- SzőkeKapitán: Világ vége túlélők topicja
- sziku69: Szólánc.
- sziku69: Fűzzük össze a szavakat :)
- gban: Ingyen kellene, de tegnapra
- Meggyi001: Anya, tudsz segíteni a matekban?....Nem érek rá kisfiam, majd segít a ChatGPT...
- D1Rect: Nagy "hülyétkapokazapróktól" topik
- Luck Dragon: Asszociációs játék. :)
- KRTLPC: Ki és hogyan élt túl? Volt ám fennakadás
- Sub-ZeRo: Euro Truck Simulator 2 & American Truck Simulator 1 (esetleg 2 majd, ha lesz) :)
- Jack Hunter: Kínai erősítő vásárlási tippek
Új hozzászólás Aktív témák
-
#155
nevemfel
senior tag
hszilard666
#154
nevemfel
senior tag
válasz
hszilard666
#154
üzenetére
Ezt a gondolatot mástól is hallottam már, köszönöm, abszolút igaz, de mégis nehéz feldolgozni ezt az infót.
Kreatív emberek nap mint nap szembesülnek ezzel, hogy a kreativitásukból nem tudnak megélni. Írók, zenészek, festők, fotósok, satöbbi. Törpe minoritás az, aki megél belőle, és szinte elhanyagolható számú kisebbség az, akik nagyon jól megélnek belőle. Persze a média csak velük foglalkozik, ezért sokakban kialakul az a hamis kép, hogy a művészek híresek, nagy lábon élnek.
-
#153
zoo8800
veterán
hszilard666
#150
zoo8800
veterán
válasz
hszilard666
#150
üzenetére
Erre nem nagyon tudok mit írni
értem én, hogy egy darabig az ember keresi-kergeti az álmait, aztán ha sokáig nem találja meg, akkor csak kell egy értelmes B terv. Sajnos az élet a többségünknek nem habostorta. Az ember általában nem a munkájában találja meg az álmait, vagy szórakozását. -
#152
nevemfel
senior tag
hszilard666
#150
nevemfel
senior tag
válasz
hszilard666
#150
üzenetére
Úgy érzem valami olyat keresek ami számomra érdekes, és jó érzéssel tölt el. Hogy mi az? Fogalmam sincs, de ha megtalálom, akkor tuti kapaszkodni fogok bele. Nem látom értelmét hogy elmegyek megint egy helyre csak a pénzért, aztán minden nap azon gondolkodom hogy bele kéne nyúlni a konnektorba annyira élvezem...
Az emberek 95%-nak nem karrierje van, hanem munkája. Állása. Ezalatt értsd azt, hogy nem a munkájában találja meg az önkifejezését. A munkahelye azért van, hogy legyen elég pénze.
-
#150
hszilard666
veterán
zoo8800
#148
hszilard666
veterán
Abszolút igazad van, de én nem hasonló munkát keresek. A vendéglátásban mindig van hely. A kedvenc éttermemben az elmúlt fél évben keresnek pincért, vesznek is fel folyamatosan, majd vagy elmennek, vagy kirúgják őket. De mondjuk vendéglátásba nem szívesen mennék. Nem érdekes, nem szórakoztat.
Úgy érzem valami olyat keresek ami számomra érdekes, és jó érzéssel tölt el. Hogy mi az? Fogalmam sincs, de ha megtalálom, akkor tuti kapaszkodni fogok bele. Nem látom értelmét hogy elmegyek megint egy helyre csak a pénzért, aztán minden nap azon gondolkodom hogy bele kéne nyúlni a konnektorba annyira élvezem... De velem van a baj, ezt már mondták máshol is, nagyon sokan muszájból maradnak egy helyen, az előző cégnél is volt aki ellenszenvesen viselkedett velem mert felmondtam. Én nem szeretnék ilyen ember lenni, sem ilyen szituban lenni.
-
#57018880
törölt tag
A keresés még nem jelent semmit, átéltem ezt anno én is, voltak cégek akiknek 3-4 évig futott a helyi lapokban a hirdetés és nem vettek fel senkit, behívták az embereket, lehülyézték őket, rosszabb esetben már az interjún, nem csak később,.. és ennyi. Sokszor láttam, hogy már csak őrlődnek a szélmalomban és nem is akarják annyira felvenni az embert, pedig érzik nagyon, hogy jól jönne a plusz ember, jobban oszlana a terhelés, de inkább válogatnak, és persze így megvan a bejáratott script is amikor végre jól megint nem találtak senkit, elmondhatják, hogy mennyire nem jó oda nekik senki
.Budapesten nem tudom milyen a helyzet, de a vidék gyalázatos, helyenként annyira repulzív az egész élmény, hogy én évekig le is mondtam az egészről.
- Túl válogatósak
- Ők sem tudják pontosan milyen ember kellene nekik, általában onnan tudni, hogy 3-4 munkakört kapnál 1 személyre
- Túlzottan sokat alkudoznak, ha havi 20k+t kér valaki mint amit elképzeltek már csikorognak a fogak
- Alapvetően "kész" megoldást várnak, akikbe nem kell befektetni semmit, se pénzben, sem emberileg
- Eleve szar pozíciókat próbálnak nagyon eladni, és amikor egy kicsit is meg vannak kérdőjelezve, akkor jön a sértődés
- Oh igen, a sértődés és dupla sztenderdek, ami ugye elvárt, hogy az ember 20 inzult/percet bírja, de ha ők kapnak napi 1 kritikát akkor már is háborús zóna atmoszféra kell
- Ha van konstruktív javaslat, pl új tech alkalmazása, azt azonnal lehuhogják, vagy még jobb már előre diktálják, hogy semmi újra nem vevők... és még mehetnék, de itt abba is hagyom, mert hányingerkeltő az egész
Szar generációt fogtunk ki, senki nem hajlandó befektetni a másikba, legalábbis a személyes tapasztalatom ennyi volt.
-
#148
zoo8800
veterán
hszilard666
#147
zoo8800
veterán
válasz
hszilard666
#147
üzenetére
Meglep, amit írsz. Rengeteg helyen látni, hogy munkaerőt keresnek. A helyi pizzázó nemrég még köremailt is küldött, hogy 3 ember kell nekik, nincs aki pizzát süssön...
-
#147
hszilard666
veterán
hszilard666
veterán
Köszönöm a kedves szavaitokat!
Január óta voltam egy tucat interjún! Sehova sem vettek fel. Egyszerűen nem tudom magam motiválni és ez valszeg hallatszik a hangomon, valamint látszik is rajtam. Konkrétan újságosnak sem vettek fel Jó mondjuk oda nem is akartam menni dolgozni, csak gyakorolni mentem az interjúzást, de még oda is kevés voltam. Kemény az élet na. Érdekes egyébként, beszélgettem pár HR essel kisebb nagyobb cégeknél, tudtátok hogy egy egy entry level pozira 2-3000 jelentkező is van? A fővárosban természetesen. Nem is tudtam hogy ennyi emberrel kell versenyezni. Fura ez a munkaerőpiac. 3 nap múlva lesz 2 hónapja hogy felmondtam, kezdek igazán unatkozni. -
#145
Chaser
legenda
hszilard666
#144
Chaser
legenda
válasz
hszilard666
#144
üzenetére
egyébként csak a puffin ad neked erőt és mindent lebíró akaratot ( :
-
#143
Chaser
legenda
hszilard666
#142
Chaser
legenda
válasz
hszilard666
#142
üzenetére
drukk-drukk! ( :
-
#142
hszilard666
veterán
hszilard666
veterán
Sikerült megoldanom a motivációs issue-t! Felmondtam pénteken.
Viszont most már olyan állást fogok keresni ahol hasznosnak érzem magam, vagy keresek egy olyan melót amit hivatásomnak érzek. Drukkoljatok!
-
#141
WhrlpoolMind
csendes tag
WhrlpoolMind
csendes tag
Nagyon kemény, nagyon a szívembe mar, hú, ismerős érzések.
-
#140
Luck Dragon
félisten
Eastman
#139
-
#139
Eastman
addikt
Luck Dragon
#136
Eastman
addikt
válasz
Luck Dragon
#136
üzenetére
A nya-fi az nyali-falit jelent? Vagy nyali-fagyit?
Húú, eszembe jutott egy jó film. -
#138
Luck Dragon
félisten
Somatom
#137
-
#137
Somatom
veterán
Luck Dragon
#136
Somatom
veterán
válasz
Luck Dragon
#136
üzenetére
Rettenetes. Meséld el, hogy bírtad elkezdeni a napodat ezzel a szőőőrnyűűű tudattal!
-
#136
Luck Dragon
félisten
Somatom
#135
-
#135
Somatom
veterán
Luck Dragon
#134
Somatom
veterán
válasz
Luck Dragon
#134
üzenetére
Úgy érted, hogy a nyafitopikban?
-
#134
Luck Dragon
félisten
Somatom
#133
-
#129
hszilard666
veterán
gooool
#124
hszilard666
veterán
Hála az égnek nincs rám nagy hatással sem a reklám ipar sem a social media, nem szenvedek emiatt mentális nyomástól.
Honkydoo:
Szia!
Ez nagyon jól hangzik, drukkolok hogy sikerüljön a terved!
HUmenetke:
Szia!
Szuper volt olvasni a hozzászólásodat, köszönöm, és gratulálok!
Sajnos engem nem motivál a párkapcsolat, egyszerűen ráunok mindenkire rövid időn belül, ezen túl úgy érzem egy párkapcsolat túl nagy kompromisszummal járna, és hosszútávon több a negatív kifutása lenne számomra mint pozitív.
A házikedvenc kiváló gondolat! Ez tényleg egy kiváló motiváció a mindennapokhoz, és biztos vagyok benne hogy rengeteg örömet lelhet benne az ember. Viszont számomra gyerekkoromban hatalmas trauma volt a kutyám és a cicám elvesztése. Nem szeretnék átmenni ezen ismét.
Szada85:
Köszönöm, érthető gondolat, viszont mindig van akinek szarabb. Számomra ez nem motiváció. Azért mert valaki jobban szenved mint én az én problémáim száma nem fognak redukálódni.
"én gyerekként, fiatal koromban szívesen megéltem volna, csak nem feltétlen volt rá módunk"
Ez egy kiváló gondolat, köszönöm.
-
Szada85
aktív tag
Engem pl. több dolog is motivál, leginkább például az, hogy élek, és egészséges vagyok, hogy egyáltalán módom van felkelni az ágyból.
Lehet érdemes lenne megnézned akár pár dokumentumfilmet, sorozatot (engem pl. ezek mindig "emlékeztetnek", hogy igazából semmi (komoly) gondom nincs az életben), vagy ha ez nem elég inger, akkor akár önkéntesnek elmenni "sérült" emberekkel foglalkozó szevezethez/hospice házba, hogy lásd, hogy az, hogy Te magadtól, külsö segítség nélkül képes vagy ellátni magad, felkelni az ágyból, az rengeteg más embernek egy soha meg nem valósuló álom csak.
Másrészt az, hogy a jelenlegi/leendö családomnak megadhassak olyan élményeket, emlékeket, amikröl pl. Ök is csak álmodnak, vagy amit például én gyerekként, fiatal koromban szívesen megéltem volna, csak nem feltétlen volt rá módunk.
-
HUmenetke
tag
Szia!
Engem a menyasszonyom és a közös jövőnk megalapozása motivál (24 vagyok). Mivel említetted, hogy a társas kapcsolatok nem töltenek be jelentős szerepet az életedben, nálad nyilván mást kell keresni
Az én jelenlegi boldogságomhoz a páromon kívül nagy mértékben hozzájárul két szőrös krumpli, akiket pici koruk óta nevelünk. Tengerimalacokról van szó, fantasztikus élőlények! Hozzáadtak az életünkhöz egy olyan felelősséget, ami rengeteg dologra megtanított minket. Természetesen munkával jár a tartásuk, de talán az, ha gondoskodsz valami más élőlényről saját magadon kívül, jót tehet.
