Iszonyat nehéz fiatalnak lenni a jelenlegi világban. Annyi irányból kapsz ingereket és elvárásokat, hogy nincs ember, aki ezeket kezelni tudja, nem vagyunk rá evolúciósan felkészülve még, talán sosem leszünk. 4 évvel vagyok idősebb Nálad, de még nekem jutott kvázi normális gyerekkor, amikor még internet sem volt a faluban és őszintén szólva milyen jó is volt az a boldog tudatlanság. Nem ömlött ránk 0-24-ben az információ, nem mértük magunkat instán feszítő/vonagló idiótákhoz, maximum az iskolában igyekeztünk a legmenőbbek lenni, hogy a legjobb tanulók (stréberek ugye) vagy a legjobb sportolók legyünk, de nem reszketett senki több ezres követőbázisért, akik csak számok valójában. És persze nem kaptad az arcodba az állandó híradást, hogy jön a világvége, mindmeghalunk, de ha nem, akkor is, mert összeomlik a gazdaság.
És meglepő módon ezek azok, amik tudat alatt elhozzák azt, hogy nem találod a helyed, nincs kedved élni sem, minden, amiért élvezted régen az életed, azt elnyomja ez a sok, valójában totál irreleváns gyökérség.
Közhelyeket azért nem puffogtatok, mert én magam rettenet utálom őket

Üdv, Balázs