Bacsis még Karácsony előtt írta ki a cinebench anti versenyt. Elvileg bármivel lehetett indulni. Versenyen kívül megnéztem mire képes egy Raspberry 3. Igen, tudom, hogy az egy ARM processzor. De ilyen apróság nem állíthat meg, Windows 2000-et már próbáltam Nokia 800-on. Itt most egyszerűbb volt a dolgom, mert a qemu csomagot kellett csak telepítenem. A Windows-t már jó előre felhúztam egy USB-s külső storage-re egy P4-en amit szintén "anti tuningoltam" kicsit. Egy erős táp, VNC a gépre és máris lehetett indítani a gépet:

root@raspberrypi:~# qemu-system-i386 -vnc :0 -m 512 /dev/sda

Nem az egyetlen bukása Jobsnak. Persze ezekről nem szokás beszélni csak a sikeres dobásairól. Pedig egy sikerre jutott legalább egy mellényúlás is.

Szerintem természetes velejárója a bukás annak ha valaki az élen akar járni. Sokan mondják, hogy zseni, látnok és sok újdonságot talált fel. Ezek erős túlzások és legendát csinálnak belőle. A valósághoz közelebb áll, hogy jó érzékkel használta fel mások ötletét és készített belőlük eladható terméket. Végül ezt a terméket hatékonyan reklámozta. Nem volt mindenható látnok, hogy ez mindig összejöjjön neki, de a bukásból mindig felállt. Én szeretnék annyiszor ráérezni a trendekre mint ő tette. Kb. mintha lottón minden héten lenne legalább egy kettesem és pár évente egy 5-ös találatom.

Underdog: ZX Spectrum, Atari ST, Acorn széria... Hosszan lehetne sorolni azokat a retró gépeket amik csak a másodhegedűs szerepét töltötték be. Némelyik szimplán gyengébb volt műszakilag, mint a piacvezető. Más esetben szimplán gazdasági okai voltak annak, hogy háttérbe szorultak.

De volt, amikor a gyártó cégnél "kottázták el" a dolgot. A TI-99/4 széria előbb jelent meg és műszakilag is (főként a TI-99/4A) kifinomultabb volt, mint az őt legyőző VIC-20. A Texasnál több hibát elkövettek, amiből a legnagyobb az árra felépített marketing volt. Sajnálatos tévedés, ami több milliós veszteséget termelt "hála" Tramielnek.

Tovább is van, mondjam még?

Valaha rég, egy messzi-messzi gépteremben...

Nehéz idők járnak a mérnökökre. A Karácsonyi forgalom erői elűzték őket titkos bázisukról, és könyörtelenül a riasztásukra törtek. Az infrások egy kis csapata új upgrade beépítésébe fogott a datacenter hidegfolyosóján. Az elvetemült Fekete Péntek hatására, aki megszállottan kutatja a gigabájtok nyomát, api hívások ezrei rajzanak ki az űrbe, hogy az üres meghajtók nyomára leljenek....

Na jó nem egészen így történt, de a lényeg az, hogy pár túlméretes DB-vel már nem bírtunk. Ezért aztán igyekeztünk megelőző csapást mérni mielőtt tényleg kifutunk a helyből. Az eredmény nem halálcsillag, de valami olyasmi ami már érdekes lehet nektek is.

A hardver erős közepes. Mindenből lehetne jobbat venni, de kb. ez az a pont ahol az árak meglódulnak és nem sokat nyernénk az ügyön. A gépen futó mysql sem skálázódik egy ponton túl, ami nagyjából ennek a vasnak felel meg. Hogy mi is a hardver?

Gyakran hallani, hogy a számítógépek nem fejlődnek, a processzorok alig gyorsulnak... Ez egy két területre talán igaz egy-két területen, de máshol töretlenül jönnek a jobb és jobb megoldások. Felületesen megnéztem pár PCIe SSD-t az elmúlt két hét alatt. Most egy 2013-as, megjelenésekor csúcssebességűnek számító darabot kaptam kölcsön pár napra.

A Mushkin Scorpion Deluxe 480GB-os változatáról 2013-as leírásokat találtam a neten, azaz most kicsit több, mint 4 éves konstrukció. A doboz nagy betűkkel hirdeti a PCIe 8x csatolót és a négy SF-2281 processzort. A kártya különös darab, érdekes látni, hogy mit találtak ki a sebesség növelésére. De nem akarom lelőni a poént, fedezzétek ti is fel apránként.