(Nincs is jobb annál, mint este a kanapén pihenni úgy, hogy egy malacka alszik az öledben
) -
Honkydoo
őstag
Hello,
Hogy mi motivál engem a mindennapokban?
Van egy álmom, amely eléggé régre nyúlik vissza... Hogy tanácsadó legyek az IT szektorban.
Már nem is emlékszem pontosan mikor fogant meg ez bennem de legalább 10 éve.
Akkor véletlenül (talán egy munkakereső konferencián) beszéltem egy coach-al és elmondtam neki az álmomat, akkor ő (nem kis meglepetésemre) azt mondta, hogy ez megvalósítható. Ez nagyon jó érzéssel töltött el akkor!
Azóta eltelt 10 év. Munkahelyek jöttek, mentek. Az álom maradt.
És pont mostanság gondolkodtam el azon, hogy egyre közelebb kerülök az álmom megvalósulásához. Vannak még pontok a listámon, ami az álmomhoz kell, de már közel sem olyan vészes mint 10 éve.Meglátjuk mi lesz 4-5 év múlva. Örülnék ha megvalósulna. Ha mégsem, akkor majd újratervezek. Volt már pár újratervezés a 10 év alatt.
Bevallom, attól jobban félek, mi lesz akkor ha elérem.
Mert felmerül bennem a kérédés, hogy milyen irányba fogok menni az után?
Bár ezt talán meg tudom válaszolni. Amíg minden nap van mit tenni a világért, addig van értelme felkelni! -
#124
gooool
őstag
hszilard666
#123
gooool
őstag
válasz
hszilard666
#123
üzenetére
Iszonyat nehéz fiatalnak lenni a jelenlegi világban. Annyi irányból kapsz ingereket és elvárásokat, hogy nincs ember, aki ezeket kezelni tudja, nem vagyunk rá evolúciósan felkészülve még, talán sosem leszünk. 4 évvel vagyok idősebb Nálad, de még nekem jutott kvázi normális gyerekkor, amikor még internet sem volt a faluban és őszintén szólva milyen jó is volt az a boldog tudatlanság.
Nem ömlött ránk 0-24-ben az információ, nem mértük magunkat instán feszítő/vonagló idiótákhoz, maximum az iskolában igyekeztünk a legmenőbbek lenni, hogy a legjobb tanulók (stréberek ugye) vagy a legjobb sportolók legyünk, de nem reszketett senki több ezres követőbázisért, akik csak számok valójában. És persze nem kaptad az arcodba az állandó híradást, hogy jön a világvége, mindmeghalunk, de ha nem, akkor is, mert összeomlik a gazdaság.
És meglepő módon ezek azok, amik tudat alatt elhozzák azt, hogy nem találod a helyed, nincs kedved élni sem, minden, amiért élvezted régen az életed, azt elnyomja ez a sok, valójában totál irreleváns gyökérség.
Közhelyeket azért nem puffogtatok, mert én magam rettenet utálom őket -
gooool
őstag
Most láttam meg ezt a bejegyzést, reagálok is rá, mert az utóbbi időben hasonló dolgok az én életemben is előfordultak.
Rendszergazda vagyok papíron, de testnevelési egyetemre készültem, amire felvettek, de pénz nem volt finanszírozni a költségeit (albi, szakedzések, kaja, stb...), így maradt az IT. Viszont amennyire vonzott hobbiként, annyira nem, mint hivatás, így bele sem fogtam, a vizsga után elutasítottam az állást, amit a kiváló eredményért cserébe kínáltak.
Értékesítő lettem egy autószalonban, mert baromira élveztem másokkal beszélgetni, jól is beszélek (évekig hallgattam a suliban, hogy legyél stand-upos meg olyan jó társaság vagy) és kisgyerek korom óta az autók a mindenem. Szar helyre kerültem, 10 hónap után bementem totál másnaposan és felmondtam, hogy ezt így nem (mocsok kevés volt a pénz, hétvégézés, hétközepén éjfélig meetingek), pedig nincstelenül vágtam bele, a forgalmi vizsga meglett a próbaidő alatt, így lett jogsim és mamámtól kaptam annyi pénzt, hogy egy autót vehettem, amivel be tudtam járni dolgozni.
Ezután egy tök jó helyre kerültem, MFP-ket és nyomdagépeket értékesítettem 2,5 évig. Rengeteg remek embert megismertem, a csapat is csoda volt, a fizetés is és az értékesítés és az IT találkozott, mellette tudtam rendszeresen edzeni, jól néztem ki, cserélgettem az autóim, mert megtehettem és azt hittem megérkeztem. De mégsem, mert egyszer csak jött az, hogy hiába a jó zsuga, ha az idős főnökkel egyre több az összetűzés és egyre kevésbé tudok szemet hunyni a rugalmatlanság és a maradi módszerek felett, így egy nap mély levegő és kiléptem.
Jött egy nagyipari értékesítés, ahol olyan neveket tudtam az ügyfeleim között, akikkel tudtam, hogy bármi lesz is, jó ajánlólevél lesz. Két év után most nyár elején hagytam ott, mert szintén túl sok lett a főnök és a cég belső politikája, nem fért bele több.
Eljöttem logisztika/szállítmányozás területre, ami nagyon szép és bonyolult világ, de holnap felmondok, mert nincs termék, nincs tech vagy műszaki vonal és így nem érzem jól magam, nincsenek eredmények sem, ami kölcsönösen rossz.
Emellett év elején totálisan összeszakadtam. Volt egy kapcsolatom, ami eddig hiányzott az életemből, korábbi csalódások miatt sok évig nem is néztem nők felé, de most összejött és nagyon jó volt, de egyszerűen nem tudtam úgy hozzáállni sokszor, ahogy Ő elvárta volna és ahogy én is magamtól, a korona/munka/családban lévő konfliktusok agyonnyomtak, ő pedig továbbállt. Gyerekkori traumák miatt ez engem iszonyat megviselt, öngyilkos gondolatok, miegymás, akkor adtam el a hobbiautóm, edzeni nem tudtam a Covid miatt, a munkám rühelltem, szóval nem volt lába a bizonyos széknek, ami megrémített, mert görcsösen ragaszkodom a kiszámíthatósághoz, a biztonsághoz, a már említett szar gyerekkori élmények miatt.
Leírtam egy regényt, de még mindig nem mondtam semmit...rátérek a lényegre.
Módszeresen romboltam az utóbbi időben sok mindent magam körül, mert változást akartam. Jártam pszichológushoz, pár embert a sírba tettem kb azokkal a véget nem érő nyígásokkal, amiket hosszú időn át előadtam, munkát váltottam, edzést abbahagytam, angolra suliba beíratkoztam és sok embert eltakarítottam az életemből, mert úgy éreztem nem kellenek. Tavasszal újra lesz hobbiautóm, mert miért ne...egész életemben álmodtam annyi dologról, majd most mikor futja rá megvonom magamtól? Kizárt...
Emellett imádok mindenfélét csinálni a ház körül, ami sokszor nem kerül semmibe, de a nap végén minden valahogy szebb és jobb lesz, elfáradok és ez valami elképesztően jó érzéssel tud eltölteni.
És végre a legjobb (talán egyetlen) barátommal is újra tudunk olyan jókat beszélgetni, mint régen, ami nagyban segíti az általános közérzetem.Összegzés:
Gondolkodj el azon, régen mi volt az, amitől mosolyogtál, mi volt az, amit igazán élveztél és ha úgy érzed, az most hiányzik, akkor kezd el újra. Ne a társadalmi normák vezessenek, mert az megbénít, ne a közösségi média idealizáltsága legyen a standard, mert lelkileg kicsinál. Engem is támadnak, hogy húúú ennyi pénzből, ennyi idősen már házat/lakást vegyél, ne hülye roadstert...meg jól össze vagy esve mióta nem edzel...Mondják azok, akik lófaszt nem értek el az életben, nem hogy lakást vagy izmos testet úgy egyáltalán.
Nincs séma a boldogsághoz, a motiváltsághoz szerintem. Csupán annyi van, hogy törekedj kezelni a rosszat és időt hagyni, hogy a jót megtaláld. Nem könnyű, én is még keresem, de azt hiszem nem is igazán lehet ezt elmagyarázni. A pozitív gondolkodás ugyanúgy egy megerőszakolása az életnek, mint a depis magunkba fordulás. Tegyél olyan lépéseket, amikről zsigerből érzed, hogy helyesek, még ha azt mások hülyeségnek is gondolják, az idő minden bizonnyal Téged fog igazolni. -
#117
rushty
őstag
Gargouille
#97
rushty
őstag
válasz
Gargouille
#97
üzenetére
Ez érdekes, a szociális ivók ezek szerint alkeszek.
-
#114
Somatom
veterán
Gargouille
#113
Somatom
veterán
válasz
Gargouille
#113
üzenetére
Szóval, te már ennyiből diagnosztizáltál. Sztem akkor Te sarlatán vagy.
-
#112
hszilard666
veterán
Geri Bátyó
#58
hszilard666
veterán
válasz
Geri Bátyó
#58
üzenetére
Köszönöm, ez egy igazán érdekes gondolat, agyalni fogok rajta.
-
#110
Somatom
veterán
Gargouille
#106
Somatom
veterán
válasz
Gargouille
#106
üzenetére
Neked nem fér bele, nekem símán belefér.
-
#106
Gargouille
őstag
Somatom
#100
Gargouille
őstag
"Pedig nagyon skatulyázásnak tűnt."
Akkor elnézést, csak a megfogalmazásod is annyira "tipikus" volt. Meg hát egészen más ritkán meginni egy sört, meg kokainozni a buliban. Ez utóbbi semmilyen szinten nem a normális, "még simán belefér" kategória. Szerintem.
"A melómmal sem férne össze egyik sem."
Tudom, kamionozol.
-
#100
Somatom
veterán
Gargouille
#97
Somatom
veterán
válasz
Gargouille
#97
üzenetére
Pedig nagyon skatulyázásnak tűnt. Nem vagyok sem alkesz, sem függő. A melómmal sem férne össze egyik sem. Régen dohányoztam, de éreztem, hogy ez nem jó nekem, ezért úgy döntöttem, hogy többet nem gyújtok rá.
-
#97
Gargouille
őstag
Somatom
#96
Gargouille
őstag
"Szóval, szted ha vki nem antialkoholista, akkor alkoholista. Köztes állapot nincs?"
Hát ha a "néha" azt jelenti, hogy évente mondjuk háromszor megiszol egy sört a strandon, akkor ettől valóban nem vagy alkoholista, de nekem úgy tűnt az írásodból (kokó, meg buliban tolok ezt-azt...), hogy ennél többről lehet szó, vagy a "néha" az nálad nem az évi 1-2 alkalom. De lehet tévedek. Amúgy a köztes állapot elég ritka a saját tapasztalatom szerint, általában aki szokott inni, az viszonylag rendszeresen teszi, aki meg nem szokott, az meg legtöbbször tényleg semennyit.
Nem beskatulyázni akartalak, csak úgy hangzott mintha azt mondanám, hogy én nem vagyok nikotinfüggő csak azért mert egy nap hússzor rágyújtok.
-
#96
Somatom
veterán
Gargouille
#95
Somatom
veterán
válasz
Gargouille
#95
üzenetére
Szóval, szted ha vki nem antialkoholista, akkor alkoholista. Köztes állapot nincs?
-
#95
Gargouille
őstag
Somatom
#81
Gargouille
őstag
"Attól, hogy vki néha megiszik pár sört, vagy pár felest, még nem alkoholista. Ugyanez a helyzet a fűvel, vagy a kokóval is."
