Nem szoktam dicsekedni, de most nem tudom megállni, hogy ne osszam meg ezt a pár képet. A polcon figyelt már hosszú ideje egy VIC-20, de nem volt hozzá tápom és ezért mindig tologattam a beüzemelését. Persze csinálhattam volna neki már korábban egy C64-hez valóból sajátot, de nem akartam megpatkolni. Végül sikerült szerezni egy eredeti 220V-os tápot. Türelmetlen voltam és bár a képek alapján unboxing-nak fog látszódni, de a visszacsomagolást fényképeztem le. Azt is csak telefonnal, mert eléggé kapkodtam és nem jutott eszembe időben előszedni a fényképezőgépet. Oldalról, hátulról el is felejtettem képet csinálni, de ami készült, annak egy része elfogadható. Remélem ezt a kis hibát elnézitek és együtt örültök velem.

A doboz egész szép állapotú, bár már kb. 20 éves. Nagyon stabil darab, megvédi a gépet és nem utolsó sorban szépen fog mutatni a polcon.

Azt mondják egy kép többet elmond, mint száz szó. Mivel késő van beszéljenek a képek, csak címszavakat fűzök hozzájuk. A belső és a cserélt IC-k nagyíthatóak.

Volt egyszer egy Primo, amit elég nehéz lefényképezni

1985-ből

Sajnos hibás volt szegény

Szétkaptam és ismét konstatáltam, hogy néhány dolgot milyen igénytelenül oldottak meg (bal oldali modulátor, de legalább tudjuk, hogy Ani készítette)

A Schneider-t kicsit félreraktam és visszafordultam a 8 bitesek felé. Egy nehezebb darabot kerestem elő a hétvégére. Nehezebb súlyra és azért is mert még nem javítottam HT gépet. Szerencsére van hozzá kapcsolási rajz és így csak idő kérdése, hogy eligazodjak rajta. Amikor utoljára félretettem nem adott képet. Most sem akarta az igazat, legalábbis RF jel nem jött ki belőle, de szkóppal rámérve azt találtam, hogy van sima kompozit jel. Ennek nagyon megörültem és perceken belül került is egy hozzá való videokábel. Jól jött, hogy a héten máshoz is készült DIN-RCA kábel :) De az örömöm nem tartott sokáig, mert csak szemetet láttam a képernyőn. OK, ez tipikusan RAM hiba szokott lenni, már nyúltam is a csavarhúzó felé. Belül ez a látvány fogadott miután kiszedtem a billentyűzetet is.

Mindig is szerettem az elfuserált megoldásokat. Talán azért, mert ritkák és mert sajnálom őket. Szóval itt van ez a Schneider féle billentyűzetbe zsúfolt XT. 1988-ban drágább volt az Euro PC, mint az Atari és az Amiga. A szép színes grafikával és beépített hanggal rendelkező versenyzőkkel szemben mono Herculest, vagy 4 színű CGA-t tudott bevetni és a speaker prüntyögését. Szóval nem volt egy nyerő darab, de nekem mégis érdekes cucc. Természetesen ezt is meg akartam takarítani. Mielőtt elsütné valaki a poént nem mosómedve volt a jelem az oviban. Szépen szét is kaptam a gépet. Van benne egy Paradise grafikus, egy WDC háttértár vezérlő a 9.54 MHz-es 8088 mellett.

Rögtön látható volt, hogy miért sózták rám gyakorlatilag harmadáron. Az akkumulátor elengedte magát. A lapon több helyen is korróziót okozott a kifolyt elektrolit. Ha jól tudom, akkor ez kálium-hidroxid, ami lúg. Nem véletlen, hogy a legtöbb helyen ecetet ajánlanak a közömbösítésére, de mindenek előtt az akksit távolítottam el.

A megfürdetett Atarit próbáltam feléleszteni. Nincs hozzá kábelem és tápom, ezért nem tűnt első körben triviálisnak. Szerencsére a neten minden pinoutot meg lehet találni. Csak 5V-ot kér, nem kell neki más tápfeszültség. Egy erősebb, Raspberryhez való táp simán elbírja a terhelést. Egy régi hang kábelt alakítottam át, mert nem gondolkoztam előre és nem volt itthon tartalék csatlakozó.

A videó kimenet is megtréfált. Természetesen nem kompatibilis másik géppel. Pontosabban elvileg régi C64-et írnak máshol, de nem találtam olyan kábelt itthon. A kiosztást ismét megmondta a google. A csatlakozást pedig egy máshonnan kihúzott pinnel próbáltam megoldani. A földet az árnyékoló lemezre kötöttem egy csipesszel. Nem szép megoldás és nem is hozott elsőre sikert. Biztosra mentem és ránéztem a kimeneti jelre.

A Spectrum javításnál kérdezte valaki, hogy a fiatalokat mennyire érdekli az elektronika. Szerintem ha megfelelően van tálalva és van sikerélményük, akkor érdekli őket. Gyorsan le is teszteltem.

