Azért a lánnyal picit óvatosan. Én legalábbis óva intelek. Ami nekem bejött, az elmúlt évezredeim alatt, az az volt, hogy úgy viselkedek, mintha mindig mellettem lenne a párom, tehát semmi olyat nem teszek, amiről tudom, hogy számára rosszul esne. Persze ehhez egy normális értékrenddel rendelkező társra is szükség van, akinek nem dobja le az gőz a fejét, ha egy sziával köszönsz egy másik lánynak. A kacérkodás, bár tény, hogy jól esik a lelkednek, de kérdés, hogy ha a barátnőd ezt csinálná egy másik sráccal, hogy viselnéd. A másik, ha jól értelmezem, most kerültél fel nemrég, gondolom egyetem miatt, és hát, ha most kezdted, és a lány is pl. évfolyam vagy csoporttársad, kétszer is gondold meg, hogy mit teszel, mert ha ugyanúgy haladtok, akár évekig is a közeledben marad majd, és ha rosszul sül el köztetek, nem lesz túl élvezetes nap mint nap látni.

Bár már más is felfigyelt rá, de miért érzed azt, hogy nem tudsz úgy teljesíteni ahogy érzésed szerint tudnál? Miből/miért gondolod ezt, és esetleg tudnál ezen javítani?