Igazából de. Az alkoholista nem az elfogyasztott mennyiségtől tekintendő annak. Az összes függő pontosan ezzel az elcsépelt mondattal ideologizálja meg, hogy ő miért nem az. Ha annyiszor 5 forintom lenne, ahányszor ezt hallottam már...
-
Eastman
addikt
A kutya nem "kultúrember", nyilvánvaló, tehát visszavadulhat, ha dráma van. Kotorjon pockot, gyíkot, szöcskét velem együtt, de magának. A macska megoldja.
Létezik egy kataklizma utáni helyzetet ábrázoló játékfilm, ami pontosan egy kutyás családdal ér véget, az utolsó jelenetében pont ezt a dilemmát fejtegeti. Most nem jut eszembe a címe. Persze az élet nem film.
-
#90088192
törölt tag
Én előbb halok éhen, mintsem megegyem a kutyákat/macskákat.
Pedig a tacskó beceneve angolul sausage dog.
Az akinek azért van kutyája, mert házőrző ott lehet ilyet feltételezni, hisz a kutya csak egy tárgy neki.
Nálunk ez elképzelhetetlen, mert a kutya az amit az emberek/társadalom nem tud megadni a magamfajta embereknek. -
Eastman
addikt
És akkor jön a saját kutyád. (?)
* Még a dió és a fakéreg előtt.*Bocs, én nyilván nem enném meg azt akitől éveken át annyi figyelmet és hűséget kapok. Dunapart? Teniszháló? Tűz uszadékfából sülthallal, kutyámmal / macskámmal?
Ja, hogy Te Pesten is maradnál, ha dráma van? Úgy nem könnyű.
-
Somatom
veterán
Sztem egy városlakó nem tud önellátó lenni, azt eszi, amit a boltban kap. Az, hogy évtizedek óta nem volt komoly probléma az ellátással, még nem jelenti azt, hogy ez mindíg, minden körülmények között így lesz. Ahogy írod, az élet nem egy film, én viszont növénytermesztést legfeljebb filmen láttam.
-
Eastman
addikt
Mitől halnál majdnem éhen? Mit csinálsz az éhhalál előtti napon a kutyád / macskád társaságában? Amikor még nem akarod megenni? Ne viccelj! Csak keresel valami megfejtést, itt K-Európában.
Az élet nem film. Egészen biztos vagyok abban, hogy Te védett közegben vagy.
Ha csak "játékból" filózol ezeken, ez nem játék.
-
Eastman
addikt
A legnagyobb télben is találsz annyi lehullott diót amitől életben maradsz úgy, hogy ne a négylábú társad akard felfalni. Ja, ha hússal akarsz jóllakni, az más. A vérszomj az nagy úr, valóban.
“Legnagyobb cél pedig, itt, e földi létben,
Ember lenni mindég, minden körülményben.”
Valamiért mégis K-Európába pottyantott a gólya, nem a zombiapokalipszis 4-be.
Ami a valóság torz mása, se. Valaki terápiás leirata. -
Algieba
őstag
Egyébként van "titkos" belső motivációm, ami Algiebásan ökörség, de leírom. Tudom magamról, hogy választott dolgaimban átkozottul jó vagyok. (Ha genyább személyiséggel születek, profi szélhámos lennék és lelkiismeret furdalás nélkül élősködnék az embereken.) Nagyon erős bennem az önkifejezés vágya, mindennél hangosabban ordítom a világba, hogy én vagyok én és ezt csinálom, és milyen nagyszerű!!! "Egyébként coki, ha nem tetszik, ne bosszants, hanem ha tetszik, köszönd meg, hogy szépet adtam neked." Legyél nagy arc, ismerd meg önmagad és ne félj megmutatni a keményebb oldalad sem! Fald az életet! Éppen azon lamentáltam erőnléti sétám során, hogy milyen élvezeti szerre kapjak rá, mert a józan életből untig elegem van.
-
Algieba
őstag
Azzal azért tisztában vagy, hogy az öngyilkossági esetek jelentős részében komoly üzemzavar van a fejben, ami képes felülírni a test ösztönös irtózását a haláltól. Amikor tropa az idegrendszer, ami végül is a test része, megtörténhet az önpusztítás. Arra azért nagyon kevesen képesek, hogy józanul, hidegvérrel kivégezzék saját magukat. Mert ez lenne az igazi.
-
Algieba
őstag
Szerinted a tudat erősebb a testnél? Érdekes tévhit. A tudat pusztán egy illúzió, ami lehetővé teszi számunkra a bonyolult társas érintkezéseinket, de egyébként az agyműködés leállásával megsemmisül. A test élni akarása bámulatos. Biztos volt (sajnos) rákos ismerősöd, aki számodra úgy tűnt, hogy emberfeletti élni akarással küzd az életéért. Na, ez a test, az állat élni akarása. Mókás, hogy a tudatot erősebbnek hiszed.
-
#63
Jim Tonic
nagyúr
Steve_Brown
#42
válasz
Steve_Brown
#42
üzenetére
Pont így.
-
-
Algieba
őstag
A testem él és teszi a dolgát, egy állat, ami akkor is hurcolja a tudatot, ha az már hupililát hány a sok baromságtól, amit benyelt a nem kért élet során. Kösz, de én élvezem saját magam gyötrését és az egyre keményebb jelzők fejemhez vágását. Ez az én pokoli táncom. Minden más bosszantó fingreszelés. Szakember? Amilyen dühös vagyok, rúgnám fel. Na akarj egyiknek se rosszat.
![;]](//cdn.rios.hu/dl/s/v1.gif)
-
#58
Geri Bátyó
addikt
Geri Bátyó
addikt
Ahogy olvasom, amiket írsz, egyre inkább érlelődött bennem, hogy a problémádnak semmi köze a motiváció hiányához.
Szerintem az a kulcsmomentum, hogy gyerekként mindig azért kellett csinálnod valamit, mert muszáj volt. Ezt tényleg fel lehet úgy is fogni, hogy mások határozták meg a céljaidat és a motiváció az volt, hogy megfelelj nekik.
Közelítsük meg másképp. Folyamatosan rosszul érezted magad, mert nem volt meg a szabadság, amire vágytál volna. Valójában hiányérzeted volt. Amikor elköltöztél, ez megszűnt. Minden szép volt, minden jó volt és mégis kialakult benned egy hiányérzet. A hiány hiánya valójában.
Szerintem ezért próbálsz most minden jótól megszabadulni, mert a hiányérzet hiányzik, a folyamatos görcs a gyomrodban. Viszont közben te is változtál, sok dolgot másképp látsz és az az érzés már sosem lesz meg, akkor sem, ha már nem lesz semmid. Ezt azért gondolom, mert közben a negatív, vagy közömbös dolgoktól is megszabadulsz.
Hülyén fog hangzani, de szerintem neked Stockholm-szindrómád van. Túsz voltál a saját életedben és amikor kiszabadultál belőle, hiányzik, mert azt szoktad meg.
Persze én csak okoskodok, nem vagyok szakember, de talán ezen is elgondolkodhatsz. -
PuMbA
titán
"Hát nem az az ideális, hogy ezt a köztes időt a lehető legjobban töltsük el?"
Akinek mentális problémái vannak, annak nem. Menni kell szakemberhez és akár gyógyszeres segítséget is kérni, csak így lehetséges visszakapni az élni akarást. Én ezt megtettem, mert nekem is voltak olyan évek, hogy megszűnt mindenféle cél vagy motiváció. Én gyógyszeres segítséggel tudtam átkerülni rajta. Ez Algieba döntése, hogy akar-e egyáltalán változtatni ezen az állapoton, mert sajnos ez nem olyan dolog, hogy az ember akarata nélkül lehetséges a segítségnyújtás.
-
Somatom
veterán
A gondolatmenetedet sem értem. Van a születés előtti és a halál utáni állapot. Mindkettő tőlünk függetlenül bekövetkezik és egyiket sem tudjuk befolyásolni. A kettő között van az, amit életnek nevezünk. Hát nem az az ideális, hogy ezt a köztes időt a lehető legjobban töltsük el?
-
Algieba
őstag
Semmi sem motivál, ami miatt élek, mert a testem él és élni akar. Ezért kényszerítve vagyok, hogy biztosítsam számára a működéséhez szükséges dolgokat. Az ego hisztije miatt, hogy igazolva legyen a létezése csinálok ezt-azt, de ha álmomban meghalnék, csudijó lenne! Ennek reményével fekszem le, de sajnos ma is felkeltem, de minek? Ja, a testem szükségletei... Szar ügy.
-
#53
#90088192
törölt tag
hszilard666
#52
#90088192
törölt tag
válasz
hszilard666
#52
üzenetére
Ha vállalod a felelősséget, és felismerted, milyen hatással van az életedre a döntéseid összessége, akkor sok baj már nincs, hiszen jó úton haladsz.
-
#52
hszilard666
veterán
Steve_Brown
#42
hszilard666
veterán
válasz
Steve_Brown
#42
üzenetére
Megértem, köszi az inputot, elgondolkodom rajta.
Eastman:
Érthető, és kiváló tipp, lehet belefogok, köszönöm! Pár éve dolgoztam állatmenhelyen egy kis időt, életem egyik legnyomasztóbb élménye volt.Hivatás! Ezt a szót kerestem már egy ideje! Ez tuti hiányzik a hivatás tudat. Erre kell szert tennem, köszönöm a segítséget!
Diabolis:
Megértem, köszi a gondolatot!
“Miért érdekel, hogy másoknak milyen az élete? Ne másokhoz mérd magad. Te ismered a saját korlátaidat, lehetőségeidet. Azokhoz kell mérned magad. Én speciel tudom, hogy hányszor és hol bsztam el az életem, nem kell másokat hibáztatnom.”
Szerintem a közvetlen környezet adhat egy reális viszonyítási alapot, de ez nem azt jelenti hogy nem vállalok felelősséget a rossz döntéseim után. Megteszem, nem hibáztatok másokat.
Syl:
Ez egy kiváló gondolat, köszönöm!
Örülök hogy sikerült olyan munkát választanod amit élvezel!
Silverboy:
Kedves kollégáid vannak!
Megértem, köszönöm hogy megosztottad!
-
#51
Silverboy
aktív tag
hszilard666
#41
Silverboy
aktív tag
válasz
hszilard666
#41
üzenetére
Csak a nekem címzettre reagálnék pár szót:
Visszafele haladva:
Madách-ra egy pillanatra: Szerintem nem, elkel fogadni, hogy az élet pörög, és visszafelé nem lehet haladni. "Porból lettünk és porrá leszünk" ez tény, és nem feltételezés. Sokszor tapasztalom, hogy a vélemény/feltételezést tényként kezelik, a tényt meg vélemény/feltételezés ként.
Pszichológusok akikkel összefutottál, a saját világképüket akarták rád erőltetni (Ilyen pl.: Klasszikus iskolai pszichológus többségnek annyi köze van hozzá, mint nekem az atomfizikához, konkrétan zéró.Monty Pyton, ha megvan Brian élete: "Ti mind különbözőek vagytok! Igen, mi mind különbözőek vagyunk!", Ahány ember annyi féle problémák, mit egyedileg kell kezelni és megoldani. Csak ezt a rendszerbe gondolkodók nehezen viselik el, szerintem egy jó pszichológus, tudna segíteni, ha nem is a megoldásban, a felderítésbe mindenképpen.
