Ismét meglátogattuk a datacentert. A képek nem a legjobbak, csak telefonnal készültek, de talán pár embert érdekelhet. Most nem hibás vas volt az oka, mint az előző vasas bejegyzésben, hanem új gépek jöttek, csak a másik fő beszállítótól. A konfiguráció megegyezik:

- 2x E5-2643 v4
- 256 GB memória
- 3.2TB PCIe SSD

5 clusterhez 15 gépre van szükség. Kicsomagolva egész szép kis stószot alkotnak a Dell R630-ak.

A Dell külön csomagolta az OEM SSD-ket. A HP fusionIO helyett ezekbe a gépekbe Samsung NVMe-k érkeztek.

Az R630-ba csak fél magasságú kártya megy be, míg az NVMe kártyákat gyárilag teljes magasságú hátlappal szerelték. Gyors csavarozás következett

"To me, a personal computer should be small, reliable, convenient to use and inexpensive."
"Számomra a személyi számítógépnek kicsinek, megbízhatónak, könnyen használhatónak és olcsónak kell lennie."

A fenti sorok a Byte magazin 1977 májusi számában jelentek meg. A cikket Wozniak írta és az Apple II-ről szólt. Stephen Wozniak és Steve Jobs együtt alapította a céget, de az első és a második gép műszaki alapjai is Wozniak gyerekének tekinthető. Az Apple II technikai hátteret már nagy vonalakban leírtam, az alábbi pár sor inkább a gép megszületéséről és utóéletéről fog szólni.

Az Apple II előélete

Ahogy a nevében is szerepel itt minimum a 2-es számú modellről van szó. De az előzmények sokkal többet rejtenek. Wozniak már gyerekként belépett az elektronika világába. Édesapja felügyelete mellett 11 évesen rádióamatőr állomást, majd a középiskolában tranzisztoros számológépet épített. Az első főiskolájáról azért rúgták ki, mert betört az iskola számítógépébe. Az első saját kivitelezésű gépet, amit Cream soda-nak hívtak, Bill Fernandezzel készítette. Ez a gép még tisztán TTL elektronikából állt, mert 1971-ben még nem állt rendelkezésére CPU. 4 bites shift regiszterekből, ALU-ból építettek egy primitív 8 bites számítógépet. A megszerzett tapasztalatokon túl egy új baráttal is gazdagodott. Bill bemutatta Woznak az akkor még középiskolás Steve Jobsot.

Már volt szó a CPU és memória fejlődéséről, ami lehetővé tette a 70-es évekre a mikrogépek elterjedését. Egy elég gyors evolúviós folyamat történt. Szándékosan írok evolúciót forradalom helyett. Amikor technológiai forradalomról és valami hatalmas újításról olvasok, akkor eszembe jut egy másik gép, ami már valami hasonlót tudott kicsit korábban. Sokkal jobban szeretem azt mondani, hogy a 70-es évek második felében az addigi fejlődés hihetetlen módon felgyorsult. A cégek egyszerre fejlesztettek és újabb kis cégeket alakítottak az öregekből kilépő szakemberek. A sok gép közül három emelkedett ki az eladott példányszám tekintetében:

- Apple II
- TRS-80
- Commodore PET

Sajnos egyikből sem rendelkezem első szériás hibátlan példánnyal. Az áruk sajnos meghaladja azt amit rá tudok szánni. Például egy TRS-80 beszerzése bőven 100.000 Ft-ot meghaladó mutatvány.

A gépek eltérőek voltak. Ötletes, sőt néhány helyen zseniális mérnöki megoldások születtek. A közös alapokat nem tagadhatták meg, ezért a főbb részeltek hasonlítottak egymásra. Az alábbi táblázatban összefoglaltam a főbb műszaki jellemzőket.

