Ha jól értem:
- Siófokon laksz a barátnőddel.
- Hétvégente itt vagy Pesten, és egy másik lánnyal lelkileg megértitek egymást.

?

Illetve mit csinálsz a fővárosban? Ha munka, akkor hogyhogy nem vagy itt minden nap.

"nincs rá lezsóidő"

Üdv itt! Ha jól sejtem jól esett leírni, kiadni.

A mondataidban egy fikarcnyi rossz indulat nincs, egy csöppet sem kelt feszültséget, egy kicsit sem akarsz lázadni vagy, hogy mondjam.
Jó néhány gondolatoddal együtt tudok érezni, sajnos. Valahogy majd csak lesz.

Minden írásból amit hajlandó vagyok elolvasni ki szoktam emelni egy vagy több dolgot amin kicsit elgondolkodom és kérdés merül fel bennem. Nálad ez: "itt Budapesten pedig - érzésem szerint - nem dolgozok elég keményen." - Miért nem dolgozol elég keményen? Miért gondolod ezt? Ez a mondat egy gondolkozás módra utal amiről az jut eszembe, szép. Nekem hullámzó a munkám, hol meg van fizetve, hol nem, teperhetek akármennyit. Újabban amúgy negatív irányt vett ez a görbe, aggasztóan.

Jajj. Két és fél hónap még annyira rövid idő. Annyira korai még valakit értékelni. Az korrekt, hogy jól érzed magad vele.

Én 30 évesen kezdtem nagyjából rájönni, hogy mi legyen az irány. Most próbálom az addig eltöltött éveket értékessé tenni. A műszaki területen ledolgozott éveket, tapasztalatokat a későbbi humán hivatásommal összekapcsolni.

Talán Te is ráérsz még kicsit. Sok sikert!

https://logout.hu/tema/re_gerincserv_muteti_kezelese/keres.php?suser=Eastman ⮞ Műtét nélkül is lehet megoldás...

Azért a lánnyal picit óvatosan. Én legalábbis óva intelek. Ami nekem bejött, az elmúlt évezredeim alatt, az az volt, hogy úgy viselkedek, mintha mindig mellettem lenne a párom, tehát semmi olyat nem teszek, amiről tudom, hogy számára rosszul esne. Persze ehhez egy normális értékrenddel rendelkező társra is szükség van, akinek nem dobja le az gőz a fejét, ha egy sziával köszönsz egy másik lánynak. A kacérkodás, bár tény, hogy jól esik a lelkednek, de kérdés, hogy ha a barátnőd ezt csinálná egy másik sráccal, hogy viselnéd. A másik, ha jól értelmezem, most kerültél fel nemrég, gondolom egyetem miatt, és hát, ha most kezdted, és a lány is pl. évfolyam vagy csoporttársad, kétszer is gondold meg, hogy mit teszel, mert ha ugyanúgy haladtok, akár évekig is a közeledben marad majd, és ha rosszul sül el köztetek, nem lesz túl élvezetes nap mint nap látni.

Bár már más is felfigyelt rá, de miért érzed azt, hogy nem tudsz úgy teljesíteni ahogy érzésed szerint tudnál? Miből/miért gondolod ezt, és esetleg tudnál ezen javítani?

Mindenkinek egy posztban válaszolok:

Petipetya

Felsőoktatási intézménybe járok. Szivatnak minket, mert mi csak műegyetemisták vagyunk, nem pedig igaziak...

SymbianOS

Nem dolgozok elég keményen, mert nem fordítom az összes energiámat és időmet annak a megértésére és megtanulására, ami az egyetlen dolgom lenne.

A fizikai munkával ezzel szemben nincs semmi gondom... Legalább is nem volt a nyár végéig bezárólag. Hiába fizetett a főnököm évről évre egy kicsit többet - a társaim közül a legjobban - , egyszerűen nem érzem azt, hogy annyi pénzért érdemes lenne boltban álldogálni nyarakat. Eddig 4 nyaram ment el így. Egy jogsit, egy laptopcserét, meg egy szép kis aranytartalékot sikerült összeszedni, nehezebb időre. Eljutottam oda, hogy ebből elég volt, ennél többre is képes vagyok kevesebb robotmunkával. Persze ezzel szemben jövő nyáron pihenni, zenélni és sportolni akarok.

Eastman

Igazad lehet azzal, hogy ráérek. Nem vagyok még 20 éves, de eddig sosem éreztem úgy, hogy ráérnék. Mondhatni úgy hajszoltak végig az eddigi életemen, természetesen hogy nekem jobb legyen. Cserébe persze az eredményeim egész jók, nyelvvizsgával például többé nem igazán kell foglalkoznom.
Mostanság kezdek ráérezni a komótosság és a ráérősség ízére. Az esti sétáim az egyetemről hazafelé lassúak és elnyújtottak. Nagyon élvezem, hogy nem sietve vágok át a Budafokin, hanem lassan, meg-megállva, szemlélődve.

juvik

Ez az, amit nem tudtam hová tenni. Nem akarok elmozdulni a jelenlegi helyzetemből, mert kényelmes. Persze, ott az újdonság varázsa... Viszont közben tényleg szeretem azt, akivel vagyok.

