Az előző bejegyzésben már írtam, hogy nem széria gépekkel készülök a jövőheti BRSZK-ra. Az egyszerűbb kezelhetőség miatt jutottam erre a döntésre. A C64-Easyflash párost már bemutattam, most két másik gép tuningja van soron.

Az Amiga 1200-zal kezdem, mert azt gondolom az egyszerűbb esetnek. Gyári állapotban 2MB memória és 14MHz-es 68020 processzorral gazdálkodhat az A1200. Ebből a processzor nem gond, mert ha a játékok 98%-át nézem eleve erre a procira vagy a még lassabb OCS/ECS szériára írták őket. De ehhez az kellene, hogy a játékokat floppy-ról futtassam. De miért tenném ezt, ha van IDE portja a gépnek? WHDLoaddal már a merevlemezről is el lehet indítani a játékokat, sőt azok igényéhez igazodva más kickstartot is be lehet tölteni. A WHDLoadhoz viszont több memóriára van szükség. Egy korabeli 4MB-os memória bővítő kb. annyiba kerül, mint a legolcsóbb új turbó kártya. Van régebbi kártyám, de azokat inkább kímélem, ezért landolt a "használós" gépben egy ACA 1221ec.

Az előző pár bejegyzésből már kiderült, hogy egy-két gépet bacsis kiállításán fogtok viszontlátni. Persze ehhez el is kell jönnötök. Arra számít Bacsis, hogy legalább 100-200 ember ellátogat Fülére a kultúrházba. Ha még nem tudnátok, hogy miről van szó, akkor itt vannak a részletek: [link] Gyeretek el, eddig is érdemes volt.

De térjünk át a dilemmámra. Mára eldőlt, hogy nem teljesen gyári gépek lesznek, de kíváncsi vagyok ti hogy látjátok.

A gyári melletti érvek: Egy C64, Atari vagy Amiga gyári állapotban is használható. Mai napig elketyegnek úgy, ahogy azt a tervezők megálmodták. Mindegyikhez lehet floppy-n vagy kazettán játékot vinni. Így lehet igazán jól bemutatni, hogy 20-30 ével ezelőtt milyen gépeket használtunk. Minden vicc új alapon a dataset biztosan meg tudja viccelni a mai fiatalabb generációt. Főként, ha ki kell találniuk, hogy egy játék előtt mit jelent a 47-es szám.

Régi géphez régi monitor dukál. Az öreg Philipsre is ráfér egy kis kezelés. Az első teszten és felmérés alapján a beteg állapota nem kritikus, de foglalkozni kell vele. Kis forrasztgatás, tisztogatás ráfér. Lássuk a hibalapot:

Nincs hozzá RGB kábelem. Sima DB9-es bemenete van. Gyorsan leteszteltem egy soros kábel todóval. Az A1200-es video kimenetéről sima jumper kábellel vettem le a jelet. Elég provizórikus, de gyorsan kiderült, hogy működik-e a gép. Az Amiga és a CM8833 kiosztását kellett csak megkeresni neten.

OK, kép van. Szebb, mint a kompozit bemeneten. DB23-as csatlakozóm van, kábel is akad valahol. A DB9 kérdéses, de a fiók sok mindent rejt. A kép ronda, csak telefonnal csináltam egy felvételt, azt meg nem tudom megtartani úgy, mint egy normálisabb fényképezőgépet.

Ez most tömör lesz, de 4 nap után végre megszólalt. Lesznek részletek is, meg több kép, de a küzdelem meghozta a gyümölcsét. Volt itt minden mi hobbinak ingere:

- floppy emulátor forrasztás
- floppy controller tuning
- merevlemez kábel forrasztgatás
- Floppy emu életre rugdosása (formátum egyeztetés)
- 3 gépen körbemásolás
- Helyhiánnyal manőverezés

Végül megszólalt. Szépen, tisztán és ha minden jól megy, akkor ti is meghallgathatjátok.

Kicsit forrasztgattam, farigcsáltam a házat tegnap este. 2000-ért vettem azzal a felkiáltással, hogy rossz esetben tanulópénz, kevésbé rosszban, a mellé adott joystickok működnek. Ez utóbbival indultam neki a tegnap estének, mert nem tudtam rendesen behangolni a TV-n. Kompozit kimenettel nem rendelkezett akkor még, de jött az ötlet: kompozit és hang kimenetet faragok rá. Mondjuk ezt nem este 9 után kellett volna kitalálni...

A klónokból volt több tucat, most ilyen akadt a kezembe. Kívülről az Atari 2600 Darth Vaderre hajaz a doboz.

A doboz alján lévő címke nem segített kitalálni a pontosabb típust. Azt eddig is tudtam, hogy 2600-as, a kérdés ez volt, hogy pontosabban milyen.

A 8 bites gépek mai szemmel nézve is hihetetlen sebességgel indulnak. Bekapcsolástól nem telik el érzésre 1 másodperc sem és már vár a megszokott C64-es kék képernyő. Lehet, hogy még ennél is gyorsabb, de a TV-nek is kell egy kis idő. Persze úgy könnyű, hogy ROM-ból tölti be az operációs rendszert. Sajnos ettől a ponttól nem rózsás a helyzet. Attól függően, hogy szalagról vagy floppyról indul a kiválasztott program akár percek, de minimum hosszú másodperceket kell várni.