(Főleg itthon ebben a post XX. szd.-ban, de máshol is vannak problémák)Dos,: Nem vagy gyökér, és versenypiacon akadnak jó szerével hasonló cégek, magam is a versenypiacról jöttem egy hibrid feles világba, és kellet idő még megszoktam, Reggel forró kávé és egy nagy muffin várt valamelyik nap, másik részlegről kolléga akit valamelyik nap hazadobtam, mert arra volt dolgom és taxival mentem ezzel hálálta meg, vagy mikor munka után nem éppen techhez értő kolléganőnek segítettem át állni Apple telefonra, miközben nem volt meg az email jelszava, meg telefonálni kellet angolul stb... másnap boríték az íróasztalon Pista bátyámmal benne. Nem kértem, csak kaptam. Az ilyenek mindig egy kis boldogságot csempésznek a szürke napjaimban.
"A kérdés sorozat az volt hogy mi az átlagember motivációja, mert nem nagyon értettem"
Erre szép választ adtál, Nincs átlag, nem lehet az embereket kupacba rendezni mint a marhákat, hiába akarják ezt bemagyarázni jó pár éve, szerveket tudunk növeszteni DNS-ből, de az agyunk és a mentális működésünkhöz még mindig nem értünk normálisan.---
Off picit elkanyarodok:
Mindenkinek vannak kisebb - nagyobb mentális issue-jai. Nincs "tökéletes". Tesla, Einstein, Curei, Pista bácsi a szomszédból, Kéjsóvár csaj a diszkóban, reggeli gyors mozdonyvezetője, BKV ellenőr, Banki alkalmazott akivel telefonon beszéltél. Utóbbi időben én úgy gondolom, hogy a übermensch-t próbálják ráerőltetni mindenkire. Legyen 30 diplomád, beszélj 50 nyelven, 24 évesen legyél vezérigazgató, mellette legyen szociális életed 100 barátod, családod, zsír új Teslád, 4 hét bora-bora-n, akkor leszel valaki aki ér is valamit. Mindenhonnan ez dől... és szerintem ennél nem igen van károsabb. (Social Portals: Facebook, Instagram és társai meg erre rá is erősítenek, a tökéletes cs*csökkel rendelkező 90-60-90-es nők, a világutazó fiatal férfi, kigyúrva és társai) -
#50
Syl
nagyúr
hszilard666
#41
Syl
nagyúr
válasz
hszilard666
#41
üzenetére
> Nem nyomaszt ez a tény hogy nincs célod? Hogy békéltél meg vele?
Ha nincsenek elvárásaid, akkor nem érhet csalódás. Ennyi.
Egyébként egész életemet nagyon komoly depresszió kísérte végig, egyszer-kétszer majdnem "átbillentem a párkányon"... Már gyerek fejjel is folyton az motoszkált bennem, hogy nem itt lenne a helyem. Így aztán nem kellett semmivel sem megbékélnem, hisz más érzést nem is ismerek(-tem).
Az a szerencsém, hogy azt csinálom, amit szeretek: nyomdai előkészítés. Még a kilencvenes évek elején kezdtem hobbiból beletanulni és bő húsz éve ebből élek. Tehát a munka nekem nem nehézség, inkább szórakozás.
-
Diabolis
aktív tag
Na, akkor melóhelyről bővebben, mivel ráérek (rabszolga, hmmm....):
Neszójjá be, szerintem ha nagyon belehúzok, december végére akár meglehet a 2021 es évre a 7 melóhely is!
Velem lehet a baj, de ha én elvállalok egy munkát/munkahelyet akkor odateszem magam. Most vagyok 39, összesen volt ennyi munkahelyem mint neked, 19 év alatt. Lehet, hogy én csinálom rosszul ,de nekem szokatlan amit te művelsz.
Egyetértek a hiányosságaimmal kapcsolatban, mit gondolsz mi a megoldás?
Kitartás? Akarat? Apró célok kitűzése. A nagy célokról én leszoktam amikor elindultak felfelé a lakásárak.
“akarjál pénzt keresni”
Értem, mi a célja ha nem akarok semmit venni az általános szükségleteken kívül? Minden másom megvan. Értem hogy sokaknak a fogyasztás a motiváció, nekem sajnos vagy szerencsére nem. Se addikció, se kényszer, még sugar baby-t sem tartok…
Nem pénzért dogozok. Mint írtam, a pénz csak egy eszköz. Vegyél belőle élményeket. Ez lehet egy autó, egy könyv, egy doboz cigi, egy finom sajt, bármi amit élvezel. Apróságok. Soha nem gondoltam volna magamról, hogy örülni fogok egy teleszkópos ágvágónak, pedig vidéki kölök (is) voltam. Vagy éppen vigyorogva gyűröm vissza a vekit hármasba, és letojom hogy 20 litert eszik amikor picit vadulok a szerpentineken. Fülig ér a szám, és ez élmény.
Jesszus mária, tényleg rengeteget dolgozol, le a kalappal!
Dolgozzon a fene Szeretem az informatikát, napi 8 órában azt csinálom. Szeretek vezetni, a mozgás pedig kifejezetten jól jön, ergo éjszaka áruszállítok. És még fizetnek is érte. Ha pedig meglátok egy-egy jó könyvet a dobozokban, megkérdem a kisfőnököt, hogy ugyanmáhadvigyemmáhaza....
Örülök hogy nálatok ez a metódus működik, és gratulálok a vectrádhoz! Ez a probléma úgy érzem nem élvezem a pénz gyümölcsét, és ahogy fent említettem az apró örömöket sem.
Igaza van mucsinak, van mit ennem, van hol aludnom, nem is tudom miért panaszkodom. Rengeteg ember van nem csak a világon de az országban is akinek hatványozottan szarabb mint nekem bármikor volt. De az nem azt jelenti hogy az én issue-m nem valós és nem kell rá megoldás.
Miért érdekel, hogy másoknak milyen az élete? Ne másokhoz mérd magad. Te ismered a saját korlátaidat, lehetőségeidet. Azokhoz kell mérned magad. Én speciel tudom, hogy hányszor és hol bsztam el az életem, nem kell másokat hibáztatnom. Arra figyelek csak, hogy a fiam ne járjon úgy ahogy én. De ő sem hallgat az apjára, ahogy én sem tettem.
Boldog vagyok-e? Tököm tudja. Amikor a lakásárak elindultak felfelé nem kevés öngyilkos gondolatom volt, akkor éppen nagyon gyűjtöttünk rá. De elfogadtam, hogy nem tudok tenni ellene. Akkor miért izzadjak rajta? Fizetjük a két lakáskasszát, egyszer talán jól jön. Most sem testileg, sem lelkileg nem szűkölködöm. Bár mint megtudtam rabszolga vagyok Szóval ne is hallgass rám, vannak itt okos emberek, akik megmondják a tutit, aki mást gondol mint ők, az pedig nincs rendben -
#46
Eastman
addikt
hszilard666
#41
Eastman
addikt
válasz
hszilard666
#41
üzenetére
...ezt elég szégyenletes dolognak tartom, úgyhogy bőven lenne miért felkelni reggelente, ha a jóérzésű ember szabad kapacitásokkal rendelkezik. Azok az élőlények
nsem tehetnek arról, hogy hülyék közé születtek. És miután megszülettek, általában éhesek...Én arra bíztatlak, hogy keress egy szép hivatást.
-
#45
Eastman
addikt
hszilard666
#41
Eastman
addikt
válasz
hszilard666
#41
üzenetére
...ő is egy nagyon érdekes csóka.
Szerintem a kiégés enyhítésére minden tevékenység jó lehet, ami "ősi", avagy alapértékeken nyugszik. Illetve természetközeli.
-
#44
Eastman
addikt
hszilard666
#41
Eastman
addikt
válasz
hszilard666
#41
üzenetére
Készíts madáretetőt!
(Értsd; alkotás, famunkák...)Ha esetleg "rombolni", dolgokat megszűntetni, folyamatok legvégén szeretnél jelen lenni, ajánlom a szőlőmetszést. Léteznek már morva-jó akkus-hátizsákos metszőollók, "csak" koncentrálnod kell egész nap, az erőkifejtés minimális velük.
Am. rengetegen éheznek. Emberek, állatok. Ha nem tudod azt, hogy miért érdemes reggel felkelni, az elesettek segítése az amiért érdemes. Ha Budán mozogsz, és jó vagy a jövő-menő tárgyak pörgetésében, ajánlom a ReRuha koncepcióját. Nagyon érdekes a csaj, aki üzemelteti.
-
#43
Diabolis
aktív tag
hszilard666
#41
Diabolis
aktív tag
válasz
hszilard666
#41
üzenetére
Nem fogyasztani kell a pénz. Élményekért.
-
#42
Steve_Brown
senior tag
hszilard666
#41
Steve_Brown
senior tag
válasz
hszilard666
#41
üzenetére
Ezt elolvasva szerintem te nem ki vagy égve hanem nagyon kemény mentális problémákkal küzdesz és ajánlanám egy pszichológus felkeresését intenzív terápia céljából.
-
#41
hszilard666
veterán
hszilard666
veterán
Steve_Brown:
Semmi baj, reális kérdés, egyszerű a válasz. 18 évesen duplán hatalmas szerencsém volt, a fővárosi árak töredékéért találtam albit a belvárosban, és az érettségim után egy nappal egy meglepően jól fizető melót sikerült zsákolnom ahol az évek során folyamatosan emelték a fizetésemet. A trükk az volt hogy amikor duplázódott a jövedelmem akkor sem emeltem az életszínvonalamon, hanem a fennmaradó összeget félretettem. Így fordult elő hogy az ottani pályafutásom végén egy havi keresetem majdnem 3 havi cost of livingemet fedezte. Valamint általánosan elég minimalista életet élek bizonyos szinten. ruhát például pokoli ritkán veszek, konkrétan ma még a 2016 ban vett ruháimat hordom. Sokszor ettem akkoriban drágább helyeken az élmény kedvéért, de általánosan próbálok spórolni az étkezésen is. Konkrétan már van olyan skillem hogy 1K HUF ból megoldok egy teljes napi étkezést úgy hogy nem szenvedek. Minden eszközt amit használok a használtpiacról kukázom pont azért hogy ne legyen rossz üzlet. Most. Régebben ilyen szinten maximalista voltam. Képzeld el a szitut hogy egy munkásszállón hesszelek ahol nincs fűtés, de egy 16” es macbook pro-n olvasom a PH-t. Ambivalens szituáció, de akkoriban még nagyon kötődtem a high end tech cuccokhoz. Ezen túl 2019.06. hóban miután felmondtam a fent említett helyen akkor fogtam magam és egy hatalmas dopamin megvonásba kezdtem. Valamilyen szinten sikerült, valamilyen szinten nem.
Revizionáltam a gyerekkoromat és arra jöttem rá hogy bármikor fejlődtem vagy haladtam előre akkor azt mentális és érzelmi nyomás miatt tettem, így meghoztam a döntést hogy kimozdulok a komfort zónámból és még minimalistább szintre váltok. Így fogtam magam, és a cuccaim egy részét pénzzé tettem, mint ágynemű, bútorok, konyhai eszközök, avagy nagyjából mindent. Maradtak a ruháim, a tech cuccaim, és egy hálózsák meg egy törölköző, és egy fogkefe. Ez 2 doboz és pár táska. Ezzel fogtam magam és beköltöztem egy munkásszállóra hogy aztán majd ott az emberek minősége és magatartása miatt tuti rájövök hogy mit akarok. Milyen volt? Mint maga a pokol. Román alkesz vendégmunkások és vidékől feljött segédmunkások között tengettem napjaimat 15 hónapon keresztül. A zuhanyzóba szarós részegen ordibálós melós kalibert kell elképzelni. Érdekes volt. Mi lett az eredménye? Semmi az ég világon. Annyi pozitívuma volt hogy a lakhatási költségemet még így is csökkentettem bő 40% kal. Tehernek teher volt, szenvedtem is egy picit de nem jöttem rá semmire, nem érintet meg igazán. Pedig volt olyan hogy csőtörés volt és vitte a víz a helyet, volt hogy nem volt fűtés és kabátban filmeztem egy 1m HUF os macbookon egy csapat félhajléktalan vendégmunkás közt. Pokoli szürreális volt.
