Ahogy olvasom, amiket írsz, egyre inkább érlelődött bennem, hogy a problémádnak semmi köze a motiváció hiányához.
Szerintem az a kulcsmomentum, hogy gyerekként mindig azért kellett csinálnod valamit, mert muszáj volt. Ezt tényleg fel lehet úgy is fogni, hogy mások határozták meg a céljaidat és a motiváció az volt, hogy megfelelj nekik.
Közelítsük meg másképp. Folyamatosan rosszul érezted magad, mert nem volt meg a szabadság, amire vágytál volna. Valójában hiányérzeted volt. Amikor elköltöztél, ez megszűnt. Minden szép volt, minden jó volt és mégis kialakult benned egy hiányérzet. A hiány hiánya valójában.
Szerintem ezért próbálsz most minden jótól megszabadulni, mert a hiányérzet hiányzik, a folyamatos görcs a gyomrodban. Viszont közben te is változtál, sok dolgot másképp látsz és az az érzés már sosem lesz meg, akkor sem, ha már nem lesz semmid. Ezt azért gondolom, mert közben a negatív, vagy közömbös dolgoktól is megszabadulsz.
Hülyén fog hangzani, de szerintem neked Stockholm-szindrómád van. Túsz voltál a saját életedben és amikor kiszabadultál belőle, hiányzik, mert azt szoktad meg.
Persze én csak okoskodok, nem vagyok szakember, de talán ezen is elgondolkodhatsz.

"Ki a büdös istennyila vagy te bohócképű!?" SzŐr Geri, birodalmi poéta és főszakács (:L topic)