Na ez a hozzáállás!
Megtörtént valakivel akit ismerek, hogy ilyen pult mögött állásos melóban egyik nap megcsörrent a telefon. Épp ott volt a főnök. Amikor letette a telefont annyit mondott az illető, hogy holnaptól nem jövök viszlát! 180 fokos fordulat következett be, szó szerint. Minden szinten. ÉS csak fel és fel és fel.

#10) Eastman! Tapasztalat? Mert igaz, de nem csak ott van ez. Én rengeteg mérget meg tudok enni egy tömegközlekedés során pesten IS, mert vannak érdekes emberek. Még jó, hogy nem látják mit gondolok.
Mindenki olyan üres vagy kimerült és sokakat nem a jó indulat mozgat.
Minap HÉV-en leült egy néni elém, ugye ott egymással szemben vannak az ülések. Tudjátok mit mondott amikor elvettem a lábam? KÖSZÖNÖM! Nem kis dolog.
Elég romboló érzés és főleg pesten érzem, hogy odamész valamit venni egy büfébe vagy el akarsz intézni valamit és pozitívan kis mosollyal az arcodon elmondod amit szeretnél és cserébe egy lekezelő húzzál mát a francba stílust kapsz vissza.

#4) Eastman! Igen valahol ott kezd az ember hogy is mondjam elgondolkodni. Valaki sokkal korábban, mert nincs más lehetősége. Ők kemények nagyon, mert meg kellett szokniuk.
Én most úgy érzem látom mindét oldalt még. Középen állok és hol ide hol oda nézek. Megértem ezt a felét is meg azt is. Viszont vannak dolgok amiken az embernek esze ágában sincs változtatni, mert úgy jó számára. Ha valamiért mégis változtat az legalábbis nekem nagy teher és nem tart sokáig. Pontosan addig tart még el nem kap a gépszíj. Ha elkapott addig nincs nyugi még végbe nem ment, vagy valaki aki fontos azt nem mondja állj meg.