Nos, ebből a szempontból szörnyű egy állatnak tartom magam. Nem esik jól erről beszélni, főleg, hogy tudom, hogy azzal, hogy hagyom sodródni az érzelmeimet és a gondolataimat, másnak rosszat teszek. Vagy másoknak.

"Annyi mindenféléhez nem értek, hogy az már sokoldalúságnak számít” – Örkény István

"főleg, hogy tudom, hogy azzal, hogy hagyom sodródni az érzelmeimet és a gondolataimat, másnak rosszat teszek. Vagy másoknak"

Ez miért lenne baj? Szerintem hagyd sodródni az érzelmeidet és élj eszerint. Úgysem robot vagy, aki irányítani tudja az érzéseit.

Kényelmes és szép a Budafokin menni, de ha időnként letérsz róla jobbra vagy balra, akkor még szebb és érdekesebb dolgokkal találkozol. Ezt értsd képletesen.

[ Szerkesztve ]

"nincs rá lezsóidő"

Akkor alapvetően jó az irány, bejövős Budapest is, csak ez a lány kavart meg. Van ilyen.

Nehéz fenntartani a siófoki szívügyeket, ha a fővárosban képzeled el a jövődet. Én nem vágnám el teljesen a gyökereimet. Főleg mert eljöhet az a pillanat amikor tele lesz a fejed a város zajával, a képmutató, piázgatós, bulikázós, tetovált, káromkodós lányokból és visszavágysz a fészkedbe a kis tyúkocskádhoz. Lehet. Klasszik szerencsevadász milliomos forgatókönyv, mikor már mindent megszerez a "tengerentúlon" a férfi, de mégis visszamegy a szülőföldjére egy csendesrendeslányt keresni, akinek fészekillata van és érti amit a főhős beszél, úgy kockázza fel a húst a pörkölthöz ahogy.

Bár lehet, hogy tévedek, hiszen Siófok is valahol fővárosunk, pezseg és ördögi hogyha kell.

Ezek jutottak az eszembe.

https://logout.hu/tema/re_gerincserv_muteti_kezelese/keres.php?suser=Eastman ⮞ Műtét nélkül is lehet megoldás...

Úgy beszélsz, mintha a fővárosban nem lennének ilyen lányok. Pedig vannak.

"nincs rá lezsóidő"

Na ez a hozzáállás!
Megtörtént valakivel akit ismerek, hogy ilyen pult mögött állásos melóban egyik nap megcsörrent a telefon. Épp ott volt a főnök. Amikor letette a telefont annyit mondott az illető, hogy holnaptól nem jövök viszlát! 180 fokos fordulat következett be, szó szerint. Minden szinten. ÉS csak fel és fel és fel.

#10) Eastman! Tapasztalat? Mert igaz, de nem csak ott van ez. Én rengeteg mérget meg tudok enni egy tömegközlekedés során pesten IS, mert vannak érdekes emberek. Még jó, hogy nem látják mit gondolok.
Mindenki olyan üres vagy kimerült és sokakat nem a jó indulat mozgat.
Minap HÉV-en leült egy néni elém, ugye ott egymással szemben vannak az ülések. Tudjátok mit mondott amikor elvettem a lábam? KÖSZÖNÖM! Nem kis dolog.
Elég romboló érzés és főleg pesten érzem, hogy odamész valamit venni egy büfébe vagy el akarsz intézni valamit és pozitívan kis mosollyal az arcodon elmondod amit szeretnél és cserébe egy lekezelő húzzál mát a francba stílust kapsz vissza.

#4) Eastman! Igen valahol ott kezd az ember hogy is mondjam elgondolkodni. Valaki sokkal korábban, mert nincs más lehetősége. Ők kemények nagyon, mert meg kellett szokniuk.
Én most úgy érzem látom mindét oldalt még. Középen állok és hol ide hol oda nézek. Megértem ezt a felét is meg azt is. Viszont vannak dolgok amiken az embernek esze ágában sincs változtatni, mert úgy jó számára. Ha valamiért mégis változtat az legalábbis nekem nagy teher és nem tart sokáig. Pontosan addig tart még el nem kap a gépszíj. Ha elkapott addig nincs nyugi még végbe nem ment, vagy valaki aki fontos azt nem mondja állj meg.

Szerintem nem off, amit mondasz, mivel elgondolkodtató tartalom van mögötte. Értem, hogy szerinted nem tartozik szorosan a témához, és a topic nyitója iránti tiszteletből formáztad ilyenre a szöveget.

Mindenesetre egyetértek, hiszen pesti vagyok (mondhatjuk, hogy egyenesen a tengó pályára pottyantott ki anyám), és látom mi a szitu. De szerintem meg lehet és meg is kell látni a jót mindenben. Ahogyan például a Budafokin (de lehet ez az Üllői is) haladva jobbra-balra tekintve lehet szép dolgokat látni, és itt nem a fizikai dolgokra gondolok. Nem akarlak győzködni, csak a saját nézőpontomat ismertettem meg veled.

