Akkor.

Hal Clement, "Az Elveszett Rakéta" és "Csillagfény".
Többedszer olvastam őket, örök darabok, elviselhető fordításban. "EgyDélutános" könyvecskék; picik, vékonyak. Még abban a korban készültek, amikor az írók képesek voltak rizsa nélkül a történésre koncentrálni... (Ellenpéldák a mából: Richard Morgan, China Miéville, Banks, stb... ) Abban a korban készültek, amikor még naívan hittek az emberi technika hatalmában. Szóval ittott viccesen anakronisztikus (megdöbbentően kevés helyen!), a cselekmény egyszerű. Ami zseniális az a fizika/kémia, és a személyiségrajzok. Lévén a főszereplők embertől abszolút idegen lények, embertelen gravitációban. Antropomorfizmust csak nyomokban találni. Kerek(?) világok nem szájbarágós leírása. MINDEN kikövetkeztethető a könyvből: fizikailag korrekt. (Majdnem. De a szellemi élvezetet nem zavarja. Néha-néha számológépeztem, meg 4jegyű fvtábláztam miatta régebben. )

Szóval annál többet érnek, mint amennyi időt az elolvasásukra kell szánni. Hard SF alapművek.