A doboz hátoldalán van két érdekes sor ami a felépítésre utal:

"A történelmet a győztesek írják." Elég sokan idézik, de a da Vinci-kódban jobban is kibontja Dan Brown: "History is always written by the winners. When two cultures clash, the loser is obliterated, and the winner writes the history books-books which glorify their own cause and disparage the conquered foe." Erősen szabd fordításban a történelemben a győztes dominál a vesztesek és az ő erőfeszítéseik feledésre vannak ítélve.

A Szilícium-völgy forradalmának már a bemutatója is gyanús volt. Két részt megnéztem és igazolódott az előérzetem. Ez nem arról a 70-es évek érdekes, sokszínű közegéről szól, hanem 75%-ban a győztesekről. A vesztesek még ha abban az időszakban meghatározóbbak voltak, akkor is csak statiszták lehetnek.

Jól indít a völgy és korszak bemutatásával. Ezoterizmus, kommunista és "make love not war". Hippi mozgalom, drogok és Jobs. Előkerül az Altair a homebrew klub és Bill Gates. Majd ez egy ponttól kezd zavaróvá válni: végig csak a győztesek: Apple-Jobs, MS-Gates, IBM. A többi szereplő háttérbe szorul. Szó esik Palo Altóról, majd sokkal több Jobsról.

Kölcsönvettem egy P3520-at, mert nem hagyott nyugodni, hogy mit is tudhat a már lemért SOHO M.2-es SSD-hez képest egy szerverekbe szánt darab. Nagyjából egy évvel ezelőtt a 3520 volt az Intel DC szériában a legolcsóbb és leggyengébb darab. Azóta megjelentek a 4500 is, ami idővel le fogja teljesen váltani, de egyelőre annak is örülök, hogy ehhez hozzájutottam. A 4500-ast kicsit kétkedve figyelem, mert ugyan jobb a teljesítménye és a kapacitása, de TLC-s NAND chipeket használ. A tesztelt P3520-as specifikációja:

Kapacitás: 2TB
NAND chip: 3D NAND G1 MLC
Késleltetés: 20us
Random írás: 26000 IOPs
Random olvasás: 375000 IOPs
Szekvenciális írás: 1350 MB/s
Szekvenciális olvasás: 1700 MB/s
Tervezett írási élettartam: 2490 TBW

Ahogy látható inkább olvasásban jó a kártya, írásban lemarad. Hogy őszinte legyek nem számítottam jobb teljesítményre, mint egy általános felhasználásra gyártott SSD-nél. A NAND és a vezérlő a legtöbb esetben ugyanaz, mint amit otthoni gépekbe is szállítanak, de ebben a kategóriában nem a pillanatyni maximális teljesítmény amire a firmwaret hangolják. Fontosabb, hogy a sebesség és a késleltetést ne ingadozzon. Ennek az oltárán feláldoznak valamennyit a maximális sebességből. Ami még eltér az a feszültség vesztés elleni védelem és a hűtés.

Az egész úgy kezdődött, hogy a kollégát elkapta a gépszíj és "előre megfontolt szándékkal elkövetett hirtelen felindulással" meglepte magát Karácsonyra egy SSD-vel. Tudom, hogy korai még az ajándékozás és az előre megfontolt szándék sem enyhítő körülmény, de megtörtént. Ezután jött a meglepetés: A tesztekben az SSD bezzeg sokkal jobban teljesít. Mi lehet a hiba? Gyors kipróbálásra, valamint galád csábítási szándékkal, a gépemben kötött ki.

Egy Samsung PM961-es NVMe-s SSD-ről lesz az alábbiakban szó, ami a nevéből is adódóan PCIe buszra csatlakozik. A kolléga az Ivy alapú gépébe egy kártyával tudta megoldani a csatlakoztatást. A ujjnyi méretű tároló szinte elveszik a kártyán.

PCIe kártya és az SSD, a kép nagyítható

A saját alaplapomon szerencsére van dedikált slot. Ez jónak is tűnt, de már a beszerelésnél kétségeim voltak, mert a mATX lapon közvetlenül a videokártya alatt kapott helyet. Már alapból is tudnak melegedni ezek a kis meghajtók, a GTX1060 nem hiányzik ráadásnak.

Adjatok tippet, hogy milyen gépbe szerelhették be az alábbi ferritgyűrűs memóriát:

A képre kattintva nagy felbontásban is gyönyörködhettek benne. Arra is várok tippeket, hogy a szivacs ami a műanyag lap alatt volt mivel mosható le, mert még fogkefével sem merem sikálni. A sebbenzin-alkohol felváltott alkalmazásával a képen látható eredményre jutottam.

Amikor először került elém 8 bites gép még nem volt kérdés, hogy mire kössük a kimenetét. ’82-ben nem volt külön monitor, vagy színes TV. Természetesen álmodoztunk profi monitorról, mint amilyen a képen is van.