Új hozzászólás Aktív témák

• #30 Vakegérke félisten

  Új Válasz 2007-09-12 22:02:03 #30

  Új hozzászólás

  Összes hozzászólása itt Válaszok az összes hozzászólására itt Válaszok erre a hozzászólásra

  Privát üzenet küldése

  

  Vakegérke

  félisten

  Erste? A hátam közepét. Hogy miért? Hát tessék.
  
  Lányom kijelentkezett a lakásomból tavaly novemberben. Új címét személyesen(!) jelentette be a bank alkalmazottjánál. Billentyűn pötyögés, mosolygás, minden rendben, köszöni az Erste.
  
  Nos, idén áprilisban is címemre érkeztek lányom hivatalos levelei. Megúntam, asztalra csaptam, utolsó levél kézbe, mentem az Erste fiókba. Biztonságikám elém állt, én meg mondtam neki, hogy ügyintézőre van szükségem. Mindjárt intézkedik, mondta nyugtatóan. Cirka hat fakkban unatkoztak az alkalmazottak, és az első szólt is, hogy mehetek. Mehettem. Nem kért, hogy fáradjak oda, hanem engedélyt adott. Biztonságikám határozottan mutatta, hova menjek. Ha elmondtam volna neki, hogy ő hova menjen, biztos megsértődött volna. Tényleg az a dolga, hogy dirigáljon? Dirigáljon annak, aki valaha bármit is a szájába adott. Nos, engedelmes pór lévén oda bátorkodtam az engedélyt adó alkalmazott színe elé. Hellyel nem kínált, így nem ültem le, bár kínálta magát a szék. Köszöntem, mert így neveltek, alkalmazottkám fapofával jöttöm okát tudakolta. Levelüket letéve mondtam, hogy nem nekem címezték, legyenek szívesek a lányomnak küldeni. Alkalmazottkám elnézően mosolyogva kérdezte, hogy találkozom-e a lányommal, mert akkor ugye át tudom neki adni. Pumpa fel, beszív, nem mozog, kifúj, megnyugszik. Barátságosan érdeklődtem, hogy ugyan mi köze családi kapcsolataimhoz, és miért akar arra kényszeríteni, hogy az általa képviselt bank hibáját én orvosoljam. Közönyös vállvonogatás, menjen be a lányom személyesen, intézze dolgait. Megkapaszkodtam, hogy ne ordítsak, és közöltem alkalmazottkámmal, hogy mindez fél éve megtörtént. Nem érdekelte, a monitor érdektelen adatokat mutatott, ő pedig nem kalimpált a billentyűkön, hátha nekem lenne igazam. Megemlítettem alkalmazottkámnak a Fogyasztóvédelmi Főfelügyelőséget, erre is a vállát vonogatta unottan. Ekkor a lényegre tértem. Mondtam neki, hogy marhára nem érdekel a bank tévedése, több levelet nem vagyok hajlandó fogadni, hiszen nem vagyok az ügyfelük. Címezzék a lányomnak, ő bízik bennük, én ugyan nem. Levél az asztalon, ügyintézőkém reklamál. Nem nekem szól, mondom én, és elköszönök. Se egy viszlát, se egy puszi. Egye fitty, megyek. Biztonságikám fölém tornyosul, aztán kienged.
  Utóélete a történetnek.
  E-mail a banknak, minden pontosan leírva. Válaszukban buta kérések, mint a lányom ''mittudoménmilyen'' kódja, meg egyéb baromságok. Válaszoltam, és megtiltottam nekik, hogy címemet használják, hiszen személyes adat. Egyúttal megemlítettem a Fogyasztóvédelmi Főfelügyelőséget is. Betojt a bank, vagyis a képviselője. Jött az e-mail, abban meg elnézésemet kérték, és ha nem mostam volna meg a talpam, akkor is nyalnák, ilyesmi.
  Azóta tudomásul vette a bank, hogy velem nem szórakozhat. Érdekes, a következő hónapban lányom címére postázták levelüket.
  
  Ez kell? Akkor tessék kellő eréllyel fellépni a szolgáltatókkal szemben. Mi vagyunk a kedves ügyfél, a bank pedig szolgáltató, tehát szolga. Szolgáljon, dirigálni nincs joga!

Új hozzászólás Aktív témák