Mindenkinek egy posztban válaszolok:

Petipetya

Felsőoktatási intézménybe járok. Szivatnak minket, mert mi csak műegyetemisták vagyunk, nem pedig igaziak...

SymbianOS

Nem dolgozok elég keményen, mert nem fordítom az összes energiámat és időmet annak a megértésére és megtanulására, ami az egyetlen dolgom lenne.

A fizikai munkával ezzel szemben nincs semmi gondom... Legalább is nem volt a nyár végéig bezárólag. Hiába fizetett a főnököm évről évre egy kicsit többet - a társaim közül a legjobban - , egyszerűen nem érzem azt, hogy annyi pénzért érdemes lenne boltban álldogálni nyarakat. Eddig 4 nyaram ment el így. Egy jogsit, egy laptopcserét, meg egy szép kis aranytartalékot sikerült összeszedni, nehezebb időre. Eljutottam oda, hogy ebből elég volt, ennél többre is képes vagyok kevesebb robotmunkával. Persze ezzel szemben jövő nyáron pihenni, zenélni és sportolni akarok.

Eastman

Igazad lehet azzal, hogy ráérek. Nem vagyok még 20 éves, de eddig sosem éreztem úgy, hogy ráérnék. Mondhatni úgy hajszoltak végig az eddigi életemen, természetesen hogy nekem jobb legyen. Cserébe persze az eredményeim egész jók, nyelvvizsgával például többé nem igazán kell foglalkoznom.
Mostanság kezdek ráérezni a komótosság és a ráérősség ízére. Az esti sétáim az egyetemről hazafelé lassúak és elnyújtottak. Nagyon élvezem, hogy nem sietve vágok át a Budafokin, hanem lassan, meg-megállva, szemlélődve.

juvik

Ez az, amit nem tudtam hová tenni. Nem akarok elmozdulni a jelenlegi helyzetemből, mert kényelmes. Persze, ott az újdonság varázsa... Viszont közben tényleg szeretem azt, akivel vagyok.

Nos, ebből a szempontból szörnyű egy állatnak tartom magam. Nem esik jól erről beszélni, főleg, hogy tudom, hogy azzal, hogy hagyom sodródni az érzelmeimet és a gondolataimat, másnak rosszat teszek. Vagy másoknak.

"Annyi mindenféléhez nem értek, hogy az már sokoldalúságnak számít” – Örkény István