Addikció szinten akkoriban még vissza vissza estem, problémám volt az alkohollal, és a mértéktelen étkezéssel, nem tudtam meghatározni mennyit kell ennem és akkor is állandó éhséget éreztem amikor már a hányinger kerülgetett, valamint komoly szexfüggőséget is megfigyeltem magamon, de az már előtte is probléma volt. Mára mindkettőt sikerült megfékeznem valamilyen szinten. Aztán 15 hó után kezdtem unni a helyet és megegyeztem magammal ha le tudom vetni a high end hardverekhez csatlakozó fétisemet akkor megajándékozom magam egy olyan albival ahol nincsenek románok. Sikerült is a projekt, a 16” es macbookomat leváltottam egy öreg thinkpadre, ami 10 ed annyiba került mint a 16”, majd azt is downgrade eltem most egy 10 éves macre amit egy cserediákkal boltoltam el egy marék apróért, és így a TP árának a 40% át visszaszereztem úgy hogy a user experience-t még javítottam is, mivel a macOS-t jobban szeretem. Néha néha ilyen szinten visszaestem, és vettem magamnak drágább cuccokat, XPS 13 at, vagy egy Alienware 13R3 at, de mindig sikerült idővel legyűröm ezt és megválni mindtől de most már úgy érzem hogy ezekre az eszközökre már tényleg eszközként tekintek, így nincs semmilyen érzelmi töltete egy használati tárgynak. Erre büszke vagyok egyébként.
Egyébként most vagyok majdnem ott hogy csak pár hónapnyi tartalékom van, de még ez a tudat sem elég ahhoz hogy ne akarjak a mostani melómtól is szabadulni.
Jah, lehet hogy ki vagyok égve.
Ramirex:
Kiváló ötlet, de nem tudom letenni, pokoli feszült és ideges vagyok nélküle, esélyem sincs semmit rendesen csinálni, vagy koncentrálni bármire. Ez már egy jobb eset egyébként, volt időszak amikor annyira szét voltam esve ilyen szinten hogy munka előtt 8 kor már egy bérelt csajnál kezdtem, este 22:00 kor miután már végeztem egy másik hölgynél zártam a napot. Volt olyan hogy több mint egy hétig nem fürödtem otthon, mindig csak másnál. Nagyon fura időszak volt.
D4v3:
Nem, nem igazán, eddig az informatika volt a hobbim, most már ez sincs meg igazán sokat olvasok még mindig a témáról, de már nem érdekel annyira. De igazából nincs más helyette. Szabadidőmben általában tartalmat fogyasztok. filmet nézek, sorozatokat nézek, vagy olvasok ezekről, vagy hasonló témákról. Valamint kiváló fast paced játékokkal játszom. Azok picit megemelik a pulzusomat, és nem érzek hogy unatkoznék. Mostanában a fogyasztói társadalmunk által az átlag amerikai fogyasztó vállára helyezett teherről olvasok, pokoli sok kontent van erről redditen. Szeretem ezt a témát, mivel rengetegen szenvednek ettől az államokban, és sokat lehet mások hibájából tanulni. Valamint ismertem olyan hölgyet aki azért bocsátotta áruba a testét hogy luxus márkákat viselhessen. Az egy kicsit megérintett, a mai napig ő jut eszembe ha a kapitalizmus áldozatairól olvasok. Azt képzeld el hogy louis vuitton tetoválása volt a csajnak, annyira oda volt ezért a márkáért. És nem volt buta. 27 volt amikor én 20 és diplomával rendelkezett. Azt nem tudom miből mert nem emlékszem, de abszolút nem volt panasz a mentális teljesítményére, jókat beszélgettem vele bizonyos témákról. És nem csak okos volt, de az egyik leggyönyörűbb lány is akivel valaha találkoztam.
Jack Hunter:
Igen ilyesmit érzek most hogy igazi célja nincs a melómnak. Konkrétan ha az átlag user tudna értően olvasni akkor nem létezne a pozim. Ami kicsit komikus, de igaz.
Köszönöm hogy megosztottad, szívmelengető történet, örülök Nektek!
a Ford Mustang gyönyörű! Bármikor látok egyet megcsodálom. De otthonra nem kéne. Ha egyszer kell nekem autó akkor tuti egy filléres járgányt fogok venni ami picit már megviselt, hogy ha összetöröm, összekarcolják ne legyek szomorú.
Egyszer tárgyaltam egy Rolls Royce tulajjal. Ő mesélte hogy imádja az autóját, de egy hotelban bérel neki parkoló helyet és ott áll egész évben, mert bármikor kiviszi mindig összekarcolja valaki. Ezen a sztorin meghaltam. Ha lenne egy rollsom, és valaki megkarcolná, tuti feláldoznám on the spot. Mindig ez jut eszembe amikor elmerengek egy drága és szép tárgyon.ktr_lala:
Megértem, én valahogy nem tudom értékelni ezeket a dolgokat, sőt talán ez a baj hogy semmit sem tudok igazán értékelni. Bármit veszek el magamtól nincs rám hatással igazán.
Az alkotás egy kiváló gondolat, de engem tényleg hidegen hagy. Tanultam fotózást suliban de azt sem űztem igazán, nem érdekel már. Abban sem vagyok biztos hogy valaha is érdekelt. De nem is értékelem a művészeteket fizikailag, azért kedvelek bizonyos dolgokat mert adott esetben váltanak ki belőlem érzelmeket. Mondjuk egy jó játék vagy egy kiváló film. Actual old school művészeteknél nincs ilyen.
Az a baj hogy az apró dolgok nem motiválnak. Mintha ott sem lennék. De a nagyobb dolgok sem. Mintha nem velem történnének a dolgok, csak nézője lennék a történéseknek. Nagyon fura.
Megértem, törekedni kell a jobbra, szuper gondolat. Definiáljuk a jobbat, ez mit jelent a gyakorlatban? Mindenből nagyobb több? Mi a jelentése?
UnA:
Megértem. Igazad lehet.Pollen:
Megértem, valakinek fontos a család, nekem annyira nem, egyik családtagomhoz sem vagyok annyira közel. Viszont örülök hogy neked ez fontos!Igazad van, a céltudatosság fontos, de hogy találja meg az ember a célt?
Ez egy kiváló idézet, köszönöm hogy megosztottad!
Syl:
Ez cuki sztori!
Nem nyomaszt ez a tény hogy nincs célod? Hogy békéltél meg vele?dugo_:
Hehe, azért vicces mert igaz!8th:
Azaz! Dolgozzunk hogy legyen pénz kajára hogy ismét visszamehessünk dolgozni! STONKSBalage21:
Köszönöm, rá fogok nézni, még nem hallottam róla.Razorbenke92:
Köszönöm hogy ezt leírtad, jó volt olvasni!Silverboy:
Örülök hogy sikerült megoldanod az issue-t, valamint jó olvasni a karrierista sikeredet! Sajnos én gyökér vagyok nem nagyon van esélyem sem motivációm egy ilyen piacra bekerülni és/vagy versenyezni.Több pszichológushoz is jártam az évek során. Az első arról akart meggyőzni hogy gyökér vagyok és hibás a világképem, a másodiktól meg azt akartam hogy meggyőzzön hogy rosszul gondolkodom a munkával kapcsolatban és az átlag ember motivációjával kapcsolatban, de csak megerősíteni tudott abban hogy igazán értelme nincs a munkának és társadalmi szinten csak eltereljük magunkat küzdünk majd meghalunk. A kérdés sorozat az volt hogy mi az átlagember motivációja, mert nem nagyon értettem. Ekkor kérdeztem hogy Ő miért csinálja azt amit
Egyet értek Madách szavaival, de nem pokoli nyomasztó a tény maga?
PuMbA:
Megértem, igazad lehet, régen több filozófus is ezt vallotta. Lehet meg kéne tanulnom ismét élvezni a dolgokat.Somatom:
Hehe, ez tetszik, biztos vagyok benne hogy ez a jó mindset.Diabolis:
Ez így van, van pár issue-m, dolgozom az ügyön.Neszójjá be, szerintem ha nagyon belehúzok, december végére akár meglehet a 2021 es évre a 7 melóhely is!
Egyetértek a hiányosságaimmal kapcsolatban, mit gondolsz mi a megoldás?
“akarjál pénzt keresni”
Értem, mi a célja ha nem akarok semmit venni az általános szükségleteken kívül? Minden másom megvan. Értem hogy sokaknak a fogyasztás a motiváció, nekem sajnos vagy szerencsére nem. Se addikció, se kényszer, még sugar baby-t sem tartok…Jesszus mária, tényleg rengeteget dolgozol, le a kalappal! Örülök hogy nálatok ez a metódus működik, és gratulálok a vectrádhoz! Ez a probléma úgy érzem nem élvezem a pénz gyümölcsét, és ahogy fent említettem az apró örömöket sem.
Igaza van mucsinak, van mit ennem, van hol aludnom, nem is tudom miért panaszkodom. Rengeteg ember van nem csak a világon de az országban is akinek hatványozottan szarabb mint nekem bármikor volt. De az nem azt jelenti hogy az én issue-m nem valós és nem kell rá megoldás.
Agyturbina:
Megértem, ez szuper örülök hogy Nálad megy, nálam sajnos nem.Tikakukac:
Érthető, minden egyes emberi kapcsolattal többek leszünk, de ennek is van határa. Ha jól emlékszem amikor utoljára találkoztunk még a kereskedelemben dolgoztál, váltottál azóta?RawrrSoul:
Örülök hogy ott vagytok egymásnak és hogy ilyen fiatalon ennyire “egyben” van az életed, jó volt olvasni köszönöm. Számomra nem motiváció sem a lakás sem a párkapcsolat, egyik sem hiányzik az életemből, nem is vágyom rájuk.
Szuperül megfogalmaztad, mintha céltalanul bolyongnék a világban és a munkaerőpiacon.
Fred23:
Abszolút érthető, drukkolok!MasterDeeJay:
Áhh, nagyon irigyellek, szuper lehet amikor találkozik a hobbi és a munka, ezt jó volt olvasni!Hehe, megértem, lehet káros egy ilyen szokás az biztos! Nálam sosem volt ilyen szinten központban a játék.
Gargouille:
Kiváló észrevétel! Ilyen szinten nincs problémám szerintem. Sosem éltem meg igazán az emberi kapcsolatokat, nem ragaszkodom senkihez, és igényem sincs rá teljesen. Lehet hogy ez baj, nem tudom. A családommal nem vagyok közel, barátaim vannak de a legtöbb emberi kapcsolatomat hagytam kihűlni, nem nagyon van rá igényem. Sajnos hamar ráunok az emberekre. Ebből az okból már a párkapcsolatokat sem keresem. Olyan lányokra untam rá egyik percről a másikra akik csak örömet okoztak, és semmi negatívumot nem tapasztaltam velük kapcsolatban. Mi lenne velem egy párkapcsolatban? Ami a kompromisszumokról és a problémák megoldásáról szól? Ahogy a cikkben írtam elengedem a problémákat, így a rossz emberi kapcsolatokat is. Gyermekkori traumáim voltak, de szerintem csak pozitívan befolyásoltak, minden egyes történést tudok már racionálisan vizsgálni ok-okozat szinten és tanulni belőlük, akkor is ha az én hibám volt egy adott eset vagy másé. Sok gyermek van akinek szarabb gyerekkora volt mint nekem.Fehér Farkas:
Nőügyek topik for dummies.mg1992mg:
lol, üdv a klubban. Mivel foglalkozol? Hogy hogy nem hagyod ott?8th:
Szuper, örülök hogy sikerült egy olyan szakmát találnod ahol nem csak jól érzed magad, de szereted is és meg is éri. Grat!Köszönöm a hozzászólásokat, agyalni fogok az elhangzottakon.
