Az Árkád aluljáró-részében vannak bizony érdekes formák, még ha nem is "állandó lakosok".

"Nem tudom, hányas a kabát nekem, Kakaógengszter rég a nevem, mint az a napközis, ki jól lakott..."

Ezt én is megnéztem volna..., nem sikerülhet minden elsőre, ráadásul zenét hallgatni és gondolkodni együtt nem egyszerű, hiszen ahhoz memória is kellene. (nem a férfiakra gondolok természetesen)

Egyébként én már 3 hónapja sikeresen leszoktam az energiaitalról, helyette rászoktam a kávéra meg a kólára.

[ Szerkesztve ]

Up the Irons!

Minap sétálok az egyik bevásárlóközpontból kifelé, egyik oldali kijárata egy két felé is nyitható üvegajtó, amit alul lehet lezárni, bizonyára mindenki számára ismerős (lengőajtó, vagy hogy hívják). Sétálok kifelé, odaérek az ajtóhoz, szokásos lendülettel tenyér a fogantyúra, nagy lökés, durr, neki az üvegnek egész testtel. Ott volt a gond, hogy 18 óra után történt ez és az egyik, bevásárlóközponton belüli kisebb bolt eladója alul lezárta az üvegajtót távozás után. Laza anyázás után elindultam a másik kijárat felé. Nem kicsit volt égő momentum.

Következtetés: utálom az energiaitalt.

[ Szerkesztve ]

Amúgy nem olyan régen magamat is kiröhögtem, amikor felkenődtem egy fotocellás üvegajtóra. Na ez legalább olyan mókás volt, sőt. Kívülről ilyesmit látni sokkal viccesebb.

Sent from my keyBoard