Az előző bejegyzésben FS-UAE és a ClassicWB segítségével feltelepítettem egy rendszert. Már csak annyi a feladat, hogy ebből egy bootolhato CF-et készítsek. Egy 2GB-os és pár 512MB-os darabbal sikerrel csináltam végig a leírtakat. 4GB felett már nem elég az alap FFS, ez most ném része a bejegyzésnek.

1. CF olvasása

Egy nyers img állományt készítettem, amit az egész végén vissza fogok másolni a CF-re. Persze nem kell lemásolni a CF-et, megfelel egy pontos méretű üres állomány.

Linux alatt egyszerű a dolog. Root-ként, vagy sudo-val lekérdezzük a lemezeket fdisk -l paranccsal. Ha megvan, hogy mondjuk az sdc a CF, akkor jöhet a másolás: dd if=/dev/sdc of=CF_512_WB_31.img

Windows alatt a Win32 disk imager-t tudom ajánlani. A használata egyszerű, kiválasztjuk a lemezt amiből az image készüljön, megadjuk a célt és a read gombra kattintunk. A képen éppen visszaírom az image-t.

Első rész, ahol az a cél, hogy legyen egy működő rendszer. Még nem CF-en, de felkészítve WHDLoad játékok futtatására.

Miért Classic WB és UAE?

A 600-as és az 1200-as Amiga is beépített IDE vezérlővel rendelkezik. Gyárilag volt belőlük merevlemezzel ellátott verzió. A HDD kapacitás ma már nevetségesen alacsony, 20-270MB között volt. Egy 60-as verziót én is vettem, de van jobb alternatíva. Átalakítóval egy sima Compact Flash kártyával tökéletesen kiváltható a mozgó alkatrész. Egy 512MB-os darab elég a legtöbb embernek. Én több darabbal is próbálkoztam, a 600-as és 3.0-ás ROM-mal ellátott 1200-ba én is beérem egy 512-es CF-el.

A rendszer több módon is telepíthető:

- A klasszikus amikor fogunk egy lerakatnyi floppy lemezt és szépen feltelepítjük a gépre. Ha WHDLoad-ot is használni akarunk, akkor ez eléggé macerás út. Még ha a PCMCIA olvasót használjuk az adatok mozgatására akkor is elég sok beállítást kell manuálisan elvégezni. Az előnye, hogy biztosan a saját ízlésünknek megfelelő lesz az eredmény.
- Hogy egyszerűbb legyen a telepítés egy emulátort is lehet használni és csak a végeredményt kell átmásolni a CF kártyára.
- Ennél is egyszerűbb, ha az előre preparált ClassicWB-t használjuk. Az alap telepítést le lehet tudni percek alatt és sok programot feltelepít ami könnyíti az életet. Ez utóbbit választottam én is.

A napi malomba járás mellett a hobbi is forog. Nem nagy szám az A601, de tanulságos, hogy érdemes jobban átnézni a dolgokat. Nem túl régen került hozzám és akkor rögtön szét is kaptam, de kezdem az elején. A 600-as Amiga megfelele egy 500+-nak, azaz ECS chipkészlet (jó ez a hunglish...) 68000-as proci és 1MB memória van benne. A gyári Commodore A601 ezt bővti fel 2MB-ra és van benne RTC (real time clock) is. Ez szuper, de az RTC-t valamivel tálálni kell és mint közismert a régi hardverek legnagyobb ellensége bármilyen régi elem/akku ami elengedi magát. Az akkusav/lúg aztán szétmarja a nyomtatott áramköröket, IC-t meg amit talál. A kondik között is van hasonló, de azok jobban tartják magukat.

A 601-es szépen be van dobozolva és az RTC-hez akku/elem társul, szóval szét kell szedni. Nehezítésképpen az egész össze van forrasztva. A 4 fület gyorsan ki is nyitottam, de a dobozolás jól vezeti a hőt, szóval kicsit emlegettem a tervezőket. Bezzeg az 1200-es ányékolásánál elég volt ráhajtani a fület. Nem logikus.

Ha azt gondolod, hogy testmozgás következik, akkor eléggé tévedsz. De az tuti, hogy sokkal egészségesebb lett az 1200-as tipusú barátnő (Amiga) a művelet végére. Az 1200-as sokkal erősebb a közkedvelt A500-nál. 68EC020-as processzor, 2MB memória, AGA chipkészlet és 3.0-ás kickstart jellemzi az cikk főszereplőjét.