-
Diabolis
aktív tag
Úgy gondolod? A költségekben a kertes ház, a kaja, a két autó költségei, korlátlan net és telefon, a soros ruhavásárlás, rezsi, soroljam még?
A megmaradt pénz az, ami tényleg megmaradt. Amit már nem az egyébként jó életünk fenntartására szánunk. Azt már szó szerint elbsszuk. Nem azért van két huszonéves autóm mert csóró vagyok, hanem mert megtehetem. Cirka 300 körül lesz a Vectra kasznizása. Ki fogom fizetni. Ahogy a 10-14 literes fogyasztását is, mert élvezem az autót.
Továbbra is úgy gondolod, hogy rabszolga vagyok?
Igen, tanulhattam volna anno tovább, és most kereshetnék fél misit havonta. De az már nekem túl nagy felelősség.
Elégedett vagyok az életemmel? Nagyrészt igen.
50 évesen? Hol érdekel az engem? :D -
angyalpc2
aktív tag
2 munkahely 10-12 óra
+szombat vasárnap
Amikor eljön az ötödike, és reggel drágámmal leülünk számolni, a költségek befizetése után még 50-90 ezer forint marad.ember
te egy kibaszott rabszolga vagy
ennyi munka után marad 50-90e huf, az kurvaszar
Érdemes lenne átgondolni a dolgot, hogy 50+ évesen is tudod e majd ezt csinálni. -
angyalpc2
aktív tag
Mi motivál téged a mindennapokban?
szar ügy az éhezés
Kibaszottul motivál minden egyébként, teli tervekkel kelek fel (Lófaszt fexek le)...de imádok aludni és lustálkodni...
Így mindig van fenn maradt tervem amit nem sikerül megoldani és patópál módjára majd holnap...Ami motivál az az hogy rettegek a bizonytalanságtól.
Nagyon keményen. Emiatt egy egy dologban inkább oda teszem magam, mintsem hogy kiessek ebből a biztos komfort állapotból.De a pénz is igen csak motivál...a függetlenedés másoktól.
Anyagilag érzelmileg és döntésekben is. -
8th
addikt
válasz
RawrrSoul
#24
üzenetére
"Dolgozni nem szeretek, nem fogok hazudni..."
Ezzel én is így voltam. Sokáig úgy tekintettem magamra, hogy ez van, én kicsit lustább vagyok mint az átlag. Pedig nem, csak korábban olyan munkáim voltak amit nem feltétlenül szerettem. Sok-sok éves útkeresést követően a fémiparban horgonyoztam le végül és lakatos/hegesztőként tevékenykedem. Megkövetel némi kreativitást és problémamegoldó készséget az embertől de pont ezt szeretem benne. Nem fásulsz bele. Most végre azt érzem, hogy a helyemre kerültem. Nem úgy kelek ki az ágyból reggelente, hogy f@xom bele megint menni kell és ez számomra nagyon fontos. A pénznél is sokkal fontosabb. Az, hogy jó pénz is van benne az már csak ráadás. Szeretem benne, hogy nagyon változatos nincs két egyforma munka így soha nem unalmas. Mondjuk ezt a múlt héten abban a b.zi szélviharban több mint izgalmas volt belemezelni szóval hatványozottan igaz, hogy nem egy unalmas meló.
Az a lényeg, hogy senki ne ragadjon be egy olyan munkába amit nem élvez. Legyen ereje váltani. Amint az ember rátalál arra a munkára amiben nap mint nap az örömét leli egy csapásra magától a helyére kerülnek a dolgok. Szerintem. -
D4v3
őstag
Ebben igazad van persze a simezést illetően. De a legtöbb gaming a hobbim arc se nem simezik, se nem esportoló. Tipikusan low effort hobbinak nevezhető ez is maximum, mint a TV nézés vagy sorozatozás. Előkapod csak a mobilt a végtelenített játékkal vagy megnyomod a join new match gombot a multi játékban (még csak fejlődésre se nagyon sarkall, mert az MMR hasonló képességű emberekkel fog összerakni) és kész, kikapcsol bármennyire órára egy ilyen. De nincs benne semmi több, mint egy simnél akár, ahol igen komoly háttértudás szükséges meg felszerelés is, hogy juss benne valamire, nem is biztos, hogy ez már a gaming szintjén emlegethető szórakozás, többnek tűnik nála.
Mondom ezt úgy, hogy napi szinten játszok és nézek sorozatot, de sose mondanám azt bárkinek, hogy ezek a hobbijaim. Van némi jótékony hatásuk is persze, de nagyon könnyű belecsúszni velük egy ilyen vegetáló, önismétlő létbe, amiben semmi se túl jó, de nem is olyan rossz, meg végülis megy az idő is vele. De se nem fejleszt vagy ad skilleket (ezt a jobb reflexeid lesznek és társait hagyjuk szerintem), se nem szocializál sok esetben, se nem tesz érdekesebb emberré. És amíg pl. téged is láthatóan büszkévé, boldogabbá tesz a simezés, ad egyfajta magabiztosságot (mert igényel erőfeszítést, amit te meg is teszel érte), addig az 500. LoL meccs vagy a 5000. candy crush szint vagy a száz órák alatt kifarmolt gear aligha ér el hasonló hatást. -
Jhonny06
veterán
A számítógépes játékokat alapvetően én inkább a destruktív hobbik közé sorolnám. Ugyan fejleszt minimális szinten néhány készséget, de a dopaminlöket annyira leszívja az agyadat, hogy sokkal kevesebb motivációd lesz kimenni a való életbe és bármi mást csinálni. Persze lehet ezt mértékkel is csinálni, de ezt kevesen tudják. Hiszen ha egyszer megtapasztalod, hogy "milyen jó", akkor könnyen rákapsz az ízére.
-
#29
Gargouille
őstag
Gargouille
őstag
Érdekesnek találtam, hogy egy szót sem vesztegettél barátokra, párkapcsolatra mikor az életedről írtál. Bár csak tippelek, de nem lehet, hogy az emberi kapcsolatok terén van valami hiányosság, törés vagy trauma amiből fakad mindez?
-
#28
Luck Dragon
félisten
#90088192
#20
-
Silverboy
aktív tag
Egyetértek, így igen tekinthető hobbinak, de ez legyen akár trainsimulator, cities:skylines, ms:flightsim, hearts of iron, lehetne címeket sorolni a teljeség igénye nélkül.
De pontosan:
"Kedvelt hasznos tevékenység, amit a szabadidőnkben szeretünk csinálni. Nem szakmaként végzett rendszeres foglalatosság, alkotó munka."Vagy úgy is mondhatom, ami nálad a repülés, és az autóversenyzés, az nálam a vasút. Gondolom nem csak virtuálisan, de könyvben és filmben is megjelenik ez nálad (pl.: Rush, Légikatasztrófák nyomában, bármi konkrétan), de ez már ott jó, hogy van az embernek egy érdeklődési köre.
Játszok... így kijelentve eléggé tág fogalom, érdeklődési kör és más nélkül. Egy kiváló szórakozási forma. Hobbinál sem állandóan szórakozol, főleg, ha meg*asz az áram mert hülye voltam, vagy bonthatom vissza mert elmértem, de csinálom, mert érdekel, mert szeretem, mert leköt, és jó érzés alkotni.
Több szempontból lesz meg a hobbi:
Imádok tervezni bármit, hajtástól, épületen át stb., ehhez jött "Roaring Twenties" az egyik olyan kor ami érdekel, nah még ehhez hozzáadjuk a vasutat és az IT-t, adja a kérdés milyen hobbiban tudnék kiteljesedni, válhatok benne "guruvá", miközben élvezem.Van PH-s aki mind hobbiból mind munkából gépeket szerel, javít, készít, mellette LEGO-zik és LEGO figurákat gyűjt.
Így olyan értelembe véve, hogy valakinek annyi hobbija van, hogy játszik, meg filmezik, lassan kihaló félben van az olvasás, de ide vehetjük. Ez egy szórakozási forma, páros vagy páratlan, de nem tartanám úgymond "Hobbinak"
-
#26
MasterDeeJay
veterán
Nekem munkám részben a hobbim is. Rendszergazda vagyok, csak úgy zabálok folyamatosan mindent ami IT-vel kapcsolatos. Most éppen SMD forrasztást akarom profi szinten elsajátítani. Játékok is mennek de idő hiányában alacsony prioritáson.
Aztán érdekelnek a fegyverek, ha van lehetőségem lőtérre megyek lőni. Illetve van egy bakancslistám ami elég hosszú. Vadászat is tervben van.
Csak pont az a baj hogy minden hobbimra kevés időm van család mellett, nagyon be kell osztanom. Szóval nekem egy élet kevés lesz arra amiket elterveztem.
18-23 évesen online játékokat nyomtam már függő szinten, nyáron is akár 14-15 órát pár sörrel meg rakás táblás csokival. (WolfET, COD1/UO, COD4...) El lehet képzelni, kb olyan mint ami a southpark-ban volt Wow-os gémer.
Bár nekem könnyű mert mindenben el tudok merülni. -
RawrrSoul
csendes tag
Dolgozni nem szeretek, nem fogok hazudni, viszont a munka végzése és annak következményei motiválnak. Nyilván itt a pénzkeresésről van szó, nem maga a pénz motivál, hanem amit azzal elérhetek. Van egy lakás amit újítgatnom kell, élhetőbbé tenni, modernizálni, szépíteni... És ez szépen is halad. Munkába csak a körülöttem lévő emberekkel való együtt működés motivált, mivel felmondtam a jelenlegi állásomból, kezdett eluralkodni a stressz, és dobbantani kellett! Azonban belegondolva, motivál a munkahelyemen az, hogy maxra járassam a teljesítményem, és 5 év alatt ezt stabilan tudtam tartani. Soha, senki nem ismerte el, hogy igen, ügyes vagy, jól teljesítesz, de kicsit nyitva tartott szemmel erre magamtól is rájöttem, és ez igen motiváló volt.
Motivál a feleségem, már a jelenlétével is, érte minden nap érdemes felkelnem. Motivál, hogy együtt élünk meg dolgokat, ha rossz van együtt oldjuk meg, ha jó együtt éljük át. Ha boldoggá tehetem, teszem. A család alapítás itt lebeg a fejünk felett, nyilván ehhez még kell 1-2 dolog, amit az első bekezdés támogat. Nekem talán ő a legerősebb motivációm, hisz lelkileg a legerősebb támaszom. Boldoggá tesz.
Van hobbim, bár írták itt, hogy pl. a játék nem hobbi, szerintem lehet annak venni, viszont kikapcsolódásnak tökély. Kikapcsolódsz, bizonyos műfajok tudnak dolgokat elősegíteni. Reakció időt, probléma megoldást stb stb. Fotózgatok, kirándulunk, faljuk a filmeket, én a játékokat.. Mindig van ami kikapcsol, ellazít, hogy ne uralkodjon el az élet sodrása. Ha épp nincs is célom, hogy valamit elérjek, megteremtsek, akkor is ott a cél, hogy a mai nap, vagy ez a hét legyen minimum olyan jó, mint az előző. Bár az viszonylag ritka, hogy cél nélkül bolyongok a világba, lásd 1. és 2. bekezdés, azok itt vannak hétfőtől vasárnapig, 0-24...
Emúgyenmeg nem vagyok sokkal öregebb nálad, 26 vagyok...