Arra gondoltam, hogy valami egyszerű kell, ami közben hasznos is. Természetesen az egészet összekötöttem egy kis játékkal. Úgy gondoltam, hogy egy covox nem túl bonyolult és látványos, hogy mennyivel jobb hangja van, mint a beépített speakernek.

Az áramkör teljesen passzív, csak egy R-2R DAC-ról van szó. A kapcsolási rajzot a gyerekek vadászták le a gr8bit.ru oldalról, ahol a működését is egész jól leírják. Az áramkör rém egyszerű.

Volt az ebayen olcsón egy hibás Speccy + dobozzal együtt. Nem tudtam ellenállni a csábításnak, főként mert itthon ennyiért még a dobozt sem lehet megvenni. Ráadásnak volt hozzá táp, kábelek és joy illesztő is. Úgy voltam vele, hogy postával együtt is bőven megéri.

Végül a Spectrumot sem hagytam a sorsára, mert sokkal kellemesebb darab, mint az első széria gumi billentyűzete. Más eltérés és ezért kompatibilitási gond sem akad a két széria között, csak a PCB más reviziójú. A gép persze nem tökéletes, például az egyik lába csak lifeg, de elfogadhatónak és ami nem elhanyagolható egészen tisztának bizonyult kívül-belül. Gyorsan szétszedtem, hogy rá tudjak nézni a belsejére. Valaki már próbálta javítani előttem, mert a billetyűzet szalagkábelei nem voltak csatlakoztatva. Tápot adtam a gépnek és már az első mérés hibát mutatott. A bemeneten ott volt a 9V, de a stabilizátor kimenetén 0V-ot mértem. Itt maradt félbe az első kör, mert nem találtam meg a forrasztópákámat és stabkocka sem volt itthon.

A kis gép már tiszta, de alap állapotban semmivel sem tud többet, mint egy A500, sőt kicsit hátrányban is van, mert a 2.05-os kickstartot néhány játék nem szereti. A lehetőségeket számba véve úgy döntöttem, hogy rendes upgrade-t kap a gép. A házon a fülek le vannak törve és több helyen is látszik, hogy valamikor a múltban szétszedésnél ész nélkül feszegették. Ráadásul van egy jobb állapotú 600-am is, szóval ezért sem sajnáltam jobban "belevágni" a projectbe.

Első körben kapott egy CF kártyát, amit átalakítóval rákötöttem a gyári IDE portra. Kipróbáltam több kártyával is, de 256MB bőven elégnek bizonyult. A meglévő 1 MB-os memóriabővítővel megtoldva a chip RAM-ot kipróbáltam a WHDLoad-ot felemás sikerrel. A 2 MB és a CPU ereje is kevés normális töltési idő eléréséhez. Kis gondolkozás után jött a döntés, hogy a megoldás turbo kártya lesz, nem elégszem meg további memóriával. A képen az alaplap számunkra érdekes része látható. Alul a hosszú chip a kickstart, felette pedig a 7 MHz-en futó 68000-as Motorola CPU.

Egy igazi padlásszökevény került a kezeim közé. Nincs szép állapotban, de egy kis mosás talán rendbe hozza. Bele is kell nézni szerintem, mert nem tudom, hogy eddig pontosan hol időzött és bármi lehet benne. Egy szép nagy dobozban volt a floppy és a gép. Mellettük jó sok lemez és kb. két tucat szalag. Ezek feldolgozása nem lesz gyors mutatvány, szerintem valamikor Karácsony körül olvashattok majd róla. A képeket most csak kutyafuttában, telefonnal készítettem, ezért a minőségük gyenge.

Szóval a szett elég mocskos, de megvan hozzá minden ami fontos: Commodore 64C, táp, monochrome Philips monitor és floppy meghajtó. Persze minden mocskos és a dobozban szerintem egér rágta meg a papírt. Ezek ellenére elsőre bekapcsolt a gép és képet adott a monitor.

Három órám ment rá egy A600-ra, de még nincs teljesen kész. Gusztustalan állapotban került hozzám, ezért meg kellett fürdetni. Az Atarival ellentétben itt a billentyűzetet is szétkaptam apró darabokra. Az elektronika kiszerelését nem fényképeztem le, ahogy a ház elmosását sem. Nincs benne semmi újdonság, de billetnyűzet legóról készítettem tucatnyi fotót. A helyfogalás miatt megvágtam és átméreteztem őket. Nagy részüket tovább csökkentette a RIOS, ezért kicsit nagyobban is megtekinthetőek, ha rákattintotok.

Első körben kikaptam az elektronikát a házból, itt már az üres házat láthatjátok, de még billentyűzettel együtt.

Nagyon piszkos volt a ház, az összes illesztésnél és a felső szellőzőnél is megült a kosz.