Hogy miröl is van pontosan szó? A Commodore a korral haladva és a költségeket csökkentve az Amiga 1200-at a 600-hoz hasonlóan SMD alaktrészekkel építette meg. Ez a hibák számát akkor csökkentette, de mostanra olyan hibák forrása lett, ami az 500-as szériánál nem fordult elő. A 90-es évek eleji SMD elektrolit kondenzátorok nem bizonyultak tartósnak. Nem ritka, hogy az elektrolit szivárogni kezd, ami megmarja a nyákot. Ráadásként a kondenzátor átmegy rövidzárba, ami nem egészséges. Ahogy a füst kijön a gépből az nem működik tovább.

Nem a ruha teszi... Na ez az a mondás, ami nem teljesen igaz. A belső értékeket nem változtatja meg, de teljesen másként állnak az emberhez, ha egy farmer-bőrkabát vagy vászonnadrág-zakó kombinációban megy be egy hivatalos helyre.

Rend a lelke mindennek. Kombinálva egy kis "mégis a ruha teszi" hozzáállással kialakítottam egy kis demó polcot. Nem árt ha látják, hogy nem csak lomok gyűlnek itthon. Mivel nem tudok mindent kipakolni, ezért csak mintavételeztem. Azok kerültek ki, amik tuti működnek és azért ismertebbek. A Ti99-et még legfelülre kirakom, de sok változást már nem tervezek, maximum egy-egy gép fog cserélődni. A dobozokat és a kiegészítők nagy részét hanyagoltam, mert akkor 3 ilyen polc kellene és nincs már több helyem.

A két felső polcon a Z80 szekció tanyázik. Gondolom az Amstradot leszámítva mind jól ismert

:

Van amikor bármennyire is szeretne az ember nem tud eljutni oda, ahova eredetileg tervezte. Ha már itthon ragadtam, akkor gyorsan lefotóztam a kicsikét. Nagy, dög nehéz házban lakik és igen érdekes a lakberendezője. A homlokzat nagyon jellegzetes, aki már a 90-es években is foglalkozott gépekkel, az biztosan emlékszik rá.

A belső kialakításon rögtön látható kicsisége. A nagyítható képen látható érdekesebb dolgok címszavakban: Video RAM-ok chipset hűtőnek álcázva, IDE helyett 50 pines SCSI, A coproci foglalat egy foglalatban ül, henger alakú a hűtő a DAC-on és végül az XGA vezérlő.

A mérnököknek ez sem volt elég és az akkoriban bevezetett, csak általuk használt MCA 16 bites verziója került a lapra. Azt hiszem ebbe igazán kihívás mondjuk hangkártyát keresni.

A Texas Instrumentsről kevesen tudják, hogy számítógépet gyártott. Méghozzá nem is akármilyen gépet. A bejegyzésben szereplő darab elődje (TI-99/4) volt tudomásom szerint az első 16 bites home computer amikor 1979-ben bemutatták. A 4A ennek a finomított kiadása volt jobb billentyűzettel és kis betű kezeléssel.

Maga a hardver érdekes megoldásokat tartalmaz. A teljesség igénye nélkül:

- A 16 bites prociban nincsnek regiszterek, hanem mindent memóriában tárol, csak egy regiszter területre mutató regisztere van.
- A 16 bitnek adtak egy pofont amikor spórolásból a multiplexeren keresztül illesztették a 8 bites memóriát.
- Plug and play support. Minden kártyának saját címe van, csatlakoztatás után rögtön használható.
- Solid State Software: ROM kártyák használata. A programot a billentyűzettől balra lévő portba bedugva az rögtön használható. OK, ez nem újdonság, akkoriban eléggé elterjedt volt.
- Sidecar: A gép jobb oldalán lévő portba lehet bővítő egységet dugni, majd abba a következőt. Sok fajta jelent meg, a szokásos floppy és nyomtató mellett a kevencem a Peripheral Expansion Box, amiben 8 slot várja a perifériákat.

A rendszerváltás előtt, de még közvetlenül utána is a Commodore 64 volt "A Számítógép" a többségnek. Igen, így nagy A-val és Sz-el. Remélem sikerül pár embernek kellemes emlékeket felidézni az alábbi képpekkel. Ismét nem voltak tökéletesek a fényviszonyok és a gép, de az izgalom a régi volt, mint amikor gyerekként a Mariahilferen a kirakatban bámultam a kiválasztottat, majd fél évvel később reggeltől egészen estig nem lehetett kiszedni az ablakból. Igen, megjött, kicsomagoltuk...

Most is jött egy egész szép dobozos példány. A doboz alapján első generációs darab. Bár anno az enyém már a fehér dobozos C verzió volt, ennek is nagyon örülök.

A doboz csak két hungarocell, amire rá lehet húzni egy kartonból készült papírt. A VIC-20-hoz képest eléggé igénytelen kivitel. Sajnos a tápot elérte a régi gépeknél megfigyelhető hungarocellel összeolvadás.