-
lo_jo
senior tag
válasz
Silverboy
#15
üzenetére
"Játékkal te nem fogsz előre jutni"
Egy hobbi nem is azért van, hogy előre juss. A hobbi arra jó, hogy kikapcsoljon, kiragadjon a hétköznapokból. Más kérdés, hogy az adott hobbiban lehet-e fejlődni és azt tudod-e hasznosítani a hétköznapokban. De ha csak ez a szempont hobbiválasztáskor, akkor megint ott tartunk, hogy egy rettenetesen opportunista világba kergetjük magunkat, ahol a kikapcsolódás sem az igazi. Gondolom te sem azért választottad a terepasztalt, mert az olyan skilleket ad, amivel előrébb jutsz, hanem azért mert érdekel a vasút és jó érzés magadnak teremteni valamit a nulláról."A játék nem igazi hobbi"
De, ha jól érzed magad, akkor az. A filmezés is az. Az olvasás is az. Ha a "hasznosságát" vesszük, akkor már kétes, de ugyanaz, mint az elsőre: nem is feltétlenül kell közvetlenül hasznosnak lennie, elég a közvetett hatás, hogy jól érzed magad, amíg csinálod. Néha ez pont elég ahhoz, hogy a kiégést megelőzzük, de van, amikor csak eltoljuk későbbre, kiégve pedig maximum a tüneteit enyhíthetjük. De mégis segít.Ezen felül érdemes pár dolgot figyelembe venni. Ha nem a mainstream vonal érdekel, akkor igenis sokat lehet ezekből a hobbikból is tanulni. Egy blockbuster film, egy tucat AAA játék vagy egy ponyva könyv nem fog sokat "adni", de ha már azt eléred vele, hogy kikapcsolódsz, akkor "megérte". Ha pedig nyitott vagy az újdonságokra, akkor mindhárom téren lehet olyat találni, amivel te is többé válsz. Persze ehhez nem a Cinema Citybe kell moziba járni, nem a bestseller polcról kell könyvet venni és nem a sokadik rókabőr részt kell játszani egy AAA franchise-ból. Ezeknél legtöbbször már félig emésztett terméket kapsz, kevés helyet hagyva a saját kreativitásodnak. De ha ez boldoggá tesz, legalább arra az időre, akkor már jót tettél magaddal. Ha többre vágysz, akkor pedig beleölheted a kreativitásodat egy összetett játékba és kutathatsz akár valós mechanikák, összefüggések után.
Saját példám: szimulátorozok, autóverseny és polgári repülés. Nem leszek tőle autóversenyző vagy igazi pilóta, de jól szórakozok, kikapcsol. Mellékesen "fejlesztem" is magam velük. Ha kellően komolyan veszi az ember és nem rázza le magáról a dolgot annyival, hogy ez csak játék, akkor bizony a hétköznapokban is hasznos képességeket fejleszthet, nem kell hozzá esportolónak lenni.
A versenyzés jó példa a gyors döntéshozásra, ha nem cselekszel azonnal, lehet, hogy nem lesz több lehetőséged az előzésre. Ha viszont elbénázod, akkor annak saját magadra és másokra is következménye lehet.
A flight simről és annak a hétköznapi életre gyakorolt hatásáról pedig órákat tudnék mesélni. Nekem azért nagy kedvencem, mert csak rajtam áll, hogy mennyire veszem komolyan, így ha épp csak nézelődni van kedvem, akkor a szabályokra fittyet hányva berepülök a Grand Canyonba, ha pedig "komoly módra" váltok, akkor minden tényezőt figyelembe véve, a valós eljárásokat lehető legpontosabban követve repülök. Ez pedig a hétköznapokra elég jól levetíthető: vannak szabványok, követelmények, amiknek meg kell felelni, azonban senki nem fogja a kezem, hogy mit hogyan csináljak, a keretek között szabadságom van. Követni kell a checklisteket, alkalmazkodni kell a környezethez, időjáráshoz, a többi géphez, a légiirányításhoz, mégis az én döntésem, hogy leszállok, átstartolok vagy kitérő reptérre megyek. Multitasking, risk management, situational awareness. Ja és persze a megfelelő perifériákkal mindkettőnél a finommotoros képességek és a kéz-szem koordináció is fejlődhet. Viszont erre egyszer sem gondolok, amikor szimulátorozok, akkor egész egyszerűen kikapcsol és jól érzem magam.
-
Diabolis
aktív tag
Oh apám.... Már meg ne haragudj, de ha 23 évesen fel kell tenned ezt a kérdést, akkor ott baj van.
Egy év alatt öt munkahely???? Nebassszmárfel....Nem vagyok piszkológus, sőt, rühellem is őket, de szerintem belőled nem a motiváció, hanem az akarat hiányzik. Megtámogatva azzal, hogy nem tudsz örülni.
Akarjál reggel felkelni, akarjál pénzt keresni, mert ha éppen nem is tudod mire gyűjtesz, fizetésnap sokkal jobb kedved lesz ha több pénzed marad a számlák után. És akkor meglepheted magad valami aprósággal.
De a kérdésre válaszolva: Engem semmi más nem motivál, mint a fentebb említett fizetésnap. Van két állásom, plusz maszek, hétköznap napi 10-12 órát dolgozok a két melóban, hétvégén még mondjuk 4-4 órát. Vasárnap hajnali kettőkor kelek, de reggel hétre otthon is vagyok.
És miért jó ez? Amikor eljön az ötödike, és reggel drágámmal leülünk számolni, a költségek befizetése után még 50-90 ezer forint marad. Drágám pedig mosolyog. Nnnna, ez motivál minden rohadt hajlani négykor. Hogy megtehetem azt, hogy bár semmi okom nem volt rá, de ma a vectrával jöttem dolgozni, és letojom az 500ft-os üzemanyagot. De élvezem ezt a nyomorult 2X18km-t is. Megtehettem azt, hogy kertes házat béreljek, 18 km-re a munkahelyemtől, ami alig fizet az üzemanyagba.
Vagy ha úgy gondolom akkor ma este, hónap végén is elvihetem a párom és az éppen nálam lévő fiam vacsorázni. És úgy fogom gondolni.
Ne a pénzért keljél fel reggelente. A pénz csak egy eszköz. Keljél fel azért, mert fel KELL kelned, hogy utána élvezhesd a gyümölcsét.Ha pedig szar kedved van, keress aznapra valami apró örömöt. Akár azt, hogy reggel ittál egy jó kávét/teát/bármit. Nincs olyan szar nap, amikor valami apró jó dolog nem történik. Ha más nem vegyél egy szelet csokit, és ülj le egy padra amíg megeszed.
Egyébként pedig Mucsi: "Egy igazi férfi nem rinyál!!!!!!"
-
Somatom
veterán
"A Mesternek panaszkodott egy szerzetes:
-Minden nap öltözni, vetkőzni és enni kell. Hogy szabaduljunk meg ettől a sok nyűgtől?
-Egyszerűen csak öltözünk, vetkőzünk és eszünk. -válaszolta a Mester.
-Nem értem.
-Ha nem érted, akkor bizony minden nap öltöznöd, vetkőznöd és enned kell." -
Silverboy
aktív tag
My story:
Volt egy ilyen időszakom, 4. évemet húztam bedolgozósként... Reggel 2 óra volt kimászni az ágyból, elhanyagoltam magam (amúgy sem vagyok egy egzakt szépség a mázsámmal), egyedül egy maradt meg a precizitásom és a tudásom. Mellette egy nagyon erős letargikus enyhe depresszió is bejött, mert elhitették velem, hogy nem vagyok jó semmire... akkor kellet egy nagyon erős tökönrugás a barátaimtól, egy nagyon durva kifakadás és szétesés amire majdnem ráment jó pár barátság, hogy összetudjam magam legozni újra (Ehhez több családi tragédia is összetartozott, hogy a lejtő aljára kerüljek. (viszont arra büszke vagyok, hogy 1-1 üveg whiskey-n kívül más után nem nyúltam)). Én hullámvasútnak nevezem mert kvázi azóta is egyszer fenn egyszer lent, ilyenkor kell egy pár lelkizős kávézós olvasós nap egy kávézó szegletében, vagy egy olyan dolog (nekem a modellezés jött be nagyon) ami totálisan zen-be tudd hozni (Idén például, egy kedves barátommal (ell. nem), 3 napig Sárváron 5 csillagba chillout -t tartottunk, Jacuzzi, kaja, pia, mélybeszélgetések). Például én kitűztem célnak, egy olyan N ( 1:160-hoz) modell terepasztalt, ami a 1920-30-as éveket mintázza, Mo.-n. Semmi nem kapható hozzá a síneken kívül... így van időm a túlgondolásaimat levezetni.Most -e kis történet után pontokba szedve:
1. Játékkal te nem fogsz előre jutni (Kocka vagyok én is, azért mondom), az nem igazi hobbi ahogy fentebb is írták. (filmre is igaz, könyvre is, ezek ideig órákig működnek csak, nálam).
2. Egy igazi hobbi keresése a legfontosabb, ez lehet sport, modell, bütykölés, esetleg egy új szakma?
3. Munka. Munka rendszert alakít ki az életeben (HO. nem, és mentálisan jobban leterhel), Miért dolgozom? Mert kevesen csinálják, mert bonyolult, mert érteni kell a lépéseket, 3 évig nem találtak embert erre a pozícióra amiben vagyok. Illetve elég gyorsan felzabálnám a tartalékomat Ehhez kell egy jó vezető és egy közepesen jó csapat, hogy ne úgy menny el "Mááá megint dóóógozni kell"... Ha valaki így megy el az váltson, azonnal. NEM szabad gyomorgörccsel menni dolgozni, 80-as évekbe egy gyomorfekélyben anyum majdnem feldobta a lábát emiatt... mivel a stress/depr. ilyet is okozhat .Ez amúgy egy "enyhe" depresszió, kedvtelenség, túlgondolások szerintem. Beszélj róla beszéld ki, beszélj a barátaiddal, itt a fórumon, más fórumon, esetleg pszichológussal (Megj.: Pszichológus segítő, nem azt jelenti, hogy valaki hülye... ezt a kelet-europai szokást lekéne már vetkőzni... nyugatabbra tök elfogadott, ha valaki pszichológushoz jár...). Ezzel megakadályozod az extrém túlgondolásokat a fejedben, és csökkeni fog a kedvtelenség is vele együtt, nálam ez a kettő párban járt. (Amúgy '95-ös vagyok)
Amúgy csak Madách szavait tudom idézni:
"A cél halál, az élet küzdelem, S az ember célja e küzdés maga."
#9Polllen Nagyon jól megfogalmazta, boldogan élni, alkotni, szórakozni. -
#14
razorbenke92
őstag
Tanácsot nehéz adni, hiszen nem ismerjük egymást, és minden-mindentől függ, ezért a kérdésre válaszolok:
- Vannak gyerekeim (ma egy hónapja kettő) és az a célom, hogy legalább annyit segítsek nekik, mint amit nekem segítettek a szüleim (félreértés ne essék, nem voltam elkényeztetve, de visszagondolva mindent megkaptam amire valóban szükségem volt).
Amikor nem voltak, az motivált, hogy megteremtsem a körülményeket arra, hogy legyenek.- Van egy házunk, és motivál, hogy minél praktikusabb és modern legyen. Ha vendégek jönnek, jól esik, amikor ámuldoznak az okos megoldásokon. Ezen felül motivál, hogy minél nagyobbat növeljek az értékén - ha egyszer elköltözünk és eladjuk/kiadjuk, akkor a vevő/bérlő akarjon benne lakni.
Igen, mert az is motivál, hogy egyszer elköltözzünk innen. Erről teszek egy kitérőt:Amikor koleszos voltam, mindenféle praktikus bútorokat készítettem, hangulatvilágítást stb. hogy jól érezzem ott magam. Aztán elkezdtem intézni a házvásárlást a menyasszonyommal. Amikor záros határidőn belülre került a kiköltözésem, még takarítani sem volt kedvem már ott, mert tudtam, hogy nemsoká úgyis vége.
