A napokban itt járt Biribum fórumtársunk nálam és beszélgettünk egy órácskát, meséltem neki egy cigány lányról, aki ott lakott a szomszédunkban és nagy mértékben meghatározta a pubertás korom irányvonalát. Most meg eszembe jutott, hogy írok arról az időszakról bővebben.
10-től 15 éves koromig laktam egy olyan tanyán, ahol a szomszédunkban népes cigány család lakott. Közvetlenül a dobozi főút mentén sorakoztak ezek a tanyák. Mindegyikhez hatalmas birtok tartozott. A mienkében volt egy nagy akácerdő meg gyümölcsös és egy hatalmas domb, 10-15m magas, fiatal akácos volt rajta és a tetejében tisztás. Iskola után lefeküdtem a tetején a lapulevelek alá és kémleltem az eget. Estig elő sem jöttem, papsajt is volt, megraktam a bendőm és építettem egy bunkert bürökszárakból és lapulevelekből. Onnan kémleltem a szomszéd cigányokat. 30Nm körüli vályogház és vele szemben 4 faviskó. A vályogban az öregek laktak a gyerekekkel, a fiatalok meg a faviskóban éltek. Alapjában véve rendezetlen volt körülöttük minden, az udvaron csak ott nem nőtt fű, ahol éppen jártak. Lavór víz mindig az ajtó előtt egy kopottas sámlin. Az uccajtó sosem volt berakva, ki is kezdte az idő és benőtte a fű magasan. Nekik nem volt nagy birtok a tanyájukhoz csak egy kis udvar, ezért a gyerekek nem otthon játszottak, hanem kint a határban. Csúszkáltak le a szalmaboglyán és visítoztak. Szikrázó napsütés és ott szaladnak tőlem nem messze el. Ismertük egymást látásból, de nem beszéltünk senkivel. Ha elmentek az asszonyaik a házunk mellett a nagy szatyraikkal, akkor köszöntünk illedelmesen. A férfiakat nem lehetett látni, csak a hangjukat, amikor hangosan veszekedtek az asszonyokkal. Néha leitták magukat és verekedtek, olyankor kijött a rendőrség és elvitték a hangadókat. A gyerekek kergetőzve elhagyták a dombomat, én csak lestem őket és miután elmentek felálltam és utánuk bámultam. Megmosolyogtam, ahogy elkapták egymást és visongtak.

Akkor megszólalt egy hang a hátam mögül. A Kanalas Éva volt az, az egyik kisfiú anyja. Ő nem látszódott cigánynak, fehérebb volt a bőre és valahogy ápoltabbnak tűnt, megvolt mindene, húsos, formás lány vagy inkább nő volt és hatalmas keblekkel. Vitte a pálmát vitathatatlanul, a környékbeli tehenészfeleségek meg is irigyelték, aztán meg nem győzték rendre utasítani a férjüket ha arra kerékpároztak, hogy Imreee az anyád, neeeeee bámuld mááááár annyira.
Háá méé, nincs abban semmi rossz, oszt vihogott hozzá és a sapkájára csapott, próbálta az agya megjegyezni, amit látott, hogy többször is eszébe juthasson.

Hé fiú, te nem jössz? Kérdezte.
Egy csecsemőt tartott a karján, valamelyik akkor szülhette és hozta ki levegőzni. Gyere te is játszani a gyerekekkel mondta, intett a szemével pajkosan, volt benne egy kis csintalanság, hogy gyere vegyél te is részt egy kis hancúrozásban, ugrálj a szalmában. Látta rajtam, ahogy bámultam a fiúk után.
Meglódultam a dombról le és futottam s megálltam bizonytalanul mellettük, azok meg csak néztek rám, ni mán fehér gyerek.
Nem mondták csak éreztem. De hamar elfogadtak és kipirulva bujkáltunk a szalmabálák között. Magamra húztam egy bálát és lélegzet visszafolytva vártam, hogy megtaláljon a hunyó, ha meg túlment rajtam, akkor loholtam kiapacsolni.
A Kanalas Éva a boglyától nem messze ácsorgott egyik lábáról a másikra. Feszes, koszos de vadóc pólóban és ringatta a kicsit. Egyszer csak fut a boglyához visítva, hangját nekierisztve, hogy micsinááááááász teeeee, eriggy nesze fogd meg és odaadta a csecsemőt az egyik gyereknek. Kicibálta a legnagyobbat a boglyából és a haját tépte, rúgta, pofozta. Emíssszzz ám a zanyádba te kölök, osztotta. A fiú egy nála fiatalabb lánytestvére bugyiját fogdosta és alányult, közben jókat vihogott, hogy megvagy, megfogtam, játsszunk fogócskát és benyúlt az inge alá is meg rámászott.
Rugdosta a Kanalas Éva, hogy takaróggyááá a szemem elűl te kölök, eriggy haza a picsába anyádhóó oszt mond meg neki micsinátáááááá te piszok ganyé.
De már újra az ölében volt a gyerek és vigasztalta, hogy jóvan kicsikém.
Másnap az iskolába menet a gyerekek már ismerősként üdvözöltek és bekiabáltak a kerítésen át, hogy dikkmán csávó nem jössz velünk és intettek, hogy menjek.
Mostoha apám mondta, hogy fiam jobb lesz vigyázni velük, mert nem lesz jó vége.

