20 vagyok! Sokáig így vélekedtem volt egy csodálatos szerelmem imádtam. Összeköltözés volt a tervben. Majd nem úgy alakultak a dolgok! Otthagytam az ELTE-t és dolgoztam 1 évig egy konzol szakküzletben. Most ott járok, hogy anyukám elveszítette a házát, és az autóját. Mert nem úgy alakultak a dolgai mint ahogy annak kellett volna. Erre pozítivan áltam a dolgokhoz. És nem mondom 1 ft-om sincs, hogy most esetleg elmenjek nyalni egy fagyit. De úgy voltam vele, hogy igen? Akkor játszunk így. Nyitottam egy PC boltot , A SEMMIBŐL. És próbálom ebbe ölni az energiámat. ÚGY, hogy Magyarországon annyi PC bolt van mint Németországban összesen. Pedig 1/3! De ez se baj. Más megcsinálta ? MEG! Egy szer élünk mért ne.

Pedig ha tudnád hányszor feküdtem le úgy, hogy bár ne ébrednék fel. De azzal nem jutottam volna előrébb. Legalább egy célod legyen. Hidd el sokkal jobb lesz úgy élni.

Pedig annál fájóbb mint azt nézni, hogy anyukám aki 52 éves 2 nap alatt elveszítette mind azt amiért dolgozott. Ez volt az a pont ami arra sarkalt. Hogy JÁTSZAK!