Ma és tegnap nem volt retró vasazás, de volt helyette kis szerver bütykölés. Ha nem is napi, de rutin munka volt az első. talán néhány embernek mégis érdekes lehet. Csak telefonnal készítettem képeket, azt is csak kettő feladatról, de a felbontást csökkentve már nem borzalmas annyira.

Memória bővítés

Három régi gépben kellett memóriát bővíteni. Ehhez kellett "néhány" memória modul. Mondjuk 40 darab 16GB-os DDR3.

Az öreg Delleket reboottal együtt kb. 15 perc/darab sebességgel lehetett upgradelni. A redis szinkronizálásra többet kellett várni, de az egyiket kihasználtuk és finom Wiener schnitzel-t ebédeltünk.

Mikroszámítógép vagy angolul microcomputer. Azokra gépekre amikre használom kicsit találóbb a homecomputer megnevezés. Van pár gépem és a blogomban látható, hogy szép sorban előszedtem őket. Lemostam, felélesztettem pár olyan darabot is, ami véletlenül került hozzám, vagy nem érdekelt eddig annyira. Mára az a korszak amiből származnak több, mint retrónak számít. Lehet, hogy csak azért érzem így, mert átéltem ezt a korszakot és én többet látok bennük, mint retró gépeket. Az a kb. másfél évtized már történelem, amiben sok mára kihalt gyártó versenyzett a hasonló alapokra épülő, mégis egyedi gépekkel. A cégek és gépek mögött érdekes történetek és jó pár ma már ikonikus ember állt. Nem csak a számítógépekről, de a történelmi háttérről, versenyről és emberekről is igyekszem a későbbiekben írni pár sort.

Mikroszámítógép

A mikroszámítógép elég tág fogalom. Mivel több tucat különböző gyártó volt, ezért csak a legfontosabb jellemzőket sikerült összegyűjtenem:

Egy számítógéphez, a CPU után a második legfontosabb elem a memória. A mikroszámítógépek megjelenéséhez szükség volt arra, hogy a VLSI memóriák olcsón hozzáférhetőkké váljanak. Mielőtt a 4. generációhoz ugranék érdemes megnézni az elődeit:

Az első gépek (1940-es évek) jelfogókat és elektroncsöveket használtak. A memória William csövekből, mágneses dobmemóriából, esetleg mágneses huzalokból állt. Mindegyik gép egyedi kivitelű volt, amit szinte folyamatosan debugoltak, modernizáltak.

1952-ben Jay Forrester feltalálta a ferritgyűrűs memóriát, ami a 60-as években volt a csúcson. Minden bitet egy apró ferromágneses gyűrűben tárol, annak mágneses hiszterézisét felhasználva. Nagyjából úgy kell elképzelni, hogy a 0-hoz az egyik, míg 1-hez a másik irányba mágnesezi fel. Sok kis mag felhasználásával már elég szép méretű memóriákat tudtak építeni. A képen is látható, hogy igen macerás volt a gyártás és nem volt se kis méretű, se olcsó.

OK, szóval ez kicsit elborultan fog hangzani.

Volt amikor több időt tudtam arra szánni, hogy nagyobb lélegzetvételű írásokat alkossak. Mostanában nem annyira a kedv, mint inkább az elaprózódás miatt nem jutok ötről a hatra. Arra gondoltam, hogy agilisan fogok írni a fejlesztéshez hasonlóan. Hülyeségnek hangzik? Majd meglátjuk. Az ötlet:

- Van kb 5 cikkre ötletem. Ezek mindegyike felölel pár gépet vagy korszakot, amit be szeretnék mutatni. Ezeket elnevezem ciklusoknak.
- Egy ilyen ciklust felbontok oldalakra. Például az első szóljon a mikrogépek első szériájáról. Az oldalak lehetnek: bevezetés, Commodore PET, Apple II, TRS80, befejezés. Egy oldal lehet mondjuk a sprint, amit 1 hét alatt akarok lezárni. Persze további sprint a lektorálás és a képek összeválogatása, vágása, formázgatás.
- Az oldalon belül vannak alfejezetek, amik megfelelnek a storynak. A story mellé tartozik több task, mint pl. utánnaolvasás, fogalmazás, átnézés... Egy story max 1-2 órás legyen, különben nem tudom egyszerre megírni és kis blogbejegyzésként megjelentetni.