Jött a nyári szünet, hamar elmélyült a gyerekekkel a kapcsolat. A házuk mögötti kukoricásban egy lapos, ott megállt esőzések után a talajvíz. Néhol 1m magas volt. Vize felforrósodott és napközben oda jártunk le úszni. Vittem anyám bádogteknőjét és azt használtuk csónaknak. Dobáltuk egymásra a sarat meg sárpálcáztunk. Keményre gyúrt sárgolyót szúrtunk egy vessző végére és ki dobja minél messzebb. Egyik délután kiéhezve mentünk haza és mondták menjek be, egyek náluk. Az udvaron ott volt Kanalas Éva egy szál világoskék bugyiban és replikázta a kölyköket, hogy eriggyetek mossatok kezet, menj te is mondta és mutatta a lavórt az udvaron. Cukros zsíros kenyeret kent és leültünk a lépcsőre majszolni. Úgy ültünk ott, mint a verebek sorban, szorosan egymáshoz simulva.
Vihogtunk, lökdösődtünk és nyeltünk nagyokat. Ízletes étel volt ha az ember fiának nem jutott elég papsajt a mezőn.
Kanalas Éva fedetlen keblekkel noszogtatta a gyerekeket, meg terelte. Azoknak fel sem tűnt csak ugráltak el előle, hogy ne mááááán és ahogy lehajolt rajta maradt a szemem. Egyszer még a padlásunkról is meglestem, mikor mostoha apám felküldött csutkáért, de abba is hagyom ezt a részét, mert mindjárt jön a nejem hogy Guga az anyád, neeeeee bámuld mááááár annyira.
Háá méé, nincs abban semmi rossz, oszt vihogok hozzá, próbálta az agyam megjegyezni, amit látott, hogy többször is eszembe jusson.

Egyszer mikor egyedül voltam otthon, akkor átjött az egyik Ónodi gyerek játszani. Előtte nem jártak nálunk. Aztán egyszer csak eltűnt, kerestem de nem találtam. Helyette a széles derekú öreganyja állított be, sorban mögötte meg a többi asszony, meg Kanalas Éva félmeztelenül, hogy a Jáni gyerek itt van? Ide jött át jáccani. Te fijjú nincs egy kis cukrod? Odaát elfogyott a kávéba, de már löktek is félre az ajtóból és nyomultak be a lakásba. Kettő a szobába húzogatta ki a fiókokat villámgyorsan, kettő meg a konyhában. Eleinte csak azt nem értettem, hogy a szobában miért keresnek cukrot? Aztán mostoha apám, mikor megjött elmagyarázta. Nagyot csalódtam a Kanalas Évában, ma már tudom hogy tényleg közülük való volt. Nem akart átmenni hozzájuk az öregem, hagyta a fenébe mert sejtette baj lesz. Teltek a napok és már többet nem játszottam velük együtt, csak lestem Őket a dombról a lapu levelek alól.
Volt egy disznó ólunk, amiben pulykákat tartottunk. Ez az Ő tanyájuk felől volt és egy trágyadombról belehetett mászni az ólba. Apám rá egy napra átnézte az egészet, hogy hogy történhetett. Biztosan tudta, hogy csak is Ők lehettek, ellopták mindet. Biztosan tudtam én is, sőt nagyon is éreztem, benne volt a levegőben. Odaát az asszonyok főztek. A jog most azt mondaná, hogy bizonyítsad, tereljük jogi útra és ütköztessünk érveket, vagy ha sehogy sem megy, akkor vegyünk az ólból is és a sült húsokból dns mintát. Mostoha apám felhergelte magát és megivott egy üveg zöldszilvánit, majd basszad meg a jogot felkiáltással átrobogott és leütött közülük vagy négyet mire lefogták. Visítoztak, rúgták, harapták és kidobták az útra. Még sokáig lehetett hallani, hogy háborognak. Apám csöndben ült az asztalnál és ivott. Ez a demokrácia alapja, tényleg jobb lett volna keresni egy ügyvédet, tyúkper.
A nyár végén egyik este mostoha apám jött haza a tehenészetből, pont fizetésnap volt. Lehet véletlen egybeesés, de elkapták. Már álltak lesben az úton, tudták mikor végez. Rárontottak, ütlegelték, rendesen helyben hagyták, elvették a fizetését is. Megint az asztalnál ült és álomba itta magát. Másnapra tiszta lila lett a feje, de nem csinált semmit. Csak mondogatta, hogy vigyázzál ezekkel fiam, mert baj lesz.

