztül néztünk, vallások is csak az emberről beszélnek, az ember áll a központjukban. Ha lenne még egy civilizáció akkor ezek teljesen átalakulnának. Az ok egészen más is lehet.

Elképzelhető, mint ahogy sok más egyéb is. Abból, hogy nem találkoztunk még fejlett civilizációval még nem lehet olyan következtetésre jutni, hogy nincsenek, és olyanra sem, hogy kihaltak valamilyen okból. Fermi felvetése nagyon félrevezető. Hát hol vannak, ha léteznek? (nem szó szerint) -kérdezte. Egyet legtöbbször elfelejtünk, amit Stanisław Lem már a Summa Technologiae-ban kifejtett. Ezt ő úgy hívta a nagyítás. Amikor a jövőt akarjuk elképzelni, akkor mindig a mából indulunk ki. A jövő technikáját a mai technika felnagyításával képzeljük el. Ugyanez igaz az idegen civilizációkra is. Egyáltalán nem biztos, hogy kihaltak azért, mert nem látjuk a jeleiket. Miért kellene azt látnunk? Milyen jeleket kellene látnunk? Arkhimédész biztos, hogy valamilyen hatalmas füstjeleket képzelt volna el, vagy máglyarakásokat. Mi pedig rádiójeleket keresünk, ami pontosan ugyanaz mint a füstjel. Az adott technikai szint kivetítése, kinagyítása. Ha vannak idegenek, akkor szinte biztos, hogy nem rádiójelekkel érintkeznek, hanem olyan technikai eszközökkel, aminek a fizikáját ma még nem ismerjük. Mi csak olyan civilizációk felismerésére vagyunk képesek, akik nagyjából azon a szinten állnak min mi. Ezek viszont rendkívül kevesen vannak, talán mi vagyunk az egyetlenek a tejút rendszerben. A civilizációk döntő része vagy sokkal fejlettebb mint mi vagyunk, vagy fejletlenebb. A fejletleneket még nincs lehetőségünk észlelni, a sokkal fejlettebbeket már nem tudjuk észlelni. Az is lehet, hogy már sokszor itt jártak, de vagy nem érdekelték őket a föld, mert az ő technikai szintjük miatt teljesen érdektelen, vagy a technikájukkal tökéletesen tudják leplezni magukat. Úgyhogy szerintem teljesen reménytelen az idegenek kutatása. Persze felfedezhetünk valamit, de az véletlen szerencse lesz, semmi más.

Természetesen ez is lehetséges. Azt el tudom képzelni, hogy egy fejlett civilizáció magánál fejletlenebbekkel kapcsolatot keresne azért, hogy a civilizációk fejlődésének összehasonlító elemzését elvégezhessék. Bár ehhez nem biztos, hogy kapcsolatfelvétel szükséges, hiszen az már megváltoztatja az adott civilizáció természetes fejlődését. Más célból pedig nem sok értelmét látom, hogy miért tennék.
A régebbi jeleik azok mások, az lehetséges, hogy úton vannak és mire ideérnek ők már vagy sokkal fejlettebbek, vagy már nem is léteznek. Persze annak idején ezt ők is pontosan tudták és ezért ez sem biztos, hogy minden civilizáció ezt megtenné, legalábbis nem sokszor. Nálunk sem gyakran fordult ez elő. Így az esetleg ritkán kibocsájtott jeleket kisebb valószínűséggel tudjuk felfedezni. A különböző tevékenységükből származó jelek pedig nem fókuszáltak, így azokat érzékelni sokkal nehezebb nagy távolságokból, pedig ha fel akarjuk fedezni őket erre lenne szükségünk, mert ez minden civilizációnál megvan(?). A fókuszált jelek felfedezésének a nehézsége a lehetséges irányok szinte végtelen lehetősége. Milyen irányból figyeljük azokat?
A civilizációk tevékenységének nyoma van, vagy nincs, mert ez sem szükségszerű, mert akár befelé is fordulhat egy civilizáció, virtuális életet, virtuális civilizációt is teremthet magának, mert azt fenntartani és befolyásolni, változtatni sokkal kisebb erőforrást igényel, mint a valódi.

Bocs, ha hosszú voltam.

[ Szerkesztve ]

Minden számítógép füsttel működik, ha kimegy belőle, akkor nem működik.

AMIT A FÖLDÖNKÍVÜLIEKRŐL TUDNI LEHET

Mindenkit egyforma külső inger ér, de egyén függő, h éljük meg :P