Amikor a házat vettük, akkor volt olyan opció, hogy valami icipicit veszünk, ami csak addig kell, amíg rendbetesszük és gyűjtünk még kicsit egy nagyobbra. Ezt az opciót pont azért vetettem el, mert nem akartam azt, hogy demotiváljon a gondolat, hogy "Nemsoká úgyis elmegyünk innen."- A munkámban is az elismerés motivál, de ez egyénfüggő. Én bárhol, bármit csinálok, mindig igyekszem valamivel pozitívan kitűnni.
- A hobbim az elektronika, és minden korábban említett dolog mellett igyekszem időt szorítani arra, hogy tudjak vele foglalkozni. Általában erre jut a legkevesebb, ami meg is látszik a félbehagyott dolgaim számán. Ennek ellenére ha kész lesz a dolgozósarok a házban, akarok indítani valami videóblog féleséget, ahol ezeket a félbehagyott projekteket veszem elő. Azért akarom, hogy jobban motiváljon a dolgok befejezésére.
Egyébként nekem a ló túloldalával van gondom:
Annyi mindent kéne csinálnom néha, hogy nem tudom mivel kezdjem, és vagy belekezdek valami teljesen új, haszontalan dologba, vagy nem csinálok semmit. Ezt úgy tudom kivédeni, hogy végiggondolom az összes teendőmet, és kitűzöm azt, amivel a leghamarabb el akarok készülni. Ezután bármikor valami mással foglalkoznék, átgondolom, hogy nem kellene-e inkább a kitűzött dologgal foglalkozni.u.i.: A Far Cry 3-al sosem játszottam, de a zenéit az utolsó ütemig ismerem. Brian Tyler nagyszerű zeneszerző. Hans Zimmer budapesti koncertjére megvan a jegyem, bakancslistás volt - hogy úgy mondjam, motivált a mindennapjaimban hogy eljussak egy ilyenre.
-
Balage21
tag
Ha nem láttad még nézd meg, vagy olvasd el: Into the wild
Egy veled egy korú ember útkeresése.
Nyilván most majd mindenki írja, hogy ilyen meg olyan a vége, de nem az a lényeg.
-
Polllen
nagyúr
A családom és az, hogy boldog legyek. És ez utóbbi nagyon könnyű, ha rájössz, hogy a boldogságod csak tőled függ. Nem attól, hogy mit csinálsz, nem attól, hogy mid van vagy mid nincs, csak attól, amit gondolsz.
Az első célhoz tudatosan kell haladni az életben szerintem, a másodikhoz pedig egy percre sem érdemes elfelejteni, hogy az élet rövid. Minek vesztegetni és szomorkodni olyan dolgokon, ami nem rajtunk múlik?
My goal is to build a life I don't need a vacation from. - Rob Hill Sr
-
ktr_lala
csendes tag
Amíg nem írtad le, hogy 23 éves vagy azt hittem ez egy kiégett, 50-es férfi posztja. Huszon egypár évesen nekem csak motivációm volt, semmi más. Sok minden van amiért érdemes reggelente felkelni. Ezek simán lehetnek apró dolgok is. Én például imádom a reggel illatát, télen a dermesztő hideget miközben kávézom kint az udvaron. Szeretem amikor kutya körbe ugrál, összenyalogat amikor kiengedem a kennelből. Nagyobb léptékben, ott a család, dolgozni kell. Pedig nem szeretem a munkámat, csak elvégzem.
Kell hobbi:
Ami nem veszélyes azokat a dolgokat a ház körül megcsinálom én (veszélyes: villanyáram, gáz). Tehát burkolok, festek, barkácsolok, betonozok. Sokszor ellehet rontani ezeket a dolgokat és eleinte lehet ráfizetés (időd + pénzed), de ha ilyesmiket megtanulsz akkor ezekkel nem csak spórolni lehet, de remek érzés a saját kezed munkájával előállítani valami szépet, jót, hasznosat.Motiváljanak az apró dolgok, hogy elérd azt, hogy az igazán fontosak (nekem a család) motiválhasson tovább. A nagyobb személyes célokat ilyenkor az ember 20-30 évre félreteszi és, ha mázlista akkor idővel elérheti azokat is, vagy legalább egy részüket.
Személyes véleményem: törekedni kell a jobbra, de mértékkel. A mai kor rákfenéje, hogy mindig jobbat, többet akarunk. Semmi nem elég jó az embereknek.
Ja, igen, a Far Cry 3 volt a legjobb.
-
#6
Jack Hunter
tag
Jack Hunter
tag
Csak pénzért dolgozni nem túl kellemes.Azért hogy ne halj éhen, ne kerülj sittre az elmaradt számlák miatt,valahogy felnőjenek a kölykök,az eléggé lelombozó tud lenni.Mégis, minden rosszban van valami jó.Bár nálunk már kirepültek a gyerkőcök, az éhenhalás sem fenyeget,sőt,számlákra is futja,mégis van pár jó dolog,amiért számomra van miért felkelni.Nagyon szeretem a feleségem,érte mindent megtennék,és sosem hagy unatkozni.Mielőtt elsüllyednék a tespedésben,mindig talál valamit,amivel felráz,amiért érdemes nap mint nap küzdeni.A gyerekek nevelése is elvesz annyi energiát(meg persze még sok mindent)hogy az ilyen gondolatok meg sem fordultak a fejemben.Tehát elsősorban javasolnék egy párkapcsolatot.Másodszor, szeretek autózni.Na nem úgy, hogy csapatom keresztbe, veretem tiltásig,csak egyszerűen imádom a reggeli első kulcsfordítást,ahogy életre kel a technika,és a számtalan kisebb-nagyobb alkatrész,egység összeáll,dolgozni kezd,és elvisz engem a-ból b-be.Mondjuk ehhez kell némi műszaki becsípődés, de azért megpróbálnék néha kilátogatni ha máshova nem is, Kunmadarasra,Kakucsra,Pannónia ringre,Alsóörsre.Aztán tudom még javasolni a munkahelyváltást, vagy legalábbis kipróbálni a maszekolást, a kéz összepiszkolását.Szép dolog és dicséretes embereken segíteni, és bizonyára jó érzés ha megdicsérnek, csak nem mindegy hogy hogyan.Úgy, mint egy kutyát,aki rendszeresen visszahozza a botot, vagy mint egy felnőtt embert,akire felnéznek,titkon összesúgnak a háta mögött, hogy hát odass:az a faszikám minden nap megmozgat három tonna anyagot.És a főnök is egyenlőként kezel,férfiasan kezet ráztok reggelenként,és süt a lényéből az elismerés,na,ez egy fasza ember.Mert jól és hatékonyan dolgozik,rendesen elvégzi a munkáját,és olyat tesz nap mint nap,amire mások kevesen képesek.
Ettől neked is megjön az önbizalmad,és elhiszed magadról hogy képes vagy bármire.De ameddig beállsz a sorba,és olyat csinálsz,amire szinte bárki képes,addig nyaggatni fognak a démonjaid.Keress egy nem hétköznapi célt,és próbáld elérni.Tessék,itt az enyém:Szeretnék egy Ford Mustangot az ötliteres Coyote motorral.Sok sansz nincs rá,mert önerőből,nem hitelből szeretném.De talán majd ha nyolcvanéves bácsi leszek,vehetek egyet.Max hidrogénes lesz.Vagy villanyos.Vagy papírforma. -
D4v3
őstag
Van igazi hobbid? Játszani, sorozatokat nézni nem az (figyelmet lekötni, máshol levéshez jók mondjuk).
Amint belekezdesz valamibe, amiben társaságot, fejlődést, élményeket találsz, egyből jönni is fog a motiváció, hogy folytasd a későbbiekben is. Abban a luxus helyzetben vagy a leírtak alapján, hogy semmi akadálya nincs annak, hogy kipróbálj új dolgokat (vagy régiekben elmerülj újra), úgyhogy klisé meg minden, de just do it. -
#3
andris1602
aktív tag
andris1602
aktív tag
Gyerek, feleség, család. a lakáshitel moratóriumban van
és ott is marad.Viccen kívül, szeretem a munkám, akkor járok be amikor én akarok és akkor is hagyom abba, ha úgy érzem, hogy elég volt. Vannak közép és hosszú távú céljaim is, de nem bakancslistás dolgokra kell gondolni. A kis dolgoknak is igyekszem örülni, és ez kitölti a szürkébb napokat is.
Az általad leírt tünetek esetleg lehetnek depresszió jelei is, érdemes lenne szakemberhez fordulni.
A feleségem egy rövid szakmai gyakorlatot töltött pszichiátrián, ahol volt mániás depressziós beteg. Amikor a depressziós szakban volt, fel sem akart kelni az ágyból, amikor a mániás szakban volt, nem lehetett levakarni.
-
#1
Steve_Brown
senior tag
Steve_Brown
senior tag
Bocsi, hogy megkérdezem, de ha nem rendelkezel 3 éve munkaviszonnyal akkor miből tartottad el magad?
Amúgy szerintem ez a tipikus fiatalkori kiégés.
értem én, hogy egy darabig az ember keresi-kergeti az álmait, aztán ha sokáig nem találja meg, akkor csak kell egy értelmes B terv. Sajnos az élet a többségünknek nem habostorta. Az ember általában nem a munkájában találja meg az álmait, vagy szórakozását.
.
Január óta voltam egy tucat interjún! Sehova sem vettek fel. Egyszerűen nem tudom magam motiválni és ez valszeg hallatszik a hangomon, valamint látszik is rajtam. Konkrétan újságosnak sem vettek fel 
![;]](http://cdn.rios.hu/dl/s/v1.gif)
)
Mert felmerül bennem a kérédés, hogy milyen irányba fogok menni az után?
Ami a valóság torz mása, se. Valaki terápiás leirata.
Az a lényeg, hogy senki ne ragadjon be egy olyan munkába amit nem élvez. Legyen ereje váltani. Amint az ember rátalál arra a munkára amiben nap mint nap az örömét leli egy csapásra magától a helyére kerülnek a dolgok. Szerintem.
Új hozzászólás Aktív témák
- Xiaomi Smart Band 10 - a hetedik napon megpihen
- Autós topik
- PlayStation 5
- Így lesz tégla a porszívódból - a Roidmi csődje
- SzőkeKapitán: Világ vége túlélők topicja
- sziku69: Szólánc.
- Óvodások homokozója
- Formula-1
- Intel Core Ultra 3, Core Ultra 5, Ultra 7, Ultra 9 "Arrow Lake" LGA 1851
- sziku69: Fűzzük össze a szavakat :)
- További aktív témák...
- Samsung Z Fold 7 / Flip 7 - Bontatlan - 3 év gari
- MacBook Air 15" M2 2023 - 24GB RAM / 512GB SSD - SK bill 100% akku
- Apple Macbook Pro 14" M3 Pro 2023 - 18GB RAM / 512GB SSD - 100% akku - német bill
- LENOVO Legion 5 15ACH6H R5 5600H - 15,6 FHD 165Hz - RTX 3050 Ti - 16GB / 1TB SK bill
- Arcam AVR550 Dirac Live
- Asus ZenBook Duo UX8406 -14" 3K OLED 120Hz Érintő - Ultra 7 155H - 16GB - 1TB - Win11- 3 év garancia
- Sima Vs.Windows Logitech Mx keys s plus és hagyományos Mx keys magyar bemutatása. Új videó linkel
- Bomba ár! Dell Latitude E7440 - i7-4GEN I 8GB I 256SSD I 14" FHD Touch I HDMI I Cam I W10 I Gari!
- Bomba ár! Dell Latitude 7390 2in1 - i7-8G I 16GB I 256SSD I 13,3"FHD Touch I HDMI I Cam I W11 I Gar
- Bomba ár! Dell Latitude E7240 - i7-4GEN I 16GB I 256SSD I 12,5" HD I HDMI I Cam I W10 I Garancia!