[ Szerkesztve ]

"nincs rá lezsóidő"

Pontosan. Amennyiben a posztoló izgalmat, lelkesedést érez/ él meg a kettős élete fenntartásában, sőt formálásában akkor a nagybetűs ember képe halványodni látszik. Viszont morálisan nem teheti meg, hogy "otthon" egy őt szerető lelket is nyomorba tipor. Ha szerette az a minimum, hogy tisztázza a helyzetet és kilép az önámítás illúziójából.

Petya: Amit írtam az nem életkor, hanem fajta kérdése... Viszont, if élni akar=1 akkor vállalja fel szvsz.

[ Szerkesztve ]

.:A konzolozás körülbelül olyan, mint a Canon / Nikon: amelyiket előbb veszed a kezedbe, azt szokod meg.:.

Még 20 éves sincs, engedjétek már élni egy kicsit.

"nincs rá lezsóidő"

Na lássuk, íme egy jó tanács: kapd össze magad, de rapid módon.

Tudd meg mit akarsz, ki és mi akarsz lenni valójában. Ha ezt nem tudod, akkor miért vagy az egyetemen/fősulin? Vagy miért pont ott, miért pont azt tanulod? Itt nincs előkészítő, hogy szuttyogjon az ember egy évet, míg rájön mit is szeretne.

A buxusokkal kapcsolatban - adott esetben bocs a jelzőért - pedig nincs ok pánikra. Villamos és nő mindig jön. Másodszor is az irományból igencsak az látszik, hogy arra az érzelmi alapra amit az otthoni lánykával ápolsz...nem építenék házat. Nyilván nem ember az, aki azt vallja nem nő meg az XP-je attól, hogy végre megint csajozhat és arra a kis időre függetlennek, szabadnak érezheti magát, de ettől függetlenül is törekedni kell a józan mérlegelésre. Az "otthon van a barátnőm én meg x-1 km távolságban lakom és tanulok" c. történet jellemzően nem működik. Csak mondom. Mellesleg attól, hogy leírtad a nagyérdeműnek vívódásod tárgyát, még nem jár automatikusan megváltás és feloldozás. Neked kell dönteni és vinned a balhét.

Gyereksírásra nincs idő, ki kell dolgozni a megfelelő időbeosztást az otthon és a nagyvárosban töltött idő hasznosítására. Nem kell elválasztani a két életed, csak meg kell szervezni. A vonaton/buszon utazás közben pedig fejben is haza illetve a nagyvárosba vissza kell érni.

[ Szerkesztve ]

Szemed az úton, pedál a padlón || Whatever, Im the star

Picit nyers megfogalmazás, és noha egyetértek több pontban is annyit hozzátennék, hogy az önismeret nem egy matekegyenlet amit le tudna vezetni. Azt az állapotot elérni gyakran minta segi(nem alálok hosszú i-t jelen helyen)ségével elérni, és ez a minta tanács vagy vélemény formájában is megnyilvánulhat.
Talán pont ebben van szerepe az otthoni lánynak.

Szerintem a nőkkel is az van mint a számitástechnikában, ha nem romlott el ne javitsd meg, cseréld le esztelenül mert sokáig fogod szivni a fogad. Saját vélemény!

Persze, tudom hogy nincs kézikönyv az önismeret megszerzéséhez, de azért törekedni kell annak megszerzésére.

A nyers stílus pedig csak alkalmi. Néhány helyzetben hatásosabb, ha sokkolod a befogadókat, így jobban megmarad bennük amit hallottak.

Szemed az úton, pedál a padlón || Whatever, Im the star

Röviden:

Teendők elvégzése - előre is - folyamatban,

A szerencse nem kisértése - elkezdve.

A fontos döntések meghozatala - lelkiekben felkészülve.

Félreértés ne essék, magával az iskolával nincsen gondom. Tetszik amit és ahogy oktatnak. Tanulni nem tanulok szívesen... annyira.

"Annyi mindenféléhez nem értek, hogy az már sokoldalúságnak számít” – Örkény István

Nem tanulsz szívesen, mert még nincsenek kész a jövőbeni céljaid.
Ha az is meglesz, akkor megjön majd a munkakedv, hiszen előbb-utóbb minden áron el akarod majd érni amit kitűztél magad elé. Azt meg csak úgy lehet, ha megtanulod amit kell, bénára keresed magad és azt csinálsz, amit akarsz.

Szemed az úton, pedál a padlón || Whatever, Im the star

Köszönöm szépen mindenkinek az olvasást.

Képet kaptam kívülről is arról, hogy velem mi történik, én mit csinálok, és ez hogy hat ki másokra.

A tanulás nálam sajátosan működik: minden iránt tudok lelkesedni. (valameddig)

"Annyi mindenféléhez nem értek, hogy az már sokoldalúságnak számít” – Örkény István