Ki irányítja az érzelmeinket?

Írta: greenity
2013-06-05 22:15

Hirdetés

Elgondolkodtam azon, hogy az embernek vannak érzelmei, érzései és vannak gondolatai. A gondolatokkal nincs gond, azokkal megküzdök, az érzések jönnek mennek, nem lehet velük mit kezdeni, elég rövid életűek, egyszer csak megoldódnak.
Az érzelmekkel viszont gondban vagyok. Az érzelmeim nagy részét nem szeretem, és nem tudom irányítani őket, ők csak úgy vannak. El tudom nyomni őket egy kis időszakra, felül tudom bírálni őket, ettől függetlenül vannak és elég zavaróak tudnak lenni. Néha jó lenne robotnak lenni és elhagyni ezeket, vagy csak tudni kikapcsolni őket, elég lenne az is, ha irányítani tudnám őket....

Crystalheart őstag

#10 2013-06-06 19:18:32

Új Válasz
Új hozzászólás
Összes hozzászólása itt Válaszok az összes hozzászólására itt Válaszok erre a hozzászólásra

Crystalheart

őstag

Összetett dolog ez, mert az ember érzelmeknek hív sok hormonális és kémiai behatás hatására kialakuló benyomást is, mint pl. a szenvedélyes szerelem, azazhogy a szerelem kezdeti, vakká tévő hulláma. De amondó vagyok, hogy végül úgyis minden az agyban dől el, így a szeszélyes hormonok akciói is ott csapódnak le. Ha felkutatod az érzelmek gondolati alapjait, ahogyan Raucher is írta, akkor könnyedén, de legalábbis könnyebben kezelheted majd őket.
Egyébként az érzelem az egy erős érzés, nem lehet olyan éles határvonalat rajzolni közéjük.
Nekem is van még olyan, amit nehezen oldok fel magamban, például a lámpaláz fölösleges izgalma pl. egy fellépés előtt vagy közben, amit nagyon utálok. A legrosszabb talán a kudarc érzése (ebből is látszik, mennyire fedik egymást, hiszen a kudarc érzése egy igen erős érzelem), de ebben már sokat javultam - mikor két éve nem jutottam tovább az SZFE felvételin, eszméletlenül letörtem; idén, amikor nem jutottam tovább, pár perces agytépő frusztráltság után lecsillapodtam, és képes voltam a jó oldalát nézni. Összességében azt mondhatom, hogy a sztoikus típusú felfogás - persze annak mitológiai vonatkozásaitól eltekintve - remek segítség lehet a mindennapok objektívebb megélésében. noha emiatt igen gyakran ér azon vád, hogy érzéketlen vagyok, mert nem esek depresszióba, amit mások szinte elvárnának bizonyos helyzetekben...
greenity senior tag

#9
#8 Syl
2013-06-06 19:16:35

Új Válasz
Új hozzászólás
Összes hozzászólása itt Válaszok az összes hozzászólására itt Válaszok erre a hozzászólásra

greenity

senior tag

#8 Syl

Sajnos nem tudok minden tanításával azonosulni...
Syl nagyúr

#8
#7 greenity
2013-06-06 19:13:53

Új Válasz
Új hozzászólás
Összes hozzászólása itt Válaszok az összes hozzászólására itt Válaszok erre a hozzászólásra

Syl

nagyúr

#7 greenity

Akkor mi a kérdés?
greenity senior tag

#7
#6 mexicanraven
2013-06-06 19:06:14

Új Válasz
Új hozzászólás
Összes hozzászólása itt Válaszok az összes hozzászólására itt Válaszok erre a hozzászólásra

greenity

senior tag

#6 mexicanraven

Képes voltam tudatosan 'kiszeretni' és erőt gyűjteni, küzdeni. nah pont ez az a dolog, ami nekem nem megy, pedig szükségem lenne rá.
Syl igen az lettem, szerencsére
mexicanraven senior tag