A 70-es évek második felétől a 80-as évek végéig a micro computerek uralták a számítástechnikát. Persze nem teljesítményben, hanem a fejlődést ezek a kis házi számítógépek vitték előre. Folyamatosan jöttek az újabb modellek, kialakultak családok. Lopták egymástól az ötleteket, tervezőket és ment az ár harc. Nagyjából úgy, ahogy manapság a mobiltelefonoknál láthatjuk. Ezeknek a gépeknek a megjelenését pár technikai és gazdasági áttörés előzte meg. Ezek egyike volt a CPU-k evolúciója:

75-ben a háromkirályok (PET, Apple II, TRS-80) MOS és Z80 processzorral jelentek meg. A MOS és a Zilog is új gyártónak számított, de a régi motorosok (Intel, Motorola, Ti) is csak pár évvel jártak előrébb. Az első processzorok 4 bitesek voltak. 1971-ben dobta piacra először a Texas Instruments (TMS1802NC), majd az Intel (4004) őket. Az Intel 72-ben a 8 bites 8008-al folytatta a sorozatot, majd 1974 áprilisában kezdték el gyártani a 8080-at. Ez a CPU tekinthető az x86 széria ősapjának, a 8086 ha binárisan nem is, de assembly szinten kompatibilis volt a 8080-nal. Mai szemmel viszonylag bonyolult vele gépet építeni, több tápfeszültséget igényel, de akkoriban hatalmas előrelépés volt. A 8 bites, felülről kompatibilis 8085, illetve a 8051-es mikrokontroller család még ma is megvásárolható, persze jócskán továbbfejlesztve. Harmadikként a Motorolát tartom érdemesnek megemlíteni, aki szintén 1974-ben vezette be a 6800-as szériát. Ez a CPU már egyszerűbben kezelhető, mint az Intel példánya. Bár a számozása alapján űgy tűnhet, a valóságban a későbbi 68000-es szériának nem volt közvetlen technikai elődje.

Beszámoló tömören, pár képben, hogy milyen volt a BRSZK a színfalak mögött.

Utazás közben legfontosabb a biztonság

A munkával már jócskán haladtak, mire odaértem

Retró kiállításra stílusosan kell utazni

A táska és a csomagtartó tartalma

Bacsis padlásán sokkal több gép fér el

Zárás után hazaindulnak a monitorok

A mai bütykölés élvezetesre sikeredett. Ki kellett választani a fülei játékhoz néhány joystickot. A legjobb joy tesztert vetettem be, ami kéznél volt. Mielőtt rosszra gondolnátok ez egy óra Dyna Blasterezést jelent. A válogató eredménye alapján 2 kategóriába soroltam az alanyokat:

A Totally Accurate Controller (TAC) páros mindenképpen jön. Frankón szuperálnak és eléggé strapabírók. A két Scropion is szinte vadi új. Van egy zöld és egy piros gombos kivitelben. Mondjuk nem vagyok tőlük elragadtatva, mert elég hosszú úton járnak a TAC pároshoz képest, de ez azért lehet, mert a TAC-hoz szoktam hozzá. De ha nem egymás ellene megy a páros, akkor minden játékosnak ez ugyanakkora hátrányt jelent.

Talán menthető kategóriába soroltam a képen háttérben lévő Quickshot párost. A másik kettőt most inkább félreraktam, de őket is kitakarítom legközelebb. Az egyik tökéletesen működik, de olyan nyöszörgő hangot ad magából, mint a megrakott UAZ a földúton. A másik igen extravagáns kinézetű, kár lenne hagyni parlagon heverni.