2 évvel később előzetes letartóztatásba kerültem. 17 éves voltam és nem volt otthon maradásom. Anyám nem foglalkozott velem, mostoha apám még úgy sem. Csak veszekedtek velem, meg az is előfordult nem volt mit enni. Sosem voltak otthon, akkor már tudtam hogy Anyám az egyik vadásszal csalja Mostoha apámat, az meg egyre csak ivott és üvöltött anyámmal, hogy te rohadt kurva és kergette ki az útra.
Volt, hogy nem mentem haza, bementem Gyulára és mentem sörözni ismerősökkel. A Sörpincében futottam össze egy 20 fős bandával, tetszett a vagányságuk és az összetartozásuk, ahogy felnőttesen nevettek, cigarettáztak és itták a sört. Együtt lógtunk napokig, loptunk ételt abc-ből meg cigit is, piát meg a kocsmákból zárás után. Volt olyan, hogy a campingból a bogrács állványról loptuk el a megfőtt ételt, kiadtuk a kerítésen át és kézzel tömtük magunkba. Egészen Szegedig jutottunk el egy hét alatt, le Algyőre a nudista strandra. Mindenhol garázdálkodtunk és verekedtünk. Én a lehető legkevesebből vettem ki a részem, éjszakai betöréseknél csak lestem nem e jön valaki. Étteremből is kirohantunk fizetés nélkül. Rendeltünk ételt bőven meg sört is és egy adott jelre futottunk.

Aztán ott hagytam Őket meguntam és már nagyon féltem, hiányoztak a szüleim, a parkban alvások helyett az ágyam. Egy tál étel, amit Anyám elém tesz.
Stoppal jutottam el hazáig, nem tudom a sors keze e vagy angyalok voltak, de egy fiatal pár állt meg Szeged szélén az éjszakában, egy taxiban ültek és azt mondták Pestről jönnek, nászúton vannak, üljek be elvisznek.
Mikor elmeséltem, hogy lassan egy hete hogy megszöktem otthonról és már megbántam, akkor valamiért úgy döntöttek, hogy eltérnek az eredeti úticéljuktól és hazavisznek Gyulára, mondtam merre s melyik tanyára, majd ha elhagytuk a tsz bejárót, utána a szeszfőzde és a Tokaiék mögött, az a mi tanyánk. Hatalmas ecetfák borulnak a tetőre, meg gesztenye. Nem kértek többet csak egy kávét, én meg halkan beosontam a lakásba, amíg Ők kint várakoztak. Hajnal volt és Anyám nyűgösen kelt fel, naaaaaaaa ki az, kibújt a dunyha alól és álmos szemmel kinyitotta az ajtót, kilépett a gangra és kinézett. Csak nem képzelik, hogy ilyenkor beengedem ide magukat, azonnal menjenek el, alszik a férjem is.
Nagyon szégyelltem magam miatta és restelkedve búcsúztam el tőlük, látták rajtam, hogy kényelmetlenül érzem magam. A férfi megveregette a vállam, hogy okos srác vagy te, nincs semmi baj. Aztán visszaültek a taxiba, utánuk néztem hosszan.

Napokkal később jött értem a rendőrség és kérdezték, hogy miért nem mondtad velünk akarsz jönni? Két hónapot töltöttem bent a börtönben előzetesben.
Sokat hallottam bent, hogy ha elítélnek, akkor valaki majd csicskáztatni fog, vagy te leszel a köcsög. Moshatod a zokniját, az alsóját és elveheti a fele kenyéradagod. Ha meg csomagot kapsz Ő bontja fel elsőnek és kiválogatja mit kaphatsz meg belőle.
Mikor átvittek egy nagyobb zárkába, ahol nyolcan voltak már belépés után megtalált egy nagy darab kancigány és nekinyomott a falnak. Na mi van fiú, remélem tudod mi a helyzet és mától te mosod a padlót meg a budit, egyelőre ennyi és adni akart egy pofont. De valaki megfogta a karját. Az egyik Ónodi gyerek, akivel ugráltam a szalmában akkor és napokig röhögtünk együtt a zárkában, emlékszel mikor megfogtad a testvéred fenekét és a Kanalas Éva visítozott. Ilyen hosszú évek távlatából még írni is róla olyan, mint egy mozi, ülök az első sorban s még ma is hallom az Éva hangját, ahogy Kicibálta a boglyából és a haját tépte, rúgta, pofozta. Emíssszzz ám a zanyádba te kölök, osztotta.