#6 2013-06-06 18:54:32

Új Válasz
Új hozzászólás
Összes hozzászólása itt Válaszok az összes hozzászólására itt Válaszok erre a hozzászólásra

mexicanraven

senior tag

Azok akiket szeretek, de mivel magamért is élek, a saját vágyaimért, ezért én magam is irányítom.
Képes voltam tudatosan 'kiszeretni' és erőt gyűjteni, küzdeni.
Syl nagyúr

#5
#4 greenity
2013-06-06 18:42:28

Új Válasz
Új hozzászólás
Összes hozzászólása itt Válaszok az összes hozzászólására itt Válaszok erre a hozzászólásra

Syl

nagyúr

#4 greenity

Ha már egyszer írtad, hogy Star Trek függő lettél.
greenity senior tag

#4
#3 Syl
2013-06-06 18:06:07

Új Válasz
Új hozzászólás
Összes hozzászólása itt Válaszok az összes hozzászólására itt Válaszok erre a hozzászólásra

greenity

senior tag

#3 Syl
Syl nagyúr

#3
#2 greenity
2013-06-06 09:06:17

Új Válasz
Új hozzászólás
Összes hozzászólása itt Válaszok az összes hozzászólására itt Válaszok erre a hozzászólásra

Syl

nagyúr

#2 greenity

Kolinar
greenity senior tag

#2
#1 Raucher
2013-06-06 07:02:44

Új Válasz
Új hozzászólás
Összes hozzászólása itt Válaszok az összes hozzászólására itt Válaszok erre a hozzászólásra

greenity

senior tag

#1 Raucher

Köszönöm szépen. Igazad van. Mindenben.
Van még egy csoportja az érzelmeknek és tulajdonképpen ezekkel van a legtöbb bajom. Általában még csak nem is negatívak, egyszerűen olyan érzelmek, amiket nem akarok érezni, jobb lenne nélkülük. Jobb lenne kikapcsolni, elnyomni. Tudom, bután hangzik....
Raucher tag

#1 2013-06-05 23:53:38

Új Válasz
Új hozzászólás
Összes hozzászólása itt Válaszok az összes hozzászólására itt Válaszok erre a hozzászólásra

Raucher

tag

" Ki irányítja az érzelmeinket?"
Közvetlenül te irányítod, közvetve a környezeted.
Biztosan van olyan zene, hely, vagy valami szituáció, ami kellemes érzéseket vált ki belőled.
Emlékek kapcsolódnak hozzá, amik kellemesek.
Azt gondolom, hogy a kellemetlen érzelmek, kellemetlen emlékekhez kapcsolódnak.
Szerintem kettő, alapvetően eltérő érzelem fajta létezik.
Az első csoportban a megtanult érzelmek vannak. Mit tartasz szépnek vagy csúnyának, az valami tanulási folyamat során alakul ki. Ezekkel nem sok baj van.
A második csoportba a megélésen kialakult érzelmek vannak. Ezek mélyebben megélt érzelmek is lehetnek. A negatív érzelmek a kellemetlenek tudnak lenni és feldolgozatlan élethelyzetek állhatnak a háttérben. Olyan sérülések, amiket nem lehetett az elszenvedésük pillanatában feldolgozni. (például túl kicsi voltál a szituáció megértéséhez)
Ezeket az érzelmeket nem elnyomni/uralni kellene, hanem az emlékek között megkeresni az eredetüket és utólag feldolgozni. Ezzel lehet elengedni a kellemetlen érzelmi tölteteket.
Próbáld meg önmagadban tisztázni, érezted már korábban is azt az érzelmet, ami most zavar. Melyik volt a legelső ilyen élményed. Miért alakult ki ez az érzelem. Rajtad kívül van más személy is, aki felelős az érzelem kialakulásáért? Ha igen akkor utólag tisztázd vele az akkori helyzetet.
Az érzelem, valami nagyon ősi önvédelmi mechanizmus lehet, ami megpróbál megvédeni az életveszélyes helyzetektől. Mára nagyon civilizáltak lettünk és ez az önvédelmi mechanizmus sokat veszített a hasznosságából.