Ennek a gyorsítására jelentek meg a különböző turbó programok. Ezek a programok szalagnál okosan trükköztek a redundanciával, így gyorsabb, de kevésbé hibatűrő lett a szalagos tárolás. Floppy esetén a VIC-20-tól örökölt hardveres shift register hibát trükközték meg. Maga a 1541 egy programozható gép saját processzorral. A bitenkénti szinkront bájtonkéntire cserélve és a CLK vonalat is adattovábbításra használva kb. 4x gyorsabban tölthettük be kedvenc játékainkat. Persze először ehhez a turbo programot kellett betölteni. Sokkal hatékonyabbnak bizonyult, ha a turbo loadert-t és más segédprogramokat ROM-ba égették és onnan a gép indulásakor, vagy egy gombnyomásra tötődtek be. Pédának tökéletes a patkány képű kenyeres C64 mellé kapott, erősen elnyűtt Hobbi Elektronikás Final Cartrige III.

A Commodore 64 az a gép, aminél enyhe túlzás azt állítani, hogy mindenki ismeri. De az biztos, hogy aki még a 80-as évek végén kezdte, annak tuti volt, vagy legalább használt valahol egy C64-et. Jobban belegondolva a gép inkább egy tisztességes iparos munka, mint forradalmi cucc. Az ár érték arányát nagyon eltalálták. Normális grafika, sprite kezelés mellett a hang kezelés is rendben volt és az ára sem volt elszállva. Mára igazi klasszikus.

Az egyik G verziós 64-em billentyűzete nem viselkedett rendesen. Pár billentyű nem reagált, csak erősebb lenyomásra. A házra is ráfért egy takarítás. Ezt nem hagyhattam annyiban főként, mert egy első szériás kenyeressel együtt a BRSZK résztvevői lesznek. A csere és a mezőny játékosnak is időben el kell kezdeni a felkészülést.

Csak pár fényképet csináltam, azokat is kutyafuttában, de rájuk bíznám a történet elmesélését. A gépet szétszedtem, ami senkinek sem okozhat gondot, mert teljesen logikusan van összerakva jó pár csavarral. Ha nem akar szétjönni, akkor van még valahol, amit nem sikerült megtalálni. Maga az alaplap egy késői szériás egybe PLA-s darab. Első ránézésre szép, csak kicsit poros.

A HT életkorával mindig kicsit gondba vagyok. Ha a 82-es iskolaszámítógép programtól számítom a megszületését, akkor kb. 35 éves. Ha a 83-as szállítástól, akkor fiatalabb, a licencelt Genie 1980-as, de a koppintott TRS-80 már 77-es születésű. Mindegy, 30 évnél régebbi gyártású a gép és látszik rajta, hogy sokat látott. Az is biztos, hogy nem csak munkára, tanulásra, de játékra is használták. Sok leírás, dokumentáció, történet mellett programokat is le lehet tölteni a ht.homeserver.hu oldalról. Köszönet és tisztelet illeti a lap létrehozóit, üzemeltetőit.

Amit letöltünk, az CAS formátumú, ezt kell valahogy átjuttatni a HT-re. Az első lépés mindenképpen a wav formátumba alakítás. Én a TRS-80-hoz készült cas2wav programot használtam. Windows 7 alatt simán fut, a cas fájlból 11kHz-es mintavételezésű wav-ot készít. Ezt már kazetta modullal, kábellel, vagy akár kazettára egy rendes magnón felvéve is betölthetjük a HT-n. Az utolsó macerás, több lépésből áll. Lehet, hogy állítgatni kell a fejet és biztos, hogy a szintet sem találja el elsőre az ember, de így lehet a legjobban bemutatni a fiataloknak, hogy 35 évvel ezelőtt holt tartottunk.

Gyors feljegyzés LVS SNAT-ról. Sok doksi van DR-ről és sima NAT is akad a man-ban. De mi van, ha valami tűzfalas dolog miatt a source-ot is át kell írni? Lehet már egy ideje, de a doksi nem igazán bőbeszédű.

Kell egy VIP (192.168.1.219) és hozzá legalább egy RIP (192.168.1.198) és persze a service portja. Minimális beállítás masqueradinggal (-m), ami a cél IP-t át írja.

ipvsadm -A -t 192.168.1.219:80
ipvsadm -a -t 192.168.1.219:80 -r 192.168.1.198:80 -m

IP forward és conntrack kell a továbbiakhoz, illetve az xt_ipvs modul:

modprobe xt_ipvs

echo 1 > /proc/sys/net/ipv4/ip_forward
echo 1 > /proc/sys/net/ipv4/vs/conntrack

Utolsó lépésként a VIP:port-ra érkező kéréseknél a real server felé menő csomagogk forrás IP-jét átírjuk a VIP-re. Így elég egy IP is. Lehetne két interface is (pl eth1-en érjük el a backendeket) amikor az eth1 címét adjuk meg a --to-source után.

A tavasz közeledtével átmozgatom kicsit a régi vasakat. A HT-val mindig kicsit bajban vagyok. Van első és második szériás is. Amit az egyik hibátlanul olvas az a másiknál nem működik. Az első megoldás, hogy külső magnót használok hozzá ez jó is egészen addig, amíg a magnót nem foglalja le egy másik gép. A programok nagy része ráadásul cas formátumban van meg, ami emulátorhoz tuti, de az igazi hardver hangot vár. A CAS állományokat WAV állománnyá lehet konvertálni, szóval ez nem olyan nagy gond. A PC-HT csatlakoztatásnál két megoldás közül választhatok:

1. A számítógépet rákötöm a magnó protra és onnan töltöm be a programokat
2. Kazetta adapterrel töltöm be a programokat

Az első a jobb megoldás, de kicsit félek a galvanikus kapcsolattól. A második jobban védi a PC-t (telefont), de kicsit többet kell próbálgatni a kijátszásnál a szintet amit még stabilan olvas a HT. A második mellett döntöttem, majd készítek később illesztő trafóval vagy optikával egy kis áramkört.